forgószél

epikus költemény arról
hogy hogyan mentette meg barukh életét
kolozsi laci a távolból

szó szerint--

feldmár andrás mondta:

„a férfi munkája mindig az volt
hogy őrt álljon
de ne legyen ott
amikor a gyerek megszületik

mert akkor
[ha mégis ott van]
könnyen megtörténhet
hogy ugyanúgy
mint az anya
beleszeret a gyerekébe

a gyerek és az anya egyek
természetes
hogy egymásba szeretnek
de ha az apa is beleszeret a gyerekébe
akkor nem akar majd dolgozni menni
otthon akar lenni a gyerekével

ez soha nem történt meg addig
amíg az apák nem néztek az újszülött szemébe”

barukhhal
pontosan ez történt

mindkét újszülött gyerekének
belenézett a szemébe
a születésük után

a karjába vette
megmosdatta
törülközőbe csavarta őket
és közben mást sem csinált
csak a szemükbe nézett

először majdnem tizennégy éve
másodszor pedig tizenkét évvel ezelőtt

így történt
hogy barukh mindkét gyerekébe
beleszeretett

mély
felbonthatatlan szerelemmel

és azóta
majdnem tizennégy éve
folyton csak ott akar lenni
a közelükben

a barátai kezdetben nem igazán értették
hogy mi történt barukhhal
miért nem lehet már eljárni vele
de egyáltalán nem
sörözni
bulizni
mint régen
miért akar folyton csak otthon lenni

kezdetben nem igazán értették
később pedig már
egyáltalán nem értették
úgyhogy barukh mellől kikoptak a barátok
és ez neki így
elfogadható volt--

amíg barukh magyarországon lakott
rengetegféle dolgot kipróbált
hogy úgy kereshessen pénzt
hogy közben otthon tud lenni
minél többet

egy-két kivételtől eltekintve
tökéletes sikertelenség koronázta
a próbálkozásait

amikor judittal úgy döntöttek
hogy alijáznak
barukh
valamilyen internetes munkát
próbált találni magának
amit otthonról
sivatagi házukból
is tud csinálni--

barukh tizenegy éves volt
amikor a családja pécsről budapestre költözött
és még emlékezett
hogy milyen magányosnak
és kétségbeesettnek érezte magát
az első időkben
pedig ő nem egy másik kontinensre költözött
nem egy idegennyelvű országba--

barukh a gyerekei mellett akart lenni
amikor azok elkezdik új életüket izraelben

de az internetes pénzkeresés nem jött össze
az állami támogatás pedig
amit új bevándorlóként kaptak
elfogyott

barukhnak el kellett mennie dolgozni

ahogy ezen a ponton
a többi új bevándorlónak is--

pontosan azon a napon
amikor ez kiderült
barukh kapott egy munkaajánlatot:

egy eilati luxus lakópark lakásaiba
kellett luxusajtókat beszerelni

barukh
korábban
semmi hasonlót nem csinált
nem is akart
de most mégis azonnal igent mondott

nem volt más választása
a bankszámlájukon
két hétre elegendő pénz volt--

barukhot
soha nem motiválta a pénz

a pénz
önmagában

ha valamit szeretett csinálni
és/vagy fontosnak tartott csinálni
akkor mindig örült
ha még pénzt is lehetett vele keresni
de soha semmit nem csinált
csak a pénzért--

most
életében először
arra kényszerült
hogy
csak-pénzért
dolgozzon

barukh persze
ettől még nem változott meg
és a pénzkeresés
önmagában
továbbra sem motiválta

ezért
hogy kitrüközze a lelkét
barukh már napokkal
a munka megkezdése előtt
hozzáfogott
hogy összegyűjtsön
minden olyan okot
amik a nyilvánvaló és alantas
anyagi szempontokon túl is
indokolják azt
hogy miért tölti ő
azzal az idejét
hogy luxusajtókat szerel be
eilati luxuslakásokban

hogy tudja
hogy a pénzen kívül
más értelme is van annak
hogy ő mostantól ezt a munkát végzi--

mire eljött
az első munkanap
barukh már szép kis listával
rendelkezett a fejében

úgy érezte
hogy ezzel felvértezve
nem lesz gond
menni fog az ajtóbeszerelés--

és nem is volt gond
egészen addig
amíg meg nem hallotta
mindjárt az első nap délelőttjén
a szemközti iskolában
a gyerekek zsivaját

mert akkor azonnal
a saját gyerekeinek a zsivaja
jutott az eszébe

jutott
a szívébe

és a szíve
azt kérdezte barukhtól
hogy mit csinál ő ott
mikor neki most
a gyerekei közelében
kellene lennie

hogy amikor hazaérnek az iskolából
ott lehessen

jelen

hogy átölelhesse őket

hogy meghallgathassa
hogy mi történt velük

azon a másik kontinensen
azon az idegen nyelven

barukh agya
azonnal megválaszolta azt
amit a szíve kérdezett

hogy-hogy
mit keres ott barukh?

pénzt keres

hogy legyen mit ennie a gyerekeinek
mert hiába van mellettük
amikor hazaérnek az iskolából
ha aztán nem tud enni adni nekik

jó-jó
mondta a szíve az agyának
de akkor mostantól
ők is
fred is
lelus is
olyan kis nyomorultak lesznek
akik csak este
meg hétvégeken
találkoznak az apjukkal

és amikor ez a
"kis nyomorultak"
elhangzott
barukh szívének szájából
barukh
összeomlott

állt
maga elé meredt
és érezte
ahogy körbeveszi őt
egy forgószél

egy ötvenfokos forgószél
ami az arab-félszigetről jött
és forog körülötte
és forog
és forog
és forog
aztán lecsap
kiszakítja barukh mellkasából
a lelkét
és elfújja
messzire
olyan messzire
hogy barukh
már csak a hűlt helyét érzi
az űrt
az ürességet
a hideget--

barukh állt
kezében egy partvissal
amivel az ajtóbeszerelés mocskát
kellett volna eltakarítania
és azt érezte
hogy így
nincs értelme
az életnek

az életének

hogy így
nem fogja tudni folytatni

sem a munkát
sem az életet

hogy nem akar
kimondottan
meghalni

de nem tud tovább élni sem

hogy ő nem akar
és nem tud
olyan apa lenni
aki nincs ott

a fontos pillanatokban

és ha este
a teste
ott is van
olyan fáradt
hogy
ő
maga
barukh
nincs jelen--

a nap hátralevő részét
barukh
így
lélek nélkül
lelketlenül
dolgozta végig--

és este
amikor a teste
munka után hazament
a szíve és az agya
abban egyeztek ki egymással
hogy csak egyetlen megoldás lehet:

megszűnni
létezni--

barukh
korábban
soha nem gondolt öngyilkosságra

és most sem
kimondottan
az öngyilkosságra gondolt

csak valami olyan megoldást keresett
amivel megszüntethetné
azt az elviselhetetlen fájdalmat
ott

azon a helyen
ahol korábban
a lelke volt

ott
ahonnan aznap
az ötven fokos
arábiai szél
mindent kifújt
ami képes volt szeretni
és ami képes volt örülni--

azon az estén
barukh nem ment haza

csak a teste--

azon az estén
barukh az arava sivatag felett repkedett

magányosan

elkeseredetten

az elmúlást hajszolva

igazából
mindent feladva--

és azon az estén történt
hogy barukh szeme
végigfutott a facebookon
és meglátta adrienn posztját--

talán örökkévalócska gondolta úgy
hogy barukhnak van még dolga a világban

vagy csak egy sima csoda volt

örökkévalócskától független

mezei csoda

ha van olyan--

mindenesetre
az történt
hogy adrienn megosztotta azt a hírt
hogy megjelent
kolozsi laci könyve
az apufa
és idézte
amit laci mondott
a könyv kapcsán

az édesapjáról

és az édesapaságról

és barukh szeme
végigszaladt laci szavain

és befalta őket

aztán újra

és még egyszer

és újra

mert barukh tudta
hogy laci
apa nélkül nőtt fel
és hogy éppen ezért
nagyon igyekezett azon
hogy ő apa lehessen
és amennyire lehetséges
jó apa

és barukh nem olvasta az apufát
azóta sem
de amit laci mondott
az apufa kapcsán
az megmentette az életét:

"az apufa
látszólag arról szól
hogy mennyit dolgoznak az apák
sosincsenek a gyerekükkel
pénzt keresnek
nem érnek rá

de valójában nem ez a lényeg

nem ezt akartam mondani
hanem azt
hogy egy olyan apa
aki alig van otthon
és keveset látni
keveset szól
mintha egy fában rejtőzködne
sokkal de sokkal jobb annál
mint az az apa
aki nincs ott soha

és akinek az árnyával
még így is
viaskodni kell"

barukh fogta a kezében a telefonját
olvasta laci szavait
maga elé meredt
és megértette
hogy miért van ő ott
és hogy mi a dolga

nem az
hogy jó apa legyen

és főleg nem az
hogy tökéletes apa legyen

hanem az
hogy
legyen

hogy legrosszabb esetben
este
a nap végén
hazatérjen
benyisson a házba
és köszönjön
juditnak
és frednek
és lelusnak

hogy hallják a hangját
 
hogy érezzék a szagát

hogy ne kelljen fel
és ne nyugodjon le úgy a nap
hogy nem hallották barukh hangját
és nem érezték a szagát


a jelenlétét

mert még a diszfunkcionitása
még a fába zártsága is jobb
éltetőbb erejű
a gyerekei számára

mint a hiánya--

ezt
fred
és lelus
valószínűleg
soha nem fogja kimondani

pláne
nem barukhnak

de akkor is így van

honnan tudja barukh?

onnan
hogy kolozsi laci
az apa hiányát elszenvedő fiú
megmondta
megírta--

mert néha ennyi éppen elég

mert néha
csak ennyi kell

egy élet folytatásához

semmi különös

csak igaz mondatok

igaz mondatok
valakitől
aki volt már ott
és hajlandó elmondani
hogy milyen volt ott

odaát--

barukh sokszor hallotta még
az eiláti iskola udvarán
hancúrozó gyerekek zsivaját
és a szíve
sokszor sajgott
és facsarodott össze
hogy nem lehet a gyerekeivel
annyit
amennyit szeretne
amennyi normális lenne
szerinte

de olyan kétségbeesést
olyan halálvágyat
amilyen az első munkanapján fogta el
soha többé nem érzett már