barukh negyvenöt éves

barukhnak húsz éven át volt
kapuzárási pánikja

huszonöt éves korában kezdődött
és negyvenöt éves koráig tartott -

huszonöt éves korában
érezte először azt
hogy le van maradva

steven spielberg
huszonhét éves volt
amikor megrendezte a cápát
és huszonöt évesen
már a kezében volt
a film forgatókönyve

barukhnak pedig
huszonöt évesen
még nem volt a kezében semmi
pláne nem
egy potenciális világsiker
forgatókönyve

ráadásul
semmilyen jel nem mutatott arra
hogy huszonhét éves korára
ugyanolyan világsztár lesz
mint steven spielberg

márpedig
a szüleitől kezdve
általános iskolai tanárain keresztül
bizonyos barátaiig
sokan voltak
aki azt várták barukhtól
hogy nem csak csodagyerek
de csodafelnőtt
is lesz

barukh ezért kapaszkodott
egy másik egykori csodagyerek
steven spielberg
példájába
és gondolta úgy
hogy az ő tempójában
kell haladnia
mert ha nem halad
az ő tempójában
vagyis ha
huszonöt évesen
nem lesz a kezében
az a forgatókönyv
ami huszonhét éves korára
világhírű filmrendezővé teszi
akkor
lemarad -

lemarad...

és
mivel
barukhnak
huszonöt évesen
nem volt a kezében
az a forgatókönyv
ami huszonhét éves korára
világhírű filmrendezővé tehette volna
és
egyáltalán
semmi különös teljesítményt
nem tudott felmutatni
azután
hogy kinőtt
a csodagyerekségből
barukh
elkezdte úgy érezni
hogy
lemaradt -

és ezért és ekkor
kezdte el letagadni a korát -

mások előtt
és önmaga előtt -

huszonöt évesen azt mondta
hogy huszonnégy éves

huszonhat évesen azt
hogy huszonöt

és így tovább -

később
amikor a saját eredményei
és steven spielberg eredményei
közötti különbség
egyre nagyobb
nyilvánvalóbb
és behozhatatlanabb lett
átváltott arra
hogy két évet
tagadjon le a korából -

így
igyekezett
időt vásárolni magának
egyre több időt
hogy egyáltalán
az esélyét megőrizze annak
hogy valaha
utoléri
a példaképét
steven spielberget

így
alkudozott
magával
és azokkal
akik azt várták tőle
hogy nem csak csodagyerek
de csodafelnőtt
is lesz -

az elkövetkező évtizedek során
sok
kínos
vicces
fájdalmas
és szánalmas
szituáció adódott abból
hogy barukh
egyre nagyobbat
próbált meg
letagadni a korából

így
kívülről
leginkább
igyekezetének
kétségbeesettségét
feleslegességét
és hiábavalóságát
volt rossz nézni

tényleg
igazán
rossz volt nézni...

aztán
éppen abban az évben
amelyikben kapuzárási pánikja
tizennyolc esztendős lett
vagyis nagykorú
barukh a családjával
a sivatagba költözött

ahol senki nem ismerte
negyvenhárom éves kora előtt

és
ahol
nem csak hogy
nem volt senki
aki ismerte volna
gyerekkorában
de mindenki
nagyjából le is szarta
hogy valaha
micsoda csodagyereknek
képzelték mások
és képzelte ő magát
egy másik országban
egy másik kontinensen -

ennek
és a sivatag
forró
száraz
levegőjének köszönhetően
barukh lelkén
lassan elkezdtek kisimulni a ráncok

és barukh lelke
lassan
visszafiatalodott
saját
valódi
életkorához

már nem
valamennyinél
többnek
érezte magát
hanem
elkezdett
negyvennégy évesként gondolni magára

és amikor barukh
negyvenötödik születésnapját
örökkévalócska kegyelméből
jeruzsálemben tölthette
és a nap végén
a nyugati
azaz siratófalnál
imádkozhatott
a kapuzárási pánik teljesen elmúlt

mintha soha nem is létezett volna

barukh a fal előtt állt
homlokát a köveknek támasztotta
kezeivel örökkévalócska
nyitott kapujába kapaszkodott
és úgy érezte
hogy megérkezett

saját életkorába

saját életbe

önmagába