kicsoda barukh?

mindig tudta
hogy valami nem stimmel vele
hogy képtelen beilleszkedni

a társadalom megbecsült tagjává válni

hiába jósoltak neki
fényes jövőt
gyerekkorában
és fiatalkorában
családtagjai és barátai
alkotó- és üzlettársai

egy-két rövidebb
(és megmagyarázhatatlan)
időszakot leszámítva
még az is
megoldhatatlan feladatot jelentett
a számára
hogy eltartsa önmagát

később pedig a családját

amphetamin
vagy xanax nélkül
még az is kihívást jelentett
a számára
hogy emberek közé menjen

ráadásul
mindig azt hitte
hogy ez az ő hibája

hogy ő nem igyekszik eléggé
ő túlérzékeny
ő felelőtlen
ő lusta

bárhol
bármivel
próbálkozott
az útját mindenhol
befejezetlen projektek
be nem tartott ígéretek
és halmozódó adósságok kísérték

barukh negyvennyolc évet szégyenkezett végig

az eredménytelensége miatt
a kudarcai miatt
önmaga miatt

negyvenhárom éves korában alijázott
feleségével és két kisfiával
és kezdett új életet
az arava sivatag déli csücskében
az ország legkisebb kibucában
a világ vége után balra

negyvenöt éves korában
a sivatag békéjében
munka mellett
kezdte el írni
terápiás szabadverseit

ezeket a verseket olvasva
fordultak hozzá
pszichológusok és pszichiáterek
és javasolták neki
hogy végezzen el
bizonyos vizsgálatokat

ezután beszélt barukh
neurológussal
és pszichológussal
izraelben
és pszichiáterrel
és autizmussal foglalkozó szakemberrel
magyarországon

negyvennyolc éves volt
amikor megtudta
hogy egész életében
asperger-szindrómában
adhd-ben
és unipoláris depresszióban szenvedett

negyvennyolc éves volt
amikor megtudta
hogy milyen felesleges volt
egész életében szégyenkeznie
az eredménytelenségei
a kudarcai
és önmaga miatt

hogy milyen hiábavaló
folyton azzal próbálkozni
hogy másmilyen legyen

hiszen közel ötven év
kudarcai és bűnei mögött
nem egy szar ember
rossz döntései álltak
(ahogyan egészen addig hitte)

hanem egy agy és egy idegrendszer

ami folyamatosan fuldokolt
egy neurotipikus többség által
létrehozott és működtetett világban

és ami minden eszközt megragadott
hogy egy-egy pillanatra levegőhöz jusson

ha barukh nem alijázik
és a sivatag békéjében
nem kezdi el írni
terápiás verseit
akkor soha nem tudja meg
az igazságot

ha nem alijázik
és magyarországon marad
akkor az elmúlt hat évben
már belefulladt volna a szégyenbe

ha nem kezdi el írni
terápiás sivatagi verseit
akkor hozzá hasonló emberek
nem tudták volna meg
hogy az eredménytelenségeikkel
a kudarcaikkal
és a szégyenükkel
nincsenek egyedül

miután megkapta a diagnózisait
barukh másodszor is
új életet kezdett

ma negyvenkilenc éves
a családjával jeruzsálem szélén él
verseket ír
felolvasó esteket tart
könyveket ad ki
és gyógyszereket szed
amik az amphetaminnál
és a xanaxnál
kíméletesebben
tartják egyensúlyban
a lelkét és az idegrendszerét

új módszereket tanul
amik a neurotipikus többség világában
úgy segítenek eligazodnia
és túlélnie
hogy közben
nem kell megerőszakolnia
sem a lelkét
sem az idegrendszerét

negyvenkilenc évesen
barukh elölről kezd mindent

az összekapcsolódást
önmagával
és a világgal

és egy fenntartható megélhetés megteremtését

ezúttal
szégyenkezés nélkül

elfogadva
az eredménytelenségeit
a kudarcait
önmagát

vagyis úgy
ahogy eddig még soha nem csinálta

fogalma sincs
hogy sikerülni fog-e

nekem sincs fogalmam
hogy sikerülni fog-e neki

de itt leszünk
hogy beszámoljunk róla
bárhogyan alakuljon is

---