december huszonkettő

van az a vicc
hogy a zsidó fickó
felhívja az anyját
és megkérdezi tőle:

hogy vagy?

éhezem
válaszolja az anya

de hát miért éhezel?
kérdezi a fickó

mert nem ettem
harmincnyolc napja
válaszolja az anyja

de hát miért nem ettél
harmincnyolc napja???
kérdezi a fickó megrökönyödve

nehogy tele legyen a szám
amikor felhívsz
válaszolja az anyja

.

a barukh testvére
bangkokban él
sosáná tőle kapta
ezt a kis elefántos
thai naptárat

a fakockák forgatásával
napról napra
be lehet
állítani rajta
az aktuális dátumot

sosáná ezeregyszáz napja
nem nyúlt a naptárhoz

napra pontosan
három évvel ezelőtt
december huszonkettedikén
sosáná lakásában
megállt az idő

miután kisebbik fia
már évekkel korábban
ázsiába költözött
három évvel ezelőtt
december huszonkettedikén
a nagyobbik fia is
új hazát választott magának

és sosáná két unokájának

.

különös ez az évforduló

éppen magyarországon ünnepelni

bár ünneplésről
nincs szó

nem lehet
szó

hogyan...

hogyan ünnepelhetné meg barukh
magyarországon azt
hogy már nem él
magyarországon

sehogy
nem tudja

itt
ebben a lakásban
ahová
amíg ő
és fred és lelus
és judit
itt vannak
visszaköltözik az idő

néhány órára
néhány napra

.

barukh sosáná kanapéján fekszik
és felszakított mellkasában kotorászik

lassan
óvatosan

minden mozdulat fáj

ökölbe szorított szeme sarkában
könny gyűlik

ha nem mozdul meg
akkor is fáj

egy könnycsepp végigszalad az arcán

mindenhol sebek éktelenkednek

némelyik
varr szélén
genny csillog

barukh nem akarja
hogy felszakadjanak

és újra úgy fájjanak
mint amikor megsérült

de azt sem akarja
hogy a felgyűlő genny
feszítse szét őket

.

hanuka első napja van
köszönt és minden jót kíván
egy csíz a csupasz körtefán

hanuka a fény ünnepe

a fény csodája

barukh semmit nem érez ma
ebből a csodából

nincs jelen

nincs jelen az életében

nincs jelen a csodában

mint köd
úgy ereszkedik
saját felszakított mellkasára

---

---