|
onnan kezdem hogy judit megkérdezte barukhot hogy mi lenne ha vennének egy képet izraeli lakásukba az igazggyöngy alapítványtól barukh nagyon megörült az ötletnek és rögtön meg is nézték az alapítvány weboldalán hogy milyen képek közül lehet választani az igazggyöngy alapítvány művészettel és művészetterápiával igyekszik segíteni berettyóújfaluban és környékén mélyszegénységben élő gyerekeknek a berettyóújfalui gyerekek mágikus és szívmelengető rajzai közül akart judit és barukh választani egyet előbb a rajzokat nézték végig a weboldalon aztán gyerekekről rajzolás közben készült fényképeket a fényképek többségén sima általános gyerekeket láttak rajzolni judit és barukh nem gondolkodott azon hogy hová vagy honnan valósiak lehetnek a gyerekek a fényképen gyerekek voltak általános gyerekek olyan általános gyerekek akik az otthonosság érzését keltették bennük a keresetlen otthonosság érzését csak amikor némelyik képen megláttak egy-egy világosabb bőrű világosabb hajú világosabb szemű tanítónénit akkor tudatosult bennük hogy ezek nem általános gyerekek ezek roma származású magyar gyerekek a tanítónénik pedig nem-roma származású magyar tanítónénik és akkor az otthonosság érzését hirtelen az ismerősség érzése váltotta fel barukh szemében és szívében a magyar roma gyerekek látványa ugyanazt az otthonosságot váltotta ki amit az izraeli gyerekek láttán érez és a nem-roma tanítónénik látványa ugyanazt az ismerősséget váltotta ki amit a nem-roma magyar gyerekek és felnőttek láttán érez nagyon nehéz erről beszélni barukh két és fél éve próbálja szavakba önteni de még soha nem sikerült neki talán ma jom háácmáutkor izrael függetlenségének napján amikor két és fél évvel ezelőtt barukh és családja megérkezett izraelbe olyan bőrszínű hajszínű és szemszínű emberek voltak mindenhol bármerre nézett barukh amilyenek magyarországon csak nagyon kevesen de európában sem túl sokan füstösképűek barukh mindig szerette ezt a szót mindig melegséggel töltötte el a szívét még akkor is ha tudta hogy az emberek egy része nem feltétlenül pozitív értelemben használja bármerre nézett bármerre fordult barukh izraelben mindenhol füstösképű embereket látott maga körül és ettől akkor hirtelen olyan otthonosság fogta el amilyet soha korábban nem érzett nem tudta hogy kik ezek az emberek nem ismerte őket nem tudta hogy milyen altatót énekelt nekik az édesanyjuk csecsemőkorukban nem tudta hogy milyen történetek ragadták őket magukkal tizenkét évesen nem tudta hogy milyen szavakkal vallottak először szerelmet csak azt tudta hogy a látványuktól otthon érzi magát barukhnak fogalma sincs hogy honnan jön ez mert vannak gyerekkori kicsigyerekkori emlékei sötét göndör hajú és őszülő göndör hajú füstösképű nagy fekete szemű heftis vastag ajkú nénikről akik borostyán-nyakláncot hordanak a nyakukban virágmintás ruhákat viselnek diszkréten izzadnak és közben majomszeretettel veszik körül a kis barukhot és hasonló küllemű bácsikról sötétszürke svájci sapkában rövidujjú ingben vagy atlétában akik szeretettel ugratják a kis barukhot majdnem úgy ahogy a nagy barukhot a boltban a munkatársai de persze lehet hogy ezek nem gyerekkori emlékek csak egy előző élet emlékei és talán nem is barukh előző életéé de az biztos hogy az arcok a füstösképű arcok és a hozzájuk kapcsolódó majomszeretet benne vannak barukhban a dns-ében és ha barukh kívül odakint a világban maga körül meglátja ugyanezeket az arcokat akkor ugyanazt a régi majomszeretetet érzi akkor megint úgy érzi hogy otthon van nem ismeri az arcokat de otthon van közöttük minden más arc között pedig idegen mégha azoknak egy része ismerősebb is így van ez izrael nem a legjobb ország --nincs olyan hogy a legjobb ország-- de a barukhban élő néniknek és bácsiknak ez az otthona és ezért barukh itt érzi úgy hogy otthon van a világban mégha van is a földnek olyan vidéke amit jobban ismer boldog függetlenségnapot, izrael ♥️ 
0 Comments
tegnap barukh és családja egy haifai arab vendéglőben ebédelt ahogy a pincéreket és a többségében arab vendégeket figyelte barukhnak eszébe jutott valami ami tavaly nyáron történt a főnökével az egyik aravai iskolában szereltek fel új légkondikat napokig csinálták a munkát felszereltek egy tanteremben egy légkondit a falra átfúrták a tanterem falát kivezették a csöveket a lyukon aztán kívül az iskola falára felszerelték a külső elemet a nyári szünet alatt dolgoztak hogy ne zavarják az oktatást a nyári szünet alatt amikor az aravában reggel tíz és este hat között minden nap negyvenöt-ötven fok van a légkondik külső elemei amiket az iskola falára kívül kell felszerelni általában negyven-hatvan kilósak az egyik ilyen külső elemet két és fél méter magasságban kellett rögzíteni az iskola falán barukh és a főnöke azt találta ki hogy odaparkolnak a furgonnal a fal mellé ami kb két méter magas felemelik a furgon tetejére a légkondi külső elemét és onnan a furgon tetejéről szerelik fel azt a falra de az ötven fokos forróságban a hatvan kilós külső légkondi elemet nem volt könnyű felemelni két méter magasra akárhogy is igyekezett erőlködött feszült neki barukh és főnöke nem sikerült nekik barukh főnöke azt mondta barukhnak hogy szerezzen egy beduint aki segít nekik az emelésben jó mondta barukh és elindult de fogalma sem volt hogyan fog "szerezni egy beduint" ha talál is egy beduint dolgoztak beduinok a mosávban folyó építkezéseken hogyan fogja elmagyarázni neki hogy miben van szükségük segítségre nem minden beduin beszél héberül de főleg hogyan fogja rávenni hogy segítsen nekik miközben ezeken gondolkodott barukh ment mendegélt a mosávban és meresztgette a szemét hogy mikor lát meg egy beduint a mosáv közepén van egy hatalmas füves placc amit hosszú évek alatt kitartó locsolással hozott létre a mosáv népe ezen a placcon dolgozott egy munkás a száraz ágakat és a szemetet szedte össze a fűről élénk tekintetű csillogó szemű huszonegy-két éves beduin fiú volt barukh megörült elindult felé és útközben összerakott a fejében egy héber mondatot arról hogy mit kér a fiútól amikor odaért hozzá a fiú abbahagyta a munkát és barukhhoz fordult barukh eldadogta neki a mondandóját aztán várt hogy mit válaszol a fiú a fiú nem válaszolt semmit csak mosolygott majd mondott néhány szót arabul á szóval ő nem beszél héberül barukh körbepillantott hátha a meglát egy másik beduin munkást de az ötven fokban csak ő és a beduin fiú tartózkodott a szabadban azon a környéken barukh visszafordult hát a fiúhoz és újra elmondta neki héberül hogy mit akar tőle de ezúttal szavait széles kézmozdulatokkal kísérve a fiú megértette hogy mit akar barukh és arabul és széles kézmozdulatokkal azt válaszolta neki hogy nem hagyhatja el a helyet ahol dolgozik mert szétrúgják a seggét mivel barukhnak muszáj volt "szereznie egy beduint" azt mondta a fiúnak hogy nyugodjon meg öt perc múlva újra itt lesz a helyén nehéz szinte lehetetlen elmagyarázni hogy mi történt ezután a fiú körbepillantott egyrészt tanácstalanságában másrészt hogy lássa nincs-e látótávolságon belül beduin felettese aztán kicsit kétségbeesve barukhra nézett ami történt az az volt hogy nem hagyhatta el a helyét mert ha elhagyja szétrúgják a seggét de közben nemet sem mondhatott barukhnak mert barukh ezt ott és akkor értette meg az uralkodó osztály tagja izraelben középkorú zsidó férfi ha azt "kéri" egy beduintól kitartóan azt "kéri" hogy jöjjön segíteni akkor a beduinnak akkor is mennie kell vele ha ezzel azt kockáztatja hogy a főnöke megbünteti ezért ... a fiú odajött a furgonhoz a segítségével barukh és főnöke ripsz-ropsz feltette a légkondi hatvan kilós külső elemét a furgon tetejére majd onnan fel az iskolafalra és barukh és főnöke szempontjából lezárult egy teljesen sikeres nap de barukh azóta sem tudta elfelejteni azt a fiút és azt a zavarbaejtő kínos és fájdalmas érzést hogy ő mármint barukh egy uralkodó osztály tagja mert barukh idealista és a legtöbb dologban nem gyakorlatias és barukh jobban örült volna egy határozott visszautasításnak a beduin fiútól és az érzésnek hogy egy olyan izraelben él ahol minden polgárnak egyenlő joga van nemet mondani és ahol ezért senki sem tud barukh sem "szerezni egy beduint"  |