barukh ברוך
  • versek
  • támogasd
  • barukhról
    • hírlevél
  • POEMS
  • תרמו
  • שירים

miért nem veszi fel a telefont barukh?

4/10/2020

0 Comments

 
barukh nem veszi fel a telefont
amikor volt-főnöke hívja

nem hívja gyakran
csak néhány havonta
de barukh akkor sem veszi fel

nem tudja
felvenni

amikor először történt ilyen
barukh arra fogta
hogy éppen dolgozott
vagy fáradt volt
vagy egyszerűen csak
nem volt hangulata

de amikor a következő körben
néhány hónap múlva
megint nem vette fel
nem tudta felvenni
amikor volt-főnöke hívta
akkor barukh már tudta
hogy itt van valami

valami
ok

ami miatt nem tud beszélni volt-főnökével

barukh volt-főnöke
egy évig volt barukh főnöke

aravai magyar fickó

szóval
valószínűleg
el fogja olvasni
ezt a verset
ami szuperkínos
de ez van
barukhnak muszáj
kipakolnia ezt a terhet

terápia

barukh volt-főnöke
kb annyi idős
mint barukh
kicsit idősebb

és akkor ajánlott munkát barukhnak
szinte napra pontosan akkor
amikor barukh családja
kifutott az állami támogatásból
amit az alija után kaptak

barukh azonnal elfogadta a munkát

שיפוצים
így hívják azt
amit barukhnak csinálnia kellett

felújítás
barkácsolás
építés
bontás

barukh korábban
soha nem csinált semmi hasonlót

még a saját otthonában sem

barukh volt-főnöke volt a szakember
barukh a segédmunkás

fizikai munka ez
sokszor nehéz fizikai munka

sokszor szabadban
sokszor félkész házakban
ahol még vagy már
nincs légkondi

az év nagyobbik részében
negyven és ötven fok közötti melegben

barukh és volt főnöke
az egész arava-sivatagban dolgozott

aravának
a holt-tenger
és a vörös-tenger
közötti sivatagot nevezik

ez a terület körülbelül
kétszáz kilométer hosszú
és tíz-húsz kilométer széles

a holt-tengert a vörös-tengerrel
a kilencvenes út köti össze

az arava népe
ezt az utat használja
amikor ügyes-bajos dolgait intézi

kizárólag ezt az utat

nincs is más út
csak bekötőutak
a kibucokba
a mosávokba

a kilencvenes út
egyenes út
egy-két kisebb kanyarral

úgy tesz meg kétszáz kilométert
észak-déli irányban
hogy keletről is és nyugatról is
kősivatag határolja

a déli szakaszon hegyekkel
az északi szakaszon pedig síkságokkal
mindkét oldalon

barukh és volt-főnöke sokat utazott
a kilencvenes úton

egy átlagos munkanapon két órát

egy órát oda
egy órát vissza

látnivaló nem sok van
ég
kövek
hegyek
sitimfák

az időjárás
két hónapot kivéve
nagyjából mindig ugyanolyan
forró
száraz
süt a nap
felhő nincs
forró szél fújdogál

a rádióadás gyenge
hol egy angol nyelvű jordán csatorna
hol valami héber nyelvű politikai vitaműsor
hallatszik az éterben

az embernek kevés mulatsága akad

jól jön egy olyan útitárs
akivel el lehet csevegni

például barukh

barukh volt-főnöke rendes fickó

sokat segített barukhnak
és családjának
és talán úgy gondolta
hogy ezekért a segítségekért
csekély kárpótlást jelenthet
a hosszú utakon
barukh társasága

nem számolt azzal
hogy barukh hiperérzékeny introvertált
és hogy mennyi ingert
jelent a számára az
hogy nap nap után
hosszú órákra
össze van zárva valakivel
akivel muszáj csevegnie
mert az
mármint a csevegés
kvázi munkaköri kötelessége

barukh soha senkivel
nem cseveg ennyit

nap nap után órákat

még judittal sem
még freddel és lelóval sem

negyedóra
jó esetben félóra
egy óra maximum

de azontúl
barukh úgy kezdi érezni magát
mint egy bevásárlóközpontban

hogy az érzékszervei lezárnak

nem azért
mert ő akarja

hanem azért
mert nem tudnak többet befogadni

képekből
hangokokból

a füle már az emberi beszédet is
csak zajként érzékeli
a látása pedig fokozatosan beszűkül
és már csak valami távoli
stabil pontra tud fókuszálni

egyetlenegyre

nem tud több információt
és ingert
sem befogadni
sem feldolgozni

pláne nem feldolgozni!

olyankor tele van

mint egy vödör

amibe ha még több vizet töltenek
akkor a víz lefolyik róla

barukh volt-főnöke nem tudta
hogy barukh idegrendszere így működik
nem tudta
hogy emiatt
a szociális kompetencia
nem tartozik
barukh erősségei közé
pláne nem hosszú távon

egy-egy pillanatra
órára
napra
fel tudja szívni magát
tud figyelni
befogadni
feldolgozni
de hetekig
hónapokig
hosszú órákat
nem

hiába akarja

és barukh akarta

hogyne akarta volna
muszáj volt neki akarni

muszáj volt pénzt keresnie a családjának
és a csevegés ugyanolyan feladata volt
mint a téglahordás
a falbontás
a snejdolás
vagy a zárszerelés--

a közös munka óta eltelt
két évben
barukh többször elképzelte
hogy mit mondana
ha volt-főnöke betoppanna hozzá
és megkérdezné tőle
hogy miért nem veszi fel soha
a telefont

rövid gondolkodás után
barukh valószínűleg visszakérdezne:

biztosan akarod tudni?

ha volt főnöke nemmel válaszolna
az jó lenne
mert akkor barukh elkerülhetné
hogy megbántson valakit
aki nem ártott neki semmit

de ha volt főnöke igennel válaszolna
akkor el kellene mondania az igazat

hogy egész életében
egyetlen emberrel töltött ennyi időt
mint vele
de az az ember
akkor
a legjobb barátja volt

és hogy volt-főnökével
ha nem lett volna a főnöke
talán egész életében
nem töltött volna
több időt
mint egy órát

mert barukhban és volt-főnökében
szinte semmi közös nem volt

és egy évig mégis
annyi figyelmét és energiáját
lekötötte barukhnak
amennyit barukh még a családjának sem
tud adni

és ez így nem volt egyensúlyban

barukh úgy érzi
hogy a hosszú autóutakon
és a hosszú munkanapokon
volt-főnöke
az összes figyelmet felhasználta
amit barukh ebben az életben
rá tudott fordítani

visszamenőleg és előre
felhasználta barukh összes
múltbéli és jövőbeli figyelmét

úgyhogy azon a helyen
ahonnan most
amikor volt-főnöke rátelefonál
barukh figyelmet tudna adni
már csak vákuum van

negatív tér

ahonnan nem tud kijönni figyelem
és ahová nem tud bemenni inger

ezért nem veszi fel barukh a telefont
amikor volt-főnöke hívja
Picture
0 Comments

forgószél

19/2/2019

0 Comments

 
epikus költemény arról
hogy hogyan mentette meg barukh életét
kolozsi laci a távolból

szó szerint--

feldmár andrás mondta:

„a férfi munkája mindig az volt
hogy őrt álljon
de ne legyen ott
amikor a gyerek megszületik

mert akkor
[ha mégis ott van]
könnyen megtörténhet
hogy ugyanúgy
mint az anya
beleszeret a gyerekébe

a gyerek és az anya egyek
természetes
hogy egymásba szeretnek
de ha az apa is beleszeret a gyerekébe
akkor nem akar majd dolgozni menni
otthon akar lenni a gyerekével

ez soha nem történt meg addig
amíg az apák nem néztek az újszülött szemébe”

barukhhal
pontosan ez történt

mindkét újszülött gyerekének
belenézett a szemébe
a születésük után

a karjába vette
megmosdatta
törülközőbe csavarta őket
és közben mást sem csinált
csak a szemükbe nézett

először majdnem tizennégy éve
másodszor pedig tizenkét évvel ezelőtt

így történt
hogy barukh mindkét gyerekébe
beleszeretett

mély
felbonthatatlan szerelemmel

és azóta
majdnem tizennégy éve
folyton csak ott akar lenni
a közelükben

a barátai kezdetben nem igazán értették
hogy mi történt barukhhal
miért nem lehet már eljárni vele
de egyáltalán nem
sörözni
bulizni
mint régen
miért akar folyton csak otthon lenni

kezdetben nem igazán értették
később pedig már
egyáltalán nem értették
úgyhogy barukh mellől kikoptak a barátok
és ez neki így
elfogadható volt--

amíg barukh magyarországon lakott
rengetegféle dolgot kipróbált
hogy úgy kereshessen pénzt
hogy közben otthon tud lenni
minél többet

egy-két kivételtől eltekintve
tökéletes sikertelenség koronázta
a próbálkozásait

amikor judittal úgy döntöttek
hogy alijáznak
barukh
valamilyen internetes munkát
próbált találni magának
amit otthonról
sivatagi házukból
is tud csinálni--

barukh tizenegy éves volt
amikor a családja pécsről budapestre költözött
és még emlékezett
hogy milyen magányosnak
és kétségbeesettnek érezte magát
az első időkben
pedig ő nem egy másik kontinensre költözött
nem egy idegennyelvű országba--

barukh a gyerekei mellett akart lenni
amikor azok elkezdik új életüket izraelben

de az internetes pénzkeresés nem jött össze
az állami támogatás pedig
amit új bevándorlóként kaptak
elfogyott

barukhnak el kellett mennie dolgozni

ahogy ezen a ponton
a többi új bevándorlónak is--

pontosan azon a napon
amikor ez kiderült
barukh kapott egy munkaajánlatot:

egy eilati luxus lakópark lakásaiba
kellett luxusajtókat beszerelni

barukh
korábban
semmi hasonlót nem csinált
nem is akart
de most mégis azonnal igent mondott

nem volt más választása
a bankszámlájukon
két hétre elegendő pénz volt--

barukhot
soha nem motiválta a pénz

a pénz
önmagában

ha valamit szeretett csinálni
és/vagy fontosnak tartott csinálni
akkor mindig örült
ha még pénzt is lehetett vele keresni
de soha semmit nem csinált
csak a pénzért--

most
életében először
arra kényszerült
hogy
csak-pénzért
dolgozzon

barukh persze
ettől még nem változott meg
és a pénzkeresés
önmagában
továbbra sem motiválta

ezért
hogy kitrüközze a lelkét
barukh már napokkal
a munka megkezdése előtt
hozzáfogott
hogy összegyűjtsön
minden olyan okot
amik a nyilvánvaló és alantas
anyagi szempontokon túl is
indokolják azt
hogy miért tölti ő
azzal az idejét
hogy luxusajtókat szerel be
eilati luxuslakásokban

hogy tudja
hogy a pénzen kívül
más értelme is van annak
hogy ő mostantól ezt a munkát végzi--

mire eljött
az első munkanap
barukh már szép kis listával
rendelkezett a fejében

úgy érezte
hogy ezzel felvértezve
nem lesz gond
menni fog az ajtóbeszerelés--

és nem is volt gond
egészen addig
amíg meg nem hallotta
mindjárt az első nap délelőttjén
a szemközti iskolában
a gyerekek zsivaját

mert akkor azonnal
a saját gyerekeinek a zsivaja
jutott az eszébe

jutott
a szívébe

és a szíve
azt kérdezte barukhtól
hogy mit csinál ő ott
mikor neki most
a gyerekei közelében
kellene lennie

hogy amikor hazaérnek az iskolából
ott lehessen

jelen

hogy átölelhesse őket

hogy meghallgathassa
hogy mi történt velük

azon a másik kontinensen
azon az idegen nyelven

barukh agya
azonnal megválaszolta azt
amit a szíve kérdezett

hogy-hogy
mit keres ott barukh?

pénzt keres

hogy legyen mit ennie a gyerekeinek
mert hiába van mellettük
amikor hazaérnek az iskolából
ha aztán nem tud enni adni nekik

jó-jó
mondta a szíve az agyának
de akkor mostantól
ők is
fred is
lelus is
olyan kis nyomorultak lesznek
akik csak este
meg hétvégeken
találkoznak az apjukkal

és amikor ez a
"kis nyomorultak"
elhangzott
barukh szívének szájából
barukh
összeomlott

állt
maga elé meredt
és érezte
ahogy körbeveszi őt
egy forgószél

egy ötvenfokos forgószél
ami az arab-félszigetről jött
és forog körülötte
és forog
és forog
és forog
aztán lecsap
kiszakítja barukh mellkasából
a lelkét
és elfújja
messzire
olyan messzire
hogy barukh
már csak a hűlt helyét érzi
az űrt
az ürességet
a hideget--

barukh állt
kezében egy partvissal
amivel az ajtóbeszerelés mocskát
kellett volna eltakarítania
és azt érezte
hogy így
nincs értelme
az életnek

az életének

hogy így
nem fogja tudni folytatni

sem a munkát
sem az életet

hogy nem akar
kimondottan
meghalni

de nem tud tovább élni sem

hogy ő nem akar
és nem tud
olyan apa lenni
aki nincs ott

a fontos pillanatokban

és ha este
a teste
ott is van
olyan fáradt
hogy
ő
maga
barukh
nincs jelen--

a nap hátralevő részét
barukh
így
lélek nélkül
lelketlenül
dolgozta végig--

és este
amikor a teste
munka után hazament
a szíve és az agya
abban egyeztek ki egymással
hogy csak egyetlen megoldás lehet:

megszűnni
létezni--

barukh
korábban
soha nem gondolt öngyilkosságra

és most sem
kimondottan
az öngyilkosságra gondolt

csak valami olyan megoldást keresett
amivel megszüntethetné
azt az elviselhetetlen fájdalmat
ott

azon a helyen
ahol korábban
a lelke volt

ott
ahonnan aznap
az ötven fokos
arábiai szél
mindent kifújt
ami képes volt szeretni
és ami képes volt örülni--

azon az estén
barukh nem ment haza

csak a teste--

azon az estén
barukh az arava sivatag felett repkedett

magányosan

elkeseredetten

az elmúlást hajszolva

igazából
mindent feladva--

és azon az estén történt
hogy barukh szeme
végigfutott a facebookon
és meglátta adrienn posztját--

talán örökkévalócska gondolta úgy
hogy barukhnak van még dolga a világban

vagy csak egy sima csoda volt

örökkévalócskától független

mezei csoda

ha van olyan--

mindenesetre
az történt
hogy adrienn megosztotta azt a hírt
hogy megjelent
kolozsi laci könyve
az apufa
és idézte
amit laci mondott
a könyv kapcsán

az édesapjáról

és az édesapaságról

és barukh szeme
végigszaladt laci szavain

és befalta őket

aztán újra

és még egyszer

és újra

mert barukh tudta
hogy laci
apa nélkül nőtt fel
és hogy éppen ezért
nagyon igyekezett azon
hogy ő apa lehessen
és amennyire lehetséges
jó apa

és barukh nem olvasta az apufát
azóta sem
de amit laci mondott
az apufa kapcsán
az megmentette az életét:

"az apufa
látszólag arról szól
hogy mennyit dolgoznak az apák
sosincsenek a gyerekükkel
pénzt keresnek
nem érnek rá

de valójában nem ez a lényeg

nem ezt akartam mondani
hanem azt
hogy egy olyan apa
aki alig van otthon
és keveset látni
keveset szól
mintha egy fában rejtőzködne
sokkal de sokkal jobb annál
mint az az apa
aki nincs ott soha

és akinek az árnyával
még így is
viaskodni kell"

barukh fogta a kezében a telefonját
olvasta laci szavait
maga elé meredt
és megértette
hogy miért van ő ott
és hogy mi a dolga

nem az
hogy jó apa legyen

és főleg nem az
hogy tökéletes apa legyen

hanem az
hogy
legyen

hogy legrosszabb esetben
este
a nap végén
hazatérjen
benyisson a házba
és köszönjön
juditnak
és frednek
és lelusnak

hogy hallják a hangját
 
hogy érezzék a szagát

hogy ne kelljen fel
és ne nyugodjon le úgy a nap
hogy nem hallották barukh hangját
és nem érezték a szagát


a jelenlétét

mert még a diszfunkcionitása
még a fába zártsága is jobb
éltetőbb erejű
a gyerekei számára

mint a hiánya--

ezt
fred
és lelus
valószínűleg
soha nem fogja kimondani

pláne
nem barukhnak

de akkor is így van

honnan tudja barukh?

onnan
hogy kolozsi laci
az apa hiányát elszenvedő fiú
megmondta
megírta--

mert néha ennyi éppen elég

mert néha
csak ennyi kell

egy élet folytatásához

semmi különös

csak igaz mondatok

igaz mondatok
valakitől
aki volt már ott
és hajlandó elmondani
hogy milyen volt ott

odaát--

barukh sokszor hallotta még
az eiláti iskola udvarán
hancúrozó gyerekek zsivaját
és a szíve
sokszor sajgott
és facsarodott össze
hogy nem lehet a gyerekeivel
annyit
amennyit szeretne
amennyi normális lenne
szerinte

de olyan kétségbeesést
olyan halálvágyat
amilyen az első munkanapján fogta el
soha többé nem érzett már
Picture
0 Comments

bakancs

18/2/2019

0 Comments

 
barukh elbúcsúzott a bakancsától
csak úgy belül
magában
munka közben
majd megszakadt a szíve

a szapiri önkormányzat épületét
festették kívülről

a festéshez mindig speciális ruhát hord
mert ha ráfröccsen a festék
akkor azt már nem lehet kimosni belőle
vagyis
amit a festésekkor visel
azt máskor nem hordja
vagyis olyankor
amikor nem munkásnak
hanem embernek öltözik

persze nem tiltja a törvény
hogy összefestékezett ruhában
járjon az utcán
egyszerűen csak nem akar
még ott is olyanban járni

azokat a nadrágokat és pólókat
amiket festéshez szokott felvenni
izraelben vásárolta
a többségüket kimondottan azzal a céllal
hogy majd dolgozzon bennük

mégsem jó érzés
amikor az ember
barukh
végérvényesen összefestékezi
a munkásruháját
de hát
ezért vannak

kivéve a bakancsot
azt ugyanis még pesten vették
közvetlenül az alija előtt
kimondottan az alijára

hosszú idő után ez volt az első cipő
amit vásárolt magának

évekig azt a bakancsot hordta
amit a testvére hagyott magyarországon
amikor kiköltözött kazahsztánba
aztán kb pont egy hónappal azelőtt
hogy indultak volna izraelbe
annak a bakancsnak levált a talpa
így barukhnak nem volt cipője
amiben aljázhatott volna

muszáj volt venni egyet
egy olyat
ami oké a decemberi budapesten
és oké a decemberi sivatagban is

ezt a bakancsot vették
akkor csillagászatinak tűnő
hétezer forintért
egy sportboltban
egy párat barukhnak
és egy párat juditnak
ugyanabból a fajtából
csak más méretben persze

ezekben a bakancsokban vágtak neki
a nagy útnak
együtt
az új életnek

velük voltak a bakancsaik
amikor először léptek izrael földjére
velük voltak
amikor megérkeztek a kibucba
velük voltak
érezték
a reményt
a rettegést
a lábaikban

velük voltak

aztán
amikor barukh elkezdett dolgozni
bakancsot kellett viselnie a munkához
nem volt más bakancsa
hát
„a” bakancsát hordta
az alijásat
a pestit

a munkával töltött hónapok alatt
alaposan elavétosodott
a rátett ajtóktól
a ráhullott betondaraboktól
a naptól
a széltől
a kövektől

egyre kevésbé nézett ki úgy
mint amit az ember
barukh
akkor is felvesz
amikor nem munkásnak
hanem embernek öltözik

aztán
a szapiri önkormányzat festése közben
végleg munkáscipő lett belőle
végérvényesen összefestékeződött
nem lehet belőle kimosni

barukh
többé
nem fogja
felvenni
olyankor
amikor
embernek
öltözik--

búcsúzom tőled
bakancs
hű társunk voltál
amikor új életet kezdtünk

további utazásainkra
már nem kísérsz el

a végsőkig
hűségesen
kitartottál
és hősi halált haltál

köszönöm a közös pesti pillanatokat
amik kettőnk utolsó pesti pillanatai voltak
köszönöm a sivatagi szolgálatot

sosem felejtelek el
Picture
0 Comments

kezdetben

7/2/2019

0 Comments

 
kezdetben

barukh sokkal többet mosolygott
sokkal szelídebben csillogott a szeme
és úgy általában
jobban meg volt illetődve attól
hogy izraelben él

élhet

minden harcedzett izraeli
azonnal látta rajta
hogy turista

vagy új bevándorló

léptei könnyűek voltak
óvatosak
figyelmesek

ha akaratlanul meglökött valakit
a boltban
az utcán
vagy a kibuci étkezdében
azonnal
elnézést kért
és előzékenyen
odébb szökkent

aztán eljött a nap
ami örökre megváltoztatta
barukh életét

az első munkája
eilatban volt

egy tengerre néző
luxus lakóparkban
szerelt be
illetve segített beszerelni
luxus ajtókat

azon a bizonyos napon
amelyiken barukh élete megváltozott
egy nagyobb szállítmány
ajtó és ajtókeret érkezett
amiket fel kellett juttatni
az egyik épület ötödik emeletére

barukh főnöke azt találta ki
hogy nem az épületen belül
a lépcsőkön botladozva
hanem az épületen kívül
egy daruval juttatja fel az ajtókat
a kívánt emeletre

ő
mármint barukh főnöke
és a darukezelő
lent felpakolják a darura
az ajtókat és az ajtókereteket
barukh pedig fent
az ötödiken
kiáll a teraszra
és lepakolja a daruról
a szállítmányt

illetve
lepakolja
az adott lakáshoz tartózó
öt ajtót
egyenként harminc kiló
aztán lepakolja
az adott lakáshoz tartozó
tizenöt ajtókereteket
egyenként tíz kiló

aztán

az épület homlokzatán átmászik
a szomszéd lakás teraszára
ott is lepakol
öt ajtót és tizenöt ajtókereteket

aztán

átmászik
a harmadik lakásba
és miután
ott is lepakolja
az ajtókat és ajtókereteket
végez

ez volt a terv

klasszikus
gondos
kockázatkerülő
izraeli
terv

barukh felment az ötödikre
kiállt a teraszra
és várta az első szállítmányt

a szemközti iskolából
áthallatszott a gyerekek zsivaja
az arab-félsziget felől fújó
ötven fokos szél
barukh pólóját rángatta

barukh nézte az emelkedő darut
és kellemes izgalmat érzett

egészen addig
ameddig fel nem ért
az első szállítmány
és ki nem derült
hogy a daru nem tudja
beemelni a teraszra
az ajtókat és ajtókereteket

a gép karja ugyanis nem elég hosszú
és a terasz padlószintjénél
nem tudja közelebb vinni barukhoz
a szállítmányt

vagyis barukhnak
ki kell hajolnia az erkélyről
és át kell emelnie minden
ajtót és ajtókeretet
az öt emeletnyi mélységen

úgy
hogy miközben kihajol a teraszról
és megemeli
a tíz/harminc kilós darabokat
a testének súlypontja
lehetőleg maradjon a terasz felett

ellenkező esetben ugyanis
az ajtókkal és ajtókeretekkel együtt
a mélybe zuhan

barukh áthajolt a teraszról a daruhoz
és megpróbálta megemelni
az első ajtót

az alig mozdult

barukh lepillantott az utcára
ahol a főnöke és a darukezelő várta
hogy küldhessék már
a második szállítmányt
a második lakáshoz

az idő pénz
és a darunak drága az óradíja

barukh felállt
hátratántorodott
megtámasztotta a hátát
a terasz falában
és előhúzta a telefonját

a főnökét hívta
hogy elmondja neki
ez nem fog menni
mert

halálfélelme van

mert
vagy egy ajtót fog leejteni
egy gyalogos fejére
vagy ő maga fog lezuhanni

vagy mindkettő

a főnöke csak annyit mondott
hogy ne izguljon
menni fog
meg tudja csinálni

en brerá

barukh hátát a falnak vetve állt
és a daru végén
rá váró ajtókat és ajtókereteket nézte

tudta
hogy ha a főnökének fel kell jönnie
hogy lepakoljon
akkor neki
mármint barukhnak
másnap már
nem lesz munkája

tudta
hogy nincs más
aki lepakolhatna

barukhnak szüksége volt
erre az állásra

ezért barukh en brerára gondolt
aki az izraeli folklórban
az ilyen helyzetekben
mindig a hős segítségére siet

és csodák csodája
pusztán azzal
hogy rá gondolt
barukh megidézte en brerát
és en brerá
a segítségére sietett

en brerá
héber kifejezés
izraeli életstílus
azt jelenti
nincs választás

ma sem tudja
hogyan
de
barukh lepakolta
az összes
ajtót
és ajtókeretet
az első lakás
teraszára
aztán
tériszonyát legyőzve
öt emelet magasságban
átmászott a második lakás
teraszára
és ott is
lepakolta
az összes
ajtót
és ajtókeretet
majd
átmászott a harmadik lakás
teraszára
és ott is

és miközben
pakolt és mászott
és pakolt és mászott
szakadtak a könnyei
nem
a szomorúságtól
vagy a félelemtől
hanem az adrenalintól
ami próbált utat találni magának

barukh úgy érezte magát
mint egy katona
akiből nem a személyes bátorsága
vagy a rátermettsége
csinál hőst
hanem en brerá

minden izma és idegszála megfeszült
agya kiürült
csak két dologra tudott gondolni

teljesíteni a küldetést
és életben maradni

teljesíteni
a küldetést
és
életben
maradni

amikor a harmadik lakás teraszán
az utolsó ajtót is lecibálta a daruról
és nekitámasztotta a terasz falának
lassan felegyenesedett

először órák óta

először
évek
óta

ahogy a terasz széléhez lépett
hogy intsen
a főnökének és a kezelőnek
hogy mehet a daru
végeztek
különös dologra lett figyelmes

amíg dolgozott
megnőtt
a föld gravitációs ereje
a léptei nehezebbek lettek
a bakancsa pedig úgy tapadt a földhöz
ahogy korábban soha

nem mosolygott
a szeme nem csillogott
és megilletődöttséget sem érzett már

lepillantott
az utcára
a város háztetőire
a tengerre
beleszagolt
az ötven fokos szélbe
és azt érezte
hogy mostantól
ő ehhez a földhöz tartozik
ez a föld pedig mostantól őhozzá tartozik

mostantól
ez az ő országa is

mert ott az ötödik emeleten
kitaposta
a saját és családja helyét izraelben

Picture
0 Comments
    Picture
    versek, amik majd barukh legelső verseskötetében fogják végezni:
    • amikor kis barukh megszületett (meggyfa)
    • önjelölt költő
    • van egy egész ország (hagymás-paprikás rántotta)
    • barukh fél a szextől
    • még egy kis szex
    • pedig irtó jó fej srác volt
    • oxitocin
    • jól csak a szívével lát az ember
    Picture
    támogasd a sivatagi magyar irodalmat
    Picture

      hírlevél

    feliratkozom


    RSS Feed

a sivatagi magyar irodalom támogatói • the supporters of the hungarian desert literature • התורמים של ספרות הונגרית-מדברית
BAKSA ANNA • BALOGH KRISZTINA • BENEDEK KATALIN • BÍRÓ JÚLIA • BODNÁR MIHÁLY • CHOMA GROUP • CRIMSONFROG • DEMETER IRÉN • DOBOZY RÓZSA • ERDEI SZILVIA • ETENTUK ORSI • FÁBIÁN ZSÓFIA • FENYVESI KATALIN • FRANK ÁGNES • FRANK ÉVA • FRANK PETI • FRANK SZILVIA • FRANK VILMOS • FRITZ KATALIN • FÜLÖP ZOLTÁN • GALAMBOS JUDIT • GECSEI ÉVA • GERA KELEMEN • GERGO RITA • GYÖRGYPÁL LÁSZLÓ • HARASZTI TAMÁS • HIRLING ENDRE • HUSZÁR MÁRIA • IZRAELINFO • JAKAB LUCA • JÓZAN ANNA • DUVI KADURI • KALLÓS GÁBORNÉ • KALMÁR EMESE • KELEN GÁBOR • KIS BALÁZS • KOCSIS GÁBOR • KOLTAI TAMÁS • KÓNYA JUDIT • KOVÁCS CSILLA • LÁZÁR ÉVA RÁCHEL • LEFKOVICS ESZTER • LESTI BERTALAN • LOSSOS BORBÁLA • LOVIZER VIRÁG • LŐRINCZ ÉVA • MARKETTI ZSUZSA • MARKETTINÉ ÉVA • MARÓCZI ÉVA • MARTINKO JÓZSEF • MATEKOVITS HAJNALKA • MEZŐ DORKA • MOLNÁR ÉVA • MONERA KFT • MOSER RIA • MOSONI-FRIED JUDIT • NESET ADRIENN • NIKODÉM NOÉMI • OLÁH DÓRA • PALL EDIT • PARRAG BERNADETT • PÁSZTOR ÁGNES • PATARICZA DÓRA • PÁVAY BALÁZS • DORIT PERSKY • POLITZER MAYMON KRISZTINA • PUSKÁS ISTVÁN • RÁCZ ANDRÁS • RADVÁNSZKY GÁBOR • RATZ TAMARA • RÓNAI PÉTER • RÓZSA JUDIT • SCHILLER KATA • SEBEN GLÓRIA • ROBERT ÉS EDINA SHILONI • SILLÓ SÁNDOR ÉS ÁGNES • SIMON BETTI • SIPOS TAMÁS • SIRI ZSUZSA • SÖTÉT ÁGNES • STEFANOVITS NÓRA • STYGÁR-JOÓ JÁNOS • SZABÓ ÁGNES • SZABÓ ESZTER • SZABÓ LAURA • SZABÓ NORBERT • SZABÓ ZSÓFIA • SZESZLÉR VERA • SZIKRA JUDIT • SZMODICS VALENTINA • SZOLAROV ANNAMÁRIA • TÓTH PÉTER • TÓTHNÉ TOMÁN GYÖNGYVÉR • ULICZKI JUDIT • VÁMOS ANNAMÁRIA • WALLENSTEIN DÁNIEL • WALCZERNÉ LOVIZER VIRÁG • WIESINGER ESZTER • ZODI ERNA • ZOMBORI BLANKA • ZOVITS ÁDÁM • ÉS MÉG SOKAN MÁSOK
  • versek
  • támogasd
  • barukhról
    • hírlevél
  • POEMS
  • תרמו
  • שירים