szédülési roham

papesnek szédülési rohama volt
pénteken

reggel kilenc és délután négy között
nem tudott felkelni a padlóról

csak feküdt
és szédült

barukh csütörtök este
mondta el neki
hogy a második
repülőjáratot is törölték
amivel december végén
barukh családja
magyarországra utazott volna

most azt várják
hogy vajon a harmadikat is törlik-e

papesnek már nagyon hiányoznak
az unokái
és persze a fiai is

március óta nem látta
egyiküket sem

papes az egyike azoknak
a magyarországi
szülőknek és nagyszülőknek
akiknek az élete
utazástól utazásig tart

vagy ő utazik
hogy meglátogassa
a gyerekeit és az unokáit
vagy hozzá utaznak
a gyerekei és az unokái

az egyik gyereke
nyolcezer kilométerre lakik
a másik háromezer kilométerre

vándor arameusok ők…

papes egyike azoknak
a magyarországi szülőknek
akik abban a hitben
vágtak neki
a kilencvenes éveknek
hogy egy olyan országot építenek
amiben a gyerekeiknek
és majd az unokáiknak
jobb életük lesz
szabadabb
gazdagabb
mint amilyen nekik volt

amiben a gyerekeik
és majd az unokáik
jól érzik magukat
az országukban
szüleik közelében
nagyszüleik közelében
és nem akarnak majd elmenni
egy másik országba
egy másik kontinensre

barukh tudja
hogy ezekben a napokban
hetekben és hónapokban
nem papes az egyetlen
magyarországi szülő vagy nagyszülő
akinek szédülési rohama van

barukh ismer még
legalább két másik
sportos hetvenest
akinek a teste
nem bírta tovább
azt a stresszt és frusztrációt
amit magyarországi életük
jelent a számukra

távol a gyerekeiktől
és az unokáiktól

korona közepette
anyagi bizonytalanság közepette

egy olyan országban
amiben a gyerekeiknek
és az unokáiknak
rosszabb életük lenne
bizonytalanabb
és kilátástalanabb
mint amilyen nekik volt

ha ott maradtak volna...

barukh nem tudja
de érzi
hogy nem a kudarc
fáj nekik a legjobban
nem az országépítés kudarca

hanem a távolság

az
hogy szemük fényei
nincsenek megölelhető
megsimogatható
közelségben

hogy minden öleléshez
és minden simogatáshoz
útlevélre és drága repülőjegyre
van szükség

és most
a korona közepette
már az útlevél
és a drága repülőjegy sem elég--

barukh azon gondolkodik
hogy vajon máshogy csinálták volna-e
máshogy építették volna-e
az országot
a kilencvenes években
a kétezres években
ha előre
megmutatták volna nekik
ezt a kétezerhúszas szédülési rohamot

ezt a hét órát
amit papes a padlón fekve töltött
szédülve
hányingerrel
egyedül
háromezer kilométerre
és nyolcezer kilométerre
a gyerekeitől és az unokáitól

ezt a bizonytalanságot
ezt a kilátástalanságot

barukh azon gondolkodik
hogy vajon máshogy csinálták volna-e
és ha igen
hogyan

vajon lemondtak volna-e
pénzről
bullshitről
kényelemről
egy szabadabb és gazdagabb
kétezerhúszért

barukh tényleg nem tudja

mert senki nem mutatta meg
papesnek
és a többieknek
előre
ezt a kétezerhuszat

ahogy kétezerharmincat
vagy kétezernegyvenet
sem fogja előre megmutatni senki

csak sejtjük
a zsigereinkben
érezzük
hogy ha mindegy így megy tovább
akkor az még rosszabb lesz

pontosan annyival rosszabb
mint amennyivel
kétezerhúsz rosszabb
ezerkilencszáz-kilencvennél
kétezernél vagy kétezertíznél

tíz-húsz év múlva
papes
és a többiek
még készek lehetnének
utazni
és fogadni
a gyerekeiket
és az unokáikat
és a dédunokáikat

de ha minden így megy tovább
akkor lehet
hogy ezek az utazások
addigra már
illegálisak lesznek...

a talmud
ezerötszáz éve
ugyanazt kérdezi tőlünk:

ha nem mi
akkor ki?

ha nem most
akkor mikor?