barukh bácsi

az újrakezdésben
az egyik legnehezebb dolog
hogy az ember
barukh
elveszíti a gyerekkorát

azon a helyen
ahol felnőtt
sokan ismerték gyerekként
sokan ismerték fiatalként

jóvágású
csillogó szemű
csetlő-botló
ígéretes
fiatalemberként

olyan valakiként
akinek még
előtte áll a jövője--

amikor azok
akik akkor
ismerték barukhot
ma
látják őt
beszélnek vele
vagy csak gondolnak rá
részben a régi barukhot is látják
részben a régi barukh-hal is beszélnek
részben a régi barukhra is gondolnak


a jóvágásúra
a csillogó szeműre
a csetlő-botlóra
az ígéretesre

arra
akinek még
előtte áll a jövője

az ő szemükben
az ő szívükben
az ő fejükben
barukh
részben
még gyerek
még fiatal

az ő barukh-képüknek
része a kis barukh is

mert
azt a képet
amit abból az időből őriznek
amikor megismerkedtek
nem lehet kitörölni--

és emiatt
ha barukh velük van
azokkal
akik régóta ismerik őt
barukh saját barukh-képének is
része a kis barukh--

pedig nem nosztalgiázó típus
egyáltalán nem az

mégis--

ezzel szemben
azok az emberek
akik itt élnek
akikkel barukh
itt él együtt
nem ismerték
gyerekként
fiatalként

nekik bácsi barukh

barukh bácsi

itt
most

nekik nincs más
velük nincs közös múlt

nekik
velük
mintha barukh
mindig is bácsi lett volna
mintha már bácsinak született volna
ráncokkal
őszülő szakállal

ők nem kérdezik meg
hogy fáj-e még a dereka
mert ők nem ismerték akkor
amikor még egyáltalán nem fájt neki

nekik barukh
egy a derékfájásával

ha megkérdezték volna barukhtól
mielőtt új életet kezdett
hogy mit gondol
milyen érzés lesz
elveszíteni a gyerekkorát
azt mondta volna
hogy nehéz

de nem tudta volna
hogy
ennyire
nehéz

hogy
így
nehéz

támogasd barukhot a versírásban & versmondásban