 papesnek szédülési rohama volt
pénteken reggel kilenc és délután négy között nem tudott felkelni a padlóról csak feküdt és szédült barukh csütörtök este mondta el neki hogy a második repülőjáratot is törölték amivel december végén barukh családja magyarországra utazott volna most azt várják hogy vajon a harmadikat is törlik-e papesnek már nagyon hiányoznak az unokái és persze a fiai is március óta nem látta egyiküket sem papes az egyike azoknak a magyarországi szülőknek és nagyszülőknek akiknek az élete utazástól utazásig tart vagy ő utazik hogy meglátogassa a gyerekeit és az unokáit vagy hozzá utaznak a gyerekei és az unokái az egyik gyereke nyolcezer kilométerre lakik a másik háromezer kilométerre vándor arameusok ők… papes egyike azoknak a magyarországi szülőknek akik abban a hitben vágtak neki a kilencvenes éveknek hogy egy olyan országot építenek amiben a gyerekeiknek és majd az unokáiknak jobb életük lesz szabadabb gazdagabb mint amilyen nekik volt amiben a gyerekeik és majd az unokáik jól érzik magukat az országukban szüleik közelében nagyszüleik közelében és nem akarnak majd elmenni egy másik országba egy másik kontinensre barukh tudja hogy ezekben a napokban hetekben és hónapokban nem papes az egyetlen magyarországi szülő vagy nagyszülő akinek szédülési rohama van barukh ismer még legalább két másik sportos hetvenest akinek a teste nem bírta tovább azt a stresszt és frusztrációt amit magyarországi életük jelent a számukra távol a gyerekeiktől és az unokáiktól korona közepette anyagi bizonytalanság közepette egy olyan országban amiben a gyerekeiknek és az unokáiknak rosszabb életük lenne bizonytalanabb és kilátástalanabb mint amilyen nekik volt ha ott maradtak volna... barukh nem tudja de érzi hogy nem a kudarc fáj nekik a legjobban nem az országépítés kudarca hanem a távolság az hogy szemük fényei nincsenek megölelhető megsimogatható közelségben hogy minden öleléshez és minden simogatáshoz útlevélre és drága repülőjegyre van szükség és most a korona közepette már az útlevél és a drága repülőjegy sem elég-- barukh azon gondolkodik hogy vajon máshogy csinálták volna-e máshogy építették volna-e az országot a kilencvenes években a kétezres években ha előre megmutatták volna nekik ezt a kétezerhúszas szédülési rohamot ezt a hét órát amit papes a padlón fekve töltött szédülve hányingerrel egyedül háromezer kilométerre és nyolcezer kilométerre a gyerekeitől és az unokáitól ezt a bizonytalanságot ezt a kilátástalanságot barukh azon gondolkodik hogy vajon máshogy csinálták volna-e és ha igen hogyan vajon lemondtak volna-e pénzről bullshitről kényelemről egy szabadabb és gazdagabb kétezerhúszért barukh tényleg nem tudja mert senki nem mutatta meg papesnek és a többieknek előre ezt a kétezerhuszat ahogy kétezerharmincat vagy kétezernegyvenet sem fogja előre megmutatni senki csak sejtjük a zsigereinkben érezzük hogy ha mindegy így megy tovább akkor az még rosszabb lesz pontosan annyival rosszabb mint amennyivel kétezerhúsz rosszabb ezerkilencszáz-kilencvennél kétezernél vagy kétezertíznél tíz-húsz év múlva papes és a többiek még készek lehetnének utazni és fogadni a gyerekeiket és az unokáikat és a dédunokáikat de ha minden így megy tovább akkor lehet hogy ezek az utazások addigra már illegálisak lesznek... a talmud ezerötszáz éve ugyanazt kérdezi tőlünk: ha nem mi akkor ki? ha nem most akkor mikor?
0 Comments
Leave a Reply. |
versek, amik majd barukh legelső verseskötetében fogják végezni:
• amikor kis barukh megszületett (meggyfa) • önjelölt költő • van egy egész ország (hagymás-paprikás rántotta) • barukh fél a szextől • még egy kis szex • pedig irtó jó fej srác volt • oxitocin • jól csak a szívével lát az ember 
támogasd a sivatagi magyar irodalmat
|
RSS Feed