|
barukh először érezte úgy mintha igazán otthon lett volna izraelben  fotó: bea bar kallos szdot jámban történt múlt csütörtökön estefelé egy nagyszabású héber nyelvű eseményen vett részt a szenes hanna emlékházban aminek a címe az volt hogy על הגולאש, החול והים vagyis a gulyásról, a homokról és a tengerről  fotó: bea bar kallos az eseményt az izraelinfo szervezte (barukh saját értelmezése szerint) azzal a céllal hogy az izraeli magyarok kitörjenek a nyelvi gettóból és a magyarul egyáltalán nem vagy csak törve beszélő izraeli közönség számára is megmutassa magát a gyökereit a tipródásait az útját barukh a szenes hanna emlékház kertjében felállított színpadon szerepelt együtt többekkel akik mind a két nyelv (a héber és a magyar) és a két kultúra (az izraeli és a magyar) határmezsgyéjén való létezésről beszéltek  fotó: bea bar kallos barukh dolga az volt hogy felolvassa két versét héberül barukh még soha életében nem olvasta fel közönség előtt egyetlen versét sem nem-magyarul barukh még soha életében nem olvasta fel egyetlen versét sem semmilyen nyelven olyan közönség előtt aminek a kilencven százaléka még soha nem hallott sem barukhról sem a verseiről barukh be volt szarva két hétig csak a verseket válogatta vagyishogy melyik legyen az a kettő amit felolvas és hogy milyen sorrendben olvassa fel őket amikor ez megvolt fred mindkettőnek csinált egy nyersfordítást a nyersfordítást azután alaposan meghányta-vetette barukhhal ezután véglegesítették a fordítás első verzióját ezt küldték el boginak aki igazán tud héberül nem úgy mint fred és barukh és bogi az első verzióból csinált egy nyelvileg igényesebb második verziót ezt beszélte aztán át újra barukh és fred és ezt kezdte el gyakorolni felolvasni barukh ahogy olvasta először csak magában aztán hangosan többször kiviláglott hogy a magyar verzió hol nem ültethető át automatikusan izraeli-héber verzióvá néha a logika néha a referencia néha a megközelítés nem stimmelt ezeket megjelölve átírogatva készült el a harmadik verzió amit előbb fred majd bogi lektorált így született meg az izraeli-héber verzió az esemény előtt két nappal ezt nyomtatta ki és kezdte el nagy erőkkel hangosan gyakorolni barukh még az esemény napján is gyakorolt a vonaton szdot jám felé és szdot jámban a szenes hanna emlékház kertjében gyakorolta a számára addig ismeretlen szavakat gyakorolta a torokhangokat a hangsúlyokat az intonációt és persze a játékot a történetek elmesélését amikor gyakorolt az agya annyira összpontosított hogy nem látott nem hallott maga körül semmit egyszer még az átszállást is majdnem elmulasztotta ha nincs vele judit és nem szól neki a vonaton marad és talán soha nem érkezik meg szdot jámba így jött el a felolvasás időpontja  fotó: bea bar kallos barukh nem izgult a nyárvégi budapesti felolvasásra kifejlesztett medikációt alkalmazta itt is ritalin koffein xanax meg azért sem izgult mert úgy gondolta hogy a kicsoda barukh című versében összefoglalt élettörténete rohadtul nem fogja meghatni a hetven plusszos izraeliekből álló közönséget akik nyilván nem hallottak az adhd-ról és az aspergerről de ha hallottak is csak nyafogásnak fogják tartani az egészet meg azért sem izgult mert úgy gondolta hogy a mintha lenne remény című verse azt az új bevándorló élményt meséli el amit minden izraeli már egymilliószor hallott szóval egyáltalán nem izgult egészen addig amíg el nem kezdődött a műsor mert akkor hirtelen rátört a vágy hogy elmesélje két héber nyelvű versbe sűrítve ezeknek az embereknek ott lent a nézőtéren a honfitársainak hogy ki ő honnan jött és mi történt vele amióta megérkezett ide  fotó: bea bar kallos rátört a vágy és a vágy az önkifejezés vágya magával hozta a parát is mi lesz ha nem fogja őket meghatni barukh története? mi lesz ha már a könyökükön jönnek ki a hasonló sztorik? mi lesz ha nehézségeket amiket barukh elmesél nekik nyafogásnak fogják tartani? amikor peti befejezte az előadását és kriszta felkonferálta barukhot barukh keze és hangja már remegett így mondta végig a két verset  fotó: bea bar kallos a közönség pedig végig figyelt a megfelelő helyeken együtt sóhajtott és nevetett a versekkel a végén pedig (mindkét vers végén) tapsolt  fotó: bea bar kallos amikor befejezte az olvasást barukh elmosolyodott és az elmúlt hat évben először úgy érezte mintha igazán otthon lett volna izraelben nem egy városban vagy egy utcában hanem ott az izraeli színpadon ott ugyanis nem érezte hogy olyat vártak volna tőle amit nem tud teljesíteni a szociális tér szabályai és barukh helye abban világosak voltak nem voltak definiálatlan szerepek és helyzetek nem érzett késztetést hogy maszkot vagy páncélt vagy hazugságokat öltsön magára annak érdekében hogy elfogadják a föld a nép a színpad részeként hazájának nyelvén beszélt önmagáról olyan árnyaltan és pontosan ahogyan korábban csak az anyanyelvén vagy angolul tudott így beszélt magáról a színpad és a közönség merev különválasztásából fakadó biztonságban így mondta el a történetét az igazságát teljesen őszintén és a közönség a honfitársai akik korábban nem ismerték őt együttérzéssel hallgatták cinizmus és ítélkezés nélkül mintha igazán otthon lett volna ott a héber nyelvben az izraeli színpadon és közönségben annyira igazán otthon hogy barukh vissza akar menni oda abba bárhol is legyen az
2 Comments
barukhnak könnyű
ha honvágyra kerül a sor amióta az eszét tudja vándorúton van tizenegy éves volt amikor a családjával elhagyta a szülővárosát és budapestre költözött azokat a helyeket amelyek iránt ma honvágyat érezhetne évtizedekkel ezelőtt elveszítette a pécsi lakást nagyszülei pécsi lakását közvetlenül az ő lakásuk alatt nagyapja szőlőjét a mecsek oldalában nagyanyja zalai házát és kertjét ahol barukh úgy szeretett olvasni íni keresztrejtvényt fejteni gyümölcsöt enni ezek a helyek már évtizedek óta nincsenek meg az a fájdalom amit a hiányuk miatt barukh érez nem honvágy hanem nosztalgia 
barukhnak könnyű
ha honvágyra kerül a sor vándor arameus volt az atyja nincs egyetlen felmenője sem aki ott lenne eltemetve ahol született nincs egyetlen olyan élő rokona sem aki ne szülőhelyétől távol élne jelenleg éppen joszef az egyetlen kivétel miután vissza-költözött a szülővárosába de még az ő történetébe is belefér egy újabb fordulat barukh testvére és az unokatestvérei szingapúrtól torontóig minden északi kontinenst benépesítettek nekik ez nem furcsa már gyerekkorukban is több száz kilométert kellett utazniuk ha meg akarták látogatni a családtagjaikat barukh családjában csak a legeslegritkább esetben született és halt meg ugyanazon a helyen két egymást követő generáció vándor arameusok ők nincsenek ingatlanaik amiket át lehetne örökíteni a következő generáció tagjaira hogy ne vándoroljanak tovább hanem üljenek meg nyugton a seggükön nincsenek értékes családi relikviáik nincs közös kultúrájuk nincs közös nyelvük nincs közös vallásuk nincs közös nemzeti identitásuk a gyökéreresztés vágya köti össze őket az itthon utáni sóvárgás élménye valahol mindannyian máshol ha erről mesélnek egymásnak azt mindannyian értik életük valamely pontján néhányuk több ponton is új helyen kezdtek új életet és új helyen próbáltak meg beilleszkedni vándor arameusok ők fogalmuk sincs arról milyen érzés lehet egy forró nyári napon az alatt a diófa alatt hűsölni a gyerekeikkel amit még a nagyapjuk ültetett
ha szereted barukh verseit
és megteheted segítsd adománnyal a munkáját minden támogatásra szüksége van |
