|
ennek a baracknak hullám fürdő íze van kis barukh sosánával és zolival járt a hullám fürdőbe hat és tíz-tizenegy éves kora között nem tudja hogy milyen volt valójában csak azt tudja hogy mire emlékszik mindig meleg volt és sütött a nap egyszintes százéves pécsi házak között mentek a hullám fürdőbe gyalog az utcák üresek voltak csak a kitárt ablakokon szűrődött ki a tányérok az evőeszközök és a kossuth rádió hangja az utcák különben üresek voltak csak ők hárman voltak ott barukh nem emlékszik hogy miről beszélgettek ha beszélgettek egyáltalán de arra sem emlékszik hogy hallgattak volna szótlanság biztosan nem volt inkább csak nem kellett beszélgetni ha beszélgettek jókedvükben beszélgettek különben pedig csak mentek pólóban rövidnadrágban papucsban és szandálban nylon zacskókkal a kezükben a nylon zacskókban törülközővel és uzsonnával sosáná napszemüveget viselt és békésen ragyogott barukh úgy emlékszik hogy kis barukh alig várta hogy végre odaérjenek a strandra de hogy közben azt is érezte hogy bármeddig tudna így menni hármasban sosánával és zolival olyan békés emlék ez és olyan elválaszthatatlan sosánától és zolitól és attól hogy kis barukh gyerek volt hogy amikor nagy barukh békés emléket keres hogy egy pánikrohamból vagy valamilyen más pszichés vészhelyzetből kiszabaduljon erre a békés emlékére nem is mer gondolni túl békés túl szép nem akarja bepiszkolni elkoptatni elhasználni azzal hogy előhívja annyira szép és békés hogy úgy érzi nem is érzi tudja hogy ilyen élményben soha többé nem lesz része-- a sivatagban nem lehetett barackot kapni illetve lehetett valamit amit baracknak hívtak és ami hasonlított egy barackra de az a valami kemény volt ízetlen és nem volt illata ha az ember barukh beleharapott úgy ropogott a foga között mint egy kemény alma ha az ember barukh belépett a gyümölcsös pultok közé nem árasztotta el az orrát és minden más érzékét a barackillat barukh nem tudja hogy izraelben termelnek-e barackot de ha termelnek is az a sivatagba soha nem jutott el úgyhogy barukh ott soha nem vett azokból a baracknak látszó tárgyakból-- szeptemberben költöztek el a sivatagból és a jeruzsálemi piacon akkor már nem lehetett barackot kapni tegnap viszont három év után először vettek igazi barackot judit találta a ויקטורי nevű szupermarketben illatos volt puha és olcsó nem olyan mint a magyar őszibarack amikor hazavitték az illata nem töltötte meg az egész lakást de barack volt igazi barack barukh szereti a barackot az emlékektől függetlenül az egyik kedvenc gyümölcse de amikor megmosta ezt a jeruzsálemi barackot kettényitotta a hüvelykujjával pedig kipiszkálta belőle a magot és beleharapott a húsába elsőre és azonnal az az érzés tudás áradt szét benne hogy ennek a baracknak hullám fürdő íze van olyan íze volt mint a hosszú tél után az első nyári vasárnapnak a hullámfürdőben és nagy barukh a másodperc egy tört részére kis barukh-há változott aki vacogva vizes hajjal lilára fagyott ajkakkal áll a füvön és várja hogy a törülközőn ülő sosáná kivegye a táskából az őszibarackot amit tízórainak hozott két kisfiának és odaadja neki az övét és ő elvegye és beleharapjon hogy a szájában szétáradhasson az a savanyú-édes íz a kora nyári barack íze ami még nem olyan édes mint a fagyi de már így is zamatos és gazdag-- ahogy nagy barukh lenyeli a csodálatosan savanyú és édes barackhúst visszatér a jelenbe és felragyog a szeme-- és összefacsarodik a szíve-- egyszerre símogat és kínoz-- ennek a baracknak hullám fürdő íze van 
0 Comments
a magyarok soha nem énekelnek? kérdezte egyik nap gabi barukhtól gabi hatvan-egy-két éves masszív bivalyerős marokáj marokkói származású izraeli akivel barukh többször dolgozott együtt illetve gabi volt többször is annak a munkának a felügyelője amiben barukh dolgozott gabiról barukhnak mindig a nagyapja jut az eszébe ezért gabi már legelső találkozásuk legelső pillanatától fogva különös helyet foglalt el barukh szívében és különösképpen ő is mármint barukh is különös helyet foglalt el gabi szívében talán azért amit gabi mesélt hogy gyerekkorában magyarok voltak a szomszédaik és talán barukh nem tudja csak sejti de ő barukh talán rájuk egykori szomszédaira és a gyerekkorára emlékezteti gabit mindenesetre valahányszor találkoznak de tényleg minden alkalommal gabi így kiált barukhra: istenem, számla! így magyarul gabi nem tudta hogy mit jelent az a mondat amit kiabál csak azt tudta hogy gyerekkorában mindig ezt hallotta magyar szomszédaiktól és úgy gondolta hogy ez valami általános köszönésféle barukh elmagyarázta gabinak hogy mit jelent a mondat hogy egykori szomszédai a sok fizetnivaló miatt szólongatták folyton az örökkévalót de gabinak nem vette el a kedvét ez a prózai magyarázat és továbbra is azóta is ezzel a felkiáltással üdvözli barukhot valahányszor találkoznak istenem, számla! na szóval ő az a gabi aki azt kérdezte barukhtól hogy a magyarok soha nem énekelnek? gabi ugyanis szinte mindig énekel nagy hangon önfeledten gyakran énekli tevje slágerét a ha én gazdag lennéket vagy angolnyelvű popslágereket vagy arabnyelvű népdalokat valamit mindig gabi nem azért énekel folyton mert olyan könnyű vagy vidám élete volna amikor barukh és ő megismerkedtek gabi mankóval járt mert éppen előtte esett át egy komoly térdműtéten és súlyos fájdalmai voltak alig tudott mozogni gabi nem azért énekelt még akkor is folyton mert jó dolgában nem tudta mihez kezdjen éppen ellenkezőleg azért mert az élete éppen elég nehéz ne kelljen még csöndben is viselni a terhét na! amikor barukh megismerkedett gabival a sors kifürkészhetetlen kegyelméből fintorából éppen két másik magyarral dolgozott együtt egy aravai mosávban gabi ült egy padon a mankóját letámasztotta maga mellé és frissen műtött térdét kinyújtva figyelte a három magyart ahogy dolgoztak szorgosan leszegett fejjel néma csendben gabi elővett egy cigarettát rágyújtott kifújtva a füstöt aztán odakiáltott barukhnak a magyarok soha nem énekelnek? nem kötekedett kíváncsi volt tényleg nem értette nincsenek szép magyar dalok? érdeklődött tovább de vannak válaszolta barukh és végignézett magukon úgy ahogy gabi láthatta őket szomorú látványt nyújtottak három jól megtermett szorgos néma fickó mintha büntetésben lennének mintha minden hangos szavuk újabb büntetéseket vonna maga után miért csinálják ezt? kérdezte barukh magától gabi elnyomta a csikket mankója segítségével feltápászkodott és fejcsóválva elindult kifelé if i were a rich man jadadidadidadaj jadadidadidadaj zengett az épület barukh egy pillanatra abbahagyta a munkát maga elé bámult aztán gabi után zavarban volt sőt kimondottan hülyén érezte magát de mégis csendesen dúdolni kezdett valamit egy szép dallamot amit a távoli magyarországról hozott magával ide az arava-sivatagba kétszer is végigdúdolta az egész dalt másodszorra már egész hangosan furcsán érezte magát mintha egy nagy kő esett volna le a szívéről aztán ahogy a dúdolással másodszor is a dal végére ért nagy levegőt vett és fennhangon elkezdte énekelni a szöveget is zengett az épület tavaszi szél vizet áraszt virágom virágom minden madár társat választ virágom virágom hát én már kit válasszak virágom virágom te engemet én tégeeeeedet virágom virágom  |