a tizenharmadik zsoltár

van egy zsidó hagyomány
hogy az ember
minden hónapban
(holdhónapban)
végigolvassa a zsoltárokat

mind a százötvenet

van erre egy beosztás
hogy a hónap melyik napján
melyik zsoltárokat olvassuk

elsején
az első kilencet
másodikán a tizediktől a tizenhetedikig
és így tovább

ha a holdhónap harminc napos
(nem huszonkilenc)
akkor harmincadikán
az utolsó hatot olvassuk --

van egy másik zsidó hagyomány is
a zsoltárokkal kapcsolatban
eszerint
minden nap elolvasunk
egy olyan zsoltárt (is)
ami a születésnapunkhoz kapcsolódik

a következő születésnapunkhoz

barukh
aki most negyvenhét éves
ezért minden nap
többnyire este
elalvás előtt
elolvassa
a negyvennyolcadik zsoltárt is

azok a gyerekek
akiknek a családja
követi ezt a hagyományt
akkor kezdenek hozzá a zsoltárokhoz
amikor megtanulnak olvasni

öt-hat éves korukban

de akkor még
nem változik a zsoltár
minden születésnapjuk után

amíg a lányok
be nem töltik a tizenkettedik életévüket
a fiúk pedig a tizenharmadikat
vagyis a zsidó hagyomány szerint
felnőtté nem válnak
addig a lányok
a tizenkettedik zsoltárt olvassák
a fiúk pedig a tizenharmadikat --

barukh a sivatagban
kezdte el olvasni
a következő születésnapjára
emlékeztető zsoltárokat

ezeket a háromezer éves
meditatív
héber szövegeket
amik segítenek lecsillapítani
a felzaklatott lelket
és megnyugtatni az olvasót

hogy nincs egyedül

nincs egyedül a bánatával
a félelmével
a fájdalmával

nincs egyedül
a világmindenségben

bármennyire is úgy tudja érezni
a sivatag határtalan horizontja előtt
a végtelen csillagos égbolt alatt
ami egyszerre zuhan rá
és emeli fel magához

nincs egyedül --

amikor kis barukh
még csak ילד קטן volt
nem olvasott zsoltárokat

nem csak a tizenharmadikat nem
de egyiket sem

akkor még nem ismerte
a zsoltárok gyógyító erejét

kis barukh akkor még
csak magára számíthatott
amikor felzaklatott lelkét
kellett lecsillapítania

mert kis barukh
egy olyan családban nőtt fel
amiben mindenki
hinni akart
a boldogságban
és ezért nem tudták
hogy mihez kezdjenek
amikor boldogtalansággal találkoztak

tökéletlenséggel

a saját életükben
vagy mások életében

csak az igyekezet volt
a makacs akarás
a törekvés

a hiba kijavítására

a boldogságra
a tökéletességre --

a zsoltárok nem árulnak boldogságot

könyörületet árulnak

a bánat
a félelem
a fájdalom
csillapítását
árulják

nem megszüntetését
csak csillapítását

nem teszik felelőssé az embert
amiért nem olyan az élete
mint azoké
a lidérceké
akiket a képes magazinokban
és a reklámokban mutogatnak

tökéletes hivatással
tökéletes családdal
tökéletes házzal
tökéletes autóval
tökéletes nyaralással
tökéletes mosollyal

nem

a zsoltárok szerzői
és olvasói
a halálnak völgyében járnak

és ezért nem tesznek felelőssé senkit

mert abból indulnak ki
hogy az életet
szeretet
és öröm
és bánat
és félelem
és fájdalom
tölti meg
minden pillanatban

mert ilyen az élet

mert örökkévalócska ilyennek teremtette

az
hogy a világban
nem csak boldogság
de boldogtalanság is van
nem egy szerencsétlen körülmény

amin sok-sok igyekezettel
és elszántsággal
változtatni lehet

nem lehet rajta változtatni

az ember nem tudja kijavítani azt
amit örökkévalócska szándékosan
ilyennek teremtett

kis barukh családjában nem tudták ezt

ők
minden gyakorlati tapasztalatuk ellenére
hinni akartak
a tökéletes hivatásban
a tökéletes családban
a tökéletes házban
a tökéletes autóban
a tökéletes nyaralásban
a tökéletes mosolyban --

nagy barukh úgy szereti
azt a kisfiút a képen
ahogy senki mást

összefacsarodik a szíve
ahogy kis pofácskáját nézi

felzaklatott kis lelkét

amiért nem boldog

vagy ha boldog is
egyszerre boldogtalan is

amiért nem tökéletes az élete
és amiért azt hiszi
hogy ezért ő a hibás

ha ránéz erre a képre
nagy barukh látja
kis barukh sebeit

látja a gennyet és a vért
ami a sebekből folyik

és látja
hogy nincs
senki
semmi
aki vagy ami
enyhíteni tudná a fájdalmát
gyógyítani a sebeit

nagy barukh emlékszik
hogy kis barukh sebei úgy tűntek el
hogy a tizennégy
tizenöt
huszonöt
vagy harmincöt éves barukh sebeiből
rájuk folyt a genny és a vér
és eltakarták
és betakarták
kis barukh sebeit

és azok soha nem gyógyultak meg

csak megdermedtek

de ugyanúgy fájtak
mint amikor kis barukh szerezte őket -

a negyvenhét éves barukh
néhány hete
amikor még nem tudta
csak érezte
hogy elkapta a koronát
úgy döntött
hogy ezután
esténként
elalvás előtt
nem csak önmagáért
de ezért a kisfiúért is
is elolvas egy zsoltárt

helyette

a nevében

a tizenharmadikat

azt
amelyiket
ha ismerte volna
a zsoltárok gyógyító erejét
kis barukh is olvasott volna

a tizenharmadik zsoltár
szavai pedig azóta
egyszerre szállnak fel
az égbe
a mindenségbe
örökkévalócskához
és szállnak le
barukh lelkének
azokba a mélységeibe
ahol kis barukh sebeit őrzi

néhány hete
nagy barukh
minden este
belemarkol az időbe
átszakítja a múlt szövetét
és a zsoltár szavaival
csillapítja
kis barukh
negyven évvel ezelőtti
bánatát
félelmét
és fájdalmát

háromezer éves
héber szövegekből szőtt pólyával
takarja be és gyógyítja
kis barukh gennyes és véres sebeit --

kis barukh lelke
ettől nem fog meggyógyulni
a múltban

az élete nem lesz tökéletes

a boldogsága pedig
folyton boldogtalanságba fog fordulni

és fordítva

de
nagy barukh
talán annyit el tud érni
hogy kis barukh
többé már
ne eméssze
és hibáztassa magát ezért

a sebei pedig bevarasodjanak
és a fájdalomnak
már csak az emlékművei legyenek
ne a forrásai

---

vissza a tartalomhoz

megveszem

---