onnan kezdem
hogy judit megkérdezte barukhot hogy mi lenne ha vennének egy képet izraeli lakásukba az igazggyöngy alapítványtól barukh nagyon megörült az ötletnek és rögtön meg is nézték az alapítvány weboldalán hogy milyen képek közül lehet választani az igazggyöngy alapítvány művészettel és művészetterápiával igyekszik segíteni berettyóújfaluban és környékén mélyszegénységben élő gyerekeknek a berettyóújfalui gyerekek mágikus és szívmelengető rajzai közül akart judit és barukh választani egyet előbb a rajzokat nézték végig a weboldalon aztán gyerekekről rajzolás közben készült fényképeket a fényképek többségén sima általános gyerekeket láttak rajzolni judit és barukh nem gondolkodott azon hogy hová vagy honnan valósiak lehetnek a gyerekek a fényképen gyerekek voltak általános gyerekek olyan általános gyerekek akik az otthonosság érzését keltették bennük a keresetlen otthonosság érzését csak amikor némelyik képen megláttak egy-egy világosabb bőrű világosabb hajú világosabb szemű tanítónénit akkor tudatosult bennük hogy ezek nem általános gyerekek ezek roma származású magyar gyerekek a tanítónénik pedig nem-roma származású magyar tanítónénik és akkor az otthonosság érzését hirtelen az ismerősség érzése váltotta fel barukh szemében és szívében a magyar roma gyerekek látványa ugyanazt az otthonosságot váltotta ki amit az izraeli gyerekek láttán érez és a nem-roma tanítónénik látványa ugyanazt az ismerősséget váltotta ki amit a nem-roma magyar gyerekek és felnőttek láttán érez nagyon nehéz erről beszélni barukh két és fél éve próbálja szavakba önteni de még soha nem sikerült neki talán ma jom háácmáutkor izrael függetlenségének napján amikor két és fél évvel ezelőtt barukh és családja megérkezett izraelbe olyan bőrszínű hajszínű és szemszínű emberek voltak mindenhol bármerre nézett barukh amilyenek magyarországon csak nagyon kevesen de európában sem túl sokan füstösképűek barukh mindig szerette ezt a szót mindig melegséggel töltötte el a szívét még akkor is ha tudta hogy az emberek egy része nem feltétlenül pozitív értelemben használja bármerre nézett bármerre fordult barukh izraelben mindenhol füstösképű embereket látott maga körül és ettől akkor hirtelen olyan otthonosság fogta el amilyet soha korábban nem érzett nem tudta hogy kik ezek az emberek nem ismerte őket nem tudta hogy milyen altatót énekelt nekik az édesanyjuk csecsemőkorukban nem tudta hogy milyen történetek ragadták őket magukkal tizenkét évesen nem tudta hogy milyen szavakkal vallottak először szerelmet csak azt tudta hogy a látványuktól otthon érzi magát barukhnak fogalma sincs hogy honnan jön ez mert vannak gyerekkori kicsigyerekkori emlékei sötét göndör hajú és őszülő göndör hajú füstösképű nagy fekete szemű heftis vastag ajkú nénikről akik borostyán-nyakláncot hordanak a nyakukban virágmintás ruhákat viselnek diszkréten izzadnak és közben majomszeretettel veszik körül a kis barukhot és hasonló küllemű bácsikról sötétszürke svájci sapkában rövidujjú ingben vagy atlétában akik szeretettel ugratják a kis barukhot majdnem úgy ahogy a nagy barukhot a boltban a munkatársai de persze lehet hogy ezek nem gyerekkori emlékek csak egy előző élet emlékei és talán nem is barukh előző életéé de az biztos hogy az arcok a füstösképű arcok és a hozzájuk kapcsolódó majomszeretet benne vannak barukhban a dns-ében és ha barukh kívül odakint a világban maga körül meglátja ugyanezeket az arcokat akkor ugyanazt a régi majomszeretetet érzi akkor megint úgy érzi hogy otthon van nem ismeri az arcokat de otthon van közöttük minden más arc között pedig idegen mégha azoknak egy része ismerősebb is így van ez izrael nem a legjobb ország --nincs olyan hogy a legjobb ország-- de a barukhban élő néniknek és bácsiknak ez az otthona és ezért barukh itt érzi úgy hogy otthon van a világban mégha van is a földnek olyan vidéke amit jobban ismer boldog függetlenségnapot, izrael ♥️
0 Comments
Leave a Reply. |
izrael
barukh versei izraelről témák
All
|