miért nem veszi fel a telefont barukh?

barukh nem veszi fel a telefont
amikor volt-főnöke hívja

nem hívja gyakran
csak néhány havonta
de barukh akkor sem veszi fel

nem tudja
felvenni

amikor először történt ilyen
barukh arra fogta
hogy éppen dolgozott
vagy fáradt volt
vagy egyszerűen csak
nem volt hangulata

de amikor a következő körben
néhány hónap múlva
megint nem vette fel
nem tudta felvenni
amikor volt-főnöke hívta
akkor barukh már tudta
hogy itt van valami

valami
ok

ami miatt nem tud beszélni volt-főnökével

barukh volt-főnöke
egy évig volt barukh főnöke

aravai magyar fickó

szóval
valószínűleg
el fogja olvasni
ezt a verset
ami szuperkínos
de ez van
barukhnak muszáj
kipakolnia ezt a terhet

terápia

barukh volt-főnöke
kb annyi idős
mint barukh
kicsit idősebb

és akkor ajánlott munkát barukhnak
szinte napra pontosan akkor
amikor barukh családja
kifutott az állami támogatásból
amit az alija után kaptak

barukh azonnal elfogadta a munkát

שיפוצים
így hívják azt
amit barukhnak csinálnia kellett

felújítás
barkácsolás
építés
bontás

barukh korábban
soha nem csinált semmi hasonlót

még a saját otthonában sem

barukh volt-főnöke volt a szakember
barukh a segédmunkás

fizikai munka ez
sokszor nehéz fizikai munka

sokszor szabadban
sokszor félkész házakban
ahol még vagy már
nincs légkondi

az év nagyobbik részében
negyven és ötven fok közötti melegben

barukh és volt főnöke
az egész arava-sivatagban dolgozott

aravának
a holt-tenger
és a vörös-tenger
közötti sivatagot nevezik

ez a terület körülbelül
kétszáz kilométer hosszú
és tíz-húsz kilométer széles

a holt-tengert a vörös-tengerrel
a kilencvenes út köti össze

az arava népe
ezt az utat használja
amikor ügyes-bajos dolgait intézi

kizárólag ezt az utat

nincs is más út
csak bekötőutak
a kibucokba
a mosávokba

a kilencvenes út
egyenes út
egy-két kisebb kanyarral

úgy tesz meg kétszáz kilométert
észak-déli irányban
hogy keletről is és nyugatról is
kősivatag határolja

a déli szakaszon hegyekkel
az északi szakaszon pedig síkságokkal
mindkét oldalon

barukh és volt-főnöke sokat utazott
a kilencvenes úton

egy átlagos munkanapon két órát

egy órát oda
egy órát vissza

látnivaló nem sok van
ég
kövek
hegyek
sitimfák

az időjárás
két hónapot kivéve
nagyjából mindig ugyanolyan
forró
száraz
süt a nap
felhő nincs
forró szél fújdogál

a rádióadás gyenge
hol egy angol nyelvű jordán csatorna
hol valami héber nyelvű politikai vitaműsor
hallatszik az éterben

az embernek kevés mulatsága akad

jól jön egy olyan útitárs
akivel el lehet csevegni

például barukh

barukh volt-főnöke rendes fickó

sokat segített barukhnak
és családjának
és talán úgy gondolta
hogy ezekért a segítségekért
csekély kárpótlást jelenthet
a hosszú utakon
barukh társasága

nem számolt azzal
hogy barukh hiperérzékeny introvertált
és hogy mennyi ingert
jelent a számára az
hogy nap nap után
hosszú órákra
össze van zárva valakivel
akivel muszáj csevegnie
mert az
mármint a csevegés
kvázi munkaköri kötelessége

barukh soha senkivel
nem cseveg ennyit

nap nap után órákat

még judittal sem
még freddel és lelóval sem

negyedóra
jó esetben félóra
egy óra maximum

de azontúl
barukh úgy kezdi érezni magát
mint egy bevásárlóközpontban

hogy az érzékszervei lezárnak

nem azért
mert ő akarja

hanem azért
mert nem tudnak többet befogadni

képekből
hangokokból

a füle már az emberi beszédet is
csak zajként érzékeli
a látása pedig fokozatosan beszűkül
és már csak valami távoli
stabil pontra tud fókuszálni

egyetlenegyre

nem tud több információt
és ingert
sem befogadni
sem feldolgozni

pláne nem feldolgozni!

olyankor tele van

mint egy vödör

amibe ha még több vizet töltenek
akkor a víz lefolyik róla

barukh volt-főnöke nem tudta
hogy barukh idegrendszere így működik
nem tudta
hogy emiatt
a szociális kompetencia
nem tartozik
barukh erősségei közé
pláne nem hosszú távon

egy-egy pillanatra
órára
napra
fel tudja szívni magát
tud figyelni
befogadni
feldolgozni
de hetekig
hónapokig
hosszú órákat
nem

hiába akarja

és barukh akarta

hogyne akarta volna
muszáj volt neki akarni

muszáj volt pénzt keresnie a családjának
és a csevegés ugyanolyan feladata volt
mint a téglahordás
a falbontás
a snejdolás
vagy a zárszerelés--

a közös munka óta eltelt
két évben
barukh többször elképzelte
hogy mit mondana
ha volt-főnöke betoppanna hozzá
és megkérdezné tőle
hogy miért nem veszi fel soha
a telefont

rövid gondolkodás után
barukh valószínűleg visszakérdezne:

biztosan akarod tudni?

ha volt főnöke nemmel válaszolna
az jó lenne
mert akkor barukh elkerülhetné
hogy megbántson valakit
aki nem ártott neki semmit

de ha volt főnöke igennel válaszolna
akkor el kellene mondania az igazat

hogy egész életében
egyetlen emberrel töltött ennyi időt
mint vele
de az az ember
akkor
a legjobb barátja volt

és hogy volt-főnökével
ha nem lett volna a főnöke
talán egész életében
nem töltött volna
több időt
mint egy órát

mert barukhban és volt-főnökében
szinte semmi közös nem volt

és egy évig mégis
annyi figyelmét és energiáját
lekötötte barukhnak
amennyit barukh még a családjának sem
tud adni

és ez így nem volt egyensúlyban

barukh úgy érzi
hogy a hosszú autóutakon
és a hosszú munkanapokon
volt-főnöke
az összes figyelmet felhasználta
amit barukh ebben az életben
rá tudott fordítani

visszamenőleg és előre
felhasználta barukh összes
múltbéli és jövőbeli figyelmét

úgyhogy azon a helyen
ahonnan most
amikor volt-főnöke rátelefonál
barukh figyelmet tudna adni
már csak vákuum van

negatív tér

ahonnan nem tud kijönni figyelem
és ahová nem tud bemenni inger

ezért nem veszi fel barukh a telefont
amikor volt-főnöke hívja