hölgy napsárga ruhában

tegnap bejött az üzletbe egy hölgy
nyolcvan körül lehetett

könnyű vászonruhát viselt
napsárga színűt

a bőre ráncos volt
és bronzbarna
a naptól
és a dohánytól

vállig érő haja gondozott
aranysárgára festve

az arcán
elegáns
alapozó
szemfesték
és rúzs

ahogy barukh ránézett
az otthonosság érzése
áradt szét benne

a hölgy erős hangon
magyar akcentussal
és némi elfogódottsággal
szólította meg őt:

יש משהו מהונגריה?

barukhnak felderült az arca
úgy válaszolt:

כן! אני! אני מהונגריה!

hirtelen
a hölgynek is
felderült az arca
és az otthonosság érzése
áradt szét benne

a hölgyet egy nála
kb harminc évvel fiatalabb
férfi és nő kísérte

a férfi szélesen elmosolyodott
úgy mutatott barukhra:

see?

mintha bizony
szándékosan
barukh miatt
hozta volna a hölgyet
éppen ebbe az eiláti italüzletbe

a hölgy reménykedve
nézett barukhra
barukh pedig
magyarul mondta neki:

tényleg!
tényleg magyarországról vagyok!
de sajnos
nem árulunk
magyar italokat…

nincs szilvapálinka?
kérdezte a hölgy
magyarul
amerikai akcentussal

sajnos nincs
válaszolta barukh

és tényleg nagyon sajnálta
máskor is
de most különösen

mert a szerb slivovitz
nem olyan jó
mint a magyar szilvapálinka
folytatta a hölgy

tudom
tudom
mondta barukh
és nem tudta abbahagyni a vigyorgást

de sajnos még slivovitz sincs
semmilyen pálinka nincs
mondta sajnálkozva

ó…
mondta a hölgy

és azért csak mosolyogtak tovább
mind a ketten
mintha minden rendben volna
az egész világon

kiderült
hogy a hölgy
magyarországon született
de már régóta kaliforniában él
a férfi és a nő pedig
akik kísérik
a gyerekei

ők amerikában születtek
ott nőttek fel
nem beszélnek magyarul
ráadásul már több mint tíz éve
izraelben élnek
a férfi jeruzsálemben
a nő a tengerparton

a napsárga ruhás hölgy
őket és az unokáit jött meglátogatni
izraelbe

most így
hármasban
csavarognak az országban

a hölgy
hol magyarul
hol angolul
hol héberül
szólt barukhhoz
barukh pedig
igyekezett követni őt
és azon a nyelven válaszolni
vagy visszakérdezni
amelyiken a hölgy kezdeményezett

a férfi és a nő
az édesanyjukkal angolul beszéltek
barukh-hal többnyire héberül

miközben így fecserésztek
és barukh is elmesélte
a maga alija-történetét
italokat válogattak

szilvapálinka helyett
végül
konyakot
whiskey-t
vodkát
és cabernet sauvignont választott
a magyar-amerikai-izraeli csapat

amikor elbúcsúztak egymástól
a hölgy megfogta barukh kezét
mélyen a szemébe nézett
úgy kívánt sok sikert
neki és a családjának

בהצלחה! 
mondta
és kilépett az üzletből

barukh a nap hátralevő részét
mosolygással töltötte

amikor a szája
már nem győzte a mosolygást
a szeme folytatta

vándor arameusnak lenni
felszabadító érzés
másrészt viszont
meglehetősen magányos dolog

hiába tudja a fej és a lélek
hogy az ember
barukh
nincs egyedül
a szív…
a szív nem mindig tudja

és ettől aztán
nagyon tud szenvedni a vándor

barukh nem attól lett libabőrös tegnap
hogy magyar szót hallott
minden nap hall olyat

hanem attól
hogy összefutott valakivel
aki ugyanúgy úton van
mint ő

aki ugyanúgy
maga mögött hagyta a szülőföldjét
és ugyanúgy a vándorlást választotta
az úton levést
az utat

barukh azért lett libabőrös tegnap
mert találkozott valakivel
aki ugyanonnan indult
ahonnan ő
és ugyanazon a három nyelven utazott

és még ha egy másik úton haladt is
és még ha a maga útján
máshol is tartott
mint barukh
ugyanolyan vándor arameus volt
mint ő

és akinek így
ugyanaz a sorsa
mint barukhnak:

miután felnevelt
két vándor arameust
(nem tud mást)
(hogyan is tudhatna)
és végre megpihenhetne
mint a rendes emberek
ő csak vándorol tovább
a gyerekei és az unokái után

keresztül
kasul
széles e világban

és közben magyar szilvapálinkát keres

mert az jobb
mint a slivovitz

mert az
mindennél jobb

---