|
barukh nem veszi fel a telefont amikor volt-főnöke hívja nem hívja gyakran csak néhány havonta de barukh akkor sem veszi fel nem tudja felvenni amikor először történt ilyen barukh arra fogta hogy éppen dolgozott vagy fáradt volt vagy egyszerűen csak nem volt hangulata de amikor a következő körben néhány hónap múlva megint nem vette fel nem tudta felvenni amikor volt-főnöke hívta akkor barukh már tudta hogy itt van valami valami ok ami miatt nem tud beszélni volt-főnökével barukh volt-főnöke egy évig volt barukh főnöke aravai magyar fickó szóval valószínűleg el fogja olvasni ezt a verset ami szuperkínos de ez van barukhnak muszáj kipakolnia ezt a terhet terápia barukh volt-főnöke kb annyi idős mint barukh kicsit idősebb és akkor ajánlott munkát barukhnak szinte napra pontosan akkor amikor barukh családja kifutott az állami támogatásból amit az alija után kaptak barukh azonnal elfogadta a munkát שיפוצים így hívják azt amit barukhnak csinálnia kellett felújítás barkácsolás építés bontás barukh korábban soha nem csinált semmi hasonlót még a saját otthonában sem barukh volt-főnöke volt a szakember barukh a segédmunkás fizikai munka ez sokszor nehéz fizikai munka sokszor szabadban sokszor félkész házakban ahol még vagy már nincs légkondi az év nagyobbik részében negyven és ötven fok közötti melegben barukh és volt főnöke az egész arava-sivatagban dolgozott aravának a holt-tenger és a vörös-tenger közötti sivatagot nevezik ez a terület körülbelül kétszáz kilométer hosszú és tíz-húsz kilométer széles a holt-tengert a vörös-tengerrel a kilencvenes út köti össze az arava népe ezt az utat használja amikor ügyes-bajos dolgait intézi kizárólag ezt az utat nincs is más út csak bekötőutak a kibucokba a mosávokba a kilencvenes út egyenes út egy-két kisebb kanyarral úgy tesz meg kétszáz kilométert észak-déli irányban hogy keletről is és nyugatról is kősivatag határolja a déli szakaszon hegyekkel az északi szakaszon pedig síkságokkal mindkét oldalon barukh és volt-főnöke sokat utazott a kilencvenes úton egy átlagos munkanapon két órát egy órát oda egy órát vissza látnivaló nem sok van ég kövek hegyek sitimfák az időjárás két hónapot kivéve nagyjából mindig ugyanolyan forró száraz süt a nap felhő nincs forró szél fújdogál a rádióadás gyenge hol egy angol nyelvű jordán csatorna hol valami héber nyelvű politikai vitaműsor hallatszik az éterben az embernek kevés mulatsága akad jól jön egy olyan útitárs akivel el lehet csevegni például barukh barukh volt-főnöke rendes fickó sokat segített barukhnak és családjának és talán úgy gondolta hogy ezekért a segítségekért csekély kárpótlást jelenthet a hosszú utakon barukh társasága nem számolt azzal hogy barukh hiperérzékeny introvertált és hogy mennyi ingert jelent a számára az hogy nap nap után hosszú órákra össze van zárva valakivel akivel muszáj csevegnie mert az mármint a csevegés kvázi munkaköri kötelessége barukh soha senkivel nem cseveg ennyit nap nap után órákat még judittal sem még freddel és lelóval sem negyedóra jó esetben félóra egy óra maximum de azontúl barukh úgy kezdi érezni magát mint egy bevásárlóközpontban hogy az érzékszervei lezárnak nem azért mert ő akarja hanem azért mert nem tudnak többet befogadni képekből hangokokból a füle már az emberi beszédet is csak zajként érzékeli a látása pedig fokozatosan beszűkül és már csak valami távoli stabil pontra tud fókuszálni egyetlenegyre nem tud több információt és ingert sem befogadni sem feldolgozni pláne nem feldolgozni! olyankor tele van mint egy vödör amibe ha még több vizet töltenek akkor a víz lefolyik róla barukh volt-főnöke nem tudta hogy barukh idegrendszere így működik nem tudta hogy emiatt a szociális kompetencia nem tartozik barukh erősségei közé pláne nem hosszú távon egy-egy pillanatra órára napra fel tudja szívni magát tud figyelni befogadni feldolgozni de hetekig hónapokig hosszú órákat nem hiába akarja és barukh akarta hogyne akarta volna muszáj volt neki akarni muszáj volt pénzt keresnie a családjának és a csevegés ugyanolyan feladata volt mint a téglahordás a falbontás a snejdolás vagy a zárszerelés-- a közös munka óta eltelt két évben barukh többször elképzelte hogy mit mondana ha volt-főnöke betoppanna hozzá és megkérdezné tőle hogy miért nem veszi fel soha a telefont rövid gondolkodás után barukh valószínűleg visszakérdezne: biztosan akarod tudni? ha volt főnöke nemmel válaszolna az jó lenne mert akkor barukh elkerülhetné hogy megbántson valakit aki nem ártott neki semmit de ha volt főnöke igennel válaszolna akkor el kellene mondania az igazat hogy egész életében egyetlen emberrel töltött ennyi időt mint vele de az az ember akkor a legjobb barátja volt és hogy volt-főnökével ha nem lett volna a főnöke talán egész életében nem töltött volna több időt mint egy órát mert barukhban és volt-főnökében szinte semmi közös nem volt és egy évig mégis annyi figyelmét és energiáját lekötötte barukhnak amennyit barukh még a családjának sem tud adni és ez így nem volt egyensúlyban barukh úgy érzi hogy a hosszú autóutakon és a hosszú munkanapokon volt-főnöke az összes figyelmet felhasználta amit barukh ebben az életben rá tudott fordítani visszamenőleg és előre felhasználta barukh összes múltbéli és jövőbeli figyelmét úgyhogy azon a helyen ahonnan most amikor volt-főnöke rátelefonál barukh figyelmet tudna adni már csak vákuum van negatív tér ahonnan nem tud kijönni figyelem és ahová nem tud bemenni inger ezért nem veszi fel barukh a telefont amikor volt-főnöke hívja 
0 Comments
epikus költemény arról hogy hogyan mentette meg barukh életét kolozsi laci a távolból szó szerint-- feldmár andrás mondta: „a férfi munkája mindig az volt hogy őrt álljon de ne legyen ott amikor a gyerek megszületik mert akkor [ha mégis ott van] könnyen megtörténhet hogy ugyanúgy mint az anya beleszeret a gyerekébe a gyerek és az anya egyek természetes hogy egymásba szeretnek de ha az apa is beleszeret a gyerekébe akkor nem akar majd dolgozni menni otthon akar lenni a gyerekével ez soha nem történt meg addig amíg az apák nem néztek az újszülött szemébe” barukhhal pontosan ez történt mindkét újszülött gyerekének belenézett a szemébe a születésük után a karjába vette megmosdatta törülközőbe csavarta őket és közben mást sem csinált csak a szemükbe nézett először majdnem tizennégy éve másodszor pedig tizenkét évvel ezelőtt így történt hogy barukh mindkét gyerekébe beleszeretett mély felbonthatatlan szerelemmel és azóta majdnem tizennégy éve folyton csak ott akar lenni a közelükben a barátai kezdetben nem igazán értették hogy mi történt barukhhal miért nem lehet már eljárni vele de egyáltalán nem sörözni bulizni mint régen miért akar folyton csak otthon lenni kezdetben nem igazán értették később pedig már egyáltalán nem értették úgyhogy barukh mellől kikoptak a barátok és ez neki így elfogadható volt-- amíg barukh magyarországon lakott rengetegféle dolgot kipróbált hogy úgy kereshessen pénzt hogy közben otthon tud lenni minél többet egy-két kivételtől eltekintve tökéletes sikertelenség koronázta a próbálkozásait amikor judittal úgy döntöttek hogy alijáznak barukh valamilyen internetes munkát próbált találni magának amit otthonról sivatagi házukból is tud csinálni-- barukh tizenegy éves volt amikor a családja pécsről budapestre költözött és még emlékezett hogy milyen magányosnak és kétségbeesettnek érezte magát az első időkben pedig ő nem egy másik kontinensre költözött nem egy idegennyelvű országba-- barukh a gyerekei mellett akart lenni amikor azok elkezdik új életüket izraelben de az internetes pénzkeresés nem jött össze az állami támogatás pedig amit új bevándorlóként kaptak elfogyott barukhnak el kellett mennie dolgozni ahogy ezen a ponton a többi új bevándorlónak is-- pontosan azon a napon amikor ez kiderült barukh kapott egy munkaajánlatot: egy eilati luxus lakópark lakásaiba kellett luxusajtókat beszerelni barukh korábban semmi hasonlót nem csinált nem is akart de most mégis azonnal igent mondott nem volt más választása a bankszámlájukon két hétre elegendő pénz volt-- barukhot soha nem motiválta a pénz a pénz önmagában ha valamit szeretett csinálni és/vagy fontosnak tartott csinálni akkor mindig örült ha még pénzt is lehetett vele keresni de soha semmit nem csinált csak a pénzért-- most életében először arra kényszerült hogy csak-pénzért dolgozzon barukh persze ettől még nem változott meg és a pénzkeresés önmagában továbbra sem motiválta ezért hogy kitrüközze a lelkét barukh már napokkal a munka megkezdése előtt hozzáfogott hogy összegyűjtsön minden olyan okot amik a nyilvánvaló és alantas anyagi szempontokon túl is indokolják azt hogy miért tölti ő azzal az idejét hogy luxusajtókat szerel be eilati luxuslakásokban hogy tudja hogy a pénzen kívül más értelme is van annak hogy ő mostantól ezt a munkát végzi-- mire eljött az első munkanap barukh már szép kis listával rendelkezett a fejében úgy érezte hogy ezzel felvértezve nem lesz gond menni fog az ajtóbeszerelés-- és nem is volt gond egészen addig amíg meg nem hallotta mindjárt az első nap délelőttjén a szemközti iskolában a gyerekek zsivaját mert akkor azonnal a saját gyerekeinek a zsivaja jutott az eszébe jutott a szívébe és a szíve azt kérdezte barukhtól hogy mit csinál ő ott mikor neki most a gyerekei közelében kellene lennie hogy amikor hazaérnek az iskolából ott lehessen jelen hogy átölelhesse őket hogy meghallgathassa hogy mi történt velük azon a másik kontinensen azon az idegen nyelven barukh agya azonnal megválaszolta azt amit a szíve kérdezett hogy-hogy mit keres ott barukh? pénzt keres hogy legyen mit ennie a gyerekeinek mert hiába van mellettük amikor hazaérnek az iskolából ha aztán nem tud enni adni nekik jó-jó mondta a szíve az agyának de akkor mostantól ők is fred is lelus is olyan kis nyomorultak lesznek akik csak este meg hétvégeken találkoznak az apjukkal és amikor ez a "kis nyomorultak" elhangzott barukh szívének szájából barukh összeomlott állt maga elé meredt és érezte ahogy körbeveszi őt egy forgószél egy ötvenfokos forgószél ami az arab-félszigetről jött és forog körülötte és forog és forog és forog aztán lecsap kiszakítja barukh mellkasából a lelkét és elfújja messzire olyan messzire hogy barukh már csak a hűlt helyét érzi az űrt az ürességet a hideget-- barukh állt kezében egy partvissal amivel az ajtóbeszerelés mocskát kellett volna eltakarítania és azt érezte hogy így nincs értelme az életnek az életének hogy így nem fogja tudni folytatni sem a munkát sem az életet hogy nem akar kimondottan meghalni de nem tud tovább élni sem hogy ő nem akar és nem tud olyan apa lenni aki nincs ott a fontos pillanatokban és ha este a teste ott is van olyan fáradt hogy ő maga barukh nincs jelen-- a nap hátralevő részét barukh így lélek nélkül lelketlenül dolgozta végig-- és este amikor a teste munka után hazament a szíve és az agya abban egyeztek ki egymással hogy csak egyetlen megoldás lehet: megszűnni létezni-- barukh korábban soha nem gondolt öngyilkosságra és most sem kimondottan az öngyilkosságra gondolt csak valami olyan megoldást keresett amivel megszüntethetné azt az elviselhetetlen fájdalmat ott azon a helyen ahol korábban a lelke volt ott ahonnan aznap az ötven fokos arábiai szél mindent kifújt ami képes volt szeretni és ami képes volt örülni-- azon az estén barukh nem ment haza csak a teste-- azon az estén barukh az arava sivatag felett repkedett magányosan elkeseredetten az elmúlást hajszolva igazából mindent feladva-- és azon az estén történt hogy barukh szeme végigfutott a facebookon és meglátta adrienn posztját-- talán örökkévalócska gondolta úgy hogy barukhnak van még dolga a világban vagy csak egy sima csoda volt örökkévalócskától független mezei csoda ha van olyan-- mindenesetre az történt hogy adrienn megosztotta azt a hírt hogy megjelent kolozsi laci könyve az apufa és idézte amit laci mondott a könyv kapcsán az édesapjáról és az édesapaságról és barukh szeme végigszaladt laci szavain és befalta őket aztán újra és még egyszer és újra mert barukh tudta hogy laci apa nélkül nőtt fel és hogy éppen ezért nagyon igyekezett azon hogy ő apa lehessen és amennyire lehetséges jó apa és barukh nem olvasta az apufát azóta sem de amit laci mondott az apufa kapcsán az megmentette az életét: "az apufa látszólag arról szól hogy mennyit dolgoznak az apák sosincsenek a gyerekükkel pénzt keresnek nem érnek rá de valójában nem ez a lényeg nem ezt akartam mondani hanem azt hogy egy olyan apa aki alig van otthon és keveset látni keveset szól mintha egy fában rejtőzködne sokkal de sokkal jobb annál mint az az apa aki nincs ott soha és akinek az árnyával még így is viaskodni kell" barukh fogta a kezében a telefonját olvasta laci szavait maga elé meredt és megértette hogy miért van ő ott és hogy mi a dolga nem az hogy jó apa legyen és főleg nem az hogy tökéletes apa legyen hanem az hogy legyen hogy legrosszabb esetben este a nap végén hazatérjen benyisson a házba és köszönjön juditnak és frednek és lelusnak hogy hallják a hangját hogy érezzék a szagát hogy ne kelljen fel és ne nyugodjon le úgy a nap hogy nem hallották barukh hangját és nem érezték a szagát a jelenlétét mert még a diszfunkcionitása még a fába zártsága is jobb éltetőbb erejű a gyerekei számára mint a hiánya-- ezt fred és lelus valószínűleg soha nem fogja kimondani pláne nem barukhnak de akkor is így van honnan tudja barukh? onnan hogy kolozsi laci az apa hiányát elszenvedő fiú megmondta megírta-- mert néha ennyi éppen elég mert néha csak ennyi kell egy élet folytatásához semmi különös csak igaz mondatok igaz mondatok valakitől aki volt már ott és hajlandó elmondani hogy milyen volt ott odaát-- barukh sokszor hallotta még az eiláti iskola udvarán hancúrozó gyerekek zsivaját és a szíve sokszor sajgott és facsarodott össze hogy nem lehet a gyerekeivel annyit amennyit szeretne amennyi normális lenne szerinte de olyan kétségbeesést olyan halálvágyat amilyen az első munkanapján fogta el soha többé nem érzett már  barukh elbúcsúzott a bakancsától csak úgy belül magában munka közben majd megszakadt a szíve a szapiri önkormányzat épületét festették kívülről a festéshez mindig speciális ruhát hord mert ha ráfröccsen a festék akkor azt már nem lehet kimosni belőle vagyis amit a festésekkor visel azt máskor nem hordja vagyis olyankor amikor nem munkásnak hanem embernek öltözik persze nem tiltja a törvény hogy összefestékezett ruhában járjon az utcán egyszerűen csak nem akar még ott is olyanban járni azokat a nadrágokat és pólókat amiket festéshez szokott felvenni izraelben vásárolta a többségüket kimondottan azzal a céllal hogy majd dolgozzon bennük mégsem jó érzés amikor az ember barukh végérvényesen összefestékezi a munkásruháját de hát ezért vannak kivéve a bakancsot azt ugyanis még pesten vették közvetlenül az alija előtt kimondottan az alijára hosszú idő után ez volt az első cipő amit vásárolt magának évekig azt a bakancsot hordta amit a testvére hagyott magyarországon amikor kiköltözött kazahsztánba aztán kb pont egy hónappal azelőtt hogy indultak volna izraelbe annak a bakancsnak levált a talpa így barukhnak nem volt cipője amiben aljázhatott volna muszáj volt venni egyet egy olyat ami oké a decemberi budapesten és oké a decemberi sivatagban is ezt a bakancsot vették akkor csillagászatinak tűnő hétezer forintért egy sportboltban egy párat barukhnak és egy párat juditnak ugyanabból a fajtából csak más méretben persze ezekben a bakancsokban vágtak neki a nagy útnak együtt az új életnek velük voltak a bakancsaik amikor először léptek izrael földjére velük voltak amikor megérkeztek a kibucba velük voltak érezték a reményt a rettegést a lábaikban velük voltak aztán amikor barukh elkezdett dolgozni bakancsot kellett viselnie a munkához nem volt más bakancsa hát „a” bakancsát hordta az alijásat a pestit a munkával töltött hónapok alatt alaposan elavétosodott a rátett ajtóktól a ráhullott betondaraboktól a naptól a széltől a kövektől egyre kevésbé nézett ki úgy mint amit az ember barukh akkor is felvesz amikor nem munkásnak hanem embernek öltözik aztán a szapiri önkormányzat festése közben végleg munkáscipő lett belőle végérvényesen összefestékeződött nem lehet belőle kimosni barukh többé nem fogja felvenni olyankor amikor embernek öltözik-- búcsúzom tőled bakancs hű társunk voltál amikor új életet kezdtünk további utazásainkra már nem kísérsz el a végsőkig hűségesen kitartottál és hősi halált haltál köszönöm a közös pesti pillanatokat amik kettőnk utolsó pesti pillanatai voltak köszönöm a sivatagi szolgálatot sosem felejtelek el  kezdetben barukh sokkal többet mosolygott sokkal szelídebben csillogott a szeme és úgy általában jobban meg volt illetődve attól hogy izraelben él élhet minden harcedzett izraeli azonnal látta rajta hogy turista vagy új bevándorló léptei könnyűek voltak óvatosak figyelmesek ha akaratlanul meglökött valakit a boltban az utcán vagy a kibuci étkezdében azonnal elnézést kért és előzékenyen odébb szökkent aztán eljött a nap ami örökre megváltoztatta barukh életét az első munkája eilatban volt egy tengerre néző luxus lakóparkban szerelt be illetve segített beszerelni luxus ajtókat azon a bizonyos napon amelyiken barukh élete megváltozott egy nagyobb szállítmány ajtó és ajtókeret érkezett amiket fel kellett juttatni az egyik épület ötödik emeletére barukh főnöke azt találta ki hogy nem az épületen belül a lépcsőkön botladozva hanem az épületen kívül egy daruval juttatja fel az ajtókat a kívánt emeletre ő mármint barukh főnöke és a darukezelő lent felpakolják a darura az ajtókat és az ajtókereteket barukh pedig fent az ötödiken kiáll a teraszra és lepakolja a daruról a szállítmányt illetve lepakolja az adott lakáshoz tartózó öt ajtót egyenként harminc kiló aztán lepakolja az adott lakáshoz tartozó tizenöt ajtókereteket egyenként tíz kiló aztán az épület homlokzatán átmászik a szomszéd lakás teraszára ott is lepakol öt ajtót és tizenöt ajtókereteket aztán átmászik a harmadik lakásba és miután ott is lepakolja az ajtókat és ajtókereteket végez ez volt a terv klasszikus gondos kockázatkerülő izraeli terv barukh felment az ötödikre kiállt a teraszra és várta az első szállítmányt a szemközti iskolából áthallatszott a gyerekek zsivaja az arab-félsziget felől fújó ötven fokos szél barukh pólóját rángatta barukh nézte az emelkedő darut és kellemes izgalmat érzett egészen addig ameddig fel nem ért az első szállítmány és ki nem derült hogy a daru nem tudja beemelni a teraszra az ajtókat és ajtókereteket a gép karja ugyanis nem elég hosszú és a terasz padlószintjénél nem tudja közelebb vinni barukhoz a szállítmányt vagyis barukhnak ki kell hajolnia az erkélyről és át kell emelnie minden ajtót és ajtókeretet az öt emeletnyi mélységen úgy hogy miközben kihajol a teraszról és megemeli a tíz/harminc kilós darabokat a testének súlypontja lehetőleg maradjon a terasz felett ellenkező esetben ugyanis az ajtókkal és ajtókeretekkel együtt a mélybe zuhan barukh áthajolt a teraszról a daruhoz és megpróbálta megemelni az első ajtót az alig mozdult barukh lepillantott az utcára ahol a főnöke és a darukezelő várta hogy küldhessék már a második szállítmányt a második lakáshoz az idő pénz és a darunak drága az óradíja barukh felállt hátratántorodott megtámasztotta a hátát a terasz falában és előhúzta a telefonját a főnökét hívta hogy elmondja neki ez nem fog menni mert halálfélelme van mert vagy egy ajtót fog leejteni egy gyalogos fejére vagy ő maga fog lezuhanni vagy mindkettő a főnöke csak annyit mondott hogy ne izguljon menni fog meg tudja csinálni en brerá barukh hátát a falnak vetve állt és a daru végén rá váró ajtókat és ajtókereteket nézte tudta hogy ha a főnökének fel kell jönnie hogy lepakoljon akkor neki mármint barukhnak másnap már nem lesz munkája tudta hogy nincs más aki lepakolhatna barukhnak szüksége volt erre az állásra ezért barukh en brerára gondolt aki az izraeli folklórban az ilyen helyzetekben mindig a hős segítségére siet és csodák csodája pusztán azzal hogy rá gondolt barukh megidézte en brerát és en brerá a segítségére sietett en brerá héber kifejezés izraeli életstílus azt jelenti nincs választás ma sem tudja hogyan de barukh lepakolta az összes ajtót és ajtókeretet az első lakás teraszára aztán tériszonyát legyőzve öt emelet magasságban átmászott a második lakás teraszára és ott is lepakolta az összes ajtót és ajtókeretet majd átmászott a harmadik lakás teraszára és ott is és miközben pakolt és mászott és pakolt és mászott szakadtak a könnyei nem a szomorúságtól vagy a félelemtől hanem az adrenalintól ami próbált utat találni magának barukh úgy érezte magát mint egy katona akiből nem a személyes bátorsága vagy a rátermettsége csinál hőst hanem en brerá minden izma és idegszála megfeszült agya kiürült csak két dologra tudott gondolni teljesíteni a küldetést és életben maradni teljesíteni a küldetést és életben maradni amikor a harmadik lakás teraszán az utolsó ajtót is lecibálta a daruról és nekitámasztotta a terasz falának lassan felegyenesedett először órák óta először évek óta ahogy a terasz széléhez lépett hogy intsen a főnökének és a kezelőnek hogy mehet a daru végeztek különös dologra lett figyelmes amíg dolgozott megnőtt a föld gravitációs ereje a léptei nehezebbek lettek a bakancsa pedig úgy tapadt a földhöz ahogy korábban soha nem mosolygott a szeme nem csillogott és megilletődöttséget sem érzett már lepillantott az utcára a város háztetőire a tengerre beleszagolt az ötven fokos szélbe és azt érezte hogy mostantól ő ehhez a földhöz tartozik ez a föld pedig mostantól őhozzá tartozik mostantól ez az ő országa is mert ott az ötödik emeleten kitaposta a saját és családja helyét izraelben  |
barukh
"a sivatagi magyar irodalom legnagyobb élő költőjének" terápiás szabadversei 
támogasd a sivatagi magyar irodalmat
témák
All
|
RSS Feed