lájlá

lájlá
ليلى
megragad egy rozscipót
és kislisszol a marseille-i pékség ajtaján

hé!
kiált utána boltos
fizetni ki fog?!

lájlá futni kezd

az első mellékutcán
balra fordul
aztán a következőnél jobbra

lélekszakadva rohan
hóna alatt a rozscipóval

nem néz hátra
nem látja
hogy ma este
senki nem üldözi

akár sétálhatna is hazáig
addig a pincéig
ahová három hónappal ezelőtt
vette be magát
miután a sea-watch thirteen
névre keresztelt
illegális menekült-mentő hajó
partra tette marseille-ben

lájlá egyedül szállt ki a hajóból

édesapja
básár
بشار
a tengerbe fulladt
amikor az egyik viharban
a kimerültségtől és éhségtől
legyengült teste
a hullámok közé zuhant

lájlá édesanyja
számár
سَمر
testét
egy bomba
szakította ezerfelé
egy évvel ezelőtt
még szíriában

három hónap alatt
lájlá mindent megtanult
ami a túléléshez kell
egy olyan földön
aminek nem beszéli a nyelvét
és ahol a törvény azért üldözi
mert nem ott született
és ezért nincs joga
ott tartózkodni
ott
élni

három hónap alatt
lájlá megtanult
ételt lopni
megtanult elrejtőzni
a rendőrök gumibotjai
és gumilövedékei elől
és megtanult csótányok
skorpiók és patkányok
társaságában aludni

amikor lájlá feltépi a pinceajtót
és beugrik a sötétbe
rögtön érzi
hogy valami nem stimmel

mozdulatlanul guggol
magához szorítja a rozscipót
és figyel

minden idegszálával figyel

tudja
érzi
hogy valami lapul a sötétben

lájlá lassan
nagyon lassan
kinyújtja jobb kezét
és megmarkolja
a lépcső alá rejtett
törött zseblámpát

a pince sarkában
moccan valami

lájlá egy hirtelen mozdulattal
odairányítja és bekapcsolja
a zseblámpát

a gyenge fényben
egy idős
csont és bőr
férfi
gubbaszt

lájlá eldobja a rozscipót
és bal kezével felkap
egy üvegdarabot
és elszántan
a sarokban gubbasztó
alak felé tartja

az sírva fakad

lájlá meglepődik
és tanácstalanul figyeli az idős férfit
akinek egész teste belerázkódik a sírásba

kétezerharmincötöt írunk

kétezerhúszban
amikor barukh ezeket a sorokat írja
lájlá még meg sem született
sőt
básár és számár
lájlá szülei
még nem is ismerik egymást

kétezerhúsz óta
amikor barukh ezeket a sorokat írja
a világ sokat változott

amerika és kína
karnyújtásnyira van
a harmadik világháborútól

nagy-britannia visszalépett
az európai unióba
hogy így erősítse
kínával szemben
az észak-atlanti szövetséget

lengyelország
szlovákia
magyarország
románia
és bulgária
pedig kilépett az európai unióból
hogy így erősítsék
a kínai érdekszférába tartozó oroszországot

az újra
orosz érdekszférába került
a kelet-európai országokban
polgárháborús állapotok uralkodnak

a balliberális értelmiség tagjai
a melegek
a transzneműek
a romák
a zsidók
és más színesbőrűek
börtönben vagy száműzetésben

a kelet-európai
volt eu-tagállamok
állampolgárai
csak vízummal
léphetnek az unió területére
és csak két hétig
tartózkodhatnak ott

lájlá persze mit sem tud erről
ahogy azt sem tudja
hogy az az idős
zokogó
csont és bőr férfi
ott a sötét marseille-i pincében
ugyanolyan illegális menekült
mint ő
csak éppen nem szíriából menekült
hanem magyarországról:

nyáry krisztián
magyar író

lájlá nem tudja
hogy egy politikai és kulturális
celebritáshoz van szerencséje

ő csak a szenvedő embert látja
a zokogó
éhes
rettegő
idős férfit

és lájlá leengedi bal kezét
amiben az üvegdarabot szorongatta
és felemeli a rozscipót
és kiszakít belőle egy falatot
és odanyújtja krisztiánnak

jállá
biztatja az idős férfit

és krisztián remegő kézzel
elveszi a kenyeret
és betömi a szájába

a csupa csont koponyából
két hatalmasra nőtt
hálás szem figyeli
lájlát--

így kezdődik
lájlá és krisztián valószínűtlen barátsága--

és úgy folytatódik
hogy cserébe az ételért és a szállásért
krisztián megtanítja lájlát
a latin betűk írására és olvasására

aztán együtt megtanulnak
olvasni
írni
és beszélni
franciául

ami lájlának szinte
anyanyelvi szinten sikerül
krisztiánnak pedig olyan viccesen
vaskos magyar akcentussal

aztán krisztián renoméja
és kapcsolatai révén
sikerül uniós tartózkodási engedélyt szerezniük
és lájlá végre elkezdhet iskolába járni

közben krisztián lányai
akik ezalatt amerikában
alapítottak családot
megismerkednek lájlával
és nagyon megszeretik őt
apjuk legvalószínűtlenebb
mégis legigazabb barátját

és amikor lájlá párizsban összeházasodik
ahmeddel
أحمد
a szomálai menekülttel
akkor lájla családját
krisztián és lányai
és lányai családjai
helyettesítik az esküvőn

és amikor százhúsz évesen
krisztián megtér őseihez
a francia államelnök után
lájlá mondja a búcsúbeszédet
a párizsi temetésen
aki
mármint lájlá
akkor már
egy tucatnyi unoka
boldog nagymamája--

ez nem
“a” jövő
csak
“egy” jövő
egy lehetséges jövő

és barukhnak egy kommentről jutott eszébe
amit borbély edit írt
barukh egy versére még júliusban:

https://www.facebook.com/barukhhh/videos/1452763741777974

a vers azután született
hogy nyáry krisztián
írt egy rövid nekrológot
az index halálára

https://index.hu/kultur/media/2020/06/24/index_fuggetlenseg_mit_jelent_neked_az_index/nyary_krisztian_felnott_eletem_nagyobbik_reszet_az_indexszel_toltottem/

és abban azt írta
hogy “48 évesen már
nem keresünk új barátokat”

és erre barukh írt egy verset
amiben reagált krisztián
ezen mondatára
és amit úgy fejezett be
hogy “barukh nem orbán viktor elől
menekült el a sivatagba

hanem orbán viktor
népe elől

azok elől
akik már nem keresnek új barátokat”

és borbély edit
erre a versre
kommentálta azt
hogy “nem azért nem keresünk
új barátokat 48 évesen
mert jól esik a köldökünket nézni
a langymeleg kád vízben
hanem mert az ezeréves barátokra is
fájdalmasan kevés idő jut

új ismeretségek/közösségek
persze adódhatnak
de az igazi barátságok
fiatalon köttetnek”

ez a komment nem hagyta nyugodni
barukhot öt hónapon át

a történelemmel
a változással
a világgal
és úgy általában
az élettel
szembeni
alázat

ami mind krisztián nekrológjából
mind edit kommentjéből
hiányzott barukhnak

hogy a világ
ahogy mi
itt és most
ismerjük
a barátainkkal
és a szeretteinkkel együtt
csak egyetlen verziója az életnek

ami akár már holnap megváltozhat

és hogy a szenvedés
a könyörület
és a szeretet
sokkal több módon
lehet része az életünknek
mint ahogy azt
itt és most
el tudjuk képzelni

és luxus kizárni belőle
bizonyos embereket
csak azért
mert ma még nem ismerjük őket
mert ma még nem részei a világunknak

mint lájlá
aki még meg sem született
de aki a legjobb barátunk lehet