|
barukh régen magyarországon sokat hazudott magáról hazudott arról hogy mennyi idős hazudott arról hogy mikor fogja tudni visszafizetni a kölcsönkért pénz hazudott arról hogy ki ő valójában odabent hogy mit érez hogy mit gondol és hogy miben hisz arról hogy mennyi idős csak másoknak hazudott arról hogy mikor fogja tudni visszafizetni a kölcsönkért pénzt és arról hogy ki ő valójában magának is hazudott félt félt az igazságtól persze valójában a szokásostól félt attól félt hogy az igazság nem elég attól félt hogy aki ő valójában igazából az a valaki nem elég másoknak barukh onnan tudta hogy az a valaki aki ő igazából nem elég másoknak hogy önmagának sem volt elég barukh tökéletlen volt esendő gyarló még nem kész az életre egy ideális életre egy olyan életre amilyenről ábrándozni szokott egy olyan életre amiről mások szoktak ábrándozni barukh még nem volt kész arra hogy elmondja magáról az igazat mert az igazság túl rút volt túl tökéletlen-- barukh hitte mélyen hitte hogy előbb-utóbb de inkább előbb mint utóbb ideális élete lesz olyan amilyen kész arra hogy megmutathassa hazugságok nélkül-- így telt el negyvenöt év barukh türelmes volt magával és az élettel szemben türelmesen hazudott negyvenöt évig arról hogy mennyi idős arról hogy mikor fogja visszafizetni a kölcsönkért pénz és arról hogy ki ő valójában hogy mit érez hogy mit gondol és hogy miben hisz-- aztán negyvenöt évesen két évvel az alija után barukh rájött hogy ez az élete olyan amilyen ideálisabb nem lesz felesleges várni arra felesleges hiábavaló szomorú tragikus-- barukh akkor kezdett ebbe a nyilvános terápiába akkor kezdte el elmondani az igazságot arról hogy ki ő igazából arról hogy mennyi idős hogy mikor lesz pénze a közeljövőben nem-- hogy mit gondol mit érez és miben hisz vagy például hogy mennyire fél a szextől kezdetben barukh rettegett kezdetben...🙂 barukh a mai napig retteg amikor leírja az igazságot barukh retteg mert tudja hogy nem elég nem elég tökéletes túl rút-- de aztán többnyire megnyugszik miután leírta az igazságot úgy nyugszik meg ahogy korábban soha amikor hazudott mégha a hazugságok amiket elmondott egy sokkal tökéletesebb barukhot is sejtettek a hazugságok soha nem volt olyan megnyugtatóak mint az igazság barukh közel másfél éve csinálja ezt a nyilvános terápiát és egy különös dologra jött rá a hazugságok mögé soha nem tudott elbújni a hazugságok mögött mindig rettegett hogy rajtakapják hogy kiderül az igazság a rút igazság de amióta elmondja az igazságot a rút igazságot azóta biztonságban érzi magát az igazság mögé be tud bújni még a rút igazság mögé is mert az igazság még a legrútabb is jobban eltakarja barukhot mint a legszebb hazugság az igazság eltakarja megvédi az igazi barukhot a tökéletlen esendő gyarló barukhot azt aki ő valójában nem tud olyan igazságot elmondani ami hozzáférhetne veszélybe sodorhatná azt aki ő valójában-- így aztán amikor levonul a pánik első hulláma az igazság kimondása után barukhot mennyei nyugalom szállja meg olyan amilyet korábban nem ismert érdekes-- szép-- 
0 Comments
amióta az eszét tudta barukh félt a szextől ...ó hát el kellett jönnie a koronának és a zárlatnak hogy barukh erről is írni tudjon hogy ne legyen semmi amivel elterelheti a figyelmét a valódi terápiáról márpedig szüksége van valódi terápiára nem azért hogy meggyógyuljon hanem azért hogy ez az élet ne múljon el úgy hogy meg sem próbálta meg sem próbálta elmondani ezt a történetet meg sem próbálta felszakítani ezt a pókhálót kiszakítani ezt a mellkast... barukh soha nem látta a szüleit szeretkezni legalábbis nem tudja felidézni hogy valaha látta volna őket legalábbis nincs olyan nyom vagy tanúvallomás a lelkében ami arra engedne következtetni hogy látta őket és amennyire vissza tud emlékezni abúzus sem érte semmilyen nem ott fél nem úgy fél mint azok akiknek volt része benne akik olyat láttak akikhez úgy értek hozzá amit és ahogy nem lett volna szabad ahogy bűn... barukh félelme nem ebből táplálkozott és nem ebből táplálkozik a mai napig... nem a lányoktól félt nem a nőktől és nem is judittól persze hogy nem nem nem tőle fél hanem attól amit a zsigerei csinálnak a sejtjei barukh sejtszinten fél a szextől... barukhot a hang tanította meg félni papes papes barátainak kis barukh barátainak fiatal barukh barátainak hangja ez a közös férfihang tanította meg neki a félelmet a kontroll feladásától a hatalom feladásától az egyetlen helyzettől amiben a patriarchátus uralkodó osztálya lemondhatna megszabadulhatna hatalmának terhétől és feloldódhatna az óceánban az egészben adott esetben a szerelemben... a közös férfihang tanította meg barukhnak hogy nem nem!!! a kontrollról lemondani rossz veszélyes a hatalomtól megszabadulni rossz veszélyes nem csak barukhra veszélyes hanem minden férfira a patriarchátusra a rendszerre és minden nő judit veszélyes aki azt akarja hogy barukh lemondjon a kontrollról megszabaduljon a hatalomtól és feloldódjon az egészben a közös férfihang tanította meg barukhnak hogy mindennek még a szexnek is a kontroll és a hatalom megtartásáról és megerősítéséről kell szólnia... a félelmet a születése óta tanítja kis barukhnak a hang és egy olyan helyre helyekre tette be azt barukh testében ahol barukh nem tud hozzáférni ahonnan nem tudja kianalizálni ahonnan lehetetlen kiszakítani a sejtjeibe... barukh a patriarchátus alvó ügynöke amíg inaktív amíg nem lép szexuális kapcsolatba barukh feminista a lelke ép a lelkében nincsenek sejtek a lelkéhez nem fér hozzá a hang de ahogy szexre kerülne a sor ahogy felgyorsul a szívverése és a vére áramlani kezd és a megfelelő helyek megfeszülnek és megduzzadnak a patriarchátus aktiválja az alvó ügynököt akit barukh születése óta treníroztak kék ruhával fakarddal azzal hogy katonadolog kisautóval nagy autóval tornasorral versenyekkel számokkal méretekkel pornóújságokkal és hangos kocsmai röhögésekkel megtanították neki hogy az életben a szex a legnagyobb megmérettetés a legnagyobb játszma a legnagyobb háború és arra hogy soha de soha nem érezheti azt hogy elég mert abban a pillanatban hogy azt érzi hogy elég lemond a kontrollról és megszabadul a hatalomtól nem barukh nem elég nem elég menő nem elég gazdag nem elég rámenős nem elég nagy a farka és nem elég nőt szerzett meg nem elég hatalmat gyakorolt nem elég barukh nem elég és amíg barukh úgy érzi hogy nem elég addig jó a patriarchátusnak... barukh a patriarchátus halálos fegyvere képtelen a feloldódásra az összeolvadásra az eggyé válásra a szexet méri eredményekben számokban nem szándékosan nem az agyában nem a szívében és pláne nem a lelkében a sejtjeiben erre van programozva nem tudja megadni magát átadni a teljességnek folyton számol és a végeredmény mindig kevés... barukhnak van két fia két kamasz fiú tomboló hormonokkal szóval már nem csak barukhról van szó... és a hang azt akarja ragaszkodik hozzá hogy barukh segítsen őket is megtanítani félni de barukh nem akarja ellenáll...  a legtöbb társaságban barukh kényelmetlenül érzi magát a legtöbb társaságban szinte minden társaságban erőfeszítést igényel tőle hogy megteremtse és fenntartsa az udvariasság látszatát mert barukh egyáltalán nem udvarias barukh egyáltalán nem civilizált barukh nem civilizáltságból vagy nagyszerűségből toleráns nem civilizáltságból vagy nagyszerűségből harcol a beduinok arabok palesztinok zsidók szegények elesettek menekültek melegek nők egyenlő jogaiért méltóságáért barukh önzésből toleráns tizenegy éves korában lett az akkor költözött el a családjával a szülővárosából pécsről budapestre pécsen volt afrikai sváb délszláv ukrán zsidó magyar osztálytársa mindannyian frissen épült panelházakban laktak és egy frissen épült iskolába jártak a kis barukh és minden barátja biciklizett és verekedett és szeretett volna szandokán lenni a maláj tigris vagy gojkó mitics a jugoszláv indián vagy mindkettő egyszerre nem voltak barukh legalábbis nem emlékszik arra hogy lettek volna jobb vagy rosszabb családok családok voltak amikor tizenegy éves korában a saját családjával budapestre költözött a kis barukh akkor találkozott először olyan világgal amiben a pécsi grundhoz képest ilyen nagy szerepe van a kifinomult társalgásnak a társasági viszonyoknak annak hogy ki kit ismer és annak hogy ki kivel van jóban az udvariasságnak amikor tizenegy éves korában budapestre költözött a kis barukh akkor találkozott először olyan világgal amiben a pécsi grundhoz képest az emberek ilyen egyformán néznek ki és a kis barukhnak ez az élmény akkor egy életre beégett: ha az emberek egyformán néznek ki akkor olyan láthatatlan szabályok alapján működik a közösség amit a kis barukh nem ért és amiben ezért kényelmetlenül érzi magát amiben nem az számít hogy ki milyen gyorsan tud biciklizni amiben nem az számít hogy ki milyen elszántan tud verekedni amiben az igazság és a szabadság vagyis azok az értékek amikért szandokán és gojkó mitics harcolt nem a legfontosabb értékek a kis barukh akkoriban ezen nem sokat gondolkodott inkább minden erejével azon volt hogy beilleszkedjen ebbe az új világba nagyon igyekezett és mivel annyira igyekezett azt hitte hogy sikerült harminckét éves volt amikor először érezte azt hogy talán mégsem sikerült akkor járt először londonban és akkor ment végig először egy olyan utcán amin minden arc ami szembejött vele más színű és más formájú volt arab indiai askenáz pakisztáni mediterrán nyugat-európai színű és formájú arcok a nagy barukh szinte egy pillantás alatt megnyugodott nem tudta hogy mennyire nem volt nyugodt amíg meg nem nyugodott nem tudta hogy huszonegy éve nem érezte magát olyan biztonságban mint amilyenben pécsen tizenegy éves koráig nem tudta egészen addig amíg londonban az oxford streeten újra meg nem érezte azt a régi biztonságot azt a régi nyugalmat a régi kisimult idegeket pontosan azt amit itt izraelben is érez nap mint nap amikor egyetlen átlagos nap leforgása alatt találkozik beszél és zsúfolódik össze askenázokkal és mizrahikkal szekulárisokkal és kucsmás ortodoxokkal oroszokkal és amerikaikkal indiaiakkal és vietnámiakkal mohamedán arabokkal és keresztény arabokkal és keresztény afrikaiakkal és mohamedán afrikaiakkal és zsidó afrikaiakkal és argetinokkal és brazilokkal és filipinekkel és thaiföldiekkel és japánokkal barukh nyugodt amikor így telik egy napja mert amikor ennyire színes egy közösség akkor ki van zárva hogy a kifinomult társalgás és az évszázados társasági szabályok irányítsák az életet mert amikor ennyire színes egy közösség akkor sokkal fontosabb szandokán és gojkó mitics igazsága és szabadsága mert amikor ennyire színes egy közösség akkor sokkal fontosabb hogy ezért az igazságért és szabadságért ki milyen elszántan tud és hajlandó verekedni  |
felszakított mellkas
barukh terápiás versei témák
All
|
RSS Feed