|
amikor a kis barukh megszületett a nagypapája ültetett egy meggyfát a mecsek oldalában a szőlőjében hogy így ünnepelje meg legelső unokája születését hogy legelső unokája mindig vele legyen akkor is ha éppen nincsen vele akkor is ha ő barukh nagypapája éppen egyedül van a szőlőjében a kis barukh mindig is tudta hogy van ez a meggyfa a nagypapája szőlőjében és hogy az ugyannyi idős mint ő éshogy különleges kapcsolat van a meggyfa és őközötte éshogy különleges kapcsolat van a nagypapája és őközötte és a kis barukh azt hitte hogy amúgy ilyen fája ilyen nagypapája ilyen különleges kapcsolata mindenkinek van éshogy végső soron nincsen ebben semmi rendkívüli csak sokkal később amikor a kis barukh már nagy barukhhá cseperedett akkor jött rá arra hogy nem ez bizony rendkívüli hogy semmi hétköznapi nincs abban ha az ember barukh születését ilyen varázslatos módon ünneplik meg amikor barukh nagypapája meghalt a család eladta a szőlőt a mecsek oldalában vándor arameusok ők és barukh nem tudja mi lett a meggyfa sorsa nagypapájának meggyfájáé az ő barukh meggyfájáé az ő közös meggyfájuké ... nincs különös apropója annak hogy barukh ezt éppen ma meséli el csak annyi hogy tegnap este friss fokhagymát vásárolt a rami leviben ami egy szupermarket és amikor ma reggel kinyitotta a fokhagymát pont olyan illat lett a konyhában mint amilyen régen volt nagyszülei pécsi konyhájában amikor a nagypapája vacsorázott 
0 Comments
barukh nagyapja csempész volt a hatvanas-hetvenes években rágógumit farmernadrágot dzsörzészoknyát csempészett ausztriából magyarországra csupa olyan holmit amit akkor magyarországon nem lehetett kapni mivel azokban az évtizedekben a magyar állam erősen védte a nyugati határait barukh nagyapja vasutasként kezdett dolgozni ezzel egyrészt lett egy fedőfoglalkozása másrészt ingyen utazgathatott az árujával harmadrészt eljuthatott a nyugati országhatárhoz is ahová az egyszeri utazó nem mehetett barukh nagyapja látszólag társasági ember volt rengeteg ismerőssel hangos viccekkel a színfalak mögött azonban klasszikus introvertált volt a csempészéssel keresett pénzéből vett magának egy kis földet a mecsek oldalában egy szőlőt oda vonult vissza amikor elege lett az emberekből ahogy teltek-múltak az évek egyre gyakrabban gyümölcs szőlő és bortermeléssel ütötte agyon az idejét amikor nagyon elunta magát odahívta a családját ha csak kicsit unta el magát akkor csak az unokáit hívta oda a kis barukh szeretett ott lenni a szőlőben a nagypapájával csend volt nyugalom csak a legyek zümmögtek csak a szél lengedezett nem a csípős sivatagi legyek nem a szédítő sivatagi szél a kis barukh gyakran segített a szőlő permetezésében és a szüretelésben a szőlőben álló kis ház olyan volt mint bármelyik kibuci házikó viharvert a naptól kifakult szemet nem gyönyörködtető de szívet melengető otthon szerűség egy konyha-étkező-nappali amit a kibucban szalonnak hívnak és egy sötét hűvös barátságos hálószoba erre gondolt barukh amikor belépett a képen látható fészerbe egy aravai mosávban barukhnak egy régi szekrénysort kellett újra cserélnie és már az első pillanatban a nagyapja jutott az eszébe a berendezés szedettvedettsége a fények az árnyékok mind mind kísértetiesen emlékeztették nagyapja szőlőjére de amikor megérkezett egy csótányirtó kisiparos az élmény teljessé vált és barukhnak sajogni kezdett a szíve a csótányírtó kisiparos által körbespriccelt irtószernek ugyanis pontosan ugyanolyan szaga volt mint barukh nagyapjánál permetezőszernek annak amivel a kis barukh és nagypapája a szőlőt permetezte együtt barukh soha nem gondolta hogy majd éppen egy vegyszer szagától facsarodik össze a szíve és lesz ilyen fájdalmas honvágya de hiába ha honvágyról van szó az ember barukh nem válogathat barukhnak sajnos nincsen fényképe nagyapja szőlőjéről de mostantól legalább nézegetheti ezt az aravai fészert amikor látni akarja amikor érezni akarja amikor azt akarja hogy sajogjon  |
barukh
"a sivatagi magyar irodalom legnagyobb élő költőjének" terápiás szabadversei 
támogasd a sivatagi magyar irodalmat
témák
All
|
RSS Feed