én és barukh

muszáj jobban
vagy egyszerűen csak máshogy
elválasztanom magamat barukhtól

hogy írni tudjak magamról

nem tudom fenntartani
azt az intenzitást
ami ahhoz kell
hogy minden nap
ilyen mélyre leszálljak
önmagamba

muszáj úgy tennem
mintha nem rólam volna szó

mintha nem belém szállnék ilyen mélyre
hanem belé

muszáj egy lépéssel távolabbról
egy lépéssel elegánsabban írnom

ha meg akarom őrizni
az őszinteséget
az igazságot
az egyszerűséget

és a józan eszemet

muszáj repülőgép-szerencsétlenséget
szenvednem
a sivatagban
mint saint-exupery-nek
és muszáj nevet
testet
és történetet adnom
a suttogó hangnak a lelkemben

muszáj kettészakítanom a tudatomat
ha meg akarom őrizni a józan eszemet

(meg akarom őrizni)

muszáj megteremtenem
a magam kis hercegét

muszáj különválasztanom magamat
attól a barukhtól
aki fél a szextől
aki becsapta magát
és az egész világot
hogy szeressék
és aki a sivatagban kezd új életet

muszáj
mert minden erőmet felemészti
ez a terápia

nem írhatok magamról
egyszerűen
mint eddig
egyes szám harmadik személyben
mert még az is kevés

muszáj kettévágnom magamat
egy önálló személyiséggel rendelkező
lobogó fehér sálat viselő
elegáns mesélőre
egy saint-exupery-re

és egy kis hercegre
egy kis barukhra
aki a kisbolygóját hátrahagyva
új életet kezd a sivatagban
és akinek hiányzik a virága
és aki megszelidít egy rókát
és aki kígyómarás útján
utazik térben és időben

muszáj
hogy legyen külön barukh
és legyek külön én

muszáj...

igen...

jobb lesz így

suttogom

igen
jobb lesz így

suttogja barukh