a kis gergő

szia gergő

ez az év is jól kezdődik
mi?

előbb a bank
és az ügyvédi felszólítás
aztán meg a te…

te halsz meg...

most komolyan...

mi folyik itt?

barukh a kanapéján fekszik
és a plafont bámulja

azt próbálja felidézni
hogy mikor találkoztatok utoljára

ha minden igaz
akkor három és fél évvel ezelőtt

fred budapesti bár micvóján
a rabbiképző zsinagógájában

te akkor már celeb voltál
politikaformáló
influenszer

de ott a zsiniben
azon a napon
fred volt az igazi sztár
te csak egy vendég

és ezt
a csak-egy-vendég-séget
te elmondhatatlanul élvezted

amikor az imádkozás
és fred szereplése után
a kidduson kezet fogtál barukh-hal
a büszke apával
akinek a fia
a zsidó törvények értelmében
nagykorú lett
úgy voltál jelen a pillanatban
ahogy az utolsó években
már csak nagyon ritkán

nem néztél körbe
nem néztél a hátad mögé
nem nézted sem a telefonodat
sem a tükörképedet
az ablaküvegekben
hogy elég jól nézel-e ki
az öltönyödben és a kipádban
csak álltál ott
könnyes szemekkel
letaglózva
kiütve
a sok szeretettől
és szentségtől
és csak szorongattad
barukh kezét
és tőled szokatlanul halkan
csak annyit ismételgettél
hogy

gratulálok…

gratulálok...

barukh és családja életében
nagyon ritkán jön össze
olyan decens és szentimentális esemény
mint amilyen fred bár micvója volt

szinte soha

jelentőségteljes pillantásokkal
könnyes nevetésekkel
és a szokásosnál hosszabb ölelésekkel

családtagokkal
barátokkal
örökkévalócskával...

ettől hatódtál meg annyira te is

tudtad
hogy barukh és családja
mit tipródott össze
a bár micvót megelőző
tizenhárom évben

tudtad
hogy mennyire nem mindennapos
egy ilyen ünnep
az ő életükben sem

de azt is tudtad
hogy te
ennél a bár micvónál
soha
soha
soha
nem fogsz
közelebb kerülni
egy ilyen családhoz
egy ilyen családi ünnephez

nem egy ilyen út volt kijelölve neked

nem egy ilyen utat választottál

gergő...

nem tudod
mert barukh soha nem mondta el neked
de iránytű voltál a számára

egészen hasonló
pszichés csomaggal
indultatok neki az életnek

depresszív
és nyughatatlan
beilleszkedésről álmodozó
kívülrekedők
voltatok
mind a ketten
világéletetekben

idegrendszereitek
ugyanazokra
a tudatmódosító szerekre
reagáltak jól
a nyugtatóktól
a stimulálószerekig

érzelmeknek
és hangulatoknak
viszonylag széles amplitúdóján
mozogtatok mind a ketten
fel és alá
egy teljesen átlagos hétköznapon is

mindkettőtöket
kétfelé
a végletek felé
húzott a gravitáció

és mindketten
más módszert választottatok
amikor arra került a sor
hogy pszichés csomagotoknak
helyet kellett találni
az életetekben

barukh megpróbált
valamifajta
valós
vagy vélt
normalitás irányába
elmozdulni

ha úgy érezte
hogy arra volt szükség
akár hazudott is
csak hogy a muglik
befogadják maguk közé

te
ezzel szemben
felültél a hullámokra
amiket az érzelmeid
és a hangulataid gerjesztettek
és addig utaztál rajtuk
amíg a hullámok
egészen le nem csillapodtak

nagykanállal etted a szeretetet
és nagykanállal etted a gyűlöletet is

nagykanállal az extázist
és nagykanállal a depressziót

nagykanállal a szentséget
és nagykanállal a sárt

örömmel fogadtál minden zajt
ami elnyomta a kis gergő sírását

ha éppen nem volt zaj
csináltál

minél hangosabban sírt
odabent
a kis gergő
annál nagyobb zajt
csináltál idekint

barukh
az utóbbi években
azon dolgozott
hogy megismerje és megvigasztalja
a kis barukhot

te azon
hogy elnyomd
a kis gergő sírását

egyik sem jó út
és egyik sem rossz

utak

csomagok
és választások

és barukhnak jó volt
néha megállni a saját útján
és felnézni
hogy lássa
te éppen merre jársz

te éppen mihez kezdesz
a saját csomagoddal

a legtöbbször
éppen az ellenkezőjét
csináltad annak
amit barukh készült csinálni

és ez jó volt

tudni
hogy te önazonos vagy

és tudni
hogy barukh is
önazonos akar lenni
miközben éppen
az ellenkezőjét csinálja annak
amit te csinálsz

ha te cicás pólóban dedikáltál
akkor barukh tudta
hogy az ő útja
biztosan nem az
hogy barukhos pólóban dedikáljon

ha te minden fasiszta kommentelővel
harcolni kezdtél
akkor barukh tudta
hogy az ő útja
egy jól megfogalmazott házirend
és a fasiszták kizárása

ha te kultuszt építettél
erzsébet és gergely köré
akkor barukh tudta
hogy neki az esendőségeire
és a gyarlóságaira
kell építenie a “brandjét”

utak voltak ezek

csomagok
és választások

egyik sem jó
egyik sem rossz...

amikor január másodikán este
barukh meglátta a telexen
hogy meghaltál
éjszaka
rómában
egy klubban
túladagolástól
az első gondolata az volt
hogy éppen olyan
önazonosan haltál meg
ahogy éltél

amikor január másodikán este
barukh meglátta a telexen
hogy meghaltál
hirtelen megtorpant
felnézett
és önkéntelenül átpillantott
az ő útjáról
a te utadra
hogy mit csinálsz éppen
mihez kezdesz a saját halálhíreddel

mit írsz róla
milyen legendát kanyarítasz köré

de a te utad üres volt
nem voltál ott

barukh lábujjhegyre állt
és átleselkedett
az útjaitokat elválasztó sövény felett

akkor látta meg
a holttestedet
ami a sárban hevert

a szád habos volt
és hollók lakmároztak a húsodból

ezt leszámítva
minden békés volt
a tested körül

csendes

a kis gergő sem sírt már

---