 ő barukh és ez a kanapéja barukh családjának lakásában a kanapéval szemben áll az étkezőasztal amit dubi alapítványa ajándékozott nekik amikor az arava-sivatagból ideköltöztek jeruzsálem szélére annál az asztalnál szoktak enni barukh és a családtagjai soha nem egyszerre mert mindannyian más ritmusban kelnek fekszenek és éheznek meg a képen látható kanapé mellett kilencven fokot bezárva egy másik kanapé áll fehér színű műbőr amit egy askeloni ex-gengszter apósa és anyósa ajándékozott barukhnak amikor leégett a régi lakásuk és barukh az új lakásuk rendberakásán dolgozott náluk rison lecionban a kanapé először leutazott a sivatagba aztán barukh családjával felköltözött ide jeruzsálem szélére... ezeken a kanapékon fekve ülve körülöttük sétálva kezdte el barukh pontosan két és fél évvel ezelőtt a terápiáját itt szakította fel először a mellkasát negyvenöt év hallgatás után és emelt ki onnan mindent amit benne talál régi és új emlékeket élményeket és érzéseket... akkor barukh még nem érezte úgy hogy van joga elmesélni a saját történetét és elmondani a saját igazságát úgy gondolta hogy van joga de nem érezte úgy mégis belekezdett és csinálta napról napra és ma már két és fél év után nem csak tudja de érzi is hogy van joga a hangjához a történetéhez és az igazságához a kanapéjához ehhez a két négyzetméternyi területhez a végtelenül nagy világban... barukh ebben a lakásban ezen a kanapén fekve ülve körülötte sétálva írja a verseit... ezen a kanapén te vendég vagy barukh vendége és mint ilyennek más jogaid vannak mint a saját kanapédon először is jogod van hallgatni (bocs ezt muszáj volt és nem csak azért mert vicces hanem azért is mert igaz) jogod van hallgatni olvasni barukh verseit és vendégeinek kommentjeit jogod van egyetérteni és nem egyetérteni azzal amit olvastál jogod van szabadon elmondani az ellenérzéseidet és az ellenvéleményeidet a saját kanapédon vagy más kanapéján aki ezt megengedi barukh kanapéján is jogod van ellenérzéseid és ellenvéleményeid kinyilvánításához ha előzőleg nyilvánosan felszakítottad a mellkasodat ugyanúgy ahogy barukh és barukh többi kommentálója vagyis itt csak akkor kereshetsz fogást másokon ha előtte felfedted a saját gyenge pontjaidat ha ezt nem teszed meg akkor kibicelsz a kibicektől pedig barukh elbúcsúzik ahogy azoktól is akik nőellenes lgbtq-ellenes vagy rasszista kommenteket írnak akár konkrétán akár a sorok között és ugyanígy járnak azok is akik saját véleményüket szajkózva hijack-elik a kommentszekciót vagy agresszív vagy passzív-agresszív hangnemben szólnak hozzá egy beszélgetéshez -- barukh nem egy észkombájn: két és fél évre volt szüksége ahhoz hogy felállítsa ezeket a szabályokat de jobb később mint soha kedves barátom isten hozott barukh kanapéján!
0 Comments
honnan jöttél? kérdezi a doktornő miközben könyékig nyúl barukh szájába füstös érzelmes mégis tekintélyt parancsoló hangja van mint örökkévalócskának magyarországról… nyögi barukh a doktornő kezével és egy fúróval a szájában ó! és mikor? négy éve… nyöszörgi barukh és mivel foglalkozol? אני משורר… szuszogja micsoda? kérdez vissza a doktornő mert nem érti hogy mit beszél barukh tele szájjal מ-שו-רר! ad bele apait-anyait barukh á! költő! kiált fel a doktornő imádom a költészetet! borges… fernando pessoa… ismered őket? barukh a kezével mutatja hogy valamennyire a doktornő argentínából alijázott és most itt ebben a kelet-jeruzsálemi fogászatban dolgozik ahogy az orosz asszisztensnő is aki amikor meghallja hogy költészetről van szó behajol a képbe alul fekszik barukh tátott szájjal felette az argentin doktornő és az orosz asszisztensnő miről van szó? kérdezi az utóbbi barukh költő válaszolja a doktornő és a páciens felé bök a fejével ó! mondja az asszisztensnő van egy orosz költő is izraelben nagyon híres! nagyon-nagyon híres! tényleg? kérdezi a doktornő itt izraelben híres? neeeeem! rázza a fejét az asszisztensnő moszkvában! és miről írsz verseket? kérdezi a doktornő barukhtól על החיים… nyögi barukh és kezével a fogászati szék karfáját szorítja a szeme sarkában könnycseppek gyűlnek á! az életről! nyugtázza elismerően a doktornő az asszisztensnő barukh-hoz hajol: családról? barukh bólint háborúról? barukh megint bólint imádom a könyveket! veszi vissza a szót a doktornő de a virágokat is szereted? ugye? kérdezi tőle az asszisztensnő a doktornő hitetlenkedve fordul az asszisztensnő felé: inkább a könyveket barukh halkan alig hallhatóan vonyít mint egy kölyökfarkas a doktornő bátorítólag ránéz: tudod ki a kedvencem? minden és mindenki felett? barukh óvatosan megrázza a fejét: nem tudja sándor márai! kiáltja a doktornő egy pillanatra kihúzza a kezét barukh szájából csakhogy a tenyerét a mellkasára tehesse behunyja a szemét amikor először olvastam tőle teljesen sokkba kerültem! nem hittem hogy lehetséges ilyen! kinyitja a szemét barukh fölé hajol úgy mondja: márai belelát a nőkbe! szinte egészen beléjük mászik! soha nem olvastam egyetlen férfi írót sem aki ennyire értette volna hogy mi zajlik a nőkben! barukh egészen különösen érzi magát ott kelet-jeruzsálemben a fogászati rendelőben néhány száz méterre attól a helytől ahol néhány nappal korábban még arabok és zsidók lincselték egymást a végtagjai remegnek a fájdalomtól és közben azt hallgatja hogy egy argentin és egy orosz honfitársa a költészetről fecseg felette és az argentin márai sándorról áradozik barukh egykori honfitársáról aki ugyanolyan vándor arameus volt ő kassán született budapesten élt és san diego-ban halt meg barukh felül kiköpi a vért a szájából öblöget majd bizonytalan mozdulatokkal a vállára veszi a táskáját a doktornő odalép hozzá: egy hét múlva találkozunk! barukh bólint és zsibbadt arcára erőltet egy mosolyt majd hozd el egy versedet ami megvan héberül! szól barukh után füstös érzelmes mégis tekintélyt parancsoló hangján ami egészen olyan mint örökkévalócskáé barukh bólint és kilép a kelet-jeruzsálemi nap alá furcsa gondolja magában néha egészen olyan mintha lenne remény barukh és fred először ment bevásárolni a be’er orai kisközértbe akkor költöztek oda elifázból a világ legkisebb kibucából be’er ora a maga ezer fős lakosságával és kisközértjével metropolisznak tűnt az arava sivatag kellős közepén a világ vége után balra vásárlás közben barukh és fred magyarul beszélt egymással tudták hogy az arava sivatagban melyik kibucokban és mosávokban laknak magyarok tudták hogy be’er orában nincsenek magyarok úgy tudták rosszul amikor beálltak a sorba a pénztárhoz hogy fizessenek egy füstös rekedt pesti női hang szólalt meg mögöttük: na! itt sem hallottam még soha senkit magyarul beszélni…! barukh és fred a két social animal a másodperc tört része alatt húzta be fülét-farkát és tolta ki a tüskéit és csak valami olyat dünnyögtek válaszképpen hogy igen…? hehe… vagy valami hasonlót barukh még arra sem emlékszik hogy egyáltalán ránézett-e ágira fizettek a maguk ügyefogyott udvariasságával odavetettek egy suta mosolyt a magyar nőnek és amilyen gyorsan csak lehetett távoztak a kisközértből barukhnak mindenhol nehéz a magyarokkal de a sivatagban különösen a magyarok nem az összes de a többségük igen nem érzékeli a határokat a hasonló státuszú emberek között jobbágy és jobbágy között csak a társadalmi ranglétrán felfelé és persze lefelé látnak és tartanak határokat ezért a magyarok nem az összes de a többségük igen hajlamos becsörtetni a másik hasonló státuszú ember személyes terébe életébe kéretlen pletykákkal kéretlen jótanácsokkal illetve a másik idejére formált igénnyel a sivatagban azért különösen nehéz barukhnak a magyarokkal mert ott nem állja semmi az útjukat kevés a tereptárgy a természetes határ akadálytalanul lehet keresztül csörtetni személyes tereken és életeken ezért fagyott le amikor a világ vége után balra az arava sivatag kellős közepén ági magyarul szólt hozzájuk . valószínűleg ági is valami hasonlót érezhetett amikor meghallotta a két magyart beszélgetni a be’er orai kisközértben mert aztán ő sem adta semmi jelét annak hogy egy heló-heló-n túl további kapcsolatra tartana igényt az új magyarokkal . a jég akkor kezdett el repedezni amikor előbb judit aztán fred is elkezdett dolgozni a be’er orai oviban ahol ági volt az egyik gondozónő fred megbarátkozott ági jelenlétével judit pedig kimondottan megbarátkozott ágival kiderült hogy senki nem akar a másiktól olyat amit a másik ne akarna odaadni . a napi szintű barátkozásnak úgy lett vége ahogy a sivatagi barátkozásoknál ez már lenni szokott: az egyik fél elköltözött a sivatagból ez esetben barukh családja . a kapcsolat azért megmaradt de már csak telefonon . aztán ági beteg lett és kemoterápiára járt be’er sevába és nagyon legyengült és judit nagyon akarta hogy ági meggyógyuljon és megmaradjon neki anyai jóbarátnőjének és barukh imádkozni kezdett naponta háromszor ági gyógyulásáért főleg judit miatt barukh egyszer volt áginál kávézni de ő nem barátkozott össze vele neki ági judit anyai jóbarátnője maradt egészen addig amíg nyáron le nem utazott lelussal be’er orába meglátogatni lelus sivatagi barátait és meg nem szállt teljesen véletlenül ági szomszédjában mert akkor barukh írt egy üzenetet áginak hogy másnap délutánig lelussal ott vannak be’er orában és szívesen meglátogatja ágit ha áginak van ereje fogadni őt ági nem válaszolt csak másnap délután felhívta barukhot és elmondta hogy nagyon gyenge és hogy nincs ereje fogadni senkit barukh emlékszik hogy ült az ágy szélén a telefonnal a kezében és ágival beszélgetett aki néhány méterre a fal túloldalán feküdt betegen és barukh a kezeléséről kérdezte ágit és ági örömmel mesélt olyan részleteket is amiket talán szemtől szembe nem lett volna ereje elmondani de így a fal túloldalán telefonon keresztül igen és barukh érezte hogy ági nyitottsága részben juditnak szól részben pedig frednek köszönhető az oviban közösen eltöltött hónapjaiknak részben pedig a másik sivatagi magyarnak szól aki tudja hogy mit jelent magyarország után budapest után a sivatagban élni és aki el tudja képzelni hogy mit jelenthet magyarország után budapest után a sivatagban haldokolni és ági beszélt és beszélt és barukh hallgatta és néha még röhögcséltek is a nyomorúságon aztán barukh és lelus hazautazott és barukh tovább imádkozott ági teljes felgyógyulásáért most már ági miatt is nem csak judit miatt és úgy alakult hogy a nyár folyamán barukh még kétszer járt be’er orában egyszer lelussal és egyszer freddel és mind a kétszer beszélgetett ágival hosszan telefonon a fal túloldaláról biztonságos távolságban biztonságos közelségben két sivatagi magyar . utoljára augusztus legvégén beszéltek azóta barukh csak annyit tudott ágiról amennyit judit mesélt neki . legutoljára azt hogy ági meghalt . ברוך דיין האמת áldott az igaz bíró viszontlátásra ági! az égi sivatagban majd folytatjuk די! csak vicceltem az égi balatonon!  barukh rohadtul sajnálja ezt a nyomorult szájer józsefet azt ami vele történt az elmúlt napokban azt ami vele történt az elmúlt évtizedekben barukh nem kívánja még az ellenségének sem márpedig szájer józsef nyilvánvalóan barukh ellensége alapítója és hűséges tagja egy szélsőséges terrorista csoportnak ami fortéllyal és erőszakkal megszerezte a hatalmat magyarország felett demokráciából diktatúrát csinált és most azon dolgozik hogy egész európát a maga képére formálja mégis... barukh nézi a fotókat amik a neten találhatóak józsefről és nem tudja eldönteni magában hogy ki ez az ember ha mindent kivesz a képekből amit tud róla és csak a szívével nézi józsef lelkét akkor sem lát sokat kicsoda ő? kicsoda józsef hol van ő a szemüveg a szakáll az öltöny és a hatalom mögött hol van az a kisfiú aki valamikor sok-sok évtizeddel ezelőtt őszintén meggondolatlanul mondott valamit egy másik fiúnak vagy hozzáért egy másik fiúhoz és akit akkor ezért megbüntettek nagyon súlyosan megbüntettek szavakkal csak? vagy veréssel is? a többi fiú? vagy a családja? barukh nem tudja csak a páncélt látja a sebhelyet a vart amit a büntetés után józsef maga köré épített hatalomból fideszből hogy ne kelljen minden reggel verejtékben úszva a fájdalomtól és a félelemtől nyüszítve ébrednie barukh nem tudja tételesen hogy mi történt józseffel lászlóval viktorral jánossal zsolttal tamással és a többi kisfiúval csak a páncéljukat látja amit maguknak építettek együtt a világ ellen a világ szörnyűségei ellen a fideszt... barukh maga elé képzeli a meztelen seggel táskájában extasyval az ereszcsatornába kapaszkodó ötvenkilenc éves józsefet és azt kérdezi magától hogy vajon mennyire kell akarni egy másik férfi nyújtotta gyengédséget ahhoz hogy az ember orgiákra járjon hogy vajon mennyire kell tökéletesen tanácstalannak lenni azzal kapcsolatban hogy az emberi kapcsolatok úgy általában és a gyengédség konkrétan hogyan működnek ahhoz hogy az ember orgiákon akarja megkapni ezt a gyengédséget vagy bármilyen gyengédséget barukhnak összefacsarodik a szíve amikor erre a nyomorult szájer józsefre gondol nem tudja nem egy másik sérült léleknek látni őt nem tudja csak az ellenséget látni benne nem tud könyörület nélkül józsefre gondolni és amikor azt mondja hogy el kell venni a hatalmat tőle és lászlótól és viktortól és jánostól és zsolttól és tamástól és a többi fiútól akkor barukhban egy csepp gyűlölet sincs még harag sem sok inkább csak a felnőtt a szülő tapasztalata és praktikuma hogy ne játsszanak töltött és kibiztosított fegyverrel a homokozóban a gyerekek mert ha lelőnek valakit nem csak annak lesz rossz aki megsérül vagy meghal hanem azoknak is akiknek a kezében elsült a pisztoly mert az ő lelkük el fog kárhozni... el kell venni a hatalmat ezektől a sérült lelkű fiúktól mert soha soha soha nem fognak lemondani róla mert soha soha soha nem fogják hagyni hogy elvegyék tőlük annyira félnek a világ szörnyűségeitől annyira erősen kapaszkodnak egymásba a fideszbe a hatalomba ha azt akarjuk hogy ne ők döntsenek a mi életünkről a szeretteink életéről és a saját lelkük üdvéről akkor ki kell csavarni a kezükből a hatalmat az első estén amit budapestiként töltött budapesten a tizenegy éves kis barukh azt tette amit a fölnőttek tanácsoltak neki a költözés előtt megszámolta új szobája sarkait szemben azonban azzal amit a fölnőttek ígértek neki nem négy sarka volt a szobájának hanem nyolc a plafonon is négy és a padlón is négy kábé ez volt az utolsó vagy az utolsó utáni eset hogy kis barukh elhitte azt amit a fölnőttek mondtak neki azt hitte hogy a fölnőttek azért tanácsolják neki azt hogy számolja meg új szobája sarkait mert az a számolás valahogy valami varázslatos módon majd elmulasztja a szívében azt a fájdalmat amit a költözés miatt érzett hogy az majd valamiképpen összeforrasztja összetört kis szívét de a sarokszámolás egyáltalán nem segített semmit kis barukh ott maradt hát abban az idegen nyolc sarkú szobában az összetört szívével és miután megcsapta az új világ hidege sírni kezdett mit keresek én itt...? sírta csendesen nehogy felébressze a szomszéd ágyon alvó testvérét kis barukh sírt és borzongott a pécsi gyerekkornak egycsapásra vége lett elolvadt a világ és a közepén nem ült ott anya és kis barukh nem ült az ölében többé mert anya is új volt nem csak a világ és ez az új anya az életben maradásáért küzdött és azért hogy kitapossa a helyét budapesten és nem tudott még a világ közepe is lenni kis barukh számára . három napja kati azt kérdezte hogy barukh szerint fontos-e hogy az ember a föld egy bizonyos országában otthon érezze magát? és ha igen miért? barukh arra gondol hogy nem tudja ez az otthon-kérdés egyre bonyolultabb ő tizenegy éves korában elveszítette az otthonát a világ közepét és a gyerekkorát is azóta összesen tizenegyszer költözött új helyre minden költözésnél az otthont kereste azt az érzést amit tizenegy éves korában elveszített és amit azóta sem talált meg és aminek a megtalálásáról tavaly le is tett a füge utcában jött-ment ahol most lakik és nem tudta elképzelni hogy húsz vagy negyven év múlva is itt fog jönni-menni megpróbált hát elképzelni egy másik utcát ahol látja magát jönni-menni húsz év múlva negyven év múlva otthonosan valahol jeruzsálemben vagy tel avivban vagy rómában vagy párizsban vagy firenzében vagy new yorkban ami a folytatása lehetne a pécsi váci mihály utcában megkezdett és kisiklott életnek de nem tudott nem tudott még elképzelni sem egy másik utcát elolvadt a világ és a közepén nem ül ott anya és kis barukh nem ül az ölében többé barukh nem tudja hogy fontos-e hogy az ember a föld egy bizonyos országában otthon érezze magát neki fontos lenne hogy a föld egy bizonyos utcájában otthon érezze magát annyira hogy ne a további költözéseken törje folyton öntudatlanul a fejét jó lenni úgy élni tudni hogy mikor utazik nyaralni és mikor utazik haza hogy melyik a kaland és melyik a megnyugvás a béke az otthon . hétfőn este miközben a busz ablakán az elsuhanó tel avivi utcákat bámulta arra gondolt hogy ez az érzés neki már nem fog megadatni soha nem fogja egyetlen országban egyetlen városban egyetlen utcán sem otthon érezni magát úgy ahogy a váci mihály utcában akár fontos lenne akár nem nyavalyás vándor arameusság és hogy ez az elolvadt világ időnként igazán elviselhetetlenül hideg és sötét tud lenni és hogy időnként ebben az elolvadt hideg és sötét világban elviselhetetlenül elveszettnek és magányosnak tudja érezni magát . suhantak a tel avivi fények arcok házak és utcák és barukh azt kérdezte magától hogy mit tudna tenni ami csillapítani tudná az otthontalanság elviselhetetlen fájdalmát mit tudna tenni ami kizárólag az ő hatáskörébe tartozik amit meg tud tenni akkor is ha a világ odakint hideg és sötét és akkor is ha idebent ő elveszett és magányos és akkor egy tábortűz képe jelent meg a lelki szemei előtt és ez a három szó: egy kis fény ahogy a busz robogott a távolban az éjszaka sötétjében egy benzinkút fényei ragyogtak fel barukh egy lámpást látott a buszon egy telefon fénye világította meg az egyik utas arcát barukh egy gyertyát látott nem a buszon csak a képzeletében egy embert látott egy arcot ami a gyertya fényéhez hajol átmelegszik a tűztől és magába szívja a fényt barukh arca az az arc a gyertya fényénél a zsidó hagyomány azt tanítja hogy egy kis fény hatalmas sötétséget tud legyőzni erre gondol barukh és a lelke még tovább repül vissza a múltba egy ősembert lát egy ősember lelkét: a világ hideg és sötét hely természeti erők és istenek játszótere az ég a nap a hold a csillagok a felhők az eső a hó a villámok a vihar az erdő az éjszaka hangjai az állatok hideg és sötét hely csak egyetlen biztos pont van benne a tűz a barlangban az egyetlen referenciapont ami emberléptékű ősemberléptékű a család a barátok a törzs ott várják ott átmelegedhet ott biztonságban van átmenetileg de biztonságban mint kis barukh volt a váci mihály utcában nincsenek nagy megoldások országok utcák barlangok nem lesznek otthonok egy kis fény nélkül ősi vonzódás ez a tűzhöz a fényhez nem lesznek nagy megoldások hosszú távú megoldások gondolja barukh csak pillanatok lesznek amikor meggyullad a tábortűz és ég aztán kialszik ma este a hat nap végén majd a szombati gyertyák fénye világítja meg barukh arcát nincsenek nagy megoldások csak pillanatok vannak pillanatok amik otthonokká állnak össze pillanatok amik életté állnak össze van az a vicc hogy a zsidó fickó felhívja az anyját és megkérdezi tőle: hogy vagy? éhezem válaszolja az anya de hát miért éhezel? kérdezi a fickó mert nem ettem harmincnyolc napja válaszolja az anyja de hát miért nem ettél harmincnyolc napja??? kérdezi a fickó megrökönyödve nehogy tele legyen a szám amikor felhívsz válaszolja az anyja . a barukh testvére bangkokban él sosáná tőle kapta ezt a kis elefántos thai naptárat a fakockák forgatásával napról napra be lehet állítani rajta az aktuális dátumot sosáná ezeregyszáz napja nem nyúlt a naptárhoz napra pontosan három évvel ezelőtt december huszonkettedikén sosáná lakásában megállt az idő miután kisebbik fia már évekkel korábban ázsiába költözött három évvel ezelőtt december huszonkettedikén a nagyobbik fia is új hazát választott magának és sosáná két unokájának . különös ez az évforduló éppen magyarországon ünnepelni bár ünneplésről nincs szó nem lehet szó hogyan... hogyan ünnepelhetné meg barukh magyarországon azt hogy már nem él magyarországon sehogy nem tudja itt ebben a lakásban ahová amíg ő és fred és lelus és judit itt vannak visszaköltözik az idő néhány órára néhány napra . barukh sosáná kanapéján fekszik és felszakított mellkasában kotorászik lassan óvatosan minden mozdulat fáj ökölbe szorított szeme sarkában könny gyűlik ha nem mozdul meg akkor is fáj egy könnycsepp végigszalad az arcán mindenhol sebek éktelenkednek némelyik varr szélén genny csillog barukh nem akarja hogy felszakadjanak és újra úgy fájjanak mint amikor megsérült de azt sem akarja hogy a felgyűlő genny feszítse szét őket . hanuka első napja van köszönt és minden jót kíván egy csíz a csupasz körtefán hanuka a fény ünnepe a fény csodája barukh semmit nem érez ma ebből a csodából nincs jelen nincs jelen az életében nincs jelen a csodában mint köd úgy ereszkedik saját felszakított mellkasára tegnap este kiment szukot utolsó napja is vége a sátrak ünnepének és ezzel idén vége az őszi ünnepeknek elkezdődött az év az ötezer-hétszáznyolcvanadik és barukh előtt élete eddigi legnehezebb néhány hónapja áll meg kell vetnie a lábát jeruzsálemben a saját lábát és a családja lábát a sivatag után jeruzsálemben is lelki pénzügyi és egészségi deficittel a vállukon ugyanúgy ahogy akkor amikor lassan három éve megérkeztek a sivatagba teljesen másképp mint amikor lassan három éve megérkeztek a sivatagba feljönni a sivatagból a tengerszint alól jeruzsálem hétszáz méteres hegyeire feljönni felmászni négykézláb felkúszni felverekedni magát és a családját felkúszni felverekedni métert méter után megtenni talpon maradni életben maradni óráról órára miért? barukh tegnap este ezt kérdezte magától miért? miért kell felkúszni? miért kell felverekedni? hová akar eljutni? mi a célja? milyen cél elérése érdekében fontos elengedhetetlen ez a felkúszás ez a felverekedés? vagy másképp mi a folytonos kúszás mászás tipródás veszkődés küzdelem célja? mi az élete célja? mit akar elérni? hová akar eljutni? hm? hová juthat el egyáltalán? mik az opciók? az életben mi az élet egyáltalán? mi az élet? honnan lehet eljutni hová? az életben barukh arra gondolt tegnap este hogy az életben előtte is mint mindenki más előtt is ugyanazok az opciók állnak az életben a születéstől tud eljutni a halálig vagyis nincs több opció a cél a hely a helyzet az állapot amibe meg tud érkezni amibe egyáltalán megérkezni lehetséges valaha az a halál csak a halál nincs más bármi más boldogság boldogtalanság egészség betegség gazdagság szegénység öröm bánat bármi más csak átmeneti lehet célba érni csak a halálban lehet addig minden más csak egy állomás ami mellett elsuhan az úton ami az élet barukh élete aminek a célja ilyen értelemben nem különösebben inspiratív vagy motiváló barukh bármit csinál vagy nem csinál meg fog érkezni élete céljába meg fog halni bármit csinál vagy nem csinál addig... mi marad hát ebugattát? kérdezte barukh tegnap este két dolog két dolog marad az egyik az út a taó a tóra az út mert jól mondta akárki is mondta hogy nem a cél a fontos hanem az odáig vezető út barukhnak sikerült rájönnie a nyilvánvalóra az út az élet a hogyan hogy hogyan hogy milyen útvonalon érkezik meg a célba a halálba hogy mivel mi-mindennel tölti az idejét az életben az úton nagyjából ennyi... a másik dolog pedig ami marad az a cél és az út előtti dolgok vagyis az indulás és a csomagolás az indulás előtt vagyis hogy megszületett a test barukh teste és hogy milyen csomagok kerültek bele a testébe ami végig viszi az úton milyen lelket milyen szellemet milyen szívet csomagoltak neki az útra vagyis az a sok miért az a sok nagy-nagy miért talán nem is annyira a célra vonatkozik mint inkább az okra hogy mi okból csomagolták barukh halandó testébe éppen ezt a lelket éppen ezt a szellemet éppen ezt a szívet vagyis talán nem is a cél a fontos vagyis nem az hogy ő barukh mit akar elérni hanem az ok hogy mi okból van az úton? hogy volt egy akarat ami lelket szellemet és szívet tett barukh testébe hogy volt egy akarat hogy barukh úton legyen hogy éljen hogy volt egy akarat hogy barukh éljen miért? de miért? barukh tegnap este ezt kérdezte magától miért a kúszás? miért a verekedés? barukh nem jutott közelebb a válaszhoz de az az érzés hogy van egy akarat mind felett aminek van válasza a kérdésére mégis különös módon megnyugtatta barukhot mégha ő soha nem is fogja megtudni azt a választ mert ha van odakint egy válasz és van odakint egy akarat akkor barukh nincs egyedül a vándor arameus ma reggel útnak indult európa felé először gyalogol aztán autóbuszra ül aztán repülőre körülötte a sivatag a sivatagon túl pedig európa a vándor arameus útközben mereng van ideje azon mereng hogy vajon mennyit változott európa amióta utoljára látta európa mindig változik két utazás között soha nem ugyanolyan mint amilyennek legutoljára látta európa amilyennek legutoljára látta már a múlté nem minden európai látja a változást ahogy barukh sem látja hogy mennyit nőtt fred és leló csak a nagymamák és nagypapák látják hogy mennyivel nagyobbak az unokák vannak európaiak akik változatlannak látják európát és hiszik hogy semmilyen változás nem szükségszerű mintha barukh azt hinné hogy nem szükségszerű hogy fred és leló felnőjön sőt ha akarja cuki babusok is maradhatnak örökre ezért akarják útját állni a változásnak az európaiak közül annyian hogy európa maradjon olyan amilyennek megismerték cuki babus de európa nem cuki babus régi ismerősök elmennek és új ismeretlenek érkeznek és az új ismeretlenek a legtöbbször különböznek a régi ismerősöktől mások furcsa a bőrük különösen a színe de az illata is a szaga furcsán beszélnek furcsák a szokásaik furcsák az isteneik veszélyesek mint annak idején a rómaiak aztán a hunok aztán a muszlimok aztán a vikingek aztán a magyarok aztán a zsidók aztán a cigányok aztán a törökök aztán a zsidók aztán a muszlimok aztán a zsidók aztán a muszlimok mások furcsák idegenek veszélyesek európa mindig változik két utazás között idegenek jönnek furcsák és veszélyesek nem tisztelik a határokat átjönnek rajtuk kéretlenül letelepednek megszoknak és megszeretnek és alighogy letelepedtek új idegenek jönnek furcsák és veszélyesek nem tisztelik a határokat átjönnek rajtuk kéretlenül letelepednek mindig ugyanaz a verkli mindig más európa változik európa nem túléli a változást hanem európa maga a változás azok az európaiak akik csak olyannak tudják elfogadni európát amilyennek megismerték folyton félelemben élnek útját akarják állni az idegeneknek útját akarják állni a változásnak útját akarják állni európának a vándor arameus ma reggel útnak indult európa felé amikor először indult el oda európában még sok istenben hittek aztán mohamed és jézus követői hódították meg aztán egy ideig szinte kizárólag csak jézus követői lakták most mohamed és jézus követői újra együtt élnek benne együtt darwin követőivel krisna követőivel buddha követőivel és még sorolhatnám szóval európában mint régen most megint sok istenben hisznek mindig ugyanaz a verkli mindig más csak a vándorlás örök hány éves lehet hasszán? huszonöt talán de lehet hogy csak húsz húsz és huszonöt között valamennyi ő volt az első arab akivel barukh izraelben megismerkedett tavalyelőtt télen másfél éve hasszán egy másik építőipari cégnél dolgozott ahmed cégénél ha volt valami nagyobb projekt az aravában gyakran hívták ahmedet és barukh főnökét hogy közösen dolgozzanak így találkozott barukh és hasszán neve harifban ebben az egészen különleges atmoszférájú sivatagi kibucban külföldi vendégmunkásoknak építettek kis házikókat kis konyhával kis hálószobával kis vécével barukh és főnöke az ajtókat szerelte be a házikókba a fürdőszoba-ajtókat a hálószoba-ajtókat és a bejárati ajtókat hasszán a burkolást csinálta padlólapok minden házban csempék a fürdőszobákban és a konyhákban ahmed általában együtt dolgozott hasszánnal és a többi emberével de akkor valamiért hasszánnak egyedül kellett burkolnia ahmed reggel odavitte autóval este pedig értement korábban ha valakivel megismerkedett barukh izraelben és elmondta hogy új bevándorló az illetőnek többnyire felderült az arca és mondott valami együttérzőt biztatót hasszán volt az első aki nem mosolyodott el amikor barukh azon a télen bemutatkozott neki sőt úgy nézett rá mint egy újabb gyarmatosítóra távolságtartással bizalmatlanul ez napokig nem is változott mindenki csinálta a maga dolgát barukh és a főnöke az ajtókat hasszán a burkolást és nem sok szó esett közöttük aztán az egyik délután hasszán véletlenül teljes lendülettel nekiment egy kilógó deszkának amivel barukh és főnöke egy újonnan beszerelt ajtókeretet rögzített hasszán elszédült az arcát ért ütéstől aztán eleredt az orra vére patakzott a vér hasszán próbálta feltartani a fejét aztán próbálta felitatni a vért aztán feltartotta a fejét megint aztán leült ült egy darabig aztán felállt aztán újra leült és felállt nem tudott mihez kezdeni a hirtelen jött fájdalommal és adrenalinnal szerette volna megosztani ijedtségét valakivel de nem volt kivel egyedül volt barukh főnöke rápillantott megkérdezte tőle hogy minden rendben van-e és amikor hasszán bólintott barukh főnöke folytatta a munkát barukh is folytatta vele de közben folyton hasszánt figyelte és arra gondolt hogy ő hasszán helyében mennyire szarul érezné magát úgyhogy egyszercsak letette az ajtót amivel éppen dolgozott és odament hasszánhoz és megkérdezte tőle hogy minden rendben van-e amikor hasszán bólintott barukh nem ment vissza dolgozni hanem megkérdezte hasszántól hogy nem kér-e fájdalomcsillapítót hasszán nem kért viszont megmutatta a sebét és kétségbeesett szemekkel kérdezte barukhtól hogy nem tört-e el a foga kiderült ugyanis hogy nem az orra vérzett ahogy barukh távolról gondolta hanem a felső fogsora feletti ínye azzal ment neki a deszkának barukh kézzel-lábbal megnyugtatta hasszánt hogy minden rendben csak egy seb van az vérzik nem tört el semmi hasszán kissé megnyugodva de még mindig tele adrenalinnal újra leült barukh pedig leült mellé így ültek és hallgattak mert hasszán ugyan elég jól beszélt héberül de barukh akkoriban még szinte sehogy másnap reggel amikor találkoztak barukh megkérdezte hasszántól hogy hogy van hasszán pedig mosolyogva megmutatta felső ínyét amin ott volt a seb de már nem vérzett így kezdődött barukh és hasszán szavak nélküli barátsága valahányszor találkoztak úgy mosolyogtak egymásra mint akiknek közös története van és hasszán minden nap amikor ugyanott dolgozott mint barukh főzött neki arab kávét egyszer délelőtt tíz-tizenegy körül egyszer pedig az ebédszünet végén barukh pedig minden alkalommal sukránnal köszönte meg a kávét ami arabul azt jelenti hogy köszönöm tavaly az egyik első nyári napon fél évvel a megismerkedésük után barukh és hasszán újra egy helyen dolgozott forróság volt negyvenöt fok árnyékban hasszán megint burkolt barukh pedig falatt bontott ami a leggyilkosabb munka azok közül amiket barukh valaha csinált barukh tartotta a tíz kilós vésőgépet tolta neki a betonfalnak szakadt róla a víz a falról lepattogzó betonszilánkok beborították az arcát és az egész felsőtestét dél lehetett amikor a hőség és a falbontás együtt legyűrte barukhot barukh megszédült leült a földre forgott körülötte a világ forgott forgott forgott aztán a forgás csillapodni kezdett és lassan teljesen elmúlt és ahogy barukh felemelte a fejét hasszánt látta meg előtte állt és egy palack ice tea-t és egy doboz kekszet nyújtott barukhnak barukh elvette az ice tea-t ivott néhány kortyot aztán magába tömött néhány kekszet is közben hasszán leült barukh mellé és csendben várt amikor barukh ránézett hasszán csak ennyit mondott meleg van aztán hallgattak aztán barukh szólalt meg jövő héten utazom magyarországra hasszánnak elkerekedett a szeme úgy kérdezte visszaköltözöl? nem csak nyaralás mondta barukh hasszán pedig elmosolyodott megkönnyebbülten örömmel . annak aki megmondja hogy a képen melyik hasszán arab lábnyoma és melyik barukh zsidó lábnyoma barukh fizet egy sört tegnap bejött az üzletbe egy hölgy nyolcvan körül lehetett könnyű vászonruhát viselt napsárga színűt a bőre ráncos volt és bronzbarna a naptól és a dohánytól vállig érő haja gondozott aranysárgára festve az arcán elegáns alapozó szemfesték és rúzs ahogy barukh ránézett az otthonosság érzése áradt szét benne a hölgy erős hangon magyar akcentussal és némi elfogódottsággal szólította meg őt: יש משהו מהונגריה? barukhnak felderült az arca úgy válaszolt: כן! אני! אני מהונגריה! hirtelen a hölgynek is felderült az arca és az otthonosság érzése áradt szét benne a hölgyet egy nála kb harminc évvel fiatalabb férfi és nő kísérte a férfi szélesen elmosolyodott úgy mutatott barukhra: see? mintha bizony szándékosan barukh miatt hozta volna a hölgyet éppen ebbe az eiláti italüzletbe a hölgy reménykedve nézett barukhra barukh pedig magyarul mondta neki: tényleg! tényleg magyarországról vagyok! de sajnos nem árulunk magyar italokat… nincs szilvapálinka? kérdezte a hölgy magyarul amerikai akcentussal sajnos nincs válaszolta barukh és tényleg nagyon sajnálta máskor is de most különösen mert a szerb slivovitz nem olyan jó mint a magyar szilvapálinka folytatta a hölgy tudom tudom mondta barukh és nem tudta abbahagyni a vigyorgást de sajnos még slivovitz sincs semmilyen pálinka nincs mondta sajnálkozva ó… mondta a hölgy és azért csak mosolyogtak tovább mind a ketten mintha minden rendben volna az egész világon kiderült hogy a hölgy magyarországon született de már régóta kaliforniában él a férfi és a nő pedig akik kísérik a gyerekei ők amerikában születtek ott nőttek fel nem beszélnek magyarul ráadásul már több mint tíz éve izraelben élnek a férfi jeruzsálemben a nő a tengerparton a napsárga ruhás hölgy őket és az unokáit jött meglátogatni izraelbe most így hármasban csavarognak az országban a hölgy hol magyarul hol angolul hol héberül szólt barukhhoz barukh pedig igyekezett követni őt és azon a nyelven válaszolni vagy visszakérdezni amelyiken a hölgy kezdeményezett a férfi és a nő az édesanyjukkal angolul beszéltek barukh-hal többnyire héberül miközben így fecserésztek és barukh is elmesélte a maga alija-történetét italokat válogattak szilvapálinka helyett végül konyakot whiskey-t vodkát és cabernet sauvignont választott a magyar-amerikai-izraeli csapat amikor elbúcsúztak egymástól a hölgy megfogta barukh kezét mélyen a szemébe nézett úgy kívánt sok sikert neki és a családjának בהצלחה! mondta és kilépett az üzletből barukh a nap hátralevő részét mosolygással töltötte amikor a szája már nem győzte a mosolygást a szeme folytatta vándor arameusnak lenni felszabadító érzés másrészt viszont meglehetősen magányos dolog hiába tudja a fej és a lélek hogy az ember barukh nincs egyedül a szív… a szív nem mindig tudja és ettől aztán nagyon tud szenvedni a vándor barukh nem attól lett libabőrös tegnap hogy magyar szót hallott minden nap hall olyat hanem attól hogy összefutott valakivel aki ugyanúgy úton van mint ő aki ugyanúgy maga mögött hagyta a szülőföldjét és ugyanúgy a vándorlást választotta az úton levést az utat barukh azért lett libabőrös tegnap mert találkozott valakivel aki ugyanonnan indult ahonnan ő és ugyanazon a három nyelven utazott és még ha egy másik úton haladt is és még ha a maga útján máshol is tartott mint barukh ugyanolyan vándor arameus volt mint ő és akinek így ugyanaz a sorsa mint barukhnak: miután felnevelt két vándor arameust (nem tud mást) (hogyan is tudhatna) és végre megpihenhetne mint a rendes emberek ő csak vándorol tovább a gyerekei és az unokái után keresztül kasul széles e világban és közben magyar szilvapálinkát keres mert az jobb mint a slivovitz mert az mindennél jobb  a tegnapiak után még egyszer barukh terápiát folytat itt negyvenöt év hallgatás után kimondja hangosan azt amit érez negyvenöt évig azért nem mondta ki mert félt a világ reakciójától félt retteget szorongott tényleg! dohányzott alkoholt ivott nyugtatót szedett amphetamint szívott az orrába hogy el tudja viselni a félelmet a rettegést a szorongást a világ ítéletétől negyvenöt évig félt retteget szorongott hogy ő barukh nem elég negyvenöt évesen azért kezdte el hangosan kimondani azt amit érez mert nem tudja hogy mennyi ideje van még és nem akar úgy meghalni hogy soha nem mondta ki hangosan azt amit érez nem hiszi még nem hiszi hogy joga van kimondani hangosan azt amit érez elmesélni a saját történetét elmondani a saját igazságát hogy ő barukh elég nem hiszi! de hinni akarja! nagyon! ezért erőlteti magát nap mint nap hogy kimondja azt amit érez hogy elmesélje a saját történetét hogy elmondja a saját igazságát rohadtul nem könnyű nap mint nap kimondani hangosan nehéz éppen elég nehéz anélkül is hogy mások ítélkeznének felette afelett amit érez a története felett az igazsága felett barukh azért csinálja mégis nyilvánosan a terápiáját mert a számára attól válik az érzés kimondása hangossá hogy felteszi a fb-ra vagyis barukh nem intellektuális csevegést nem filózgatást folytat itt hanem felszakítja a mellkasát vagyis barukh nem az igazságot árulja és nem is egyszerű válaszokat bonyolult kérdésekre barukh szerint ugyanis az élet bonyolult ellentmondásos nem megismerhető és nem megérthető a maga teljességében az igazságot a teljes igazságot csak isten ismeri barukh csak annyit tehet hogy elmeséli a saját történetét elmondja a saját igazságát és ezzel igazabbá szebbé elviselhetőbbé teszi az életet a maga számára talán mások számára az olvasóitól nem vár jótanácsokat megoldásokat és végképp nem vár ítéletet maximum együttérzést és irgalmat akinek ez így elfogadható esetleg kimondottan örvendetes azt barukh továbbra is boldogan látja a kanapéján felszakított mellkasában akinek ez nem elfogadható az ne olvassa és ne kommentálja barukhot kit akart becsapni barukh? mindenkit mindenkit évekig évtizedekig a családtagjait a barátait az alkotó- és üzlettársait önmagát istent mindenkit évtizedekig élt hazugságban -- mikor kezdődött? már nem emlékszik csak arra emlékszik hogy egyszer csak már komoly ember akart lenni komoly ember... huszonkét huszonhárom éves kora körül történhetett az amfetamin is akkor ütött be annyi kérdés gyűlt össze barukhban amennyit már nem tudott hová tenni az embereknek körülötte pedig barátoknak ismerősöknek alkotó- és üzlettársaknak mintha mindenre lett volna válaszuk barukh elkezdte hát azt hazudni hogy neki is vannak válaszai -- kit akart becsapni barukh? mindenkit évekig évtizedekig --  ez a fotó régen készült még abban az időben amikor barukh nem akart minden kérdést megválaszolni húsz-huszonegy-két éves volt akkor a kép székely judit ötlete és munkája volt főiskolai vizsgafeladat az iparon ha jól emlékszem anna aki barukh mellett az asztalon áll barukh barátja volt és judit arra gondolt hogy milyen érdekes lenne ha beöltöznének vőlegénynek és menyasszonynak a hórihorgas barukh és az alacsony termetű anna mint az arnolfini házaspár  csak egy csavarral anna fátylat arany cipőt esküvői ruhát és liliomot kapott barukh pedig komoly ember-ruhát és egy olyan sminket amitől úgy nézett ki mint aki az elvonóról érkezett az esküvőjére gyönyörű kép különleges lehet róla hosszan beszélni el lehet mondani hogy milyen érzéseket és gondolatokat kelt az emberben de olcsó válaszokat nem ígér azt biztos -- judit tegnap küldte el barukhnak és amikor barukh meglátta önkéntelenül buggyant ki belőle a kérdés: kit akart becsapni barukh? azzal hogy ő komoly ember évekig évtizedekig mindenkit barukh mindenkit be akart csapni mindenkit-mindenkit sikertelenül az évek és évtizedek alatt barukh szinte minden családtagja barátja alkotó- és üzlettársa érezte becsapva magát legalább egyszer voltak akik többször is sokszor is amikor ígérete hazugsága ellenére hogy ő komoly ember nem tudta betartani egy komoly ember ígéreteit -- barukh lelki szemei előtt futnak szaladnak a képek családtagok barátok alkotó- és üzlettársak csalódott megbántott haragos arcai barukh nagyon sajnálja és szégyelli magát amiért annyi embert becsapott az évek során és hogy annyi kárt okozott annyi embernek  és barukh nagyon sajnálja barukhot is aki bele volt zárva ezekbe a hazugságokba aki még ha akart volna sem tudott volna elmenekülni csalódottan megbántva haragosan ugyan de elmenekülni nem ő önmaga foglya volt a hazugságok börtönében -- barukh ezt a réges-régi képet nézi és belefacsarodik a szíve amikor belegondol hogy milyen életet élhetett volna az a fiú a képen ha nem akart volna mindenáron komoly ember lenni  ó barukhnak könnyű ha honvágyra kerül a sor amióta az eszét tudja vándorúton van tizenegy éves volt amikor a családjával elhagyta a szülővárosát és budapestre költözött barukhnak könnyű mert azokat a helyeket amik iránt ma honvágyat érezhetne már évtizedekkel ezelőtt elveszítette a pécsi lakást nagyszülei lakását közvetlenül az ő lakásuk alatt nagyapja szőlőjét a mecsek oldalában nagyanyja zalai házát és kertjét ahol barukh úgy szeretett írni olvasni gyümölcsöt enni és keresztrejtvényt fejteni ezek a helyek már évtizedek óta nincsenek meg az a fájdalom amit a hiányuk miatt barukh érez nem honvágy hanem nosztalgia barukhnak könnyű ha honvágyra kerül a sor vándor arameus volt az atyja nincs egyetlen felmenője sem aki ott lenne eltemetve ahol született nincs egyetlen olyan élő rokona sem aki ne a szülőhelyétől távol élne (jelenleg papes az egyetlen kivétel miután másfél évtized után visszaköltözött a szülővárosába de még az ő történetébe is belefér egy újabb fordulat) barukh testvére és unokatestvérei bangkoktól torontóig minden északi kontinenst benépesítettek nekik ez nem furcsa már gyerekkorukban is több száz kilométert kellett utazniuk ha meg akarták látogatni egymást barukh családjában csak a legeslegritkább esetben született és halt meg ugyanazon a helyen két egymást követő generáció vándor arameusok ők nincsenek ingatlanaik amiket át lehetne örökíteni a következő generáció tagjaira hogy ne vándoroljanak tovább hanem üljenek meg nyugton a seggükön nincsenek értékes családi relikviáik nincs közös nyelvük nincs közös vallásuk nincs közös kultúrájuk nincs közös meggyőződésük nincs közös nemzeti identitásuk csak egy dolog köti össze őket a gyökéreresztés vágya a beilleszkedés reménye az otthon utáni sóvárgás valahol mindannyian máshol ha erről mesélnek egymásnak azt mindannyian értik életük valamely pontján néhányuk több ponton is új helyen kezdtek új életet új helyen kezdtek vágyakozni reménykedni sóvárogni vándor arameusok ők fogalmuk sincs arról hogy milyen érzés lehet egy forró nyári napon az alatt a meggyfa alatt hűsölni a gyerekeikkel amit még a nagyapjuk ültetett  a facebook a legolcsóbb pszichiáter barukh csak tudja idejár terápiára lefekszik a kanapéjára kezébe veszi a telefonját felszakítja a mellkasát és mindent beleír telefonjába amit a mellkasában talál barukh mindenkit boldogan vendégül lát a facebook-oldalán a kanapéján akinek hasonló közösségi kezelésre van szüksége örül ha terápiás szabad versei arra sarkallnak másokat hogy komment formájában megosszák a maguk pszichózisát örül ha az olvasói úgy érezhetik hogy nincsenek egyedül a nyomorúságukkal barukh vendégszerető ha a facebookról van szó a vendégszeretete azonban nem végtelen ha a pszichózis megosztása a kommentálás félelmet és gyűlöletet áruló politikai jelszavak szajkózásába torkollik akkor barukh véget vet a vendégségnek ha a pszichózisa megosztása közben egy vendég belerúg más vendégekbe vagy a házigazdába akkor más kanapét kell találnia magának az utóbbi hetekben két olyan hozzászoló is volt barukh oldalán akiket a fenti okok miatt barukh kizárt az oldaláról a kanapéjáról nem vitatkozott velük nem próbált jobb modort tanítani nekik egyszerűen kirakta őket barukh azt szeretné ha az oldala a kanapéja oázis lenne ahol senkinek sem neki sem másnak nem kellene attól tartania hogy valaki jön és belerúg a felszakított mellkasába kezdetben… barukh sokkal többet mosolygott sokkal szelídebben csillogott a szeme és úgy általában jobban meg volt illetődve attól hogy izraelben él élhet minden született izraeli azonnal látta rajta hogy turista vagy zarándok vagy új bevándorló a lépései könnyűek voltak óvatosak előzékenyek ha akaratlanul meglökött valakit a kibuci étkezdében a boltban vagy az utcán azonnal elnézést kért és odébb szökkent (barukh százkilencvenöt centi és száztíz kiló csak a szökkenés miatt mondom) aztán eljött a nap ami örökre megváltoztatta az életét . barukh az első izraeli munkhelye eilátban volt egy a vörös-tengerre néző luxus lakóparkban szerelt be luxus ajtókat azon a bizonyos napon amelyiken barukh élete megváltozott egy nagyobb szállítmány érkezett ajtók és ajtókeretek amiket fel kellett juttatni az egyik épület ötödik emeletére barukh főnöke azt találta ki hogy nem az épületen belül a lépcsőkön bukdácsolva hanem az épületen kívül egy daruval juttatja fel az ajtókat a darukezelő és barukh főnöke lent felpakolják a darura az ajtókat és az ajtókereteket barukh pedig fent az ötödiken kiáll a teraszra és lepakolja a daruról a szállítmányt illetve lepakolja az adott lakáshoz tartozó öt ajtót egyenként harminc kiló aztán lepakolja az adott lakáshoz tartozó tizenöt ajtókeret-elemet egyenként tíz kiló aztán az épület homlokzatán átmászik a szomszéd lakás teraszára ott is lepakol öt ajtót és tizenöt ajtókeret-elemet aztán átmászik a harmadik lakásba és miután ott is lepakolja az ajtókat és ajtókereteket végez ez volt a terv klasszikus gondos kockázatkerülő izraeli terv barukh felgyalogolt az ötödikre kiállt a teraszra és várta az első adag ajtót és ajtókeretet a szemközti iskolából áthallatszott a gyerekek zsivaja az arab-félsziget felől fújó ötven fokos szél barukh pólóját cibálta barukh nézte az emelkedő darut és kellemes izgalmat érzett egészen addig ameddig fel nem ért az első adag és ki nem derült hogy a daru nem tudja beemelni a teraszra az ajtókat és ajtókereteket a gép karja ugyanis nem elég hosszú és a padlószintnél nem tud közelebb hatolni a teraszhoz vagyis barukhnak ki kell hajolnia az erkélyről és át kell emelnie minden ajtót és ajtókeretet az öt emeletnyi mélység felett úgy hogy miközben kihajol a teraszról és megemeli a tíz és harminc kilós darabokat testének súlypontja lehetőleg a terasz felett maradjon ellenkező esetben ugyanis az ajtókkal és ajtókeretekkel együtt a mélybe zuhan barukh áthajolt a teraszról a daruhoz és megpróbálta megemelni az első ajtót az alig mozdult barukh lepillantott az utcára ahol a darukezelő és a főnöke várta hogy küldhessék már az ajtókat és ajtókereteket a második lakáshoz az idő pénz és a darunak drága az óradíja barukh felállt hátratántorodott megtámasztotta a hátát a terasz falában és előhúzta a telefonját a főnökét hívta hogy elmondja neki ez nem fog menni mert halálfélelme van mert vagy egy ajtót fog leejteni egy gyalogos fejére vagy ő maga fog lezuhanni vagy mindkettő a fönöke csak annyit mondott hogy ne izguljon menni fog meg tudja csinálni en brerá barukh hátát a falnak vetve állt és a daru végén rá váró ajtókat és ajtókereteket nézte tudta hogy nincs más aki lepakolhatna tudta hogy ha a főnökének fel kell jönnie hogy lepakoljon akkor neki mármint barukhnak másnap már nem lesz munkája és barukhnak szüksége volt erre az állásra ezért barukh en brerára gondolt aki az izraeli folklórban az ilyen helyzetekben mindig a hős segítségére siet és csodák csodája pusztán azzal hogy rá gondolt barukh megidézte en brerát és en brerá a segítségére sietett en brerá héber kifejezés izraeli életstílus azt jelenti: nincs választás ma sem tudja hogyan de lepakolta az összes ajtót és ajtókeretet az első lakás teraszára aztán tériszonyát legyőzve öt emelet magasságban átmászott a második lakás teraszára és ott is lepakolta az összes ajtót és ajtókeretet majd átmászott a harmadik lakás teraszára és ott is lepakolt és miközben pakolt és mászott és pakolt és mászott szakadtak a könnyei nem a szomorúságtól vagy a félelemtől hanem az adrenalintól ami próbált utat találni magának barukh úgy érezte magát mint a katona akiből nem a személyes bátorsága vagy a rátermettsége csinál hőst hanem en brerá minden izma és idegszála megfeszült az agya kiürült csak két dologra tudott gondolni teljesíteni a küldetést és életben maradni teljesíteni a küldetést és életben maradni amikor a harmadik lakás teraszán az utolsó ajtót is lecibálta a daruról és nekitámasztotta a terasz falának lassan felegyenesedett először órák óta először évek óta ahogy a terasz széléhez lépett hogy intsen a kezelőnek és a főnökének hogy mehet a daru végeztek különös dologra lett figyelmes amíg dolgozott megnőtt a föld gravitációs ereje a léptei nehezebbek lettek a bakancsa pedig úgy tapadt a földhöz ahogy korábban soha nem mosolygott a szeme nem csillogott és megilletődöttséget sem érzett már lepillantott az utcára a város háztetőire a tengerre beleszagolt az ötven fokos szélbe és azt érezte hogy mostantól ő ehhez a földhöz tartozik ez a föld pedig mostantól őhozzá mostantól ez az ő országa is mert ott az ötödik emeleten kitaposta a saját és családja helyét izraelben két éve történt eilatban talán a város bejáratánál a katonai ellenőrző pontnál barukh nem emlékszik pontosan ez volt az alija legmegrendítőbb pillanata és még soha nem írt róla várta hogy csillapodjon az élmény hogy meg tudja írni két év alatt nem csillapodott talán majd most hogy megírja szóval két éve történt eilatban egy nappal azután hogy barukh és családja megérkezett izraelbe egy nappal azután hogy maguk mögött hagyták magyarországot azt az országot amit fred és leló a tizenegy és tíz éves fiúk korábban még soha sem hagytak el egy nappal azután hogy a család átköltözött egy másik kontinensre ahol korábban még soha nem jártak szóval új életük első napján történt lajos a négy aravai magyar cowboy egyike furgonjával körbevitte a környéken barukh családját megmutatta a sivatagot a kibuc datolyaföldjét a tengert eilatot valahányszor visszaszálltak a furgonba valamilyen látnivaló után lajos emlékeztette fredet és lelót hogy csatolják be a biztonsági öveiket fred és leló viszont nem sok figyelmet szentelt a biztonsági öveknek ezt az egész aliját ezt az egész új élet- kezdést nem ők találták ki nem ők erőltették fred és leló nem akart menni sehová ők a barátaikkal akartak maradni meg a nagyszüleikkel magyarországon olyan kevés biztos pont volt az életükben olyan kevés állandóság olyan kevés kiszámíthatóság úgy érezték hogy most még azt a keveset is elvették tőlük ami megmaradt nekik a szüleik fred és leló haragudott barukhra haragudott juditra haragudott a világra haragudtak lajosra eilatra a furgonra a biztonsági övre haragudtak egymásra barukh tudta ezt nyilván de fogalma sem volt arról hogy micsoda hatalmas rettegés szunnyad fiai lelkében mélyen a harag alatt ezt csak akkor ott új életük első napján eilatban tudta meg barukh úgy emlékszik hogy a város bejáratánál a katonai ellenőrző pontnál történt se fred se leló nem volt bekötve talán egy a sorban előttük haladó autó fékezett hirtelen vagy egy katona lépett váratlanul a furgon elé barukh nem emlékszik csak arra emlékszik hogy lajos a fékbe taposott ők pedig előre vágódtak barukhot és juditot megtartották a becsatolt biztonsági övek leló nekicsapódott a sofőrülés hátuljának fred viszont középen ült semmi nem volt előtte ami megtarthatta volna ahogy a furgon hirtelen lefékezett fred előrevágódott fejjel előre kirepült az üléséből elszállt barukh mellett és nekicsapódott a szélvédőnek bbbbbfffff fred pontosan tudta hogy ami történt azért történt mert nem csatolta be magát a becsapódás után gyors mozdulatokkal kötelességtudóan visszakászálódott a hátsó ülésre a helyére csak ott kezdett sírni csendesen fegyelmezetten megilletődve szégyenkezve sírt már nem volt benne a korábbi harag csak iszonyat ekkor történt az ami barukh számára az alija legmegrendítőbb pillanata volt leló akit a fékezéskor megtartott a sofőrülés egy pillanatig csak megszeppenten nézett csendben könnyező bátyjára aztán rávetette magát átölelte és a mellkasára szorítva fejét zokogni kezdett erre frednél is átszakadt a gát visszaölelte az öccsét és ő is zokogni kezdett kapaszkodtak egymásba szorították egymást és zokogtak frédi frédi ismételgette leló elcsukló hangon zokogás közben frédi nem mondott semmit csak zokogott és zokogott és kapaszkodott az öccsébe úgy zokogtak olyan mély fájdalommal mint akik egész elveszett életüket siratják úgy kapaszkodtak egymásba mint akiknek senki másuk nincs ezen világon úgy kapaszkodtak egymásba mint akik nem engedhetik meg maguknak hogy elveszítsék egymást barukh hol juditra nézett hol a fiaira és az a bizonyosság és elszántság és megveszekedettség amit az alijával kapcsolatban addig a pillanatig érzett egy csapásra elszállt mit tettem kérdezte magától  annyira megszokta hogy el kell változtatnia ha azt akarja hogy ne ismerjék fel ha azt akarja hogy befogadják hogy már nem tudja honnan hogyan kell kieresztenie még most sem amikor pedig már "ő" lett barukh lett még most sem amikor pedig már itt van biztonságban egyes szám harmadik személyben hiába nehéz megszokni a szabadságot nehéz felnőni a szabadsághoz csak énekelek itt össze-vissza elváltoztatott hangjaimon és fáj a sok hamis hang eléneklem kitörlöm eléneklem kitörlöm eléneklem kitörlöm és néha amikor váratlanul összeáll egy egész igaz versszak barukhnak összefacsarodik a szíve a tiszta hangoktól az igazságtól a szabadságtól összefacsarodik a szíve az ismeretlentől az érthetetlentől mert egy pillanatra sem volt ura a helyzetnek a hangok az igazság a szabadság csak átszaladtak rajta beszaladtak a szívén és kiszaladtak az ujjain és barukh nem tudja hogyan csinálta és azt sem hogy hogyan fogja megismételni  azért mert így könnyebb neki elmondania az igazságot ne felejtsétek el: barukh nem hivatalos költő csak önjelölt  nem úgy van hogy egyszerűen csak odaveti a papírra hogy halált hozó fű terem gyönyörű szép szívemen  barukh nem kapott engedélyt a költészeti bizottságtól arra hogy azt állítsa az ő szíve gyönyörű szép vagy bármi hasonlót barukh a saját szakállára kezdett el verseket írni nem úgy mint józsef attila vagy petőfi sándor akiknek a versei az iskolai tankönyvekben is benne vannak szóval ők hivatalosan is költők csupa nagy betűvel --  szóval barukh nem hivatalos költő és ha ez nem volna elég: még rímek és ritmusok sincsenek a verseiben így aztán nem csoda hogy azok a fölnőttek akik úgy gondolnak a költészetre mint valami lepecsételt hivatalos dologra aminek vannak bizonyos elengedhetetlen és közismert formai és eljárásbeli szabályai szóval az ilyen fölnőttek akikből sok van mindannyian ismerünk ilyeneket úgy tartják hogy barukh nem is költő csak “költő” és barukh mint akiben nincsen elég chücpe bátorság szemtelenség ahhoz hogy leszarja amit ezek a fölnőttek mondanak hanem önmaga is úgy gondol önmagára mint aki csak “költő” képtelen leírni például azt hogy “mindenkit be akartam csapni” márpedig egy költőnek néha ilyeneket is le kell írnia az igazság érdekében ezért barukh mint nem hivatalos és mint nem túl bátor “költő” inkább elbújik az egyes szám harmadik személy mögé és onnan írja le az igazságot azt hogy: “barukh mindenkit be akart csapni” mert így könnyebb neki --  a másik ok ami miatt barukh egyes szám harmadik személyben ír az az hogy nem szereti önmagát eléggé nem szereti önmagát eléggé ahhoz hogy leírja a versét aztán feltegye az internetre és azt mondja: íme barukh vagyok költő fogadjatok szeretettel! hiszen hogyan kérhetne másoktól olyat amit önmaga sem tud teljesíteni hiszen ő azaz én magam sem fogadom magamat szeretettel hiszen én magam is azt gondolom hogy csak egy “költő” vagyok csupa kis betűvel és idézőjelben ezért aztán nekem azaz barukhnak sokkal könnyebb azt írnia hogy íme ő barukh költő fogadjátok szeretettel! sokkal de sokkal de sokkal könnyebb! sokkal könnyebb szeretnem barukhot és szeretetet kérnem az ő részére mint a magaméra és barukhnak is sokkal könnyebb szeretettel írnia a főhőséről ha az nem én vagyok hanem ő van egyes szám harmadik személyben persze meg is értem: barukh sokkal szerethetőbb mint amilyen én vagyok... |
