|
barukhnak húsz éven át volt kapuzárási pánikja huszonöt éves korában kezdődött és negyvenöt éves koráig tartott - huszonöt éves korában érezte először azt hogy le van maradva steven spielberg huszonhét éves volt amikor megrendezte a cápát és huszonöt évesen már a kezében volt a film forgatókönyve barukhnak pedig huszonöt évesen még nem volt a kezében semmi pláne nem egy potenciális világsiker forgatókönyve ráadásul semmilyen jel nem mutatott arra hogy huszonhét éves korára ugyanolyan világsztár lesz mint steven spielberg márpedig a szüleitől kezdve általános iskolai tanárain keresztül bizonyos barátaiig sokan voltak akik azt várták barukhtól hogy nem csak csodagyerek de csodafelnőtt is lesz barukh ezért kapaszkodott egy másik egykori csodagyerek steven spielberg példájába és gondolta úgy hogy az ő tempójában kell haladnia mert ha nem halad az ő tempójában vagyis ha huszonöt évesen nem lesz a kezében az a forgatókönyv ami huszonhét éves korára világhírű filmrendezővé teszi akkor lemarad -- lemarad... és mivel barukhnak huszonöt évesen nem volt a kezében az a forgatókönyv ami huszonhét éves korára világhírű filmrendezővé tehette volna és egyáltalán semmi különös teljesítményt nem tudott felmutatni azután hogy kinőtt a csodagyerekségből barukh elkezdte úgy érezni hogy lemaradt -- és ezért és ekkor kezdte el letagadni a korát -- mások előtt és önmaga előtt -- huszonöt évesen azt mondta hogy huszonnégy éves huszonhat évesen azt hogy huszonöt és így tovább -- később amikor a saját eredményei és steven spielberg eredményei közötti különbség egyre nagyobb nyilvánvalóbb és behozhatatlanabb lett átváltott arra hogy két évet tagadjon le a korából -- így igyekezett időt vásárolni magának egyre több időt hogy egyáltalán az esélyét megőrizze annak hogy valaha utoléri a példaképét steven spielberget így alkudozott magával és azokkal akik azt várták tőle hogy nem csak csodagyerek de csodafelnőtt is lesz -- az elkövetkező évtizedek során sok kínos vicces fájdalmas és szánalmas szituáció adódott abból hogy barukh egyre nagyobbat próbált meg letagadni a korából így kívülről leginkább igyekezetének kétségbeesettségét feleslegességét és hiábavalóságát volt rossz nézni tényleg igazán rossz volt nézni... aztán éppen abban az évben amelyikben kapuzárási pánikja tizennyolc esztendős lett vagyis nagykorú barukh a családjával a sivatagba költözött ahol senki nem ismerte negyvenhárom éves kora előtt és ahol nem csak hogy nem volt senki aki ismerte volna gyerekkorában de mindenki nagyjából le is szarta hogy valaha micsoda csodagyereknek képzelték mások és képzelte ő magát egy másik országban egy másik kontinensen -- ennek és a sivatag forró száraz levegőjének köszönhetően barukh lelkén lassan elkezdtek kisimulni a ráncok és barukh lelke lassan visszafiatalodott saját valódi életkorához már nem valamennyinél többnek érezte magát hanem elkezdett negyvennégy évesként gondolni magára és amikor a negyvenötödik születésnapját örökkévalócska kegyelméből jeruzsálemben tölthette és a nap végén a nyugati falnál azaz a siratófalnál imádkozhatott a kapuzárási pánik teljesen elmúlt mintha soha nem is létezett volna barukh a fal előtt állt homlokát a köveknek támasztotta kezeivel örökkévalócska nyitott kapujába kapaszkodott és úgy érezte hogy megérkezett saját életkorába saját életébe önmagába |
témák
|