mindenki őt és a remegő kezét figyeli

barukhnak remeg a keze
amikor levest eszik

különben nem remeg
soha nem is remegett

amikor maga elé teszi
a leveses tányért
és a kezébe fogja a kanalat
akkor még nem remeg a keze

amikor a kanalat belemeríti a levesbe
még akkor sem remeg

csak akkor kezd el remegni
amikor a levessel teli kanat
elkezdi a szája felé emelni

és amikor a kanál már csak
tíz-tizenöt centire van az arcától
akkor a keze már annyira remeg
hogy a leves elkezd
kilötybölődni a kanálból

akkor aztán barukh
a pillanatnyi helyzettől függően
vagy gyorsan felemeli
remegő kezét
és befalja a lötybölődő levest
vagy visszavonulót fúj
és visszateszi a tányérba a kanalat

az
hogy barukh
melyik megoldást választja
a szociális környezettől függ

ha egyedül ül az asztalnál
vagy nincs egyedül
de a többiek
mással vannak elfoglalva
vagyis barukh nem érzi úgy
hogy mindenki őt
és remegő kezét figyeli
akkor hajlamos nem törődni
a kilötybölődő levessel
és bal kezével
alulról
észrevétlenül...
megtámasztja
a jobb kezét
és így
a két kezével
együtt
beügyeskedi
a remegő kanalat a szájába

ha viszont nincs egyedül
és úgy érzi
hogy egy asztaltársa
vagy kettő
esetleg
észreveheti
hogy remeg a keze
akkor azonnal visszaengedi
a kanalat a tányérba...

ha ezt a megoldást választja
akkor általában vár
fél-egy percet
és csak azután
próbálja újra
a szájához emelni
a leveses kanalat

többnyire sikertelenül

ilyenkor beleengedi a kanalat a levesbe
és ha megkérdezik
hogy végzett-e
akkor azt válaszolja
hogy igen

és ha azt is megkérdezik tőle
hogy nem ízlett a leves?
(ilyen csak magyarországon kérdeznek)
akkor valami hazugsággal
menti ki magát

ez a kézremegés egyébként
tizenhat-tizenhét éves kora óta tart
vagyis már jó harminc éve

szinte minden alkalommal előjön
amikor levest készül enni

függetlenül attól
hogy kikkel eszik együtt

nem csak idegenekkel

de barátokkal és családtagokkal is

még judittal és freddel és lelussal is előjön

mert nincs olyan szociális helyzet
amiben barukh ne érezné azt
hogy megmérettetik

nincs olyan szociális helyzet
amiben barukh ne érezné úgy
hogy piros pontokat
és fekete pontokat gyűjt
minden mozdulatával

nincs olyan szociális helyzet
amiben barukh úgy érezné
hogy csak úgy van

létezik

hogy nem kell igyekeznie

szépen enni

jól viselkedni--

ezért aztán barukh
viszonylag ritkán eszik levest--

barukh négy hónapja állt át
a dupla adag cipralexre
és azóta úgy tud kilépni az utcára
hogy nem csak hogy
nem vesz be xanaxot előtte
de nem is gondol arra
hogy be kellene vennie xanaxot előtte

ami óriási eredmény
figyelembe véve
az elmúlt harminciksz évet
ami alatt barukh
vagy szorongva
vagy hatás alatt
lépett ki az utcára

mindig
kizárólag
szorongva
vagy hatás alatt

négy hónapja ez megváltozott

a cipralex megszüntette
de legalábbis
tünetmentessé tette
a barukh agyában uralkodó
kémiai egyensúlyzavart

de hiába a cipralex
kiegyensúlyozó kémiai hatása
a kézremegés
még így sem szűnt meg

a barukh lelkében uralkodó
pszichés egyensúlyzavaron
a gyógyszer
nem tudott segíteni

nem tud segíteni

ott lent
mélyen
barukh hiedelmei és félelmei uralkodnak

ott lent
mélyen
a cipralex tehetetlen

ott lent
mélyen
a sötétben
barukh úgy tudja
hogy nem elég

tudja

hogy nem elég

ott lent mélyen
barukh
minden szociális helyzetben
szorong

az eredménytől

hogy több piros pontot
vagy több feketét fog-e gyűjteni

hogy mi lesz az ítélet

szépen evett?
jól viselkedett?

maradhat az asztalnál?
maradhat a szobában?
maradhat barlangban?
maradhat a törzsben?
maradhat a családban?

vagy kinevetik
megszégyenítik
és elzavarják

az asztaltól
a szobából
a barlangból
a törzsből
a családból--

barukh úgy van vele
hogy a kézremegés a levesnél
nála
egy szelep

ott jön ki a szorongás
amit a cipralex
és az életösztön
hogy a mindennapokat túlélje
lenyom jó mélyre

barukh úgy van vele
hogy ez nem egy
ideális élet

de
hát
ki mondhatja el
hogy ideális életet él?