|
barukh először érezte úgy mintha igazán otthon lett volna izraelben  fotó: bea bar kallos szdot jámban történt múlt csütörtökön estefelé egy nagyszabású héber nyelvű eseményen vett részt a szenes hanna emlékházban aminek a címe az volt hogy על הגולאש, החול והים vagyis a gulyásról, a homokról és a tengerről  fotó: bea bar kallos az eseményt az izraelinfo szervezte (barukh saját értelmezése szerint) azzal a céllal hogy az izraeli magyarok kitörjenek a nyelvi gettóból és a magyarul egyáltalán nem vagy csak törve beszélő izraeli közönség számára is megmutassa magát a gyökereit a tipródásait az útját barukh a szenes hanna emlékház kertjében felállított színpadon szerepelt együtt többekkel akik mind a két nyelv (a héber és a magyar) és a két kultúra (az izraeli és a magyar) határmezsgyéjén való létezésről beszéltek  fotó: bea bar kallos barukh dolga az volt hogy felolvassa két versét héberül barukh még soha életében nem olvasta fel közönség előtt egyetlen versét sem nem-magyarul barukh még soha életében nem olvasta fel egyetlen versét sem semmilyen nyelven olyan közönség előtt aminek a kilencven százaléka még soha nem hallott sem barukhról sem a verseiről barukh be volt szarva két hétig csak a verseket válogatta vagyishogy melyik legyen az a kettő amit felolvas és hogy milyen sorrendben olvassa fel őket amikor ez megvolt fred mindkettőnek csinált egy nyersfordítást a nyersfordítást azután alaposan meghányta-vetette barukhhal ezután véglegesítették a fordítás első verzióját ezt küldték el boginak aki igazán tud héberül nem úgy mint fred és barukh és bogi az első verzióból csinált egy nyelvileg igényesebb második verziót ezt beszélte aztán át újra barukh és fred és ezt kezdte el gyakorolni felolvasni barukh ahogy olvasta először csak magában aztán hangosan többször kiviláglott hogy a magyar verzió hol nem ültethető át automatikusan izraeli-héber verzióvá néha a logika néha a referencia néha a megközelítés nem stimmelt ezeket megjelölve átírogatva készült el a harmadik verzió amit előbb fred majd bogi lektorált így született meg az izraeli-héber verzió az esemény előtt két nappal ezt nyomtatta ki és kezdte el nagy erőkkel hangosan gyakorolni barukh még az esemény napján is gyakorolt a vonaton szdot jám felé és szdot jámban a szenes hanna emlékház kertjében gyakorolta a számára addig ismeretlen szavakat gyakorolta a torokhangokat a hangsúlyokat az intonációt és persze a játékot a történetek elmesélését amikor gyakorolt az agya annyira összpontosított hogy nem látott nem hallott maga körül semmit egyszer még az átszállást is majdnem elmulasztotta ha nincs vele judit és nem szól neki a vonaton marad és talán soha nem érkezik meg szdot jámba így jött el a felolvasás időpontja  fotó: bea bar kallos barukh nem izgult a nyárvégi budapesti felolvasásra kifejlesztett medikációt alkalmazta itt is ritalin koffein xanax meg azért sem izgult mert úgy gondolta hogy a kicsoda barukh című versében összefoglalt élettörténete rohadtul nem fogja meghatni a hetven plusszos izraeliekből álló közönséget akik nyilván nem hallottak az adhd-ról és az aspergerről de ha hallottak is csak nyafogásnak fogják tartani az egészet meg azért sem izgult mert úgy gondolta hogy a mintha lenne remény című verse azt az új bevándorló élményt meséli el amit minden izraeli már egymilliószor hallott szóval egyáltalán nem izgult egészen addig amíg el nem kezdődött a műsor mert akkor hirtelen rátört a vágy hogy elmesélje két héber nyelvű versbe sűrítve ezeknek az embereknek ott lent a nézőtéren a honfitársainak hogy ki ő honnan jött és mi történt vele amióta megérkezett ide  fotó: bea bar kallos rátört a vágy és a vágy az önkifejezés vágya magával hozta a parát is mi lesz ha nem fogja őket meghatni barukh története? mi lesz ha már a könyökükön jönnek ki a hasonló sztorik? mi lesz ha nehézségeket amiket barukh elmesél nekik nyafogásnak fogják tartani? amikor peti befejezte az előadását és kriszta felkonferálta barukhot barukh keze és hangja már remegett így mondta végig a két verset  fotó: bea bar kallos a közönség pedig végig figyelt a megfelelő helyeken együtt sóhajtott és nevetett a versekkel a végén pedig (mindkét vers végén) tapsolt  fotó: bea bar kallos amikor befejezte az olvasást barukh elmosolyodott és az elmúlt hat évben először úgy érezte mintha igazán otthon lett volna izraelben nem egy városban vagy egy utcában hanem ott az izraeli színpadon ott ugyanis nem érezte hogy olyat vártak volna tőle amit nem tud teljesíteni a szociális tér szabályai és barukh helye abban világosak voltak nem voltak definiálatlan szerepek és helyzetek nem érzett késztetést hogy maszkot vagy páncélt vagy hazugságokat öltsön magára annak érdekében hogy elfogadják a föld a nép a színpad részeként hazájának nyelvén beszélt önmagáról olyan árnyaltan és pontosan ahogyan korábban csak az anyanyelvén vagy angolul tudott így beszélt magáról a színpad és a közönség merev különválasztásából fakadó biztonságban így mondta el a történetét az igazságát teljesen őszintén és a közönség a honfitársai akik korábban nem ismerték őt együttérzéssel hallgatták cinizmus és ítélkezés nélkül mintha igazán otthon lett volna ott a héber nyelvben az izraeli színpadon és közönségben annyira igazán otthon hogy barukh vissza akar menni oda abba bárhol is legyen az
2 Comments
kezdetben... ...barukh sokkal többet mosolygott sokkal szelídebben csillogott a szeme és úgy általában jobban meg volt illetődve attól hogy izraelben él élhet minden harcedzett izraeli azonnal látta rajta hogy turista vagy új bevándorló a lépései könnyűek voltak óvatosak figyelmesek ha akaratlanul meglökött valakit a boltban az utcán vagy a kibuci étkezdében azonnal elnézést kért és előzékenyen odébb szökkent barukh százkilencvenöt centi és több mint száz kiló csak mondom aztán eljött a nap ami örökre megváltoztatta barukh életét az első munkája eilatban volt egy tengerre néző luxus lakóparkban szerelt be illetve segített beszerelni luxus ajtókat azon a bizonyos napon amelyiken barukh élete megváltozott egy nagyobb szállítmány ajtó és ajtókeret érkezett amiket fel kellett juttatni az egyik épület ötödik emeletére barukh főnöke azt találta ki hogy nem az épületen belül a lépcsőkön botladozva hanem az épületen kívül egy daruval juttatja fel az ajtókat ő mármint barukh főnöke és a darukezelő lent felpakolják a darura az ajtókat és az ajtókereteket barukh pedig fent az ötödiken kiáll a teraszra és lepakolja a daruról a szállítmányt illetve lepakolja az adott lakáshoz tartozó öt ajtót egyenként harminc kiló aztán lepakolja az adott lakáshoz tartozó tizenöt ajtókeret-elemet egyenként tíz kiló aztán az épület homlokzatán átmászik a szomszéd lakás teraszára ott is lepakol öt ajtót és tizenöt ajtókeret-elemet aztán átmászik a harmadik lakásba és miután ott is lepakolja az ajtókat és ajtókereteket végez ez volt a terv klasszikus gondos kockázatkerülő izraeli terv barukh felment az ötödikre kiállt a teraszra és várta az első szállítmányt a szemközti iskolából áthallatszott a gyerekek zsivaja az arab-félsziget felől fújó ötven fokos szél barukh pólóját rángatta barukh nézte az emelkedő darut és kellemes izgalmat érzett egészen addig ameddig fel nem ért az első szállítmány és ki nem derült hogy a daru nem tudja beemelni a teraszra az ajtókat és ajtókereteket a gép karja ugyanis nem elég hosszú és a terasz padlószintjénél nem tudja közelebb vinni barukhoz a szállítmányt vagyis barukhnak ki kell hajolnia az erkélyről és át kell emelnie minden ajtót és ajtókeretet az öt emeletnyi mélységen úgy hogy miközben kihajol a teraszról és megemeli a tíz per harminc kilós darabokat a testének súlypontja lehetőleg maradjon a terasz felett ellenkező esetben ugyanis az ajtókkal és ajtókeretekkel együtt a mélybe zuhan barukh áthajolt a teraszról a daruhoz és megpróbálta megemelni az első ajtót az alig mozdult barukh lepillantott az utcára ahol a főnöke és a darukezelő várta hogy küldhessék már a második szállítmányt a második lakáshoz az idő pénz és a darunak drága az óradíja barukh felállt hátratántorodott megtámasztotta a hátát a terasz falában és előhúzta a telefonját a főnökét hívta hogy elmondja neki ez nem fog menni mert halálfélelme van mert vagy egy ajtót fog leejteni egy gyalogos fejére vagy ő maga fog lezuhanni vagy mindkettő a fönöke csak annyit mondott hogy ne izguljon menni fog meg tudja csinálni en brerá barukh hátát a falnak vetve állt és a daru végén rá váró ajtókat és ajtókereteket nézte tudta hogy ha a főnökének fel kell jönnie hogy lepakoljon akkor neki mármint barukhnak másnap már nem lesz munkája tudta hogy nincs más aki lepakolhatna barukhnak szüksége volt erre az állásra ezért barukh en brerára gondolt aki az izraeli folklórban az ilyen helyzetekben mindig a hős segítségére siet és csodák csodája pusztán azzal hogy rá gondolt barukh megidézte en brerát és en brerá a segítségére sietett en brerá héber kifejezés izraeli életstílus azt jelenti nincs választás ma sem tudja hogyan de barukh lepakolta az összes ajtót és ajtókeretet az első lakás teraszára aztán tériszonyát legyőzve öt emelet magasságban átmászott a második lakás teraszára és ott is lepakolta az összes ajtót és ajtókeretet majd átmászott a harmadik lakás teraszára és ott is és miközben pakolt és mászott és pakolt és mászott szakadtak a könnyei nem a szomorúságtól vagy a félelemtől hanem az adrenalintól ami próbált utat találni magának barukh úgy érezte magát mint egy katona akiből nem a személyes bátorsága vagy a rátermettsége csinál hőst hanem en brerá minden izma és idegszála megfeszült agya kiürült csak két dologra tudott gondolni teljesíteni a küldetést és életben maradni teljesíteni a küldetést és életben maradni amikor a harmadik lakás teraszán az utolsó ajtót is lecibálta a daruról és nekitámasztotta a terasz falának lassan felegyenesedett először órák óta először évek óta ahogy a terasz széléhez lépett hogy intsen a főnökének és a kezelőnek hogy mehet a daru végeztek különös dologra lett figyelmes amíg dolgozott megnőtt a föld gravitációs ereje a léptei nehezebbek lettek a bakancsa pedig úgy tapadt a földhöz ahogy korábban soha nem mosolygott a szeme nem csillogott és megilletődöttséget sem érzett már lepillantott az utcára a város háztetőire a tengerre beleszagolt az ötven fokos szélbe és azt érezte hogy mostantól ő ehhez a földhöz tartozik ez a föld pedig mostantól őhozzá tartozik mostantól ez az ő országa is mert ott az ötödik emeleten kitaposta a saját és családja helyét izraelben |
