barukh kanapéja nem hajdúszoboszló

amíg barukh magyarországon élt
minden alkalommal
végiggondolta
amikor megismerkedett valakivel
lánnyal vagy fiúval
nővel vagy férfival
és úgy tűnt
hogy barátság lehet a dologból
hogy vajon az illető
elbújtatná-e barukhot
amikor majd újra bujkálni kell

a nácik elől
mondjuk

barukh nem csak azokkal barátkozott
akikről úgy gondolta
hogy elbújtatnák
szükség esetén

de az biztos
hogy mindig ott volt
agyának valamelyik fiókjában az
hogy mit gondolt
vajon az illető
elbújtatná őt
vagy sem

vállalná a kockázatot vagy sem

hogy olyan típus
aki megmagyarázza magának
hogy miért
nem bűn
nem elbújtatni
az ártatlanul üldözöttet

vagy olyan típus
aki nem tudja
nem elbújtatni
az ártatlanul üldözöttet

függetlenül a kockázattól

függetlenül attól
hogy a bújtatással
valószínűleg önmagát is
veszélybe sodorja

adott esetben
életveszélybe--

pénteken jutott eszébe ez barukhnak--

a bolygó
amin élünk
véges

nem lehetséges rajta
végtelen növekedés

a fejlődésnek
és a változásnak
az a sebessége
amiben ma élünk
nem fenntartható

a fejlődésnek
és a változásnak
az a sebessége
amiben ma élünk
megváltoztatja a bolygót

elfogyasztja az erdőket
elfogyasztja a tiszta vizet
elfogyasztja az állatokat
és elfogyasztja a levegőt

és ami
ennyi fogyasztás után
megmarad a bolygóból
az előbb a lelkünket
aztán a testünket
öli meg

már ma
sebesült lelkek vagyunk
ezen a sebesült bolygón

a fényszennyezés
és a hangszennyezés
már ma
olyan kihívás elé állítja
az idegrendszerünket
amivel az nem tud mit kezdeni

csendre van szükségünk

levegőre van szükségünk

szélben lengedező lombok látványára
van szükségünk

terápiára van szükségünk

olyan környezetre
amiben egyáltalán nincsen fogyasztás

barukhnak legalábbis biztosan--

arról jutott ez az eszébe
amit pénteken írt
néhány olvasója

hogy kényelmetlenséget okoz
a számukra az
hogy ha barukh
nem közvetlenül
a fb-ra teszi fel a verseit
hanem a saját weboldalára
és a fb-on csak a vers linkjét
osztja meg

mert akkor nekik
az olvasóknak
a versek fogyasztóinak
eggyel többet kell klikkelniük ahhoz
hogy hozzájuthassanak
barukh verseihez

és ők
mondják ők
“lusta népség”

(egy hónapja
barukh versét
figyelmeztetés nélkül
letörölte a fb
mert szerepelt benne
a “buzi” szó

a versben
ami egyébként
a toleranciáról szólt

barukh ezért
úgy döntött
hogy a verseit
ezután
csak a weboldalára teszi fel
és a fb-on
csak a versek linkjeit
osztja meg)

szóval
erről a lustaságról
jutott eszébe barukhnak
a terápia
ami a kanapéján folyik

a saját terápiája
az olvasók terápiája
és a világ terápiája

hogy megmentsék magukat
megmentsék egymást
megmentsék a világot

barukh arra gondol
hogy hányszor kell neki
klikkelnie az ujjaival
amíg egy vers megszületik

és hogy mi lesz
velük
hogyan fogják megmenteni
magukat
egymást
és a világot
ha már egyetlen klikkelés is
túl sok

barukh kanapéja
nem hajdúszoboszló

nem kényeztető hétvége

barukh nem pihenni vágyó
fogyasztókat gyűjt
maga köré
a kanapéjára

nem kényelmet árul

barukh kanapéján munka folyik
barukh is dolgozik
és az olvasók is dolgoznak

magukon
egymáson
a világon

aki kényelmet keres barukh kanapéján
az nem fogja megtalálni a számítását--

amíg barukh magyarországon élt
minden alkalommal
végiggondolta
amikor megismerkedett valakivel
hogy vajon az illető
elbújtatná-e őt
amikor majd újra bujkálni kell

a nácik elől

barukh nem csak azokkal barátkozott
akikről úgy gondolta
hogy elbújtatnák
szükség esetén

de az biztos
hogy mindig ott volt
agyának valamelyik fiókjában az
hogy mit érzett
vajon az illető
elbújtatná őt
vagy sem--

(utóirat:

barukh nem azokról írt
akiknek technikai nehézséget okoz
átklikkelni a fb-ról
barukh oldalára
a sávszélesség
vagy az applikációjuk miatt
hanem azokról
akiknek kényelmetlen)

---