az élet szövete

nem egy elnyomott nép szabadságharca mellett állt ki / hanem hozzájárult ahhoz / hogy az emberi civilizáció még elkárhozottabb legyen

jó

lassan egy éve hordozom ezt

és nem tudom túltenni magam rajta

úgyhogy megírom

volt kisbarukhnak

egy osztálytársa

egy barátja

egy fiú

akinek az apukája

valahonnan afrikából származott

az anyukája pedig magyar volt

az apuka

még azelőtt visszatért afrikába

hogy kisbarukh megismerhette volna

az anyuka és a fiú

kettecskén éltek

ugyanabban az utcában

amiben kisbarukh és családja

ez az anyuka volt

az az anyuka

akiről már írtam

aki kisbarukhot

és tizenegy-két éves fiú osztálytársait

megtanította lassúzni

a fiút huszámnak hívták

és ma is huszámnak hívják

az anyukáját pedig

huszám anyukájának

amikor kisbarukh

a családjával elköltözött pécsről

és már nem voltak

osztálytársak huszámmal

a barátság is véget ért közöttük

barukh azért azután is

szeretettel gondolt vissza huszámra

akiről mindig tudta

hogy a bőre nem fehér

hanem barna

és aminek az illata is másmilyen volt

mint a többi pécsi gyereké

de mivel huszám

a bőre színével és az illatával

olyan korai ponton lett

kisbarukh világának

meghatározó része

kisbarukh ugyan

érzékelte a másságát

de nem kapcsolt ehhez

se pozitív

se negatív

értékeket

különösen

hogy a saját családjának is voltak

német-magyar anyanyelvű

angol-magyar anyanyelvű

és horvát-magyar anyanyelvű

rokonai és barátai

pláne hogy kisbarukh családja is

(ezt már akkor is tudta)

nem azért viselte

a hidvégi nevet

mert korábban

a híd végén laktak

hanem azért

mert a dédnagypapája

egy ponton

megváltoztatta a korábbi

a magyar fül számára

idegenül hangzó családnevet

barukh nem tud felidézni

egyetlen esetet sem

amikor huszám

előítéletes vagy rasszista abúzus

áldozata lett volna

de mivel kisbarukh

maszkja és edgár-öltönye segítségével

tudott úgy tenni

mintha a többséghez

tartozott volna

huszám pedig nem

ezért barukh

mai eszével

és a vehemens

magyar xenofóbiát illető

tapasztalatai alapján

biztosra veszi

hogy érték

és nyilván a mai napig érik

rejtett vagy nyílt zaklatások huszámot

a bőre színe és illata miatt

ezért is

nem lepődött meg igazán

amikor azt hallotta

közös ismerőseiktől

és látta a fb-on a saját szemével

hogy huszám ügyvéd lett

olyan ügyvéd

akit a pénzkeresés mellett

különösen foglalkoztatnak

az emberi jog kérdései

barukh még akkor sem

lepődött meg igazán

amikor azt látta

hogy huszám beleszállt

az izrael-palesztin kérdésbe

nyíltan

elfogultan

és kritikátlanul

támogatva és szajkózva

a leghangosabb palesztin szereplők

leegyszerűsítő

gyűlöletre és megosztásra

építő narratíváját

ebben a háromezer éves

túlzás nélkül

komplexnek nevezhető konfliktusban

barukh nem lepődött meg igazán

mert el tudta képzelni

hogy apa nélkül felnőni

egy érzelmileg analfabéta

és xenofób társadalomban

mennyire nem lehetett vicces

huszám számára

és mennyi eltitkolt

és feldolgozatlan trauma

halmozódhatott fel a lelkében

az évtizedek során

amikor végre rátalált

erre az ügyre

ami

elég messze volt ahhoz

hogy a különben jóeszű

és jószívű ügyvéd

könnyűszerrel félre tudja tolni

az ügy minden komplexitását

és ki tudjon választani magának

egy oldalt

egy szekértábort

ami háromezer kilométer távolságból

homogénnek

szeplőtlennek

és elnyomottnak tűnt

a JÓ oldalnak

amit egy másik

fényév távolságból

szintén maradéktalanul homogénnek

és maradéktalanul bűnösnek tűnő

ROSSZ oldal

elnyomott

barukh nem igazán lepődött meg

mert száz százalékig értette

az outsider fájdalmát és haragját

és értette

hogy barna bőrével

miért érezhette magát huszám

hiteles képviselőjének

a palesztinok ügyének

az izraeliekkel szemben

akik háromezer kilométer távolságból

ugyanolyan fehéreknek tűntek

mint a huszámot körbevevő

xenofób magyar többség

ezért

támadt barukhnak

az a gondolata

hogy milyen érdekes

és hasznos lenne

a ki ez a hüje költő pécsi bemutatója

előtt vagy után

csinálni egy pódiumbeszélgetést

amin a két pécsi

egy pro-palesztin

és egy izraeli

a közös gyerekkorra építve

emberi hangon beszélnék át

ezt a háromezer éves

komplex konfliktust

barukh úgy gondolta

hogy ő nyíltan megosztaná

saját kétségeit

a hivatalos izraeli narrativáról

beszélne az undorról

amit a szélsőséges telepesek

agressziója láttán érez

a szélsőjobboldali kormány

kapcsán pedig arról

hogy nolám-nolám

az izraeliek sincsenek beoltva

előítélet és rasszizmus ellen

de azt is elmondaná

hogy a mai izrael

lakosságának több mint fele

olyan felmenőktől származik

akik az elmúlt háromezer évben

ki sem tették a lábukat

a közel-keletről

akik nem európából

vagy észak-amerikából

hanem indiából

iránból

irakból

szíriából

jemenből

egyiptomból

etiópiából

libiából

tunéziából

algériából

vagy marokkóból

tértek vissza őseik földjére

és akiknek sokszor

nem csak palesztin szomszédaikénál

de még huszámnál is barnább a bőre

beszélne arról is

hogy hetente

félmillió izraeli zsidó tüntet

az izraeli kormány politikája ellen

és a szociális egyenlőségbe

és a demokráciába vetett hitükért

azt is vállalják

hogy a saját kormányuk

lovas rendőrök patáival tapostatja

és nagynyomású vízágyúval löveti őket

szerette volna

meghallgatni huszámot

szerette volna

ha a közönség is

meghallgatja huszámot

és szerette volna

ha huszám és a közönség is

meghallgatja őt

és az élményeit arról

hogy izrael

nem egy homogén

arab-gyűlölő

bűnös monolit

amilyennek esetleg

háromezer kilométer távolságból tűnik

aminek tagjai

mindannyiszor örömtáncot járnak

valahányszor meghal

egy palesztin gyerek

nem akart

a beszélgetés végén

győztest hirdetni

és nem akart megoldani

egy háromezer éves konfliktust

csak terápiázni akart egy kicsit

a maguk korlátozott eszközeivel

jobban megismerni

egymást

és önmagukat

és csökkenteni

a fájdalmat és a haragot

írt is huszámnak

aki azonnal visszautasította

barukh ajánlatát

azzal az indoklással

hogy semmilyen formában

nem hajlandó

semmilyen beszélgetésben részt venni

ami megkérdőjelezi

az apartheid izrael

kizárólagos felelősségét és bűnösségét

a végén még azt is hozzátette

hogy sok sikert kíván

barukh könyvbemutatójához

ami ismét emlékeztette barukhot

hogy miért fél jobban

a civilizált európaiktól

mint a hamaszosoktól

akik

mármint a hamaszosok

nem kerülgetik a forró kását

nem udvariaskodnak

nem tetszelegnek

a civilizáltabb fél szerepében

nem rabolják barukh idejét

hazug jókívánságokkal

hanem azon nyomban

levágják a fejét

ahogy lehetőségük adódik rá

aztán felgyújtják

és megerőszakolják

persze

nem feltétlenül

ebben a sorrendben

barukh válaszolt valami

huszáméhoz hasonló

suta és üres udvariasságot

aztán fájó szívvel elengedte

pompás ötletének kezét

tényleg

fájó

szívvel

a pécsi könyvbemutatón

még eszébe jutott huszám

meg az elszalasztott lehetőség

de aztán elfelejtette

egykori osztálytársát és barátját

vagy legalábbis lenyomta jó mélyre

egészen október hetedikéig

amikor is

izraeli idő szerint

reggel fél hétkor

a hamasz hatezer fegyverese

férfiak!

törték át gáza és izrael határát

és gyilkoltak meg

és erőszakoltak meg

és gyújtottak fel

ezerkétszáz

túlnyomó többségében civil

izraeli állampolgárt

és vendégmunkást

zsidókat

muszlimokat

keresztényeket

buddhistákat

és hindukat

csecsemőket

gyerekeket

felnőtteket

és időseket

szülőket

a gyerekeik szeme láttára

gyerekeket

a szüleik szeme láttára

fiatalokat

barátaik és szerelmeik

szeme láttára

és közben elraboltak

kétszázötven

túlnyomó többségében civil

izraeli állampolgárt

és vendégmunkást

zsidókat

muszlimokat

keresztényeket

buddhistákat

és hindukat

csecsemőket

gyerekeket

felnőtteket

és időseket

a legfiatalabb elrabolt túsz

kilenc hónapos volt akkor

ma egy év nyolc hónapos

vagyis az életéből

több időt töltött

emberrablók fogságában

mint a szüleivel

huszám

azon a napon

amikor ez történt

október hetedikén

kicserélte a profilképét a fb-on

és a sajátja helyett

egy öt-hat év körüli

palesztin kisfiú képét tette ki

aki a fején

olyan zöld színű fejpántot viselt

és a száját

olyan zöld színű pánt takarta

amilyet azok a gázai gyerekek hordanak

akiket a felnőtt fegyveresek

már egészen kicsi koruktól

arra idomítanak

hogy golyószórót fogjanak a kezükbe

és gyilkoljanak

mindenkit

akit gázán kívül találnak

zsidókat

muszlimokat

keresztényeket

buddhistákat

hindukat

csecsemőket

gyerekeket

felnőtteket

időseket

és mindenkit

akit gázán belül

azon kapnak

hogy bármilyen ügyben

(idetartozik a béketeremtés is)

együttműködnek az izraeliekkel

namost

barukh érteni véli

hogy huszám számára

személyesen

az ő saját történetében

mit jelképez

annak a palesztin kisfiúnak a képe

érteni véli

mert huszám és kisbarukh

kb annyi idősek voltak

amikor elkezdték az általános iskolát

és barukh látatlanban elhiszi

hogy huszám onnantól

biztosan ki volt téve

a fehér környezet előítéletének

mégha az ovit

és a bölcsit

meg is úszta

de barukh mégis úgy van vele

hogy óvodás és kisiskolás

korú gyerekeket

gyilkolásra idomítani

olyan gyávaság

és olyan bűn

ami túlmutat

a konkrét szereplőkön

mert az élet

a létezés

a teremtés

szövetét

szakítja fel

és egyszersmind

beinvitálja a frissen támadt repedésen

az eredendő gonoszt

a már amúgy is tökéletlen

és törött világunkba

szóval

barukh érti

legalábbis érteni véli

huszám fájdalmát és haragját

de mégis úgy gondolja

hogy október hetediki gesztusával

nem egy elnyomott nép

szabadságharca mellett állt ki

ahogy feldolgozatlan traumáitól elvakítva

látni szerette volna

hanem hozzájárult ahhoz

hogy az emberi civilizáció

még elátkozottabb

még elkárhozottabb legyen

mint amilyen október hetedike előtt volt

azért döntöttem úgy

hogy megírom

ezt a történetet

és kiírom barukh szívéből

a huszámhoz kapcsolódó indulatokat

mert talán

insallah

be’ezrát hasem

tfu-tfu-tfu

hamsza-hamsza-hamsza

egyszer még

szükség lesz

arra a helyre

barukh szívében

amit az elmúlt közel egy évben

ez a csalódás és düh foglalt el

mert talán

insallah

be’ezrát hasem

tfu-tfu-tfu

hamsza-hamsza-hamsza

szükség lesz még arra

hogy barukh

helyet szorítson a szívében

a megértésnek

az együttérzésnek

és a szolidaritásnak

arra az esetre

ha huszám

vagy más

akit most 

a gyűlölet

tart túszként fogva

később

esetleg

szeretne

barukh-hal beszélgetni

és terápiázni

és legalább

egyetlen öltéssel

csökkenteni az élet szövetén

esett szakadás méretét

---