tegnap este kezdődött
és ma estig tart jom házikáron az elesett izraeli katonák és a terrortámadások áldozatainak emléknapja barukh az eiláti pályaudvarról este nyolckor tel avivba induló busszal utazott haza a busz utasainak fele katona a többségük a tengerészet világos egyenruháját viseli tizennyolc-húszéves fiatalok a hosszú hétvégére engedték haza őket ma jom házikáron holnap jom háácmáut a függetlenség napja aztán már itt is van sisi-sábát a péntek-szombat a felszállás a buszra szokatlanul nyugodt katonás rendben zajlik amikor már mindenki a helyén ül a sofőr az órájára néz majd a mikrofonhoz hajol aki akar leszállhat meghallgatni a szirénát mondja az összes katona és az utasok nagy része leszáll a busz mellett állunk a többség hallgat néhányan csendesen beszélgetnek pontban nyolc órakor megszólal a sziréna hosszú hangos egyszerű visító szirénahang egy percig fog tartani mindenki elhallgat a busz körül izrael huszonháromezer-hétszáznegyvenegy elesett katonájáért és a terrortámadások háromezer-egyszázötven áldozatáért hallgatunk senki nem ismerte az összes elesett katonát és az összes áldozatot de mindenki ismert valakit aki így halt meg vagy ismer valakit aki ismert valakit aki így halt meg barukh észrevesz a lába előtt az aszfalton egy csótányt nagy fekete kifejlett példány meglehetősen tanácstalanul próbál kiutat találni a lábak tengeréből barukh felnéz a több utas is a csótányt figyeli a sziréna visít senki meg sem próbálja eltaposni a csótányt ő végül megtalálja a kiutat lemászik a járdáról az úttestre és eltűnik egy sötét repedésben a sziréna elhallgat az utasok visszaszállnak a buszra barukh mellett egy hatvanas pár búcsúzkodik a feleség utazik a férj marad a férj könnyekkel a szemében szorítja magához a feleségét az ő szívében még mindig szól a sziréna lassan elindul a busz barukh mellett a jobboldali ülésen egy világos tengerész-egyenruhát viselő fiú valami amerikai sorozatot néz a telefonján a baloldalon egy khaki egyenruhás lány jobb hóna alatt a gépfegyvere bal kezében a telefonja édesanyjával beszél ahogy elindul a busz hirtelen abbamarad a nagy meghatottság és ugyanaz a bazári kiabálás kezdődik mint minden buszindulás után barukh ül a két katona között és azon gondolkodik hogy hogyan tudná megfogalmazni azt amit most érez nem talál szavakat csak azt tudja hogy a torkában van egy nagy gombóc és hogy a legszívesebben az összes utast megölelné még a két japán turistát is amikor a busz s be'er orai elágazáshoz ér barukh leszáll és elindul hazafelé a sivatagi bekötőúton felette körülötte már ragyognak a csillagok barukh most nem stoppol gyalog megy útközben a hátikvát dúdolja
0 Comments
Leave a Reply. |
izrael
barukh versei izraelről témák
All
|