|
két éve történt eilatban talán a város bejáratánál a katonai ellenőrző pontnál barukh nem emlékszik pontosan ez volt az alija legmegrendítőbb pillanata és még soha nem írt róla várta hogy csillapodjon az élmény hogy meg tudja írni két év alatt nem csillapodott talán majd most hogy megírja szóval két éve történt eilatban egy nappal azután hogy barukh és családja megérkezett izraelbe egy nappal azután hogy maguk mögött hagyták magyarországot azt az országot amit fred és lelus a tizenegy és tíz éves fiúk korábban még soha sem hagytak el egy nappal azután hogy a család átköltözött egy másik kontinensre ahol korábban még soha nem jártak szóval új életük első napján történt lajos a négy aravai magyar cowboy egyike furgonjával körbevitte a környéken barukh családját megmutatta a sivatagot a kibuc datolyaföldjét a tengert eilatot valahányszor visszaszálltak a furgonba valamilyen látnivaló után lajos emlékeztette fredet és lelust hogy csatolják be a biztonsági öveiket fred és lelus viszont nem sok figyelmet szentelt a biztonsági öveknek ezt az egész aliját ezt az egész új élet kezdést nem ők találták ki nem ők erőltették fred és lelus nem akart menni sehová ők a barátaikkal akartak maradni meg a nagyszüleikkel magyarországon olyan kevés biztos pont volt az életükben olyan kevés állandóság olyan kevés kiszámíthatóság úgy érezték hogy most még azt a keveset ami volt azt is elvették tőlük a szüleik fred és lelus haragudott barukhra haragudott juditra haragudott a világra haragudtak lajosra eilátra a furgonra a biztonsági övre haragudtak egymásra barukh tudta ezt nyilván de fogalma sem volt arról hogy micsoda hatalmas rettegés szunnyad fiai lelkében mélyen a harag alatt ezt csak akkor ott új életük első napján eilátban tudta meg barukh úgy emlékszik hogy a város bejáratánál a katonai ellenőrző pontnál történt se fred se lelus nem volt bekötve talán egy a sorban előttük haladó autó fékezett hirtelen vagy egy katona lépett váratlanul a furgon elé barukh nem emlékszik csak arra emlékszik hogy lajos a fékbe taposott ők pedig előre vágódtak barukhot és juditot megtartották a becsatolt biztonsági övek lelus nekicsapódott a sofőrülés hátuljának fred viszont középen ült semmi nem volt előtte ami megtarthatta volna ahogy a furgon hirtelen lefékezett fred előrevágódott-- fejjel előre kirepült az üléséből-- elszállt barukh mellett és nekicsapódott a szélvédőnek-- bbbbbfffff-- fred-- pontosan tudta hogy ami történt azért történt mert nem csatolta be magát a becsapódás után gyors mozdulatokkal kötelességtudóan visszakászálódott a hátsó ülésre a helyére csak ott kezdett sírni csendesen fegyelmezetten megilletődve szégyenkezve sírt már nem volt benne a korábbi harag csak iszonyat ekkor történt az ami barukh számára az alija legmegrendítőbb pillanata volt lelus akit a fékezéskor megtartott a sofőrülés egy pillanatig csak megszeppenten nézett csendben könnyező bátyjára aztán rávetette magát átölelte és a mellkasára szorítva fejét zokogni kezdett erre frednél is átszakadt a gát visszaölelte az öccsét és ő is zokogni kezdett kapaszkodtak egymásba szorították egymást és zokogtak frédi-- frédi-- ismételgette lelus elcsukló hangon zokogás közben fred nem mondott semmit csak zokogott és zokogott és kapaszkodott az öccsébe úgy zokogtak olyan mély fájdalommal mint akik egész elveszett életüket siratják úgy kapaszkodtak egymásba mint akiknek senki másuk nincs ezen világon úgy kapaszkodtak egymásba mint akik nem engedhetik meg maguknak hogy elveszítsék egymást barukh hol juditra nézett hol a fiaira és az a bizonyosság és elszántság és megveszekedettség amit az alijával kapcsolatban addig a pillanatig érzett egy csapásra elszállt mit tettem kérdezte magától 
1 Comment
Neomi Bori Gruntman
26/5/2020 05:01:55 pm
Ez a vers gyonyoru es megrazo. Leave a Reply. |
barukh
"a sivatagi magyar irodalom legnagyobb élő költőjének" terápiás szabadversei 
támogasd a sivatagi magyar irodalmat
témák
All
|
RSS Feed