bakancs

barukh elbúcsúzott a bakancsától
csak úgy belül
magában
munka közben
majd megszakadt a szíve

a szapiri önkormányzat épületét
festették kívülről

a festéshez mindig speciális ruhát hord
mert ha ráfröccsen a festék
akkor azt már nem lehet kimosni belőle
vagyis
amit a festésekkor visel
azt máskor nem hordja
vagyis olyankor
amikor nem munkásnak
hanem embernek öltözik

persze nem tiltja a törvény
hogy összefestékezett ruhában
járjon az utcán
egyszerűen csak nem akar
még ott is olyanban járni

azokat a nadrágokat és pólókat
amiket festéshez szokott felvenni
izraelben vásárolta
a többségüket kimondottan azzal a céllal
hogy majd dolgozzon bennük

mégsem jó érzés
amikor az ember
barukh
végérvényesen összefestékezi
a munkásruháját
de hát
ezért vannak

kivéve a bakancsot
azt ugyanis még pesten vették
közvetlenül az alija előtt
kimondottan az alijára

hosszú idő után ez volt az első cipő
amit vásárolt magának

évekig azt a bakancsot hordta
amit a testvére hagyott magyarországon
amikor kiköltözött kazahsztánba
aztán kb pont egy hónappal azelőtt
hogy indultak volna izraelbe
annak a bakancsnak levált a talpa
így barukhnak nem volt cipője
amiben aljázhatott volna

muszáj volt venni egyet
egy olyat
ami oké a decemberi budapesten
és oké a decemberi sivatagban is

ezt a bakancsot vették
akkor csillagászatinak tűnő
hétezer forintért
egy sportboltban
egy párat barukhnak
és egy párat juditnak
ugyanabból a fajtából
csak más méretben persze

ezekben a bakancsokban vágtak neki
a nagy útnak
együtt
az új életnek

velük voltak a bakancsaik
amikor először léptek izrael földjére
velük voltak
amikor megérkeztek a kibucba
velük voltak
érezték
a reményt
a rettegést
a lábaikban

velük voltak

aztán
amikor barukh elkezdett dolgozni
bakancsot kellett viselnie a munkához
nem volt más bakancsa
hát
„a” bakancsát hordta
az alijásat
a pestit

a munkával töltött hónapok alatt
alaposan elavétosodott
a rátett ajtóktól
a ráhullott betondaraboktól
a naptól
a széltől
a kövektől

egyre kevésbé nézett ki úgy
mint amit az ember
barukh
akkor is felvesz
amikor nem munkásnak
hanem embernek öltözik

aztán
a szapiri önkormányzat festése közben
végleg munkáscipő lett belőle
végérvényesen összefestékeződött
nem lehet belőle kimosni

barukh
többé
nem fogja
felvenni
olyankor
amikor
embernek
öltözik--

búcsúzom tőled
bakancs
hű társunk voltál
amikor új életet kezdtünk

további utazásainkra
már nem kísérsz el

a végsőkig
hűségesen
kitartottál
és hősi halált haltál

köszönöm a közös pesti pillanatokat
amik kettőnk utolsó pesti pillanatai voltak
köszönöm a sivatagi szolgálatot

sosem felejtelek el