alija

meg szokták kérdezni barukhot
az alijázásról

a kérdezők többnyire
három dologra kíváncsiak

egy

milyen gyorsan lehet elérni
vagy túlszárnyalni
a magyarországi életszínvonalat
izraelben?

kettő

mivel lehet felgyorsítani
kevésbé fájdalmassá
tenni
az új-élet-kezdést?

három

inkább egyedül
inkább családdal
vagy hogyan
könnyebb az alija?

barukh ezt szokta válaszolni
ezekre a kérdésekre

egy:

minden ország kultúráját
meghatározza az
hogy az ország miért jött létre

barukh szerint
izraelt
a kétségbeesés
szülte

nem a biztonságért
nem a kényelemért
nem a jólétért
jöttek palesztinába azok
akik később megalapították az országot

azért jöttek ide
hogy ne kelljen úgy tenniük
mintha mások volnának
mint
amik
akik

azért jöttek ide
hogy ne öljék meg őket
családtagjaikat
barátaikat
és üzletfeleiket
azért
amik
akik

minden
biztonság
kényelem
és jólét
ami az elmúlt hetven évben létrejött
ennek a kétségbeesésnek
a mellékterméke

vagyis

annak
aki elég kétségbeesett
és hajlandó
kétségbeesetten
dönteni
viselkedni
élni
lehet
hogy
olyan
biztonságban
kényelemben
és jólétben
lesz része
mint amilyenben
magyarországon nem

mikor?
barukh nem tudja
senki nem tudja

kettő:

barukhnak annak idején azt mondták
hogy a legfontosabb
minél gyorsabban megtanulni héberül

ezt a tanácsot azóta is gyakran hallja

barukh úgy gondolja
hogy ez jó tanács

de barukh azt is gondolja
hogy az alija
egy
új
élet
kezdése

egy
új
élet
kezdése
pedig
a dolog jellegéből adódóan
fájdalmas

ha nem fáj
akkor valami baj van

így aztán
sokat segít
ha az ember úgy érkezik ide
hogy már tud héberül
nagyon
nagyon
nagyon
sokat
segít

de ha a héber-tudás hiánya nem fáj
akkor majd más fog fájni
ugyanannyira

barukh nem tudja
hogy másnak mi fog fájni
mert minden új bevándorlónak
akit ismer
máshol fájt
de mindenkinek fájt
valahol

barukh szerint
a fájdalom eszén nem lehet túl járni

és az új bevándorló nem turista
nem expat

az alija okozta fájdalmat
csak az idő tudja csillapítani

aki
marad
és vállalja
a kétségbeesést
és fájdalmat
annak
később
lehet
hogy
jobb
lesz

lehet

három:

sehogy sem könnyebb