mit tettem

két éve történt
eilatban
talán a város bejáratánál
a katonai ellenőrző pontnál
barukh nem emlékszik pontosan

ez volt az alija
legmegrendítőbb pillanata
és még soha nem írt róla

várta
hogy csillapodjon az élmény
hogy meg tudja írni

két év alatt
nem csillapodott
talán majd most
hogy megírja

szóval
két éve történt
eilatban

egy nappal azután
hogy barukh
és családja
megérkezett izraelbe

egy nappal azután
hogy maguk mögött hagyták magyarországot

azt az országot
amit fred és lelus
a tizenegy és tíz éves fiúk
korábban még soha sem hagytak el

egy nappal azután
hogy a család átköltözött egy másik kontinensre
ahol korábban még soha nem jártak

szóval
új életük
első napján
történt

lajos
a négy aravai magyar cowboy egyike
furgonjával körbevitte a környéken
barukh családját

megmutatta
a sivatagot
a kibuc datolyaföldjét
a tengert
eilatot

valahányszor
visszaszálltak a furgonba
valamilyen látnivaló után
lajos emlékeztette fredet és lelust
hogy csatolják be a biztonsági öveiket

fred és lelus viszont
nem sok figyelmet szentelt
a biztonsági öveknek

ezt az egész aliját
ezt az egész
új
élet
kezdést
nem ők találták ki
nem ők erőltették

fred és lelus nem akart menni sehová
ők a barátaikkal akartak maradni
meg a nagyszüleikkel
magyarországon

olyan kevés biztos pont volt az életükben
olyan kevés állandóság
olyan kevés kiszámíthatóság

úgy érezték
hogy most még
azt a keveset
ami volt
azt is elvették tőlük

a szüleik

fred és lelus
haragudott barukhra
haragudott juditra
haragudott a világra

haragudtak lajosra
eilátra
a furgonra
a biztonsági övre

haragudtak egymásra

barukh tudta ezt
nyilván

de
fogalma sem volt arról
hogy micsoda hatalmas
rettegés
szunnyad
fiai
lelkében
mélyen
a harag
alatt

ezt
csak
akkor
ott
új életük
első napján
eilátban
tudta meg

barukh úgy emlékszik
hogy a város bejáratánál
a katonai ellenőrző pontnál
történt

se fred
se lelus
nem volt bekötve

talán
egy a sorban előttük haladó autó
fékezett hirtelen
vagy egy katona
lépett váratlanul a furgon elé
barukh nem emlékszik
csak arra emlékszik
hogy lajos a fékbe taposott
ők pedig előre vágódtak

barukhot és juditot
megtartották a becsatolt biztonsági övek
lelus nekicsapódott a sofőrülés hátuljának
fred viszont középen ült
semmi nem volt előtte
ami megtarthatta volna

ahogy a furgon hirtelen lefékezett
fred előrevágódott--

fejjel előre kirepült az üléséből--

elszállt barukh mellett
és nekicsapódott
a szélvédőnek--

bbbbbfffff--

fred--

pontosan tudta
hogy ami történt
azért történt
mert nem csatolta be magát

a becsapódás után
gyors mozdulatokkal
kötelességtudóan
visszakászálódott
a hátsó ülésre
a helyére

csak ott kezdett sírni
csendesen

fegyelmezetten
megilletődve
szégyenkezve
sírt

már nem volt benne a korábbi harag

csak iszonyat

ekkor történt az
ami barukh számára
az alija legmegrendítőbb pillanata volt

lelus
akit a fékezéskor megtartott a sofőrülés
egy pillanatig csak megszeppenten nézett
csendben könnyező bátyjára
aztán rávetette magát
átölelte
és a mellkasára szorítva fejét
zokogni kezdett

erre
frednél is átszakadt a gát
visszaölelte az öccsét
és ő is zokogni kezdett

kapaszkodtak egymásba
szorították egymást
és zokogtak

frédi--
frédi--
ismételgette lelus
elcsukló hangon
zokogás közben

fred
nem mondott semmit
csak zokogott
és zokogott
és kapaszkodott az öccsébe

úgy zokogtak
olyan mély fájdalommal
mint akik egész elveszett életüket siratják

úgy kapaszkodtak egymásba
mint akiknek senki másuk nincs ezen világon

úgy kapaszkodtak egymásba
mint akik nem engedhetik meg maguknak
hogy elveszítsék egymást

barukh hol juditra nézett
hol a fiaira

és az a bizonyosság
és elszántság
és megveszekedettség
amit az alijával kapcsolatban
addig a pillanatig érzett
egy csapásra elszállt

mit
tettem

kérdezte
magától