úton

tegnap egy olyan hölgy
jött be az üzletbe
aki már pusztán a megjelenésével is
az otthonosság érzetét keltette barukhban

nyolcvan körül lehetett

könnyű
nyári
napsárga
ruhát viselt

bőre ráncos volt
és füstös
nem a dohánytól
inkább a naptól

haja szőkére festve
szeme
orra
szája
markáns

alapozó
szemfesték
rúzs
csajosan
elegáns

mintha maga rózsika néni
lépett volna be az ajtón

a hölgyet
egy nála
kb harminc évvel fiatalabb
férfi és nő kísérte

határozott hangon
mégis némi elfogódottsággal
kérdezte barukhot

יש משהוא מהונגריה?
van valami magyarországról?

barukhnak hirtelen felderült az arca

אני! אני מהונגריה!
én! én vagyok magyarországról!

válaszolta lelkesen
és hirtelen
a hölgynek is
felderült az arca

a hölgyet kísérő
ötven körüli férfi
szélesen elmosolyodott
úgy mondta

see?
látod?

mintha bizony
szándékosan
barukh miatt
hozta volna a hölgyet
éppen ebbe az italüzletbe 🙂

a hölgy kételkedve
reménykedve
nézett barukhra
barukh pedig
magyarul mondta neki

tényleg!
tényleg magyarországról jöttem!
de sajnos a boltban
nem árulunk magyar italokat

nincs szilvapálinka?
kérdezte a hölgy magyarul
amerikai akcentussal

sajnos nincs
válaszolta barukh
és tényleg nagyon sajnálta
máskor is
de most különösen

mert a shlivovitz
nem olyan jó
mint a magyar szilvapálinka
folytatta a hölgy

tudom
tudom
mondta barukh
és nem tudta
abbahagyni a mosolygást
de sajnos még shlivovitz sincs

mondta
mert tudta
mert ez már
korábban is szóba került
egy szerbiai vevővel

sajnos semmilyen pálinkánk nincs
mondta barukh

ó
mondta a hölgy

és azért csak mosolyogtak tovább
mind a ketten
mintha az egész világon
minden rendben volna

kiderült
hogy a hölgy
már régóta
kaliforniában él
a férfi és a nő pedig
akik kísérik
a gyerekei

ők már amerikában születtek
ott nőttek fel
nem beszélnek magyarul
és már több mint tíz éve
izraelben élnek
a férfi jeruzsálemben
a nő egy tengerparti kisvárosban
a hölgy őket és az unokáit
jött meglátogatni

most így
hármasban
csavarognak az országban

a hölgy hol magyarul
hol angolul
hol héberül
mesélt barukhnak
barukh pedig igyekezett
azon a nyelven válaszolni
vagy visszakérdezni
amelyik nyelven
a hölgy kezdeményezett

a férfi és a nő
az édesanyjával angolul beszélt
barukhkal többnyire héberül

miközben így cseverésztek
és barukh is elmesélte
a maga történetét
italokat válogattak

szilvapálinka helyett
végül
konyakot
whiskeyt
vodkát
és cabernet sauvignont
választottak

amikor elbúcsúztak egymástól
a hölgy megszorította barukh kezét
mélyen a szemébe nézett
és úgy kívánt sok sikert
neki és a családjának

בהצלחה!
mondta
és elment

barukh a nap hátralevő részét
végigmosolyogta

amikor a szája nem győzte
a mosolygást
a szeme folytatta

vándor arameusnak lenni
felszabadító érzés
másrészt viszont
meglehetősen magányos dolog

hiába tudja a fej és a lélek
hogy az ember
barukh
nincs egyedül
a szív
a szív nem tudja

ettől aztán
nagyon tud szenvedni a dolgozó

barukh nem attól lett libabőrös
hogy magyar szót hall
mert minden nap hall
magyar szót

nem attól lett libabőrös
hogy ő van valahol
egy helyen
és oda
abba helybe
belejött valaki
számára különleges

mert ebben az értelemben
barukh nincs egy állandó helyen

ahogy a napsárga ruhás hölgy sincs

mindketten úton vannak

amikor úgy döntöttek
hogy örökre
maguk mögött hagyják
a szülőföldjüket
a vándorlást választották
az úton levést
az utat

barukh azért lett libabőrös
a napsárga ruhás hölgytől
mert találkozott valakivel
aki ugyanonnan indult
ahonnan ő
ugyanazon a három nyelven utazik
és mégha egy másik úton halad is
és mégha a maga útján
máshol is tart
mint barukh
ugyanolyan
vándor arameus
mint ő--

és akinek így
az a sorsa
hogy miután megszült és felnevelt
két vándor arameust
--mert nem tud mást
hogyan is tudhatna--
és végre megpihenhetne
mint a többi rendes ember
most
a gyerekei
és az ő gyerekeik után
vándorol

keresztül
kasul
széles e világban--

és közben
magyar szilvapálinkát keres

mert az jobb
mint a shlivovitz

mert az
mindennél jobb