a bécsi hasszán

dehát az a finom része!

magyarázza hasszán
a pult túloldaláról
a decens bécsi hölgynek
aki egyik lábáról a másikra állva
keresi helyét
a türkis nevű
közel-keleti büfében
a mariahilferstraße-n
és próbál megrendelni
két shawarmát

ki tudja
kinek
ki tudja
miért

talán az irodában
fáradt bele valaki végre
a knedel-be
a kraut-ba
és a wurst-ba
és szeretett volna
valami kis változatosságot

vagy a hölgy barátnői
vették rá őt
erre a kulináris kalandra

vagy perzsa szeretőjét
borították el a honvágy
feltartóztathatatlan hullámai
és az ő lelki egyensúlyának
helyrebillentését
hivatottak szolgálni
a közel-keleti zamatok

vagy egyik sem

a hölgy mindenesetre tanácstalan

a vasrúdon sülő húst méricskéli

vajon
milyen állatból készült?

vajon
megfelel
az európai uniós szabványnak?

a húsra mutat
és azt kéri
hogy hasszán
ne a ropogósra sült részből
vágjon neki

mire hasszán
levág egy darab húst
a ropogósra sült részből
hüvelyk- és mutatóujja közé fogja
és a hölgy felé nyújtja
miközben ezt magyarázza:

de hát ez a finom része!

a hölgy fürkészve figyeli
hasszánt és a húst

barukh és judit ismeri ezt
a fürkésző tekintetet

volt
hogy ők is kaptak belőle

barukh az eiláti italüzletben
judit a jeruzsálemi írószerboltban

amikor nem legelsőre értették meg
amit egy vevő kért

egy vevő
aki kevésbé volt együttérző
az új bevándorlókkal

ők visszakérdeztek
hogy עוד פעם?
még egyszer?
a vevő pedig
türelmetlenül
bizalmatlanul
és egy csipetnyi viszolygással
nézett rájuk 

ugyanúgy
ahogy a decens hölgy hasszánra
a bécsi közel-keleti büfében

pedig hasszán igazán jót akar

nem akarja felrobbantani a hölgyet

vagy rpg-vel szétlőni a fejét

csak egy jó shwarma-t
akar neki készíteni

de a hölgy ezt nem tudja

ő csak az idegenséget érzékeli

ő még régi világban nőtt fel

abban a világban
amiben a frissen borotvált
elegáns pincér
elbűvölően mosolyog
és meghajol
és teljesíti
a kedves vevő
minden óhaját

abban a régi világban
amiben a hasszánhoz hasonló
füstös képű bevándorlók
nem vetemedtek arra
hogy aranyvérű bécsiekkel
kezdeményezzenek beszélgetést
azok étkezési szokásairól

a hölgy nem érti hasszánt
nem érti a shwarma-t
és nem érti
hogy hasszán
nem egy pincér

pláne nem
egy elbűvölő mosolyú
bécsi pincér

persze
hasszán sem érti a hölgyet

nem érti
hogy hiába igyekszik

mert mindenestül irritálja a hölgyet

a bőrszíne
az akcentusa
a szaga
és a zene
amit munka közben hallgat

két kultúra

a hölgy és hasszán

két nem egyenrangú kultúra

a hölgy otthon van

hasszán pedig elmenekült otthonról

mert tizennyolc évvel ezelőtt
repülőgépek
helikopterek
tankok
és idegen katonák
érkeztek az országába
és meggyilkolták
hasszán egymillió honfitársát

amikor hasszán hátat fordít a pultnak
hogy letegye a levágott húsdarabot
a hölgy pofát vág

mein-gott-in-himmel
pofát

félig önmagának
félig barukh és judit felé
akikről
tévesen
azt feltételezi
hogy ugyanolyan fehér emberek
mint ő

három éve
hogy barukh nem járt bécsben
azelőtt pedig tíz éve

és most
ennyi év után
örömmel szívja magába
az egykori császárváros
palotái és templomai közé
beszivárgó és gyökeret eresztő
közel-keleti
illatokat
ízeket
színeket
dallamokat
és mozdulatokat

tetszik neki ez az új bécs
ez az új európa

ez a zsidó-keresztény-muszlim 
bálágán-fauda-káosz

otthonosabb
mint a régi volt

amikor a hölgy távozik
barukh és judit kerül sorra

ugyanúgy válogatják össze
a salátákat
maguknak
és a gyerekeknek
ahogy jeruzsálemben szokták
a mahane jehuda piacon
kedvenc falafelesüknél

barukhnak mehet humusz és csípős is
frednek csak humusz
csípős nélkül
juditnak és lelusnak
humusz és csípős nélkül

mindezt
kézzel-lábbal
angol-német keveréknyelven
mert hasszán épp annyira tud angolul
amennyire barukh és judit németül

barukh és judit jól mulat
hasszán kevésbé
ő nem turista

amikor végre fizetésre kerül a sor
judit hasszánra mosolyog

sukrán
mondja neki

hasszán felkapja a fejét
és juditra néz

judit megkérdezi
hogy honnan jött
mire hasszán azt válaszolja
hogy irakból
bagdadból

földi
gondolja barukh

nem a fejével gondolja
a szívével

most hasszán kérdezi juditot
hogy honnan jött

magyarországról
izraelből
válaszolja ő

hasszánnak
megcsillan valami a szemében

önkéntelenül a decens bécsi hölgy
után pillant
aztán visszanéz juditra

öklét a mellkasára teszi
úgy mondja:

sálom!

judit is a mellkasára teszi az öklét
úgy mondja:

száláám!

így köszönti egymást
két migráns
két vadember
két halálos ellenség
egy terrorista nemzet
és egy apartheid állam
két polgára
a civilizált európa szívében

---