800 nap

barukh úgy emlékszik
mintha tegnap este
történt volna

pedig már több mint
nyolcszáz nap
telt el azóta

leló
fred
judit
és barukh
tel avivban
a reptér előtt
az utcán várták
hogy jöjjön a sofőr
akinek az volt a feladata
hogy leszállítsa őket a kibucba

a családtól és a barátoktól összekoldult bőröndjeik mellett tébláboltak

az arcok körülöttük
egyszerre voltak otthonosak
és idegenek
barukh gyanakodva figyelte őket
gyanakodva
hogy melyikük akarja felkapni
valamelyik bőröndjüket
vagy valamelyik gyereküket

barukh elveszettnek érezte magát
kiszolgáltatottnak
szánalmasnak

semmi
de semmi
ésszerűség
nem volt abban
hogy ott állt
lelóval
freddel
és judittal
abban a közel-keleti éjszakában
otthonos és idegen
fények
hangok
szagok
és illatok
között

arra várva
hogy egy minisztériumi dolgozó
szerezzen nekik egy fuvart
az arava-sivatag
déli csücskébe

semmi
de semmi
ésszerűség

csak kétségbeesés és remény

magyarország
kétségbeesés
remény
izrael

aztán előkerült a taxis
az egyetlen az országban
aki egyetlen szót sem beszélt angolul
és elkezdtek bepakolni a csomagtartóba

gondosan összeállított bőröndjeik
nagyokat nyekkenve
reccsenve
landoltak egymáson
a taxist nem hatotta meg
hogy egy család egész élete
van azokba a bőröndökbe csomagolva

öt órán át
száguldottak
tel avivból
dél felé

teljes sötétség vette körül őket

a sivatagban csak a taxi lámpái
és a csillagok világítottak

barukh úgy érezte
hogy semmi keresnivalója ott

de hogy máshol
még annyi keresnivalója sincs

beleértve magyarországot is

i'm an alien
i'm a legal alien
i'm a jew in israel

ez az érzés azóta is vele van

más hőfokon
más intenzitással
mégis ugyanúgy

barukh úgy emlékszik
mintha tegnap éjjel
történt volna

a taxi
begördült a kibuc kapuján
és egy perc múlva
megállt egy háznál
ami mellett
egy magyar és egy angol pasas
integetett mosolyogva

ők segítettek kipakolni a taxiból

amikor végeztek
a taxis továbbszáguldott
leló
fred
judit
és barukh pedig
belépett a házba

a házukba

az új életükbe

több mint
nyolcszáz nap
telt el azóta
a csomagok
amiket akkor hoztak magukkal
mégis még mindig itt vannak velük

bőröndök
táskák
remények
kétségek
álmok
félelmek

más hőfokon
más intenzitással
mégis ugyanúgy