winnetou izmos feneke

véletlenül találta barukh ezt a képet
és azonnal megbabonázta

a winnetou
ezerkilencszáz-négyes
kiadásának borítója

sascha schneider munkája

az ezerkilencszázas évek elején
ő készítette
az összes karl may-könyv borítóját

milyen más világ volt

milyen más hősök

milyen más férfiak

a madártoll kihullik
winnetou térdig érő hajából

miközben meztelenül lebeg
a nagy manitou fényében

nem a kamerával szemben áll
nem egy fegyvert szorongat
és nem szigorúan néz

nincs átitatva és kiöblítve
azzal az amerikai popkultúrával
ami ma
az egész vizuális környezetünket
meghatározza

nincs átitatva és kiöblítve
azzal az amerikai popkultúrával
ami prüdériára és erőszakra épül

amiben egy meztelen winnetout
csak felnőtt kísérettel nézhet meg
egy tizenhárom éves kamasz
a moziban
de egy tömegmészárlást
akár egyedül is

mennyire csodálatosan inspiráló
ez a meztelenül lebegő winnetou

nincs benne semmi
kockaság vagy kiszámíthatóság

összeolvad az univerzummal
és tökéletesen önazonos

nem csak a teste
de a lelke is meztelen

szavak nélkül mond el mindent

a lebegésével
a létezésével

milyen más világ volt

milyen más nyugati kultúra

mennyivel
zsigeribb
ösztönösebb
igazabb

abban a kultúrában
az indiános történetek
még nem azért születtek
hogy egy újabb réteggel
színesítsék az erőszakot

hanem azért
hogy az elidegenedett nyugati embert
visszavezessék a tudatalattijához

a tűz körül
a békepipától megrészegülten
táncoló
lélekhez

a nagy manitou fényében lebegő
meztelen indiánhoz

erről a könyvborítóról
még nem egy bizottság döntött

nem egy marketing-osztály

hanem két művész

egy író
és egy képzőművész

karl may
és sascha schneider

aki vet egy pillantást
winnetou izmos fenekére
az nem lepődik meg
amikor megtudja
hogy sascha schneider
a képzőművész
meleg volt

biztosan vannak olyanok is
aki rögtön tudták ezt
ahogy először ránéztek a képre

de legalábbis érezték

barukh számára
ez egy egészséges világ

amiben heteroszexuálisok
és homoszexuálisok
együtt alkotnak
és egyiküknek sem kell
másnak tűnnie
mint ami

amiben sascha schneider
nem annak ellenére
kapta meg a munkát
hogy homoszexuális
hanem éppen azért
mert rá volt szükség

az ő szemére
az ő lelkére
az ő kezére

mert arra volt szükség
hogy ő képzelje el
és ő alkossa meg
winnetou testét
és winnetou lelkét
az olvasók számára

úgy
ahogy ő látja

úgy
ahogy csak ő láthatja

barukh számára
ez egy egészséges világ

mert nem egy olyan winnetout
lát visszaböfögni
a könyvborítón
amilyet akár ő is
el tudott volna képzelni

hanem egy olyan winnetout
amilyet ő csak befogadni tud

egy olyan winnetout
amilyen segíteni tud neki
hogy más férfi hőst is
el tudjon képzelni

ne csak
a szúrós tekintetű
praktikus
céltudatos
hallgatag
és kemény
cowboyokat

de a nagy manitou fényében
meztelenül lebegő
indiánt is

barukhnak
nem azért kell
hogy meleg képzőművészek
meleg királyfik
meleg orvosok
és meleg villanyszerelők
egyenrangú tagjai legyenek
a társadalomnak
amiben él
hogy elmondhassa
hogy micsoda civilizált a világa

hanem azért
hogy ne unja halálra magát

azért
hogy az élet összes színét megtapasztalhassa
amit a nagy manitou megteremtett

barukh számára
az egy egészséges világ