|
a legtöbb társaságban barukh kényelmetlenül érzi magát a legtöbb társaságban szinte minden társaságban erőfeszítést igényel tőle hogy megteremtse és fenntartsa az udvariasság látszatát mert barukh egyáltalán nem udvarias barukh egyáltalán nem civilizált barukh nem civilizáltságból vagy nagyszerűségből toleráns nem civilizáltságból vagy nagyszerűségből harcol a beduinok arabok palesztinok zsidók szegények elesettek menekültek melegek nők egyenlő jogaiért méltóságáért barukh önzésből toleráns tizenegy éves korában lett az akkor költözött el a családjával a szülővárosából pécsről budapestre pécsen volt afrikai sváb délszláv ukrán zsidó magyar osztálytársa mindannyian frissen épült panelházakban laktak és egy frissen épült iskolába jártak a kis barukh és minden barátja biciklizett és verekedett és szeretett volna szandokán lenni a maláj tigris vagy gojkó mitics a jugoszláv indián vagy mindkettő egyszerre nem voltak barukh legalábbis nem emlékszik arra hogy lettek volna jobb vagy rosszabb családok családok voltak amikor tizenegy éves korában a saját családjával budapestre költözött a kis barukh akkor találkozott először olyan világgal amiben a pécsi grundhoz képest ilyen nagy szerepe van a kifinomult társalgásnak a társasági viszonyoknak annak hogy ki kit ismer és annak hogy ki kivel van jóban az udvariasságnak amikor tizenegy éves korában budapestre költözött a kis barukh akkor találkozott először olyan világgal amiben a pécsi grundhoz képest az emberek ilyen egyformán néznek ki és a kis barukhnak ez az élmény akkor egy életre beégett: ha az emberek egyformán néznek ki akkor olyan láthatatlan szabályok alapján működik a közösség amit a kis barukh nem ért és amiben ezért kényelmetlenül érzi magát amiben nem az számít hogy ki milyen gyorsan tud biciklizni amiben nem az számít hogy ki milyen elszántan tud verekedni amiben az igazság és a szabadság vagyis azok az értékek amikért szandokán és gojkó mitics harcolt nem a legfontosabb értékek a kis barukh akkoriban ezen nem sokat gondolkodott inkább minden erejével azon volt hogy beilleszkedjen ebbe az új világba nagyon igyekezett és mivel annyira igyekezett azt hitte hogy sikerült harminckét éves volt amikor először érezte azt hogy talán mégsem sikerült akkor járt először londonban és akkor ment végig először egy olyan utcán amin minden arc ami szembejött vele más színű és más formájú volt arab indiai askenáz pakisztáni mediterrán nyugat-európai színű és formájú arcok a nagy barukh szinte egy pillantás alatt megnyugodott nem tudta hogy mennyire nem volt nyugodt amíg meg nem nyugodott nem tudta hogy huszonegy éve nem érezte magát olyan biztonságban mint amilyenben pécsen tizenegy éves koráig nem tudta egészen addig amíg londonban az oxford streeten újra meg nem érezte azt a régi biztonságot azt a régi nyugalmat a régi kisimult idegeket pontosan azt amit itt izraelben is érez nap mint nap amikor egyetlen átlagos nap leforgása alatt találkozik beszél és zsúfolódik össze askenázokkal és mizrahikkal szekulárisokkal és kucsmás ortodoxokkal oroszokkal és amerikaikkal indiaiakkal és vietnámiakkal mohamedán arabokkal és keresztény arabokkal és keresztény afrikaiakkal és mohamedán afrikaiakkal és zsidó afrikaiakkal és argetinokkal és brazilokkal és filipinekkel és thaiföldiekkel és japánokkal barukh nyugodt amikor így telik egy napja mert amikor ennyire színes egy közösség akkor ki van zárva hogy a kifinomult társalgás és az évszázados társasági szabályok irányítsák az életet mert amikor ennyire színes egy közösség akkor sokkal fontosabb szandokán és gojkó mitics igazsága és szabadsága mert amikor ennyire színes egy közösség akkor sokkal fontosabb hogy ezért az igazságért és szabadságért ki milyen elszántan tud és hajlandó verekedni 
2 Comments
Levi
24/4/2020 11:56:20
dejó... csak egyszerűen dejó. Köszi
Ahhhh, azt hiszem, most egy ideig ez a kedvenc versem, barukh. Nagyon furcsa, hogy ki hogy ébred rá, hogy a sokfélesegben van az erő, energia, haladás, a jövő. Én is kb. 9-11 éves voltam, amikor egy nagyon heterogén közegbe csöppentem, majd vissza egy (földrajzilag és, márha ilyenről beszélhetünk egy fiatal kádereknek épített lakótelepen iskolába járó gyerekek esetében, “ideológiailag”) zárt, homogén közösségbe, ahol fulladoztam. Akkor fogtam fel, hogy én nem akarok egynemű-egyhangú-egy gondolkodású lenni, nem akarok azért barátkozni csak, mert pont azokkal az emberekkel vagyok ugyanazon a helyen összezárva, akik szervezett módon velem is össze vannak zárva. Úgy őriztem meg a szabadságomat, hogy az eszembe véstem: minél különbözőbbek az emberek, annál érdekesebbek, mert tanulni lehet tőlük, és ők is tanulhatnak tőlem. Hogy én döntöm el, kinek nyújtom a kezem, a saját szabályaim Leave a Reply. |
felszakított mellkas
barukh terápiás versei témák
All
|
RSS Feed