|
a legtöbb társaságban
barukh kényelmetlenül érzi magát a legtöbb társaságban szinte minden társaságban erőfeszítést igényel tőle hogy megteremtse és fenntartsa az udvariasság látszatát mert barukh egyáltalán nem udvarias egyáltalán nem civilizált 
a sokszínűséget sem
civilizáltságból szereti nem nagyszerűségből hanem önzésből önzésből keresi olyanok társaságát akik nem olyanok mint ő tizenegy éves korában tudta meg hogy szereti a sokszínűséget akkor költözött el a családjával a szülővárosából budapestre pécsen az iskolában volt afrikai sváb délszláv ukrán zsidó és magyar osztálytársa mindannyian frissen épült panelházakban laktak és egy frissen épült iskolába jártak a kis barukh és minden barátja biciklizett és verekedett és szeretett volna szandokán lenni a maláj tigris vagy gojkó mitics a jugoszláv indián vagy mindkettő egyszerre nem voltak barukh legalábbis nem emlékszik arra hogy lettek volna jobb vagy rosszabb családok családok voltak amikor kis barukh a szüleivel és a testvérével tizenegy éves korában budapestre költözött akkor találkozott először olyan világgal amit szemben a pécsi grundokkal ilyen nagy nagymértékben irányítanak a társasági viszonyok és a kifinomult társalgás az hogy ki kit ismer hogy ki kivel van jóban és hogy kiről mit gondolnak a többiek kis barukh a budapesti iskolájában találkozott először olyan világgal amiben az ő színes pécsi grundjaihoz képest az emberek ennyire egyformák és kis barukhnak egy életre beégett az a lecke hogy amikor az emberek annyira egyformák mint a budapesti iskolájában voltak akkor olyan láthatatlan szabályok alapján működik a közösség amit ő nem ért és amiben ezért kényelmetlenül és veszélyben érzi magát amiben nem az számít hogy ki milyen gyorsan tud biciklizni vagy hogy ki milyen elszántan tud verekedni amiben az igazság és a szabadság vagyis azok az értékek amikért a pécsi szandokánok és gojkó miticsek a grundokon harcoltak másodlagosak harmadlagosak vagy még csak azok sem … kis barukh akkoriban ezen nem sokat gondolkodott inkább minden erejével azon volt hogy beilleszkedjen ebbe az új budapesti világba felhagyott a biciklizéssel és a verekedéssel és a saját színét azt a színt ami a pécsi szivárvány alkotórészeként nem lógott ki a sorból megpróbálta megzabolázni és hozzáhalványítani ahhoz az általános színhez ami a budapesti iskolában elfogadott volt elhagyta a pécsi szavakat amiket budapesten nem értettek (és ezért kinevettek) és megtanult pestiesen beszélni hanyag eleganciával hidegvérrel és nyeglén sokat dolgozott a halvány budapesti barukhon és mivel annyit dolgozott rajta azt hitte hogy sikerült is megalkotnia harminckét éves volt amikor rájött hogy nem mégsem sikerült akkor járt először londonban és akkor ment végig először egy olyan utcán amin minden arc ami szembejött vele más színű és más formájú volt arab indiai askenáz pakisztáni mediterrán nyugat-európai színű és formájú arcok a harminckét éves nagy barukh egy pillanat alatt megnyugodott nem tudta hogy mennyire nem volt nyugodt amíg meg nem nyugodott nem tudta hogy huszonegy éve nem érezte magát olyan biztonságban mint amilyenben pécsen tizenegy éves koráig nem tudta egészen addig amíg londonban az oxford streeten újra meg nem suhintotta annak a régi biztonságnak és nyugalomnak a szele amit sokszínűség hiányában semmilyen szociális szituációban nem tud érezni ugyanígy nyugodott meg az első pillanatban és nyugszik meg azóta is nap mint nap a negyvenvalahány éves nagy barukh izraelben amikor egyetlen átlagos nap leforgása alatt találkozik beszél és zsúfolódik össze európai zsidókkal és közel-keletiekkel szekulárisokkal és kucsmás ortodoxokkal oroszokkal és amerikaikkal indiaiakkal és vietnámiakkal mohamedán arabokkal és keresztény arabokkal és keresztény afrikaiakkal és mohamedán afrikaiakkal és zsidó afrikaiakkal és argetinokkal és brazilokkal és filipinekkel és thaiföldiekkel és japánokkal barukh nyugodt és biztonságban érzi magát amikor így telik egy napja mert amikor ennyire sokszínű a közösség amihez tartozik akkor biztos lehet benne hogy az életet nem évtizedes társasági viszonyok irányítják hanem olyan alapértékek mind szandokán és gojkó mitics igazsága és szabadsága a kifinomult társalgásnál pedig sokkal fontosabb hogy ki milyen gyorsan biciklizik és hogy milyen elszántan verekszik ha veszélybe kerül a közösség igazsága és szabadsága
ha szereted barukh verseit
és megteheted segítsd adománnyal a munkáját minden támogatásra szüksége van
0 Comments
Leave a Reply. |
