|
barukh elbúcsúzott a bakancsától csak úgy belül magában munka közben majd megszakadt a szíve a szapiri önkormányzat épületét festették kívülről a festéshez mindig speciális ruhát hord mert ha ráfröccsen a festék akkor azt már nem lehet kimosni belőle vagyis amit a festésekkor visel azt máskor nem hordja vagyis olyankor amikor nem munkásnak hanem embernek öltözik persze nem tiltja a törvény hogy összefestékezett ruhában járjon az utcán egyszerűen csak nem akar még ott is olyanban járni azokat a nadrágokat és pólókat amiket festéshez szokott felvenni izraelben vásárolta a többségüket kimondottan azzal a céllal hogy majd dolgozzon bennük mégsem jó érzés amikor az ember barukh végérvényesen összefestékezi a munkásruháját de hát ezért vannak kivéve a bakancsot azt ugyanis még pesten vették közvetlenül az alija előtt kimondottan az alijára hosszú idő után ez volt az első cipő amit vásárolt magának évekig azt a bakancsot hordta amit a testvére hagyott magyarországon amikor kiköltözött kazahsztánba aztán kb pont egy hónappal azelőtt hogy indultak volna izraelbe annak a bakancsnak levált a talpa így barukhnak nem volt cipője amiben aljázhatott volna muszáj volt venni egyet egy olyat ami oké a decemberi budapesten és oké a decemberi sivatagban is ezt a bakancsot vették akkor csillagászatinak tűnő hétezer forintért egy sportboltban egy párat barukhnak és egy párat juditnak ugyanabból a fajtából csak más méretben persze ezekben a bakancsokban vágtak neki a nagy útnak együtt az új életnek velük voltak a bakancsaik amikor először léptek izrael földjére velük voltak amikor megérkeztek a kibucba velük voltak érezték a reményt a rettegést a lábaikban velük voltak aztán amikor barukh elkezdett dolgozni bakancsot kellett viselnie a munkához nem volt más bakancsa hát „a” bakancsát hordta az alijásat a pestit a munkával töltött hónapok alatt alaposan elavétosodott a rátett ajtóktól a ráhullott betondaraboktól a naptól a széltől a kövektől egyre kevésbé nézett ki úgy mint amit az ember barukh akkor is felvesz amikor nem munkásnak hanem embernek öltözik aztán a szapiri önkormányzat festése közben végleg munkáscipő lett belőle végérvényesen összefestékeződött nem lehet belőle kimosni barukh többé nem fogja felvenni olyankor amikor embernek öltözik-- búcsúzom tőled bakancs hű társunk voltál amikor új életet kezdtünk további utazásainkra már nem kísérsz el a végsőkig hűségesen kitartottál és hősi halált haltál köszönöm a közös pesti pillanatokat amik kettőnk utolsó pesti pillanatai voltak köszönöm a sivatagi szolgálatot sosem felejtelek el 
0 Comments
Leave a Reply. |
versek, amik majd barukh legelső verseskötetében fogják végezni:
• amikor kis barukh megszületett (meggyfa) • önjelölt költő • van egy egész ország (hagymás-paprikás rántotta) • barukh fél a szextől • még egy kis szex • pedig irtó jó fej srác volt • oxitocin • jól csak a szívével lát az ember 
támogasd a sivatagi magyar irodalmat
|
RSS Feed