élet-halál

barukh már nem rajongója
esterházy péternek

volt az
a rajongója
nagy rajongója

tizennégy-tizenöt éves kora körül

aztán elmúlt

aztán jó tíz év alatt
amit időnként
a politika különböző frontvonalai
közelében töltött
megtapasztalta
hogy esterházy péter
és az a kulturális és politikai elit
aminek ő
mármint esterházy péter
prominens tagja volt
milyen mértékben
járult hozzá ahhoz
hogy magyarország levegője
belélegezhetetlenné váljon
barukh számára

erről szólt a tegnapi vers

apropó
ma reggel
barukh újraolvasta
a tegnapi verset
és örömmel látta
hogy az jól sikerült
száz százalékig
visszaadja azt
amit a témával kapcsolatban
évek óta érez

mert barukh évek óta érzi azt
amiről tegnap írt

szóval
a vers
nem pillanatnyi elmezavar szüleménye

sőt

ez a vers
igazából
már legalább másfél éve várta
hogy barukh megírja őtet

post-it-eken
és cetliken hányódott
egy-egy sora

már a sivatagban is
és tovább jeruzsálemben

egyre több cetlin

csak várt
és türelmesen várt
de valami mindig közbejött

legutoljára
szájer józsef--

a mai napon
pontosan négy évvel ezelőtt
barukh felszállt egy repülőre
judittal
freddel
és lelussal
és elrepült a sivatagba
hogy ott kezdjen új életet

ma
december huszonkettedikén
pontosan négy éve...

miért ír
akkor
még mindig
magyarországról
barukh
időről időre
hol többet
hol kevesebbet?

(az utóbbi időben többet…)

miért nem hagyja barukh a faszban
magyarországot a háta mögött?

miért?

mert ott élt negyvenhárom évig

és mert
azok a fájdalmak és csalódások
és félelmek és frusztrációk
és indulatok
amiket ott gyűjtött magába
még mindig mérgezik és marják
belülről

és amíg ki nem hányja magából ezeket
a fájdalmakat és csalódásokat
és félelmeket és frusztrációkat
és indulatokat
addig nem fogja tudni belélegezni
úgy istenigazából
sem a sivatag
sem jeruzsálem
jázminillatú levegőjét

ezért

meg azért
mert ez
barukh nyavalyás terápiája--

barukh kétezerhatban
döntötte el
hogy elhagyja magyarországot

vagyis nem orbán viktor
és orbán viktor szekértábora miatt
akart új életet kezdeni
a szülőföldjétől háromezer kilométerre

orbán viktor szekértáborával
nem volt barukhnak semmi baja

ők voltak az ellenség

sima ügy

barukh harcolt ellenük

nem miattuk vált
belélegezhetetlenné
magyarország levegője
barukh számára

hanem orbán viktor népe miatt

amiatt a nép miatt
ami nem csak orbán viktort
termelte ki magából
de orbán viktor ellenzékét is

például esterházy pétert

(és ő tényleg csak egy példa

az szfe kapcsán
barukh írt más példákról is)

márpedig a népet nem lehet leváltani

és ha a népet nem lehet leváltani
akkor nem csak a kormányt
de az ellenzéket sem
lehet leváltani

azt az ellenzéket sem
aminek az az egyik mantrája
hogy “egy bizonyos szint felett
nem süllyedünk
egy bizonyos szint alá”

ha pedig így áll a helyzet
akkor barukh szempontjából
a helyzet magyarországon reménytelen

amikor gondolatban idáig jutott
akkor mondta ki először hangosan
hogy az ő részéről
indulhat a család a sivatagba

vagyis az a mondat
hogy “egy bizonyos szint felett
nem süllyedünk
egy bizonyos szint alá”
és mindaz
amit ez a mondat jelképez
barukh számára
élet-halál kérdése

élet
halál

szó
szerint

és ezért
barukhnak
ebben az esetben
igazán másodlagos
hogy az olvasói mit gondolnak
róla
vagy esterházy péterről
vagy esterházy péter mondatáról

barukh tudósít

a terápiájáról

kihányja a szívéből
a porcikáiból
a sejtjeiből
a fájdalmat
a csalódást
a félelmet
a frusztrációt
és az indulatot
hogy tovább tudjon lépni

hogy be tudja lélegezni
a sivatag és jeruzsálem
jázminillatú levegőjét