|
az iskolában ahová fred és lelus jár hatodiktól van egy tantárgy aminek sorásim a neve gyökerek a sorásim-órákon a gyerekek a gyökereikről tanulnak arról hogy honnan érkeztek a vándor arameusok országába  mindannyian izraeliek
de סבא וסבתא nagypapa és nagymama vagy אבא ואמא apa és anya jött valahonnan egy másik országból egy másik kontinensről egy másik világból és onnan magukkal hozták a gyökereiket dalokat ételeket tárgyakat történeteket a gyerekek ezeket gyűjtik össze és dolgozzák fel az év során majd az év végén ezekből csinálnak egy bemutatót nagyszüleiknek szüleiknek egymásnak önmaguknak a jotvatai kibuci színházban hogy ne felejtsék el hogy kik ők és honnan jöttek mégha konkrétan nem is ők jöttek ez a "ne nézz hátra csak előre!" típusú gondolkodás tökéletes antitézise a jotvatai sivatagi iskola minden tantárgya és tanára szenvedélyes élet-halál harcot folytat az izraelben is népszerű egyszerű válaszok és egydimenziós életszemlélet ellen a föld problémáira a régió problémáira az ország problémáira közvetlen környezetük problémáira és nem utolsósorban önmaguk problémáira nyitott izraelieket igyekeznek nevelni nem mindig sikerrel de mindig nagy igyekezettel a sorásim muzikáim bemutatóra például minden gyerek hoz otthonról egy dalt egy nem-izraeli nem-hébernyelvű dalt az óhazából ezeket a dalokat összegyűjti a tanár megcsinálja hozzájuk a héberbetűs fonetikus átiratot és az így feldolgozott összes dalt megkapja az összes gyerek az osztályban és a bemutatón kórusban éneklik együtt egymás dalait eredeti nyelven franciául románul németül spanyolul angolul portugálul arabul jiddisül magyarul nehéz túldimenzionálni a sorásim tantárgy a jelentőségét és az élményt amikor az arava-sivatag kellős közepén a kibuci színház színpadán harminc izraeli gyerek énekel telitorokból magyarul az új bevándorló gyerekeknek mint frednek és lelusnak a sorásim-órák külön szépsége hogy nem csak a szlogenek szintjén de a gyakorlatban is érezhetik hogy attól nem lógnak ki a sorból hogy van nem-hébernyelvű múltjuk gyökereik lelus mégis ellenáll a sorásim-bemutatóra való felkészülésnek a legtöbb feladatot úgy obstruálja hogy egyszerűen elfelejti de olyan is van hogy észérveket sorakoztat fel annak alátámasztására hogy miért nem akar egy-egy feladatot megcsinálni egyszer pedig el is sírta magát a sorásim miatti kétségbeesésében barukh sokáig nem vette komolyan lelus ellenállását gyerekek iskola persze hogy ellenáll mindennek ellenállnak még a jónak is csak nemrég értette meg kisfia elkeseredett küzdelmét hogy ne kelljen résztvennie a bemutatón csak nemrég értette meg hogy kisfia elkeseredett csak nemrég értette meg kisfiát lelus gyökerei még nincsenek a föld alatt nincs mit kiásni és mutogatni rajtuk a nagy részük még a föld- ben sincs benne nem rejti semmi nem védi semmi ha újra kiássa és újra kihúzza hogy bemutassa azt a néhány gyökérrészt ami két és fél év alatt már belemerészkedett a földbe ebbe az új földbe ebbe az új kemény földbe akkor lelust nem fogja itt tartani semmi akkor az első szél fel fogja kapni és elviszi egyedül gyökértelenül ki-tudja-hová ettől esett kétségbe ezért áll ellen meg azért mert fáj neki fáj amikor a föld felszínén tekeredő védtelen földtelen csupasz gyökereket fogdossa tanulmányozza mutogatja borzasztóan fáj elmondhatatlanul fáj a gyökereket a föld védi a fájdalomtól lelus gyökereinek nagy részét pedig két és fél éve nem védi semmi ki van téve napnak szélnek esőnek kőnek állatnak embernek embereknek közönségnek lelus ezért van azon hogy inkább elrejtse és megvédje őket és ezért fog a sorásim-bemutató jotvatában idén lelus gyökerei nélkül lezajlani elsősorban azoknak ajánlom ezt a könyvet aki úton vannak vagy készülődnek arra hogy útra keljenek vagy úton voltak és még emlékeznek azokra az időkre amikor az ott-hon és az itt-hon nem ugyanaz hely volt új életet kezdők expatok és menekültek barukh egy közületek amikor kis barukh megszületett a nagypapája ültetett egy meggyfát a mecsek oldalában a szőlőjében hogy így ünnepelje meg legelső unokája születését hogy legelső unokája mindig vele legyen akkor is ha éppen nincsen vele akkor is ha ő barukh nagypapája éppen egyedül van a szőlőjében  kis barukh
mindig is tudta hogy van ez a meggyfa a nagypapája szőlőjében és hogy az ugyanannyi idős mint ő és hogy különleges kapcsolat van a meggyfa és őközötte és hogy különleges kapcsolat van a nagypapája és őközötte és kis barukh azt hitte hogy amúgy ilyen fája ilyen nagypapája ilyen különleges kapcsolata mindenkinek van és hogy végső soron nincsen ebben semmi rendkívüli csak sokkal később amikor kis barukh már nagy barukh-há cseperedett akkor jött rá arra hogy nem ez bizony rendkívüli hogy semmi hétköznapi nincs abban ha az ember barukh születését ilyen varázslatos módon ünneplik meg amikor barukh nagypapája meghalt a család eladta a szőlőt a mecsek oldalában vándor arameusok ők és barukh nem tudja mi lett a meggyfa sorsa nagypapájának meggyfájáé az ő barukh meggyfájáé az ő közös meggyfájuké ... nincs különös apropója annak hogy barukh ezt éppen ma meséli el csak annyi hogy tegnap este friss fokhagymát vásárolt a rami leviben ami egy szupermarket és amikor ma reggel kinyitotta a fokhagymát pont olyan illat lett a konyhában mint amilyen régen volt nagyszülei pécsi konyhájában amikor a nagypapája vacsorázott kezdetben... ...barukh sokkal többet mosolygott sokkal szelídebben csillogott a szeme és úgy általában jobban meg volt illetődve attól hogy izraelben él élhet minden harcedzett izraeli azonnal látta rajta hogy turista vagy új bevándorló a lépései könnyűek voltak óvatosak figyelmesek ha akaratlanul meglökött valakit a boltban az utcán vagy a kibuci étkezdében azonnal elnézést kért és előzékenyen odébb szökkent barukh százkilencvenöt centi és több mint száz kiló csak mondom aztán eljött a nap ami örökre megváltoztatta barukh életét az első munkája eilatban volt egy tengerre néző luxus lakóparkban szerelt be illetve segített beszerelni luxus ajtókat azon a bizonyos napon amelyiken barukh élete megváltozott egy nagyobb szállítmány ajtó és ajtókeret érkezett amiket fel kellett juttatni az egyik épület ötödik emeletére barukh főnöke azt találta ki hogy nem az épületen belül a lépcsőkön botladozva hanem az épületen kívül egy daruval juttatja fel az ajtókat ő mármint barukh főnöke és a darukezelő lent felpakolják a darura az ajtókat és az ajtókereteket barukh pedig fent az ötödiken kiáll a teraszra és lepakolja a daruról a szállítmányt illetve lepakolja az adott lakáshoz tartozó öt ajtót egyenként harminc kiló aztán lepakolja az adott lakáshoz tartozó tizenöt ajtókeret-elemet egyenként tíz kiló aztán az épület homlokzatán átmászik a szomszéd lakás teraszára ott is lepakol öt ajtót és tizenöt ajtókeret-elemet aztán átmászik a harmadik lakásba és miután ott is lepakolja az ajtókat és ajtókereteket végez ez volt a terv klasszikus gondos kockázatkerülő izraeli terv barukh felment az ötödikre kiállt a teraszra és várta az első szállítmányt a szemközti iskolából áthallatszott a gyerekek zsivaja az arab-félsziget felől fújó ötven fokos szél barukh pólóját rángatta barukh nézte az emelkedő darut és kellemes izgalmat érzett egészen addig ameddig fel nem ért az első szállítmány és ki nem derült hogy a daru nem tudja beemelni a teraszra az ajtókat és ajtókereteket a gép karja ugyanis nem elég hosszú és a terasz padlószintjénél nem tudja közelebb vinni barukhoz a szállítmányt vagyis barukhnak ki kell hajolnia az erkélyről és át kell emelnie minden ajtót és ajtókeretet az öt emeletnyi mélységen úgy hogy miközben kihajol a teraszról és megemeli a tíz per harminc kilós darabokat a testének súlypontja lehetőleg maradjon a terasz felett ellenkező esetben ugyanis az ajtókkal és ajtókeretekkel együtt a mélybe zuhan barukh áthajolt a teraszról a daruhoz és megpróbálta megemelni az első ajtót az alig mozdult barukh lepillantott az utcára ahol a főnöke és a darukezelő várta hogy küldhessék már a második szállítmányt a második lakáshoz az idő pénz és a darunak drága az óradíja barukh felállt hátratántorodott megtámasztotta a hátát a terasz falában és előhúzta a telefonját a főnökét hívta hogy elmondja neki ez nem fog menni mert halálfélelme van mert vagy egy ajtót fog leejteni egy gyalogos fejére vagy ő maga fog lezuhanni vagy mindkettő a fönöke csak annyit mondott hogy ne izguljon menni fog meg tudja csinálni en brerá barukh hátát a falnak vetve állt és a daru végén rá váró ajtókat és ajtókereteket nézte tudta hogy ha a főnökének fel kell jönnie hogy lepakoljon akkor neki mármint barukhnak másnap már nem lesz munkája tudta hogy nincs más aki lepakolhatna barukhnak szüksége volt erre az állásra ezért barukh en brerára gondolt aki az izraeli folklórban az ilyen helyzetekben mindig a hős segítségére siet és csodák csodája pusztán azzal hogy rá gondolt barukh megidézte en brerát és en brerá a segítségére sietett en brerá héber kifejezés izraeli életstílus azt jelenti nincs választás ma sem tudja hogyan de barukh lepakolta az összes ajtót és ajtókeretet az első lakás teraszára aztán tériszonyát legyőzve öt emelet magasságban átmászott a második lakás teraszára és ott is lepakolta az összes ajtót és ajtókeretet majd átmászott a harmadik lakás teraszára és ott is és miközben pakolt és mászott és pakolt és mászott szakadtak a könnyei nem a szomorúságtól vagy a félelemtől hanem az adrenalintól ami próbált utat találni magának barukh úgy érezte magát mint egy katona akiből nem a személyes bátorsága vagy a rátermettsége csinál hőst hanem en brerá minden izma és idegszála megfeszült agya kiürült csak két dologra tudott gondolni teljesíteni a küldetést és életben maradni teljesíteni a küldetést és életben maradni amikor a harmadik lakás teraszán az utolsó ajtót is lecibálta a daruról és nekitámasztotta a terasz falának lassan felegyenesedett először órák óta először évek óta ahogy a terasz széléhez lépett hogy intsen a főnökének és a kezelőnek hogy mehet a daru végeztek különös dologra lett figyelmes amíg dolgozott megnőtt a föld gravitációs ereje a léptei nehezebbek lettek a bakancsa pedig úgy tapadt a földhöz ahogy korábban soha nem mosolygott a szeme nem csillogott és megilletődöttséget sem érzett már lepillantott az utcára a város háztetőire a tengerre beleszagolt az ötven fokos szélbe és azt érezte hogy mostantól ő ehhez a földhöz tartozik ez a föld pedig mostantól őhozzá tartozik mostantól ez az ő országa is mert ott az ötödik emeleten kitaposta a saját és családja helyét izraelben |
