|
kezdetben... ...barukh sokkal többet mosolygott sokkal szelídebben csillogott a szeme és úgy általában jobban meg volt illetődve attól hogy izraelben él élhet minden harcedzett izraeli azonnal látta rajta hogy turista vagy új bevándorló a lépései könnyűek voltak óvatosak figyelmesek ha akaratlanul meglökött valakit a boltban az utcán vagy a kibuci étkezdében azonnal elnézést kért és előzékenyen odébb szökkent barukh százkilencvenöt centi és több mint száz kiló csak mondom aztán eljött a nap ami örökre megváltoztatta barukh életét az első munkája eilatban volt egy tengerre néző luxus lakóparkban szerelt be illetve segített beszerelni luxus ajtókat azon a bizonyos napon amelyiken barukh élete megváltozott egy nagyobb szállítmány ajtó és ajtókeret érkezett amiket fel kellett juttatni az egyik épület ötödik emeletére barukh főnöke azt találta ki hogy nem az épületen belül a lépcsőkön botladozva hanem az épületen kívül egy daruval juttatja fel az ajtókat ő mármint barukh főnöke és a darukezelő lent felpakolják a darura az ajtókat és az ajtókereteket barukh pedig fent az ötödiken kiáll a teraszra és lepakolja a daruról a szállítmányt illetve lepakolja az adott lakáshoz tartozó öt ajtót egyenként harminc kiló aztán lepakolja az adott lakáshoz tartozó tizenöt ajtókeret-elemet egyenként tíz kiló aztán az épület homlokzatán átmászik a szomszéd lakás teraszára ott is lepakol öt ajtót és tizenöt ajtókeret-elemet aztán átmászik a harmadik lakásba és miután ott is lepakolja az ajtókat és ajtókereteket végez ez volt a terv klasszikus gondos kockázatkerülő izraeli terv barukh felment az ötödikre kiállt a teraszra és várta az első szállítmányt a szemközti iskolából áthallatszott a gyerekek zsivaja az arab-félsziget felől fújó ötven fokos szél barukh pólóját rángatta barukh nézte az emelkedő darut és kellemes izgalmat érzett egészen addig ameddig fel nem ért az első szállítmány és ki nem derült hogy a daru nem tudja beemelni a teraszra az ajtókat és ajtókereteket a gép karja ugyanis nem elég hosszú és a terasz padlószintjénél nem tudja közelebb vinni barukhoz a szállítmányt vagyis barukhnak ki kell hajolnia az erkélyről és át kell emelnie minden ajtót és ajtókeretet az öt emeletnyi mélységen úgy hogy miközben kihajol a teraszról és megemeli a tíz per harminc kilós darabokat a testének súlypontja lehetőleg maradjon a terasz felett ellenkező esetben ugyanis az ajtókkal és ajtókeretekkel együtt a mélybe zuhan barukh áthajolt a teraszról a daruhoz és megpróbálta megemelni az első ajtót az alig mozdult barukh lepillantott az utcára ahol a főnöke és a darukezelő várta hogy küldhessék már a második szállítmányt a második lakáshoz az idő pénz és a darunak drága az óradíja barukh felállt hátratántorodott megtámasztotta a hátát a terasz falában és előhúzta a telefonját a főnökét hívta hogy elmondja neki ez nem fog menni mert halálfélelme van mert vagy egy ajtót fog leejteni egy gyalogos fejére vagy ő maga fog lezuhanni vagy mindkettő a fönöke csak annyit mondott hogy ne izguljon menni fog meg tudja csinálni en brerá barukh hátát a falnak vetve állt és a daru végén rá váró ajtókat és ajtókereteket nézte tudta hogy ha a főnökének fel kell jönnie hogy lepakoljon akkor neki mármint barukhnak másnap már nem lesz munkája tudta hogy nincs más aki lepakolhatna barukhnak szüksége volt erre az állásra ezért barukh en brerára gondolt aki az izraeli folklórban az ilyen helyzetekben mindig a hős segítségére siet és csodák csodája pusztán azzal hogy rá gondolt barukh megidézte en brerát és en brerá a segítségére sietett en brerá héber kifejezés izraeli életstílus azt jelenti nincs választás ma sem tudja hogyan de barukh lepakolta az összes ajtót és ajtókeretet az első lakás teraszára aztán tériszonyát legyőzve öt emelet magasságban átmászott a második lakás teraszára és ott is lepakolta az összes ajtót és ajtókeretet majd átmászott a harmadik lakás teraszára és ott is és miközben pakolt és mászott és pakolt és mászott szakadtak a könnyei nem a szomorúságtól vagy a félelemtől hanem az adrenalintól ami próbált utat találni magának barukh úgy érezte magát mint egy katona akiből nem a személyes bátorsága vagy a rátermettsége csinál hőst hanem en brerá minden izma és idegszála megfeszült agya kiürült csak két dologra tudott gondolni teljesíteni a küldetést és életben maradni teljesíteni a küldetést és életben maradni amikor a harmadik lakás teraszán az utolsó ajtót is lecibálta a daruról és nekitámasztotta a terasz falának lassan felegyenesedett először órák óta először évek óta ahogy a terasz széléhez lépett hogy intsen a főnökének és a kezelőnek hogy mehet a daru végeztek különös dologra lett figyelmes amíg dolgozott megnőtt a föld gravitációs ereje a léptei nehezebbek lettek a bakancsa pedig úgy tapadt a földhöz ahogy korábban soha nem mosolygott a szeme nem csillogott és megilletődöttséget sem érzett már lepillantott az utcára a város háztetőire a tengerre beleszagolt az ötven fokos szélbe és azt érezte hogy mostantól ő ehhez a földhöz tartozik ez a föld pedig mostantól őhozzá tartozik mostantól ez az ő országa is mert ott az ötödik emeleten kitaposta a saját és családja helyét izraelben |
