 barukh bajban van amikor azt a kérdést szegezik neki hogy oké ha ennyire megérti orbán viktort akkor mi a javaslata mi legyen a következő lépés? mi legyen az akcióterv? ha már gyűlölni nem lehet… ha már most még a diktátort is meg kell érteni… mentsük fel amiért nehéz gyerekkora volt??? tűrjük tovább a zsarnokoskodását??? mmm!!!!! barukh azt gondolja hogy egy olyan bántalmazó kapcsolatot mint amilyen orbán viktor és a magyar állampolgárok között áll fenn soha soha soha soha soha nem tud a bántalmazott úgy megszüntetni hogy ahhoz megkapja a bántalmazó jóváhagyását a bántalmazó (jelen esetben: a magyar miniszterelnök és a magyar állam) soha soha soha soha soha nem fogja azt mondani a bántalmazottainak hogy igazatok van belátom tévedtem felhagyok toxikus önkényes erőszakos viselkedésemmel ha ezt mondaná nem lenne igazi bántalmazó nem igaz? hiszen éppen azért tart fenn bántalmazó kapcsolatot mert nem ismer mást ha szeretetet lát egyenrangú feleket szolidaritást nem érti hogy mit lát elképzelni sem tudja hogy a bántalmazott ne azért akarná megszüntetni a fennálló kapcsolatot hogy aztán ne ő akarjon bántalmazottból bántalmazóvá válni ezért a bántalmazott soha soha soha soha soha nem tudja úgy felszámolni a számára fájdalmas kapcsolatot hogy közben betartja a bántalmazó játékszabályait törvényeit alkotmányát mert MINDEN érvényben lévő játékszabály törvény és alkotmány a status quo-t vagyis a bántalmazó kapcsolatot és a bántalmazót védi ezért a bántalmazottat soha soha soha soha soha senki nem fogja megdicsérni ha kiáll a szabadságáért és emberi méltóságáért sőt! a status quo a törvényes rend vagyis a bántalmazó szempontjából az önmagáért kiálló bántalmazott mindig is bajkeverő rendbontó törvényszegő bűnöző lesz a fentiek miatt van bajban barukh amikor következő lépésekről és akciótervekről kérdezik mert egyrészt nem hiszi hogy magyarországon eléri a kritikus tömeget azok száma akik NEM gyűlöletből NEM bosszúból szeretnék felszámolni orbán viktor rezsimét és NEM egy másik bántalmazó kapcsolatot szeretnének létrehozni amiben ezúttal ők a bántalmazók és az orbán viktorhoz hasonló korábbi bántalmazók a bántalmazottak vagyis barukh úgy érzi hogy kevesen vannak azok akik azért szállnának harcba hogy a jövőben SEMMIFÉLE bántalmazásban ne kelljen részt venniük sem bántalmazottként sem bántalmazóként másrészt barukh nem hiszi hogy magyarországon eléri a kritikus tömeget azok száma akik miközben a saját szabadságukért és emberi méltóságukért szállnak harcba el tudják viselni azt hogy bajkeverőként rendbontóként törvényszegő bűnözőként bánjon velük az a törvényes hatalom ami a bántalmazójukat védi barukh úgy látja hogy a miniszterelnökükkel elégedetlen magyar állampolgárok arra vágynak hogy a hatalom a saját belátásából hagyjon fel a bántalmazásukkal miután ők azaz a bántalmazottak törvényes békés és méltóságteljes tiltakozás útján a tudtára adták az elégedetlenségüket barukh azért van bajban amikor következő lépésekkel és akciótervekkel kapcsolatos kérdéseket szegeznek neki mert úgy látja hogy az elégedetlen magyar állampolgárok kritikus többségét születésétől fogva arra trenírozták hogy jobban féljenek a gomolygó könnygáztól és a mögötte várakozó szabadságtól a vele járó bizonytalansággal és felelősséggel együtt mint a már megszokott bántalmazástól és a már megszokott bántalmazótól
0 Comments
 barukh nem tudja elképzelni hogy az élet orbán viktor után jobb lesz magyarországon ha az őt eltakarító emberek gyűlöletből takarítják majd el őt orbán viktort is a gyűlölet hajtotta és hajtja a mai napig amikor bosszút áll a liberális eliten amiért a kilencvenes években előbb kiröhögték és kiközösítették őt majd később kihagyták őt az osztozkodásból és csak mócsingokat dobtak oda neki pedig az alcsútdobozi orbán viktor igazán mindent megtett hogy a budapesti arisztokrácia befogadja a soraiba és kimentse őt az atyai házból és annak toxikus abuzív kultúrájából soros-ösztöndíjat szerzett magának hogy oxfordban tanulhasson mint a nagyok a feleségével úgy házasodott össze hogy a liberálisok kedvenc papja iványi gábor adta össze őket a gyerekeinek zsidó hangzású neveket adott hogy hátha hátha sikerül elszakadnia és maga mögött hagynia alcsútdoboz dermesztő világát de nem sikerült a fővárosi arisztokraták előkelő ízlésének a falusi orbán túlságosan éhes és megzabolázhatatlan volt éppen mint a huszadik század másik két nagy self-made diktátora a szatmári kun béla és a vajdasági rákosi mátyás ahogy őket orbánt sem engedték a húsosfazék közelébe hiába igyekezett annyira hogy elég elegánssá tegye magát a húsosfazék őrzői számára így hát az alcsútdobozi fiú visszatért az atyai házban tanultakhoz megvesztegetni a korruptakat hízelegni a hiúknak többnyire egyszerre mind a kettőt ha pedig egyik módszer sem működik akkor jöhet az erő és erőszak ahogy otthon tanulta a saját bőrén szó szerint az alcsútdobozi orbán viktort a mai napig a kihagyottak irigysége csalódása bosszúvágya és gyűlölete hajtja előre amikor meg akarja büntetni a liberális arisztokráciát magyarországon és európában elv- és harcostársai pedig a hozzá hasonló kihagyottak voltak és lettek magyarországon és európában akik talán boldogultak anyagilag de az igazán zsíros falatoknak soha nem engedte a közelébe őket a korrupt és hiú elit orbán viktort nem a mohóság hajtja horvátországi nyaralásokhoz és focimeccsek belépőihez egy középvezetői fizetés is elég egyszerű örömök ezek viszonylag egyszerűen finanszírozhatóak neki nem a pénz kellett hanem a hatalom hogy lebonthassa a budapesti és brüsszeli liberálisok világát oktatásostul kultúrástul intézményrendszerestül barukh el tudja képzelni hogy a népharag egy ponton elsodorja majd ezt az orbán viktort ezzel a fidesszel együtt simán el tudja képzelni hogy a népnek egy ponton igazán elege lesz a varacskos urak lakomázásából dézsmálásából és önkényéből ahogy annak az alcsútdobozi szatmári és vajdasági fiúnak is elege lett anno a fővárosi urak pökhendi és korrupt világából de barukh azt egyáltalán nem tudja elképzelni hogy a népharag jobb életet építsen magyarországon mint amilyet orbán viktor kun béla vagy rákosi mátyás  ez most azoknak szól akik szerint orbán viktornak erkölcsi kötelessége lenne ismernie gonosz tetteit mozgató pszichés állapotát és felhagyni azzal a viselkedéssel ami annyi fájdalmat és veszteséget okoz a társadalomnak szóval barukh azt hiszi hogy orbán viktor minden emberrel bántalmazó viszonyban áll akivel kapcsolatot tart fenn egy-két ember őt bántalmazza több millió másikat ő bántalmaz barukh nem hiszi hogy a bántalmazó kapcsolat orbán viktor és a társadalom között állna fenn ebben az értelemben a társadalom csak egy fikció nem érez nem szenved szemben az egyszeri állampolgárral az egyszeri emberrel veled aki érzel és szenvedsz barukh abban hisz hogy a bántalmazó kapcsolat személy szerint közted és személy szerint orbán viktor között áll fenn ő a bántalmazó és te vagy a bántalmazás áldozata önkényesen belenyúl az erszényedbe és elveszi a pénzedet elmarja mellőled korábbi barátaidat és támogatóidat megmondja neked hogy mit tanulhatsz és mit nem miben hihetsz és miben nem hogyan szerethetsz és hogyan nem ha nem úgy viselkedsz ahogy ő elvárja akkor megbüntet árulónak tekint és ellenségnek megalázó szavakat használ veled kapcsolatban ellened uszítja a követőit az életed egyre több területére terjeszti ki önkényes uralmát és te egyre kevesebb döntést hozhatsz a saját életedre vonatkozóan ő a bántalmazó férj és te vagy az egyik bántalmazott felesége ő a bántalmazó apa és te vagy az egyik bántalmazott gyereke barukh hiszi hogy érdemes ezt tisztázni mielőtt továbblépnénk és akcióterveken kezdenénk el törni a fejünket hogy mindenek előtt érdemes megválaszolni néhány alapvető kérdést: hogy érzed magam ebben a kapcsolatban orbán viktorral? jó neked vagy rossz hogy orbán viktor bántalmaz téged? ha rossz mennyire rossz? még elviselhető? vagy már elviselhetetlen? ha elviselhetetlen mennyire elviselhetetlen? annyira elviselhetetlen hogy képtelen vagy elviselni? vagy csak annyira hogy megelégszel azzal ha kimondhatod azt hogy képtelen vagy elviselni? nincs jó válasz és rossz válasz csak őszinte válasz van és önámítás ha csak annyira elviselhetetlen hogy már attól is megkönnyebbülsz (már attól is elviselhetőbbé válik a bántalmazotti lét) ha kimondhatod hogy elviselhetetlen akkor olyan vagy mint a bántalmazott feleségek és bántalmazott gyerekek nagy többsége szenvedsz de végül elviseled újra és újra elmondod hogy elviselhetetlen de végül nem teszel semmit azzal a konkrét és határozott céllal hogy kilépj a közted orbán viktor között fennálló bántalmazó kapcsolatból újra és újra elmondod hogy elviselhetetlen de végül nem teszel semmit azzal a konkrét és határozott céllal hogy más áldozatokkal összefogva megakadályozd orbán viktort abban hogy tovább bántalmazzon téged a facebookon publikált leleplező cikkek és gúnyos mémek megosztása nem valódi tett inkább fájdalomcsillapítás a méltóságteljes tüntetés nem valódi tett inkább pótcselekvés bántalmazott feleség vagy bántalmazott gyerek mit teszel? a nappaliban rendezett békés demonstráción szólítod fel bántalmazó férjedet hogy hagyjon fel a bántalmazással? leleplező plakátokat helyezel el a vécé falán hogy bántalmazó apád hagyjon fel a bántalmazással? mit teszel ha igazán változtatni akarsz? ha a bántalmazás elviselhetetlen a számodra nem fogod elviselni ha viszont elviselhető akkor el fogod viselni bármit is gondolj szenvedsz majd de elviseled barukh abban hisz hogy orbán viktort nem a rajongói tartják a hatalomban hanem azok akik számára elviselhető a bántalmazás elviselhető a verbális erőszak az önkényes hatalomgyakorlás a bizalmatlanságra és a szolidaritás hiányára épülő társadalmi együttélés barukh abban hisz hogy azok az áldozatok teszik lehetővé azt hogy orbán viktor a hatalomban maradjon akik olyan környezetben nőttek fel amiben a bántalmazás valamilyen formája a mindennapok része volt akik hozzászoktak nem csak a bántalmazáshoz de ahhoz is hogy ők az áldozatok akik megtanulták hogy hogyan kell mégis túlélni hogyan kell becsukni a szemüket és a szívüket és megtalálni az öröm és a szeretet pillanatait aközben is hogy a szüleik a testvéreik a tanáraik az iskolatársaik az edzőik vagy sporttársaik verbálisan érzelmileg vagy fizikailag bántalmazzák őket persze csodálatos lenne ha minden egyes áldozat felismerné azt hogy milyen pszichés állapot (saját pszichés állapota) akadályozza őt abban hogy megvédje magát a bántalmazójával szemben és az is csodálatos lenne ha mind felhagynának azzal a passzivitással ami annyi fájdalmat és veszteséget okoz nekik de ez nem így működik mégha meg is értik és hajlandóak is elfogadni azt hogy nélkülük az ő elviselésre épülő életstratégiájuk nélkül nincs orbán viktor akkor sem valószínű hogy változtatni tudnak a passzivitásukon ezt tanulták egész életükben ezt ismerik ennek a szakértői hasonlóan orbán viktorhoz aki arra fejlesztett ki életstratégiát hogy az elkerülhetetlen bántalmazásnak hogyan legyen ő az adó és ne a fogadó oldalán  örökkévalócska örökkévalócska jelentkezz jelentkezz itt barukh tudod aki… ja persze tudod de azt nem tudom hogy tudod-e mert csak most történt hogy reggel írt mali a lakás tulajdonosa hogy kettőkor átjön mert beszélni akar barukh-hal és barukhnak máris összeszűkült a gyomra és remegő kezekkel xanax után kutat a gyógyszeres dobozban mert tudja hogy arról lesz szó hogy ő megbízhatatlan albérlő mert össze-vissza fizet az októberi díjat öt részletben teljesítette a novemberiből pedig még semmit nem fizetett (és nem is tudja hogy mikor vagy miből fogja kifizetni) és elhangzik majd egy ultimátum hogy eddig meg eddig (kábé péntekig) ha nem rendezi a novemberit akkor költözzenek ki ha pedig a decemberit nem fizeti időben akkor költözzenek ki és bár ezt nyilván már mind tudod hiszen te vagy örökkévalócska azt még biztosan nem tudod hogy mit érez barukh mert azt még ő maga sem tudja amit biztosan érez az szégyen hogy lassan ötven éves lesz és még mindig nem tudott a társadalom megbecsült de legalábbis láthatatlan tagjává válni hogy deviáns hogy problémás (még leírni is fájdalmas) és szégyent érez még amiatt is hogy szégyent érez hiszen a fejével tudja hogy nem szabadna szégyent éreznie mert egy egészséges ember nem szégyenkezhet azért hogy az ami aki de ráadásul nem csak szégyent érez de tanácstalanságot is és kétségbeesést hogy mégis mit tegyen de tényleg hogyan éljen amikor eltörte a szárnycsontjait és begyömöszölte az egész hóbelebancot diagnosztizált vágyaival és diagnosztizálatlan zavaraival együtt az inge alá vagy a munkásruhája alá és megpróbált úgy élni hogy a rendes emberek úgy érezzék közülük való és szívesen adják ki neki és családjának az ingatlanaikat albérletbe akkor is itt kötött ki lélekgyilkos beszélgetéseknél meglopott főbérlőkkel és akkor is itt köt ki amikor kihúzza az össze-vissza tört megnyomorított szárnyait vagy annak maradványait és elkezdi ápolni borogatni gyógyítani őket hogy egyszer majd a közeli jövőben repülni tudjon velük és gondoskodni tudjon magáról és családjáról mert most még nem tud repülni gondoskodni most még csak ápol borogat gyógyít és csapkod a szárnyaival próbálgatja a repülést kisebb távolságokra kisebb zsákmányokért és álmodozik egy barukhról aki elég erős ahhoz hogy megfelelőképpen tudjon repülni gondoskodni örökkévalócska örökkévalócska jelentkezz jelentkezz itt barukh az isten barma a te barmod aki most négy órával mali érkezése előtt nem csak egy hülyének de reménytelenül alkalmatlannak is érzi magát körülvéve családtagokkal barátokkal és olvasókkal aki erőn felül segítették őt de akik kifogytak az erőforrásokból és rövidesen sokan közülük maguk is segítségre szorulnak majd nézz körül nem mennek jól a dolgok mostanság szóval csak azért írok hogy mi itt lenn igazán igyekszünk fogjuk egymás kezét megteszünk mindent amire félszerzetekként képesek vagyunk de elkélne egy kis segítség tőled is ami tovább lendítene barukh kijött egyiptomból a maga egyiptomából legyőzte a félelmét az ismeretlentől hogy olyat próbál olyan életet élni amilyet korábban még soha és igazán nem vágyik vissza a rabság biztonságába ezt tiszta lelkiismerettel állíthatom de megérkezett ide a tenger szájához ahonnan nincs tovább se előre se hátra és négy óra múlva jön mali és barukh igazán hálás lenne teljes szívével teljes lelkével teljes erejével lenne hálás ha tudnál erre kerülni egyet és ki tudnád segíteni egy csodával barukh nem szokott lottónyereményről ábrándozni rózsika nénitől is csak egy egyszerű megélhetést álmodott magának barukh szívesen dolgozik teper küzd erőn felül de most elakadt tégy csodát kérlek örökkévalócska taszajsd vissza a pályájára válaszd ketté a vizet tégy csodát örökkévalócska örökkévalócska jelentkezz jelentkezz itt barukh ne hagyj egyedül  szeles napos homokos tengerparton nézi a hullámokat aztán közben elszundít a nap erősen süti a bőrét de ő csak az erős szelet érzi amikor alszik a derekára húzza a törölközőjét olyan erős a szél tel aviv de lehetne kréta is a bőrén érzi még a homokot a száradó sót (judittal ugrált a tarajos hullámokban mint gyerekkorában a balatonban a nyári vihar elején) érzi még a bőrén a frottír törölköző bolyhait nem történik semmi különös mégis elárasztják a külvilág adatai a kifeszített vászon vad csapkodása a szélben ami azért van ott hogy árnyékot csináljon az asztalok felett a parti drink bár felől lassú transz szűrődik a gyomra üres csak vizet iszik nem éhes kivételesen előbb valami vibrálás árasztja el a testét aztán remegés egy pillanatra azt hiszi hogy az ételhiány de aztán gyorsan rájön hogy pánikroham a túl sok adat talán vagy az hogy semmi rossz nem akar történni amit hirtelen el kellene hárítani nem tudja de érzi hogy ha nem állítja le akkor meg fog bénulni tőle ott fog ragadni a parton nem jól szerencsére van nála xanax (mindig van nála az ilyen esetekre pont) bevesz egyet sok vizet iszik rá becsukja a szemét csökkenti az inputot kevesebb adat megy az agyába lefekszik a derekára húzza a törölközőt leteszi a fejét a hullámokat nézi próbálja nem látni a strandolókat csak a hullámokat mögötte az eget a felhőkkel becsukja a szemét érzi ahogy a xanax lassan szétárad a testében csillapodik a vibrálás a remegés elalszik felébred a nap már meredekebben süt a tenger felől nyugat felől a parton is kevesebben vannak már csomagolnak lassan ő is csomagolni kezd még biztosan megisznak egy kávét judittal aztán majd felülnek a jeruzsálemi buszra mire hazaérnek sötét lesz és hűvös fent a jeruzsálemi hegyekben de az ő szandáljáról még tel avivi homok pereg majd tökéletes nap lesz végül egy tökéletlen világban ott kezdem hogy barukh nem tud semmit nem része a kánonnak és insallah soha nem is lesz a része annak nem bizottságoknak írja a verseit és emlékei szerint nem tagja már egyetlen bizottságnak sem nem érdeklik már az öltönyös vagy kosztümös művelt és komoly fölnőttek sem akik címeket és díjakat osztogatnak és honoráriumokat vagy belépőket a piedesztálra barukh a hozzá hasonló senkiknek írja a verseit amik nem is igazán versek lúzereknek ír vérző sebesült barlanglakóknak akik este a tábortűz mellett szeretnék egy kicsit elrendezni a gondolataikat kisimítani a gyűrődéseket a lelkükön a komoly fölnőttek egész életében mihaszna csirkefogónak tartották barukhot ő nem tudott megtanulni a nyelvükön és ők sem értenek barukh nyelvén barukh negyvenöt éves kora óta jön le a vágyról hogy a komoly fölnőttek komolyan vegyék őtet hogy bevegyék a klubba és az egójára kapjon egy pecsétet ami majd megvédi negyvenöt éves kora óta dolgozik azon hogy végleg letegye a páncélt soha nem lesz teljesen gyógyult és az egó nyújtotta biztonság mindig is magnetikus erővel fogja vonzani de barukh elkötelezte magát amikor feltámad a szégyenorkán vagy elered a vérzivatar nem rohan a páncélboltba igyekszik nem vigyázni az arcára csak megáll meztelenül és hagyja hogy meglássák olyankor is amikor a legszívesebben elbújna sőt legfőképpen olyankor csak áll meztelenül és hagyja hogy a szégyen megszaggassa és a vér beborítsa  eredeti fotó: mayer andris barukh kezdő az egómentes életben minden nap tanul minden nap birkózik olyan művészeket fogyaszt akik ugyanezt az életet tanulják akik ugyanezekkel a kihívásokkal birkóznak segíteni is csak azoknak tud akik az alkotásnak ezt a módját választják hajlandóak megsérülni újra és újra és újra és nem várják hogy ez egyszer majd megváltozik mivel nem ért a komoly fölnőttek nyelvén barukh figyelemzavaros agya azonnal kikapcsol érdeklődése rögvest lankadni kezd miháncs komoly fölnőtteknek szánt mondatokat kell hallgatnia vagy olvasnia ellenben ugyanez az agy azonnal kipirul és felragyog ha igaz szavakat színeket vagy dallamokat érzékel szóval ha befolyásos és tekintélyes embereknek (férfiaknak…) (intézményeknek…) akarsz írni tőlük félsz őket akarod elbűvölni az ő elismerésükre vágysz akkor barukh nem a te embered türelmetlennek fogod találni és úgy érzed majd hogy nem volt olyan támogató mint amilyennek a versei alapján gondoltad pedig tud ő türelmes is támogató is lenni csak hát mint gyógyulóban lévő egó-függő vigyáznia kell magára ha megcsapja a komoly-fölnőtt agenda szele eliszkol az ellenkező irányba nincs ideje visszaesni négy hónap múlva betölti az ötvenet tizennégy hete egy judit (nem barukh juditja hanem egy másik) ezt kommentálta barukh orbán viktoros versére:  barukhot tizennégy hete nem hagyja nyugodni ez a komment talán azért mert nincs benne semmi amivel egyet tudna érteni pedig az írója elvileg ugyanabból a háttérből kultúrkörből és szekértáborból valósi mint barukh  szóval: barukh nem pszichologizált hanem leírta hogy miért nem tudja gyűlölni orbán viktort minden bűn ellenére amit elkövetett és elkövet a pszichológia mint önmagunk és egymás megértésének egyik útja valóban segített barukhnak abban hogy ne gyűlölje orbán viktort nem egyedül a pszichológia de a pszichológia biztosan  például barukh egyébként nem rajong azért a szóért hogy "pszichologizálás" mert az olyan mint a "föstögetés" vagy az "irogatás" meg az összes többi leereszkedő kifejezés amik azt hivatottak érzékeltetni hogy a szóban forgó tevékenység nem komoly dolog mintha meg lenne az ideje a pszichologizálásnak és meg lenne az ideje a komoly dolgoknak mintha meg lenne az ideje önmagunk és egymás megértésének és meg lenne az ideje az indokolt gyűlöletnek mintha békeidőben beleférne egy kis pszichologizálás de háborúban sem idő sem tér nem lenne a gondolkodásra a másik megértésére ne-adj-isten az együttérzésre háborúban cselekedni kell csapatni nem nézve se jobbra se balra nem ismerve sem istent sem embert barukh nem tehet róla de ennek a másik juditnak a sorairól éppen orbán viktor háborús pszichózisa jut az eszébe az a pszichózis aminek központi eleme a korlátlan engedély a korlátlan gyűlöletre az a pszichózis ami oroszországtól iránon és izraelen át magyarországon keresztül egészen észak-amerikáig minden fasiszta politikai erő sajátja ha nem gyűlölsz velünk nem vagy közénk való ha nem gyűlölsz velünk nem vagy megbízható ha nem gyűlölsz velünk nem vagy rendes ember ha nem gyűlölöd az ellenségedet akkor felmented őt felmented mint barukh orbán viktort a másik judit szerint mintha barukh bizony valami hivatal lenne intézmény vagy bíróság akinek a véleménye számít akinek a véleménye ítélet pedig nem barukh egy senki a véleménye csak egy vélemény ráadásul nyilvánvalóan egy kisebbségi vélemény hiszen az sem az orbán viktorért rajongó sem az őt gyűlölő tábort nem erősíti ráadásul ha ez nem volna elég barukh még azt is azt gondolja hogy orbán viktor nincs abban a helyzetben hogy vállalni tudja a felelősséget a tetteiért sőt! barukh még azt is azt gondolja hogy a legtöbb ember nincs abban a helyzetben hogy vállalni tudja a felelősséget a tetteiért olyan szinten nincsenek tisztában sem önmagukkal sem a tetteiket mozgató traumákkal és komplexusokkal hogy teljesen felesleges azt várni tőlük hogy felelősséget vállaljanak azokért fogalmuk sincs hogy mit cselekszenek és fogalmuk sincs hogy miért cselekszik azt amit cselekszenek barukh ezért nem igazán tud hinni az egyéni felelősségben és ezért nem igazán tud hinni a büntetésben sem a büntetésnek akkor látná értelmét ha a bűnt elkövető embernek nem lettek volna feldolgozatlan traumái és nem lennének komplexusai egyszerűen csak valamiért puszta gonoszságból úgy döntene hogy diktátor lesz gyilkos erőszakoló vagy milliárdos  barukh örülne ha orbán viktort elszállítanák egy messzi-messzi galaxisba egy terápiabolygóra és ott tartanák élete végéig bibivel elon musk-kal donald trumppal vlagyimir putyinnal harvey weinsteinnal és az összes többi ön- és közveszélyes önkényúrral együtt örülne de megkönnyebbülést akkor sem érezne mert akkor is össze lenne zárva itt a földön több milliárd lelki analfabétával akik nem hisznek a pszichologizálás életmentő szerepében nem hisznek benne mert nem tanították meg nekik hogy mi az mert nem volt senki aki megtaníthatta volna nekik így aztán nem tudják hogy kik ők nem tudják hogy hol a helyük a többi ember között nem tudják hogy hol a helyük a többi élőlény között akiket mármint a többieket különben sem látják mégha nézik is őket akkor sem csak barátokat látnak és ellenségeket szekértáborokat lojális katonákat és árulókat és azért nem tudják szeretni a felebarátjukat mert nem tudják szeretni önmagukat sem nincs bennük együttérzés szolidaritás és könyörület sem önmagukkal sem másokkal szemben csak száguldanak mint megannyi elszabadult hajóágyú diagnosztizálatlan és kezeletlen pszichózisaikkal és bár a homályos fájdalom és rettegés nem kisebb bennük mint orbán viktorban ők mégsem lesznek mind diktátorok "csak" szadista edzők követelőző barátok abuzáló nagybácsik féltékeny szerelmesek passzív-agresszív szülők önkényesen osztályzó tanárok fideszre szavazó holokauszt-túlélők és hasonlók a világ telis tele van orbán viktorokkal akik a maguk mikrokozmoszának pontosan ugyanakkora fájdalmakat okoznak mint magyarországnak az ország miniszterelnöke barukh egyiküket sem menti fel és nem is relativizálja a bűneiket egyszerűen csak rámutat hogy nem tudja gyűlölni őket és emiatt nem érez lelkiismeret-furdalást nem hiszi ugyanis hogy már csak az ő általa érzett és terjesztett gyűlölet hiányozna ahhoz hogy a bolygónk egy elviselhetőbb hely legyen barukh nem tudja újraolvasni a biciklitolvaj első részét akkor nem szokta tudni újraolvasni valamelyik versét ha szégyelli magát miatta és a biciklitolvaj első része miatt szégyelli magát nem azért szégyelli magát mert olyan véleményt élményt és érzést fogalmazott meg ami bizonyos olvasók számára nem elfogadható netalán szégyenletes hanem azért mert úgy érzi hogy önmagához nem volt hű önmaga igazságához amikor a biciklitolvaj első részében azt írta hogy nem tudja elképzelni az eseményeknek azt a konstellációját amiben a videót nézve nem a tíz éves kisfiú pártjára áll hanem a felnőtt katonáéra akkor igazat is mondott meg nem is mert egyrészt ha igaz a biciklilopásos történet akkor persze hogy a palesztin kisfiú pártjára áll barukh hiába izraeli a katona is meg barukh is másrészt viszont ha nem igaz a biciklilopásos történet (ha hű akar lenni önmagához akkor barukhnak el kell fogadnia ennek a lehetőségét is) akkor egyáltalán nem biztos hogy valakinek a pártján kell állnia egyáltalán nem biztos hogy ebben a konkrét szituációban a fiú és a katona szemben álltak egymással hiszen barukh is olvasta olyan izraeli katona visszaemlékezését aki a megszállt területeken a megszálló hadsereg tagjaként is igyekezett emberségesen viselkedni adott esetben rugalmasan kezelve parancsokat és szembe menve az izraeli hadsereg vállalati kultúrájával simán lehet hogy a szemtanúk hazudtak és az történt amit több kommentelő is leírt hogy a bicikli tönkrement hiszen tűnhet úgy hogy az első keréken gumi sincs és az izraeli katona csak segített a palesztin kisfiúnak eljuttatni a tönkrement biciklit a szeméthez lehet az is lehet hogy a bicikli nem is a kisfiúé volt a katona csak elsétált vele éppen arra és a kisfiú simán csak a nyálát csorgatta a bicikli láttán lehet még egy csomó minden lehet  tételesen barukh nem tudja hogy igaz-e a biciklilopásos történet egy számára hiteles izraeli emberi jogi szervezet osztotta meg azt egy szemtanú beszámolója alapján barukh ennyit tud ennyit tudott akkor is amikor megírta és megosztotta a verset barukh azért írta mégis azt hogy nem tudja elképzelni az eseményeknek azt a konstellációját amiben a videót nézve nem a tíz éves kisfiú pártjára áll mert tele volt haraggal nem elsősorban a megszállás miatt bár nyilván amiatt is hanem a vállalati kultúra és a hivatalos narratíva miatt amitől minimum szélsőségesnek de inkább hazugnak és hazaárulónak tűnik minden izraeli aki azt állítja hogy a megszállt területeken az izraeli hadsereg hajlamos időről-időre jogtalanul igazságtalanul és embertelenül intézkedni és cselekedni hiába bizonyítják ezt videók tucatjai talán százai a biciklitolvajos videónál sokkal-de-sokkal nyilvánvalóbban hiába bizonyítják ezt tanúvallomások nem csak a palesztin oldalról de izraeli katonák részéről is hiába az izraeli közvélemény úgy viszonyul a területekhez mint az amerikai közvélemény las vegashoz what happens in vegas stays in vegas ami a területeken történik az a területeken is marad az izraeli közvélemény nem akarja megnézni és meglátni azokat a videókat amik a megszállt területeken az izraeli hadsereg védelme alatt élő izraeli telepeseket mutat be miközben fegyvertelen palesztinokat vernek adott esetben időseket adott esetben idős nőket az izraeli közvélemény nem akarja meghallani az izraeli tévében elhangzó tények szűrrealitását amikor például egy palesztin férfit azért vesz őrizetbe az izraeli hatóság mert a házába betörő felfegyverzett telepesekkel szemben védekezni merészelt barukh a vállalati kultúra és a hivatalos narratíva miatt volt tele haraggal amitől mindenki tisztes polgárnak tűnik aki hallgat és mindenki bűnösnek aki nem néma barukh amiatt volt tele haraggal hogy itt van még egy dolog amit nem mondhat ki amiről nem beszélhet barukh szereti izraelt még akkor is amikor nem minden tetszik neki amit izrael csinál barukh szereti izraelt és nem tervez beállni azok sorába akik apartheid államnak látják őt mindenestül gonosznak és bojkottálni akarják minden polgárával együtt beleértve az arabokat és a megszállás ellenzőit is és ezért van most barukh bajban mert nem tudja hogy haragjában לשון הרע-t csinált-e (לשון הרע = láson hárá = rossz nyelv) amikor a képeken látható ismeretlen katonáról olyat mondott ami talán nem volt igaz ezért írta meg ezt a második részt magyarázatul és nyilvános bocsánatkérésként ha szükséges ő آدم vagyis magyarul ádám  tíz éves palesztin hebronban lakik az édesanyjával غدير-ral gadírral aki egyedül neveli ádámot mert ádám édesapja meghalt ádám szerdán nem ment iskolába mert valahogy megtalálta a félelem hogy az izraeli katonák bántani fogják őt az úton az iskola felé ezért inkább otthon maradt és az utcán játszott a barátaival fociztak cangáztak azonban ott is megjelent néhány izraeli katona és az egyikük elvette ádám biciklijét komótosan elsétált vele átadta egy társának aki ledobta azt egy szemetes konténer mellé íme: ezt a hírt és a videót amiből ezek a képek valók egy izraeli jogvédő szervezet tette közzé az arab média tőlük vette át ha a hírt nem olvasta volna csak a videót látja barukh akkor is ádámmal érezne együtt nem tudja elképzelni az eseményeknek azt a konstellációját amiben a videót nézve nem a tíz éves kisfiú pártjára áll hanem a felnőtt katonáéra pedig barukh nem palesztin hanem izraeli és nem gyerek hanem felnőtt hebron a legnagyobb város azon a vidéken amit héberül שטחים-nak hívnak vagyis területeknek de nevezik אזור יהודה ושומרון-nak vagyis júdea-szamáriának is angolul többnyire west bank-nek hívják azaz nyugati partnak ami onnan jön hogy a jordán-folyó nyugati partján található azon földsávról beszélünk ami még nem izrael és amikor ciszjordániát mondanak akkor is erre a területre gondolnak sőt manapság palesztina alatt is ezt a békés-megye nagyságú földdarabot értik ádám egyike annak a két és fél millió palesztinnak aki a területeken él ádám édesanyja azt mondja hogy az izraeli katona azért vette el ádám biciklijét mert a környéken lakó izraeli telepeseket zavarta a zaj amit ádám és társai a labdáikkal és a biciklijeikkel az utcán csináltak hebron és a területek nem izrael része az izraeli katonák és a félmilliónyi izraeli telepes a nemzetközi jog alapján illegálisan tartózkodik ott félmillió izraeli telepes akik úgy gondolják hogy örökkévalócskától kaptak felhatalmazást arra hogy meghódítsák a területeket és elüldözzék onnan a rézbőrű palesztinokat persze vannak telepesek nem is kevesen akik nem gondolnak semmit sem örökkévalócskáról sem a palesztinokról egyszerűen csak örülnek hogy a területeken olcsóbb az ingatlan mint izraelben izrael ötven éve szállta meg a területeket miután a megalapítása utáni húsz év alatt három háborút indítottak ellene ebből az irányból arab államok izrael saját léte védelmében puffernek használja ezt a földdarabot puffernek két és félmillió palesztint puffernek ádámot azok a törvények amik védik izrael állampolgárait és korlátozzák a rendfenntartó erőket nem érvényesek a területeken azok törvények amik védik barukhot izraelben nem védik ádámot a területeken izraelben semmilyen körülmények között nem fordulhat elő hogy egy izraeli katona fényes nappal ország-világ szeme láttára megfogja barukh biciklijét (nincs neki de ha volna) és komótosan elsétáljon vele majd átadja egy társának aki ledobja azt egy szemetes konténer mellé izraelben ugyanígy nem fordulhat elő az sem hogy musza biciklijét (ha van neki barukh nem tudja) megfogja és elvigye egy izraeli katona mivel bár musza arab és muszlim de izraeli állampolgár is vagyis vonatkoznak rá és védik őt az izraeli törvények a hebroni ádám biciklijét ezzel szemben mindenfajta magyarázat vagy következmény nélkül ellophatta a képen látható izraeli katona az a képen látható izraeli katona aki bár a törvény előtt felnőtt mégis szinte még gyerek legalábbis onnan ahonnan barukh néz rá barukh nézi őt meg ádámot ezen a képen és két nyomorult testvért lát  a nagytestvér megfogja a kistestvér biciklijét és látványosan a kukába dobja illetve nem is ő hanem a barátja mert őt valahogy nem viszi rá a lélek a nagytestvér is volt tízéves és még emlékszik milyen volt amikor az apja megbüntette őt ugyanilyen komótos kíméletlen mozdulatokkal a képen látható izraeli katona az apjától tanulta meg (ahogy az apja is az ő apjától) hogy hogyan kell megbüntetni a nála gyengébbet amiért az nem fogadott szót amiért kényelmetlenséget okozott és egy másik apától a parancsnokától kapta a megerősítést arra vonatkozólag hogy hogyan érdemes bánni a területeken élő jogfosztott palesztinokkal ha a képen látható izraeli katona szolgálatának elején még nem gyűlölte az arabokat mire leszerel biztosan gyűlölni fogja őket nem lesz más választása máshogy nem fog tudni elszámolni a lelkiismeretével és zsidó örökségével ami tucatnyi vallási törvényben tiltja a lopást és védi az árvát az özvegyet az idegent a gyengébbet a szegényebbet a képen látható izraeli katona csak úgy fog tudni elszámolni a lelkiismeretével és zsidó örökségével ha megmagyarázza magának hogy a tíz éves ádám igenis rászolgált erre a büntetésre barukh nem tehet róla de gombóc a torkában egyre nagyobbra nő és egyre jobban fojtogatja őt ahogy ádámot és a katonát nézi arra gondol hogy a területek megszállva tartása egyszerűen חילול השם örökkévalócska nevének megszentségtelenítése mert gyűlöletre bosszúra és bűnre tanít mindenkit minden katonát minden ádámot minden oldalon barukh nem politikus nem tudja hogy mi a megoldás erre a helyzetre csak azt tudja hogy amikor az ország védelmére felesküdött katonákból biciklitolvajok lesznek akkor nem jó úton járunk mindig tudta hogy valami nem stimmel vele hogy képtelen beilleszkedni  a társadalom megbecsült tagjává válni hiába jósoltak neki fényes jövőt gyerekkorában és fiatalkorában családtagjai és barátai alkotó- és üzlettársai egy-két rövidebb (és megmagyarázhatatlan) időszakot leszámítva még az is megoldhatatlan feladatot jelentett a számára hogy eltartsa önmagát később pedig a családját amphetamin vagy xanax nélkül még az is kihívást jelentett a számára hogy emberek közé menjen  ráadásul mindig azt hitte hogy ez az ő hibája hogy ő nem igyekszik eléggé ő túlérzékeny ő felelőtlen ő lusta bárhol bármivel próbálkozott az útját mindenhol befejezetlen projektek be nem tartott ígéretek és halmozódó adósságok kísérték barukh negyvennyolc évet szégyenkezett végig az eredménytelensége miatt a kudarcai miatt önmaga miatt  negyvenhárom éves korában alijázott feleségével és két kisfiával és kezdett új életet az arava sivatag déli csücskében az ország legkisebb kibucában a világ vége után balra negyvenöt éves korában a sivatag békéjében munka mellett kezdte el írni terápiás szabadverseit  ezeket a verseket olvasva fordultak hozzá pszichológusok és pszichiáterek és javasolták neki hogy végezzen el bizonyos vizsgálatokat ezután beszélt barukh neurológussal és pszichológussal izraelben és pszichiáterrel és autizmussal foglalkozó szakemberrel magyarországon  negyvennyolc éves volt amikor megtudta hogy egész életében asperger-szindrómában adhd-ben és unipoláris depresszióban szenvedett negyvennyolc éves volt amikor megtudta hogy milyen felesleges volt egész életében szégyenkeznie az eredménytelenségei a kudarcai és önmaga miatt hogy milyen hiábavaló folyton azzal próbálkozni hogy másmilyen legyen hiszen közel ötven év kudarcai és bűnei mögött nem egy szar ember rossz döntései álltak (ahogyan egészen addig hitte) hanem egy agy és egy idegrendszer ami folyamatosan fuldokolt egy neurotipikus többség által létrehozott és működtetett világban és ami minden eszközt megragadott hogy egy-egy pillanatra levegőhöz jusson  ha barukh nem alijázik és a sivatag békéjében nem kezdi el írni terápiás verseit akkor soha nem tudja meg az igazságot ha nem alijázik és magyarországon marad akkor az elmúlt hat évben már belefulladt volna a szégyenbe ha nem kezdi el írni terápiás sivatagi verseit akkor hozzá hasonló emberek nem tudták volna meg hogy az eredménytelenségeikkel a kudarcaikkal és a szégyenükkel nincsenek egyedül  miután megkapta a diagnózisait barukh másodszor is új életet kezdett ma negyvenkilenc éves a családjával jeruzsálem szélén él verseket ír felolvasó esteket tart könyveket ad ki és gyógyszereket szed amik az amphetaminnál és a xanaxnál kíméletesebben tartják egyensúlyban a lelkét és az idegrendszerét új módszereket tanul amik a neurotipikus többség világában úgy segítenek eligazodnia és túlélnie hogy közben nem kell megerőszakolnia sem a lelkét sem az idegrendszerét negyvenkilenc évesen barukh elölről kezd mindent  az összekapcsolódást önmagával és a világgal és egy fenntartható megélhetés megteremtését ezúttal szégyenkezés nélkül elfogadva az eredménytelenségeit a kudarcait önmagát vagyis úgy ahogy eddig még soha nem csinálta  fogalma sincs hogy sikerülni fog-e nekem sincs fogalmam hogy sikerülni fog-e neki de itt leszünk hogy beszámoljunk róla bárhogyan alakuljon is  ez a zavarbaejtő üzenet várta az időutazó kommandó tagjait ezernyolcszáz-nyolcvankilenc május elsején az osztrák-magyar monarchia braunau am inn nevű városkájának postahivatalában: a baby hitlert megolni nem kell felnetek jo lesz ha mindenki egyetert en nem ellenzem amikor megszületett előbb fred aztán lelus barukhban változás indult el aminek következtében az időt is másképpen kezdte érzékelni gyerekei születése előtt az idő olyan volt a számára mint egy zacskó spaghetti folyton végtelen számú választási lehetőség végtelen számú lehetséges idővonal hevert előtte és mind egy távoli jövőbe mutatott úgy tűnt hogy az események egymást követik és hogy bizonyos dolgoknak előbb-utóbb eljön az ideje ha pedig mégsem jön el akkor az azért van mert barukh nem igyekszik eléggé ezekben a pillanatokban barukh egy matracon fekszik egy kiüresített lakásban a családtagjai szintén különböző matracokon szanaszét a lakás különböző pontjain a bútoraik a könyveik és a téli ruháik az imént érkeztek meg egy raktárba ott várják hogy kiderüljön hogy barukh és családja hol folytatják izraeli életüket a raktározási díjat egy hónapra fizette ki barukh annyi idejük van kitalálni a következő lépést ha barukh még mindig hinne abban hogy az idő lineárisan halad az események pedig egymást követik vagyis bizonyos dolgoknak eljön az ideje (neki például benőhetne végre a feje lágya) akkor most nagyon rosszul érezné magát egy lúzernek érezné magát aki nem igyekszik eléggé aki közel az ötvenhez úgy él a családjával mint egy hippi mint egy nomád teljesen a feje tetejére állítva mindenfajta józan sorrendiséget kész szerencse hogy barukh már nem hisz abban hogy az idő egy zacskó spaghetti amióta megszülettek a gyerekei barukh idő-érzékelése egyre jobban hasonlít a tralfamadoriakéhoz amióta megszülettek a gyerekei barukh azt hiszi hogy az idő egy fej hagyma vagyis a pillanatok a napok és az évek úgy simulnak egymáshoz mint a hagyma rétegei nem múlnak el nem haladódnak meg hanem a nagy egész részeivé válnak amikor barukh azt írta hogy nem tehet róla nem tudja gyűlölni orbán viktort mert a zsír és a hatalom alatt vonyító kisfiút látja benne akkor nem felmentette orbánt nem takargatta őt a traumáival nem azt vonta kétségbe hogy orbán viktor ebben a pillanatban egy felnőtt ember-e vagy sem hanem igyekezett átadni azt az élményt amit ő barukh akkor él át amikor ránéz az alcsútdobozi orbán viktorra vagy a baby hitlerre vagy önmagára ha most odamegy a tükörhöz vagy a szomszéd csípőficamos kisfiúra nem spaghettiket lát hanem hagymákat nem egymás után következő traumákat és bűnöket amiket vagy összekötünk vagy sem hanem egymáshoz simuló pillanatokat a múltból a jelenből és a közeljövőből ha ránéz az alcsútdobozi orbán viktorra akkor nem egy miniszterelnököt lát hanem egy fej hagymát rengeteg egymáshoz simuló réteggel álmokat és csalódásokat síró embereket akiket nem öleltek át őt sem és ő sem nagyon-nagyon-nagyok sok akaratot hogy megvédje magát az erőszakos apáktól úgy hogy felfalja őket vagy úgy hogy az örökösükké szegődik és kitanulja tőlük a furfangot és az agressziót egy valamit nem lát barukh: túl sok döntést jó és rossz között illetve lát valamennyit kezdetben többet később viszont egyre kevesebbet mert ahogy ez a hagyma egyre jobban megismerte magát úgy jött rá hogy a jó és a rossz kérdését előbb-utóbb úgyis lesöpri az asztalról a fájdalomtól való félelem úgyhogy inkább hagyjuk is és összpontosítsunk a lényegre a túlélésre a tralfamadoriak egyébként azt mondják hogy a homo sapiens-en kívül nincs még egy magát intelligensnek tartó faj az univerzumban amelyik abban a hitben ringatná magát hogy szabad akarata van és dönthet a saját sorsa felől ahogy öregszik barukh egyre hajlamosabb ráhangolódni a tralfamadoriakra részben ezért részben pedig azért mert a legtöbb hagymából túl sok egymáshoz simuló réteget lát barukh képtelen gyűlölni emberi lényeket nem csak orbán viktort nem de adolf hitlert vagy a barukh fiát a jövőben esetleg lefejező isis-harcost sem és ezt nem úgy mondom hogy barukh ettől milyen csodálatos ember nem nem-gyűlölni nem jó az embert egy csomó társaságból kiutálják emiatt nem bíznak benne és az ember hajlamos magára maradni a nem-gyűlöletével ezért barukh egy csomóféle gyógyszert szed csak azért hogy kevesebb réteget lásson és jobban tudjon gyűlölni és több klubban elfogadják tagnak de sajnos a gyógyszerektől nem lesz kevesebb réteg csak annyit javul a helyzet hogy barukh ritkábban telítődik túl a rengeteg réteg láttán így van ez… amikor a huszonegyedik század második felében izrael létrehozza az időutazó kommandót hogy a múltban jó előre kivégezhesse a holokauszt összes szellemi atyját barukh nem lesz a csapat tagja nyilván… nem csak azért nem mert túl öreg lesz (már most is az) hanem azért sem mert a toborzó bizottság egyetlen tagja sem tartja majd alkalmasnak arra hogy egy újszülött csecsemőt jégretegyen még akkor sem ha tudván tudja hogy az illető csecsemő a baby hitler azonban nem barukh lesz az egyetlen izraeli aki úgy gondolja majd hogy csecsemők megölése minimum גבולי problémás etikai szempontból így aztán amikor az időutazó kommandó egy nappal a baby hitler születése után ezernyolcszáz-nyolcvankilenc május elsején megérkezik braunau am inn-be a hatalmas osztrák-magyar monarchia ezen álmos kisvárosába egy zavarbaejtő üzenet várja majd őket a postahivatalban: a baby hitlert megolni nem kell felnetek jo lesz ha mindenki egyetert en nem ellenzem  barukh nem tehet róla nem tudja gyűlölni ezt a gyönyörű-ronda embert mert a zsír és a hatalom alatt vonyító kisfiút látja benne aki pontosan ugyanannyira vágyott arra hogy szeressék mint az összes többi kisfiú de akit szeretet helyett az apja félni tanított meg a család női tagjai pedig nem tudták megvédeni tőle aki számára ezért bűn minden gyengeség és akinek a lelke eredendően sérülékenyebb volt a többi megvert és megalázott kisfiú lelkénél pontosan annyival sérülékenyebb amennyivel több zsír és hatalom van rajta ma pontosan annyival volt sérülékenyebb mint amennyivel több zsírt és hatalmat kellett felépítenie önmaga köré azért hogy biztonságban érezhesse magát barukh nem tudja gyűlölni ezt a vonyító kisfiút mert a világon nincs annyi zsír és hatalom amennyi mögé elbújva valaha biztonságban érezhetné magát mert egy sötét sarokból mindig felbukkan egy apafigura nadrágszíjjal a kezében akitől a család bűnös női tagjai nem tudják megvédeni őt most éppen putyin rázza az öv csatját és az eu vezetői tördelik a kezüket barukh tart ettől a gyönyörű-ronda zsíros és hatalmas férfiba bújtatott vonyító kisfiútól mert az nem tudja hogy mi a szeretet nem ért a szeretet nyelvén semmilyen nyelven nem ért csak a félelemén és aki ezért képes lesz az egész világot elpusztítani csak hogy csillapodjon benne a rettegés tegnap délután olyan turbulencia volt az égben magyarország felett hogy a tel avivi gép utasai közül többen sírni kezdtek barukh szomszédja eltakarta a szemét és a smá iszráelt ismételgette barukhnak pedig aki amúgy kimondottan szereti a turbulenciákat (a memento mori miatt) olyan hányingere lett hogy elfogadta a szomszédjától az alkoholtartalmú nem-vegán sütit és magába tömte az egészet egyedül a sor végén ülő marokkói-izraeli nagymama volt nyugodt ő csak mosolygott és azt ismételgette hogy amíg barukh itt van a közelben ez a mosolygós hatalmas ember addig ő nem fél (barukhot valamiért imádni szokták a marokkói-izraeli nagymamák) (talán megérzik hogy barukh otthon érzi magát a társaságukban) barukh mindenesetre visszamosolygott rá és azt mondta neki hogy הכל יהיה בסדר minden rendben lesz  mialatt anna frank nyolcvan évvel ezelőtt amszterdami rejtekhelyén elkezdte írni a naplóját... ...az oroszországi pogromok elől amerikába menekült zsidó gengszterek tucatjai gyilkoltak halomra keresztény férfiakat erőszakoltak meg keresztény nőket brooklyntól floridán át egészen las vegasig mialatt hetvenkilenc évvel ezelőtt anna frank a naplóját írta... ...a lengyelországi antiszemitizmus elől palesztinába menekült zsidó terroristák tucatjai robbantottak fel a brit birodalmat szolgáló keresztény katonákat és civil tisztségviselőket az akkor még a brit birodalomhoz tartozó jeruzsálemben kurvára egyszerű és civilizáltnak tűnő dolog a tizenhárom éves zsidó anna frank naplóját olvasni valahol európában egy kényelmes karosszékben és arra gondolni hogy az a hatmillió zsidó akiket a gonosz nácik elpusztítottak biztosan mind pirospozsgás jóravaló szorgalmas és törvénytisztelő állampolgárai voltak különböző európai országoknak nem így volt a zsidók között is voltak jófejek és voltak nem kimondottan jófejek géniuszveszély! de ettől még BŰN volt elpusztítani hatmillió lelket közülük ettől még BŰN volt segíteni a gyilkosok munkáját vagy egyszerűen csak félrenézni amikor dolgoztak BŰN volt aktívan vagy passzívan hozzájárulni a zsidó anna frank és családja és népe elpusztításához BŰN volt mert ahogy az emberek nem jók vagy rosszak hanem leginkább közepesek olyan közepesek mint barukh vagy mint te kedves barátom hol egy kicsit közelebb a jósághoz hol egy kicsit távolabb tőle úgy a népek sem jók vagy rosszak hanem leginkább közepesek olyan közepesek mint a zsidók vagy mint a magyarok vagy mint az afgánok ezért ma is BŰN hagyni az afgán anna frankot a szír anna frankot a nigériai anna frankot vagy bármely menekült anna frankot és családjaikat és népeiket éhezni megfagyni és vízbe fulladni a civilizált európa végein arra hivatkozva hogy a népeiknek vannak olyan férfi tagjai akik keresztény férfiakat gyilkolnak halomra keresztény nőket erőszakolnak meg és keresztény katonákat és civil tisztségviselőket robbantanak fel a zsidó anna frankot a családját és a népét megítélni a brooklyni zsidó gengszterek vagy palesztinai zsidó terroristák tettei alapján fasizmus az afgán anna frankot a családját és a népét megítélni muszlim fundamentalisták vagy tálib harcosok tettei alapján pontosan ugyanilyen fasizmus aki ilyet tesz fasiszta pont aktívan vagy passzívan hozzájárulni bármely menekült nép pusztulásához azon az alapon hogy megérdemlik a sorsukat hiszen vannak nem kimondottan jófej tagjaik népirtás nácizmus pont egyébként nem gond van ilyen senki sem tökéletes a fasiszták és a nácik sem barukh együtt tud ezzel élni agyfaszt és gyomorgörcsöt azoktól a kifinomult európaiktól kap akik a fasizmusukat megpróbálják tényekkel alátámasztani akik megpróbálnak úgy tenni mintha nem pusztán félelem és előítélet és gyűlölet mozgatná őket hanem valamiféle higgadt ésszerűség akik a fasizmusukat megpróbálják úgy becsomagolni mintha az végsősoron szalonképes lehetne egy szofisztikált európában pedig nem az a fasizmus semmilyen formája nem szalonképes uff barukh beszélt  barukh és családja a netflixet nézte egy sorozatot aminek norvégul hjem til jul a címe angolul pedig home for christmas romantikus komédia ez a love actually és a bridget jones modorában azzal a csavarral hogy nem londonban hanem oslóban játszódik és nem a kétezres hanem a kétezer-húszas években johanne a főszereplője a harmincas norvég ápolónő akit nyúz a családja hogy miért nincs még faszija mire ő csak hogy békén hagyják végre behazudja hogy van neki sőt azt is megígéri hogy karácsonykor elviszi a családi vacsorára itt kezdődnek a kalandok érdemes megnézni mind a két évadot tök cuki az egész de a vers szempontjából nem ez a lényeg hanem az hogy a történet egy pontján egy teljesen lényegtelen pillanatban johanne azt mondja talán a kórházban ahol dolgozik talán a főnővérnek barukh már nem emlékszik hogy insallah! aztán egy másik epizódban egy hasonlóan lényegtelen pillanatban egy másik szereplő barukh már arra sem emlékszik azt mondja hogy ualla…! ráadásul mindketten mindkét alkalommal mindkét szót tökéletesen autentikus hangsúllyal barukh már az insallahnál felkapta a fejét de a uallanál végképp elérzékenyült óóó... ezek a mi szavaink... a kedves és játékos mégis idegen hangzású norvég szavak és mondatok áradó csobogásából váratlanul kiragyogott ez a két hazai szó ez a két közel-keleti szó amik eredetileg arab szavak voltak de már az egész közel-keleten használják őket indiától marokkóig még akkor is ha nem arabul vagy nem csak arabul beszélnek az adott országban mint indiában pakisztánban iránban törökországban vagy izraelben még akkor is ha nem muszlimok azok akik használják hanem zsidók vagy keresztények pedig mindkét szó allah-hoz kapcsolódik ahhoz az الله-hoz akit a zsidók יהוה-ként ismernek a keresztények pedig istenként az első szó az insallah إن شاء الله azt jelenti hogy ha allah is úgy akarja akkor használjuk amikor szeretnénk ha valami megtörténne de tudjuk hogy nem csak rajtunk múlik hogy megtörténik-e “nem csak rajtunk múlik” értsd: allah-on múlik örökkévalócskán istenen karmán univerzumon jószerencsén a második a ualla (wallah) وَاللّة pedig azt jelenti hogy allah-ra esküszöm per esküszöl per esküszik héberül kb egymillió értelemben használjuk és a hangsúlyozásból lehet tudni hogy éppen melyikben esküdj! nahát...! értem… ugye! stb a kérdés most már csak az hogy hogy kerültek ezek a szavak egy norvég nyelvű netflix-sorozat karaktereinek szájába? illetve hogy lehet az hogy a norvég színészek ilyen autentikusan használják őket? és végül hogy lehet az hogy az alkotók azt feltételezték hogy a norvég nézők majd értik ezeket? a válasz viszonylag egyszerű és barukh számára igazán szívmelengető ezeket a szavakat menekültek vitték magukkal norvégiába szír iraki afgán menekültek akiket a norvég társadalom nem csak beengedett az országába de azt is hagyta támogatta hogy integrálódjanak magyarul hogy a norvég társadalom részei legyenek nem csak az országnak de a társadalomnak is vagyis nem befogadó táborokban élnek biztonságos távolságban az igazi norvégoktól hanem velük közöttük az ő városaikban az ő falvaikban ... ez az együttélés persze nyilván nem konfliktusmentes barukh is látott olyan videót amin egy skandináv város áruházában a muszlim menekültek felmásztak a mindenki karácsonyfájára mert vagy nem tudták hogy mi az vagy tudták és pogányságnak tartották vagy valamilyen más ok miatt az emberek együttélése feszültségekkel jár nem csak a menekülteket befogadó norvégiában de a menekültekkel szemben kevésbé kegyes magyarországon és észak-koreában is a netflix-sorozat norvégiája esetében a különbség az hogy azok az emberek akik eredetileg ott laknak egy bizonyos helyen úgy döntenek hogy nem adják meg magukat az idegenektől való félelemnek és a félelmetes idegenek gyűlöletének hanem a szeresd felebarátodat mint önmagadat mózesi törvényét követik azt a törvényt amit az a יהושע בן יוסף nevű közel-keleti fiatalember is követett akit a keresztények jézusként ismernek és akiről úgy tartják hogy kétezerhuszonegy évvel ezelőtt éppen ma este született éppen karácsony este azon az estén amelyiken johanne története is kiteljesedik a netflix-sorozat norvégiájában ugyanis attól még nem került veszélybe a karácsony hogy karácsonyt nem ünneplő muszlim menekülteket fogadtak be nem :) amikor ugyanis az ember jót cselekszik nem elveszít dolgokat hanem megtalál nem szegényebb lesz hanem gazdagabb talán nem pénzben hanem például kultúrában mint a norvégok és nem csak ezzel a két szóval mert ez a két szó csak a jéghegy csúcsa ahogy a közel-keleten úgy norvégiában is szavakat ízeket dallamokat ünnepeket prófétákat és isteneket adunk egymásnak befogadók és befogadottak mind gazdagodnak ... szegényebb csak a homokozó sarkában magányosan duzzogó kisfiú lesz aki a többieket is megpróbálja meggyőzni arról hogy az újat az idegent és az ismeretlent félni és gyűlölni kell a homokozó sarkában magányosan duzzogó kisfiúnak talán több pénze és több hatalma lesz amikor felnő mint a homokozóban együtt játszó többi gyereknek talán de a szíve biztosan szegényebb lesz ... karácsony délutánján barukh azt kívánja magyarországnak hogy jövőre az ideinél legyen gazdagabb karácsonya! nem elsősorban anyagi értelemben! kevesebb félelmet kevesebb gyűlöletet több szeretetet és több szolidaritást kíván a magyaroknak persze tudja hogy a legkevésbé sem rajta múlik hogy ez megtörténik-e ezért ezen a délutánon csak ennyit mond: insallah jövőre gazdagabb karácsonyotok lesz! barukh megvette magyarországon Dr. Gabor Mate könyvét az adhd-ról amit ajánlottatok neki és vett még egy másik könyvet is ami az aspergerrel élő gyerekeknek és felnőtteknek segít élni amikor barukh először nyitotta ki és kezdte olvasni ezeket a könyveket úgy érezte magát mint aki hazaérkezett mint amikor harry először látogat el weasley-ékhez és érti meg hogy ő harry potter nem egy alulteljesítő mugli hanem egy normális varázsló ami nem azt jelenti (nyilvánvalóan) hogy a varázslók jók a muglik pedig rosszak vagy fordítva inkább csak azt hogy harry hová tartozik hol van otthon szóval ahogy harry weasley-ékhez érkezett haza egy addig ismeretlen otthonba úgy érkezett meg barukh az adhd-s máté gábor könyvébe és az aspergeres gyerekekről és felnőttekről szóló könyvbe és értette meg hogy ő nem egy alulteljesítő neurotipikus hanem egy normális neurodivergens hogy azok a dolgai amik miatt mindig is szégyent és bűntudatot érzett amik miatt azt érezte hogy ő nem egy jó ember azok igazából soha nem az ő választásai voltak hanem adottságok hogy például a figyelmetlensége a képtelensége hogy úgy figyeljen oda a szeretteire a dolgokra amik a szeretteinek fontosak ahogy szeretne ahogy megérdemelnék nem a szívéből hiányzó szeretet és törődés következménye hanem az agyában az idegrendszerében jelen lévő figyelemhiányé vagyishogy géniuszveszély! figyelmetlenség = figyelemhiány hogy például ahogy papes ugyanúgy ő is képtelen odafigyelni még azokra a válaszokra is amiket a szerettei azokra a kérdésekre adnak amiket ő maga tett fel nekik! mi volt az iskolában? kérdezte annak idején papes és kis barukh válaszolt de aztán néhány perc múlva papes újra megkérdezte: mi volt az iskolában? mintha kis barukh soha nem is válaszolt volna mintha papest tökéletesen hidegen hagyta volna kis barukh válasza (nem úgy ahogy a filmekben amikben a figyelmetlen szülő azt sem hallja meg amikor a gyerek viccből azt mondja neki hogy leégett az iskola mert a figyelemhiányos idegrendszer csak a számára unalmas információkkal szemben kiszolgáltatott ellenben a szenzáció a dráma a trauma magával ragadja elsodorja) szóval akkor ez nagyon rosszul esett kis barukhnak és eldöntötte hogy amikor ő nagy lesz mindig oda fog figyelni arra amit a gyerekei arra a kérdésre válaszolnak amit ő maga tett fel nekik és tessék! mi ez? egy átok? hát milyen apa férj ember vagyok én??? tette fel magának annyiszor a költői kérdést nagy barukh amióta férj és apa lett és önmagában mindig ugyanúgy válaszolta meg: önző szeretni odafigyelni törődni képtelen szar apa férj ember amikor kinyitotta és olvasni kezdte ezeket a könyveket hosszú idő után először érezte magát olyan embernek akinek joga van ahhoz hogy szeressék hogy tartozzon másokhoz és hogy otthon érezze magát a világban hogy joga van tökéletlennek és alulteljesítőnek lennie egy neurotipikus világban hogy nem kell magyarázkodnia nem kell megváltoznia nem kell eljátszania azt hazudnia hogy ő nem az aki nem kell mert itt ezeken a lapokon értik őt és nem annak ellenére mondják neki hogy isten hozott érezd magad otthon amilyen hanem éppen azért  hazajöttél a gyűjtögetésből vagy a vadászatból túlélted amikor délután a vízesés mellett az erdőben a kardfogú tigris rád vetette magát csak a karma súrolta végig a hátadat miközben lezuhant a szakadékba a szerelmed viszont... odaugrott hogy megvédjen téged és a ruhája széle beleakadt a tigris kardfogába és a hatalmas állat magával rántotta a szakadékba odaveszett ő is a tigris is azóta egy szót sem szóltál némán sétáltál hazafelé a barlangba és most is csak ülsz a tűz mellett a lábad felhúzva karod a lábad körül fejed a térdeden és a lángok között szerelmed arcát nézed nem tudod szavakba önteni hogy mit érzel ezért inkább nem mondasz semmit melletted lajos ül aki szintén ott volt amikor a kardfogú tigris rátok támadt és előbb suttogva aztán egyre hangosabban kezdi mesélni azt hogy mi történt a szakadék szélén hogyan halt meg a szerelmed és hogyan menekültél meg te és a törzs többi tagja néha rímel amit mesél néha nem az arcodon végigfolyik egy könnycsepp és valaki feláll mögötted és a barlang falához lép és festeni kezdi a kardfogú tigrist és az embereket és a félelmet és a fájdalmat és a menekülést és neked már záporoznak a könnyeid és a szíved újra megszakad mint délután a tested pedig újra adrenalinnal telik meg de közben lassan-lassan jobb is már mert a kövek leesnek a szívedről ahogy kizokogod magadból szerelmed halálát és végül felállsz és te is bekapcsolódsz a táncba a tűz körül és ugrálsz és rázod magad és együtt kiabálod a szerelmed nevét lajossal és a törzs többi tagjával és ha akkor belép a barlangba viktor és szilárd a főnök és az embere akik külön vadásztak (vagy ki tudja mit csináltak) és szilárd azt mondja hogy mi ez a szar vers amit lajos szaval mi ez a szar barlangrajz ami a délutáni kalandot meséli el és mi ez a szar vonaglás amit ti tánc címén csináltok akkor nem azt gondolod hogy kurva mindegy hogy mit mond szilárd? kurva mindegy nem volt ott amikor a kardfogú rátok támadt nem volt ott amikor a szerelmed a szakadékba zuhant és nem volt ott amikor a tűz mellett némán ültél és meg akartál halni mert a szerelmed nélkül nincs értelme az életednek nem kurva mindegy hogy mit mond szilárd aki nem volt ott aki nem tud semmit rólad a törzsről a versről a festményről a táncról nem kurva mindegy? vannak akik úgy tartják hogy a legrosszabb tanács amit egy izraelinek adni lehet hogy legyen önmaga mert ne! ne legyen önmaga! istenments! már így is túlságosan hangos túl sokat hadonászik túl sokat panaszkodik túl sokat akadékoskodik és túl sokat hepciáskodik már így is túlságosan szabadjára van engedve túl szilaj önfeledt és zabolátlan már így is túl sok!!! barukh szorongva alijázott öt évvel ezelőtt úgy ült fel a repülőgépre hogy nem szerette és szégyellte önmagát nem az alija miatt hanem amiatt ami előtte történt évekig amiatt hogy eladta a lelkét az ördögnek de az ördög nem fizetette ki és így ő nem csak a lelkét veszítette el de még annak az árát is amiatt hogy magyarországon budapesten mindent feladott azért hogy beilleszkedjen de hiába adott fel mindent nem sikerült a beilleszkedés és így nem csak a beilleszkedést veszítette el de még azt is amit a beilleszkedésért feladott önmagát (mindent) barukh abban a reményben érkezett izraelbe hogy egyszer még napjainkban izraeli válik belőle nem csak papíron de látszólag is és akkor a magyarországról hozott szorongás és a szégyen ki fog radírozódni belőle mindörökre abban reményben érkezett izraelbe hogy ha eléggé akarja és eléggé igyekszik akkor száz százalékig le tudja vetkőzni galutnyik hátterét ki tudja tépni a gyökereit amik az európai diaszpórához kötik és akkor tényleg olyan lesz mint egy izraeli egy született izraeli legalábbis olyan amilyennek ő a született izraelieket látta szilajnak önfeledtnek zabolátlannak abban reménykedett hogy akcentus nélküli hébert fog beszélni felszabadult lesz és féktelen abban reménykedett hogy asszimilálódni fog hogy beolvad és eltűnik és soha többé nem fogja kívülállónak érezni magát… nem így történt és soha nem is fog így történni és ezt már szegény barukh is kezdi belátni soha nem lesz olyan mint egy született izraeli mert nem izraelben született és ha megpróbál úgy viselkedni mintha ő is itt született volna és erőnek erejével olyan gesztusokat és manírokat vesz magára amilyeneket a született izraeliek használnak akkor éppen azt veszíti el amitől a született izraeliek született izraeliek: vagyis hogy maguktól olyanok amilyenek . barukhnak aki vándor arameus családból származik és akinek a családja mindig is feltétel nélkül hitt az asszimiláció erejében nagyon nehéz elfogadnia azt hogy az asszimilálódásnak vannak határai hogy hiába akar hiába igyekszik nem lesz olyan mint egy született izraeli hogy hiába akart hiába igyekezett nem tudott olyan lenni mint egy született budapesti vannak akik úgy tartják hogy a legrosszabb tanács amit egy izraelinek adni lehet hogy legyen önmaga barukhnak öt izraeli évre volt szüksége ahhoz hogy megértse és belássa és elfogadja hogy a magyarországról hozott szorongás és szégyen egyetlen módon fog kiradírozódni belőle mindörökre és egyszersmind egyetlen módon lehet megközelítőleg olyan mint egy született izraeli: ha nem próbál meg született izraeli lenni ha felhagy azzal hogy valaki más próbáljon meg lenni más mint ami aki hanem inkább arra próbál meg rájönni hogy ki ő és mi ő aztán minden akaratával és minden igyekezetével azzá válni ami aki annyira hogy már neki is azt mondják hogy barukh! dáj! khálász! ennél jobban már ne legyél önmagad! már ez is túl sok!!! halál az arabokra! halál az arabokra! skandálta csütörtök este néhány száz szélsőjobboldali izraeli jeruzsálemben a damaszkusz kapunál a ramadán alkalmából imára gyülekező izraeli muzulmánoknak két héttel azután hogy becálel szmotrics szélsőjobboldali izraeli politikus azt nyilatkozta hogy minden muszlimnak tudnia kell hogy izrael kizárólag a zsidók országa és aki ezt nem fogadja el annak el kell innen mennie becálel szmotrics bibi netanjahu szövetségeseként került a parlamentbe a márciusi választásokon ha a következő tíz napban bibinek sikerül kormányt alakítania akkor becálel szmotrics miniszter lesz az izraeli kormányban... szombat reggel van barukh a kanapéján fekszik és a septembers of shiraz című regényt olvassa éppen azt a részt amiben az iráni forradalmi gárda által letartóztatott bebörtönzött és megkínzott zongorista és szocialista professzor és gyémántkereskedő összetalálkozik a börtön zuhanyzójában ahová hetente egyszer mehetnek megmosni magukat és a ruhájukat a három férfi meztelen testükön kínzások nyomai égésnyomok amiket a vallatók cigarettái égettek a bőrükbe véraláfutások és üszkösödő lábak a börtönön kívül a fundamentalisták forradalma előtt a három férfi teljesen különböző életet élt ami mégis összehozta őket a börtön zuhanyzójában az az hogy egyikük sem menekült el időben a fundamentalista terror elől hazájuk szeretete a kényelem és az ingatlanok amik nem voltak pénzzé tehetőek ott tartották őket barukhnak ismerős a börtönjelenet olvasott ilyenről faludy györgynél magyar börtönnel magyar vallatókkal magyar égésnyomokkal magyar véraláfutásokkal és magyarul üszkösödő lábakkal barukh egy olyan korban egy olyan országban született ahol és amikor még éltek a kínzók és a megkínzottak barukh még ismert olyan embert aki az ágya alatt egy telepakolt bőröndöt tartott arra az esetre ha menekülnie kell így hát amikor az iráni forradalomról olvas barukh lelki szemei előtt nem jól fésült színészek elevenítik meg a szereplőket hanem magyar fejek és magyar arcok amikor például a vallatókról olvas folyton józsi bácsit látja maga előtt a zsíros kis kopasz munkásőrt aki feleségével annus nénivel barukhék szomszédjában lakott barukh gyerekkorában ahogy eszébe jut józsi bácsi barukh leengedi a könyvet és a szeme végigfut a jeruzsálemi lakáson a zongoristára és a szocialista professzorra és a gyémántkereskedőre gondol és bibire és becálel szmotricsra és az arabok halálát kívánó szavazóira barukh arra gondol hogy hálistennek nekik nincsen semmilyen ingó- vagy ingatlan tulajdonuk ami ne férne el egy-két bőröndben és amit fájna hátrahagyni ha menekülni kell barukh nem arab sőt zsidó de eleget élt és tanult ahhoz hogy tudja hogy azok akik most az arabok halálát követelik előbb-utóbb a barukh-hoz hasonló deviáns bajkeverők per árulók halálát is fogják követelni ha elég biztatást kapnak barukh nem tehet róla de szombat reggel fejben csomagolni kezd ez maradhat ez mindenképpen jön ez nem kell ez maradhat ez jön barukh nem mozdul a kanapéján fekszik mellkasán az iráni forradalomról szóló regénnyel csak a feje dolgozik nem tehet róla nem direkt csinálja amikor a szombat kimenetele után visszakapcsolódik az életbe és elolvassa a híreket barukh látja hogy péntek éjjel harminchat rakétát lőttek gázából az országára és barukh mégis bibi és szmotrics és a nácik miatt aggódik barukh szereti izraelt zsidókkal és arabokkal és muzulmánokkal és keresztényekkel szereti az utcákon a héber az angol és az arab feliratokat magáénak érzi az országot így színesen nem igényel kizárólagosságot mert nem érzi izraelt kevésbé a magáénak attól hogy mások is a magukénak érzik barukh szereti izraelt úgy szereti ahogy a zongorista és a szocialista professzor és a gyémántkereskedő szerette iránt és ahogy faludy szerette magyarországot  dehát az a finom része! magyarázza hasszán a pult túloldaláról a decens bécsi hölgynek aki egyik lábáról a másikra állva keresi helyét a türkis nevű közel-keleti büfében a mariahilferstraße-n és próbál megrendelni két shawarmát ki tudja kinek ki tudja miért talán az irodában fáradt bele valaki végre a knedel-be a kraut-ba és a wurst-ba és szeretett volna valami kis változatosságot vagy a hölgy barátnői vették rá őt erre a kulináris kalandra vagy perzsa szeretőjét borították el a honvágy feltartóztathatatlan hullámai és az ő lelki egyensúlyának helyrebillentését hivatottak szolgálni a közel-keleti zamatok vagy egyik sem a hölgy mindenesetre tanácstalan a vasrúdon sülő húst méricskéli vajon milyen állatból készült? vajon megfelel az európai uniós szabványnak? a húsra mutat és azt kéri hogy hasszán ne a ropogósra sült részből vágjon neki mire hasszán levág egy darab húst a ropogósra sült részből hüvelyk- és mutatóujja közé fogja és a hölgy felé nyújtja miközben ezt magyarázza: de hát ez a finom része! a hölgy fürkészve figyeli hasszánt és a húst barukh és judit ismeri ezt a fürkésző tekintetet volt hogy ők is kaptak belőle barukh az eiláti italüzletben judit a jeruzsálemi írószerboltban amikor nem legelsőre értették meg amit egy vevő kért egy vevő aki kevésbé volt együttérző az új bevándorlókkal ők visszakérdeztek hogy עוד פעם? még egyszer? a vevő pedig türelmetlenül bizalmatlanul és egy csipetnyi viszolygással nézett rájuk ugyanúgy ahogy a decens hölgy hasszánra a bécsi közel-keleti büfében pedig hasszán igazán jót akar nem akarja felrobbantani a hölgyet vagy rpg-vel szétlőni a fejét csak egy jó shwarma-t akar neki készíteni de a hölgy ezt nem tudja ő csak az idegenséget érzékeli ő még régi világban nőtt fel abban a világban amiben a frissen borotvált elegáns pincér elbűvölően mosolyog és meghajol és teljesíti a kedves vevő minden óhaját abban a régi világban amiben a hasszánhoz hasonló füstös képű bevándorlók nem vetemedtek arra hogy aranyvérű bécsiekkel kezdeményezzenek beszélgetést azok étkezési szokásairól a hölgy nem érti hasszánt nem érti a shwarma-t és nem érti hogy hasszán nem egy pincér pláne nem egy elbűvölő mosolyú bécsi pincér persze hasszán sem érti a hölgyet nem érti hogy hiába igyekszik mert mindenestül irritálja a hölgyet a bőrszíne az akcentusa a szaga és a zene amit munka közben hallgat két kultúra a hölgy és hasszán két nem egyenrangú kultúra a hölgy otthon van hasszán pedig elmenekült otthonról mert tizennyolc évvel ezelőtt repülőgépek helikopterek tankok és idegen katonák érkeztek az országába és meggyilkolták hasszán egymillió honfitársát amikor hasszán hátat fordít a pultnak hogy letegye a levágott húsdarabot a hölgy pofát vág mein-gott-in-himmel pofát félig önmagának félig barukh és judit felé akikről tévesen azt feltételezi hogy ugyanolyan fehér emberek mint ő három éve hogy barukh nem járt bécsben azelőtt pedig tíz éve és most ennyi év után örömmel szívja magába az egykori császárváros palotái és templomai közé beszivárgó és gyökeret eresztő közel-keleti illatokat ízeket színeket dallamokat és mozdulatokat tetszik neki ez az új bécs ez az új európa ez a zsidó-keresztény-muszlim bálágán-fauda-káosz otthonosabb mint a régi volt amikor a hölgy távozik barukh és judit kerül sorra ugyanúgy válogatják össze a salátákat maguknak és a gyerekeknek ahogy jeruzsálemben szokták a mahane jehuda piacon kedvenc falafelesüknél barukhnak mehet humusz és csípős is frednek csak humusz csípős nélkül juditnak és lelusnak humusz és csípős nélkül mindezt kézzel-lábbal angol-német keveréknyelven mert hasszán épp annyira tud angolul amennyire barukh és judit németül barukh és judit jól mulat hasszán kevésbé ő nem turista amikor végre fizetésre kerül a sor judit hasszánra mosolyog sukrán mondja neki hasszán felkapja a fejét és juditra néz judit megkérdezi hogy honnan jött mire hasszán azt válaszolja hogy irakból bagdadból földi gondolja barukh nem a fejével gondolja a szívével most hasszán kérdezi juditot hogy honnan jött magyarországról izraelből válaszolja ő hasszánnak megcsillan valami a szemében önkéntelenül a decens bécsi hölgy után pillant aztán visszanéz juditra öklét a mellkasára teszi úgy mondja: sálom! judit is a mellkasára teszi az öklét úgy mondja: száláám! így köszönti egymást két migráns két vadember két halálos ellenség egy terrorista nemzet és egy apartheid állam két polgára a civilizált európa szívében honnan jöttél? kérdezi a doktornő miközben könyékig nyúl barukh szájába füstös érzelmes mégis tekintélyt parancsoló hangja van mint örökkévalócskának magyarországról… nyögi barukh a doktornő kezével és egy fúróval a szájában ó! és mikor? négy éve… nyöszörgi barukh és mivel foglalkozol? אני משורר… szuszogja micsoda? kérdez vissza a doktornő mert nem érti hogy mit beszél barukh tele szájjal מ-שו-רר! ad bele apait-anyait barukh á! költő! kiált fel a doktornő imádom a költészetet! borges… fernando pessoa… ismered őket? barukh a kezével mutatja hogy valamennyire a doktornő argentínából alijázott és most itt ebben a kelet-jeruzsálemi fogászatban dolgozik ahogy az orosz asszisztensnő is aki amikor meghallja hogy költészetről van szó behajol a képbe alul fekszik barukh tátott szájjal felette az argentin doktornő és az orosz asszisztensnő miről van szó? kérdezi az utóbbi barukh költő válaszolja a doktornő és a páciens felé bök a fejével ó! mondja az asszisztensnő van egy orosz költő is izraelben nagyon híres! nagyon-nagyon híres! tényleg? kérdezi a doktornő itt izraelben híres? neeeeem! rázza a fejét az asszisztensnő moszkvában! és miről írsz verseket? kérdezi a doktornő barukhtól על החיים… nyögi barukh és kezével a fogászati szék karfáját szorítja a szeme sarkában könnycseppek gyűlnek á! az életről! nyugtázza elismerően a doktornő az asszisztensnő barukh-hoz hajol: családról? barukh bólint háborúról? barukh megint bólint imádom a könyveket! veszi vissza a szót a doktornő de a virágokat is szereted? ugye? kérdezi tőle az asszisztensnő a doktornő hitetlenkedve fordul az asszisztensnő felé: inkább a könyveket barukh halkan alig hallhatóan vonyít mint egy kölyökfarkas a doktornő bátorítólag ránéz: tudod ki a kedvencem? minden és mindenki felett? barukh óvatosan megrázza a fejét: nem tudja sándor márai! kiáltja a doktornő egy pillanatra kihúzza a kezét barukh szájából csakhogy a tenyerét a mellkasára tehesse behunyja a szemét amikor először olvastam tőle teljesen sokkba kerültem! nem hittem hogy lehetséges ilyen! kinyitja a szemét barukh fölé hajol úgy mondja: márai belelát a nőkbe! szinte egészen beléjük mászik! soha nem olvastam egyetlen férfi írót sem aki ennyire értette volna hogy mi zajlik a nőkben! barukh egészen különösen érzi magát ott kelet-jeruzsálemben a fogászati rendelőben néhány száz méterre attól a helytől ahol néhány nappal korábban még arabok és zsidók lincselték egymást a végtagjai remegnek a fájdalomtól és közben azt hallgatja hogy egy argentin és egy orosz honfitársa a költészetről fecseg felette és az argentin márai sándorról áradozik barukh egykori honfitársáról aki ugyanolyan vándor arameus volt ő kassán született budapesten élt és san diego-ban halt meg barukh felül kiköpi a vért a szájából öblöget majd bizonytalan mozdulatokkal a vállára veszi a táskáját a doktornő odalép hozzá: egy hét múlva találkozunk! barukh bólint és zsibbadt arcára erőltet egy mosolyt majd hozd el egy versedet ami megvan héberül! szól barukh után füstös érzelmes mégis tekintélyt parancsoló hangján ami egészen olyan mint örökkévalócskáé barukh bólint és kilép a kelet-jeruzsálemi nap alá furcsa gondolja magában néha egészen olyan mintha lenne remény barukh és fred először ment bevásárolni a be’er orai kisközértbe akkor költöztek oda elifázból a világ legkisebb kibucából be’er ora a maga ezer fős lakosságával és kisközértjével metropolisznak tűnt az arava sivatag kellős közepén a világ vége után balra vásárlás közben barukh és fred magyarul beszélt egymással tudták hogy az arava sivatagban melyik kibucokban és mosávokban laknak magyarok tudták hogy be’er orában nincsenek magyarok úgy tudták rosszul amikor beálltak a sorba a pénztárhoz hogy fizessenek egy füstös rekedt pesti női hang szólalt meg mögöttük: na! itt sem hallottam még soha senkit magyarul beszélni…! barukh és fred a két social animal a másodperc tört része alatt húzta be fülét-farkát és tolta ki a tüskéit és csak valami olyat dünnyögtek válaszképpen hogy igen…? hehe… vagy valami hasonlót barukh még arra sem emlékszik hogy egyáltalán ránézett-e ágira fizettek a maguk ügyefogyott udvariasságával odavetettek egy suta mosolyt a magyar nőnek és amilyen gyorsan csak lehetett távoztak a kisközértből barukhnak mindenhol nehéz a magyarokkal de a sivatagban különösen a magyarok nem az összes de a többségük igen nem érzékeli a határokat a hasonló státuszú emberek között jobbágy és jobbágy között csak a társadalmi ranglétrán felfelé és persze lefelé látnak és tartanak határokat ezért a magyarok nem az összes de a többségük igen hajlamos becsörtetni a másik hasonló státuszú ember személyes terébe életébe kéretlen pletykákkal kéretlen jótanácsokkal illetve a másik idejére formált igénnyel a sivatagban azért különösen nehéz barukhnak a magyarokkal mert ott nem állja semmi az útjukat kevés a tereptárgy a természetes határ akadálytalanul lehet keresztül csörtetni személyes tereken és életeken ezért fagyott le amikor a világ vége után balra az arava sivatag kellős közepén ági magyarul szólt hozzájuk . valószínűleg ági is valami hasonlót érezhetett amikor meghallotta a két magyart beszélgetni a be’er orai kisközértben mert aztán ő sem adta semmi jelét annak hogy egy heló-heló-n túl további kapcsolatra tartana igényt az új magyarokkal . a jég akkor kezdett el repedezni amikor előbb judit aztán fred is elkezdett dolgozni a be’er orai oviban ahol ági volt az egyik gondozónő fred megbarátkozott ági jelenlétével judit pedig kimondottan megbarátkozott ágival kiderült hogy senki nem akar a másiktól olyat amit a másik ne akarna odaadni . a napi szintű barátkozásnak úgy lett vége ahogy a sivatagi barátkozásoknál ez már lenni szokott: az egyik fél elköltözött a sivatagból ez esetben barukh családja . a kapcsolat azért megmaradt de már csak telefonon . aztán ági beteg lett és kemoterápiára járt be’er sevába és nagyon legyengült és judit nagyon akarta hogy ági meggyógyuljon és megmaradjon neki anyai jóbarátnőjének és barukh imádkozni kezdett naponta háromszor ági gyógyulásáért főleg judit miatt barukh egyszer volt áginál kávézni de ő nem barátkozott össze vele neki ági judit anyai jóbarátnője maradt egészen addig amíg nyáron le nem utazott lelussal be’er orába meglátogatni lelus sivatagi barátait és meg nem szállt teljesen véletlenül ági szomszédjában mert akkor barukh írt egy üzenetet áginak hogy másnap délutánig lelussal ott vannak be’er orában és szívesen meglátogatja ágit ha áginak van ereje fogadni őt ági nem válaszolt csak másnap délután felhívta barukhot és elmondta hogy nagyon gyenge és hogy nincs ereje fogadni senkit barukh emlékszik hogy ült az ágy szélén a telefonnal a kezében és ágival beszélgetett aki néhány méterre a fal túloldalán feküdt betegen és barukh a kezeléséről kérdezte ágit és ági örömmel mesélt olyan részleteket is amiket talán szemtől szembe nem lett volna ereje elmondani de így a fal túloldalán telefonon keresztül igen és barukh érezte hogy ági nyitottsága részben juditnak szól részben pedig frednek köszönhető az oviban közösen eltöltött hónapjaiknak részben pedig a másik sivatagi magyarnak szól aki tudja hogy mit jelent magyarország után budapest után a sivatagban élni és aki el tudja képzelni hogy mit jelenthet magyarország után budapest után a sivatagban haldokolni és ági beszélt és beszélt és barukh hallgatta és néha még röhögcséltek is a nyomorúságon aztán barukh és lelus hazautazott és barukh tovább imádkozott ági teljes felgyógyulásáért most már ági miatt is nem csak judit miatt és úgy alakult hogy a nyár folyamán barukh még kétszer járt be’er orában egyszer lelussal és egyszer freddel és mind a kétszer beszélgetett ágival hosszan telefonon a fal túloldaláról biztonságos távolságban biztonságos közelségben két sivatagi magyar . utoljára augusztus legvégén beszéltek azóta barukh csak annyit tudott ágiról amennyit judit mesélt neki . legutoljára azt hogy ági meghalt . ברוך דיין האמת áldott az igaz bíró viszontlátásra ági! az égi sivatagban majd folytatjuk די! csak vicceltem az égi balatonon!  barukh rohadtul sajnálja ezt a nyomorult szájer józsefet azt ami vele történt az elmúlt napokban azt ami vele történt az elmúlt évtizedekben barukh nem kívánja még az ellenségének sem márpedig szájer józsef nyilvánvalóan barukh ellensége alapítója és hűséges tagja egy szélsőséges terrorista csoportnak ami fortéllyal és erőszakkal megszerezte a hatalmat magyarország felett demokráciából diktatúrát csinált és most azon dolgozik hogy egész európát a maga képére formálja mégis... barukh nézi a fotókat amik a neten találhatóak józsefről és nem tudja eldönteni magában hogy ki ez az ember ha mindent kivesz a képekből amit tud róla és csak a szívével nézi józsef lelkét akkor sem lát sokat kicsoda ő? kicsoda józsef hol van ő a szemüveg a szakáll az öltöny és a hatalom mögött hol van az a kisfiú aki valamikor sok-sok évtizeddel ezelőtt őszintén meggondolatlanul mondott valamit egy másik fiúnak vagy hozzáért egy másik fiúhoz és akit akkor ezért megbüntettek nagyon súlyosan megbüntettek szavakkal csak? vagy veréssel is? a többi fiú? vagy a családja? barukh nem tudja csak a páncélt látja a sebhelyet a vart amit a büntetés után józsef maga köré épített hatalomból fideszből hogy ne kelljen minden reggel verejtékben úszva a fájdalomtól és a félelemtől nyüszítve ébrednie barukh nem tudja tételesen hogy mi történt józseffel lászlóval viktorral jánossal zsolttal tamással és a többi kisfiúval csak a páncéljukat látja amit maguknak építettek együtt a világ ellen a világ szörnyűségei ellen a fideszt... barukh maga elé képzeli a meztelen seggel táskájában extasyval az ereszcsatornába kapaszkodó ötvenkilenc éves józsefet és azt kérdezi magától hogy vajon mennyire kell akarni egy másik férfi nyújtotta gyengédséget ahhoz hogy az ember orgiákra járjon hogy vajon mennyire kell tökéletesen tanácstalannak lenni azzal kapcsolatban hogy az emberi kapcsolatok úgy általában és a gyengédség konkrétan hogyan működnek ahhoz hogy az ember orgiákon akarja megkapni ezt a gyengédséget vagy bármilyen gyengédséget barukhnak összefacsarodik a szíve amikor erre a nyomorult szájer józsefre gondol nem tudja nem egy másik sérült léleknek látni őt nem tudja csak az ellenséget látni benne nem tud könyörület nélkül józsefre gondolni és amikor azt mondja hogy el kell venni a hatalmat tőle és lászlótól és viktortól és jánostól és zsolttól és tamástól és a többi fiútól akkor barukhban egy csepp gyűlölet sincs még harag sem sok inkább csak a felnőtt a szülő tapasztalata és praktikuma hogy ne játsszanak töltött és kibiztosított fegyverrel a homokozóban a gyerekek mert ha lelőnek valakit nem csak annak lesz rossz aki megsérül vagy meghal hanem azoknak is akiknek a kezében elsült a pisztoly mert az ő lelkük el fog kárhozni... el kell venni a hatalmat ezektől a sérült lelkű fiúktól mert soha soha soha nem fognak lemondani róla mert soha soha soha nem fogják hagyni hogy elvegyék tőlük annyira félnek a világ szörnyűségeitől annyira erősen kapaszkodnak egymásba a fideszbe a hatalomba ha azt akarjuk hogy ne ők döntsenek a mi életünkről a szeretteink életéről és a saját lelkük üdvéről akkor ki kell csavarni a kezükből a hatalmat az első estén amit budapestiként töltött budapesten a tizenegy éves kis barukh azt tette amit a fölnőttek tanácsoltak neki a költözés előtt megszámolta új szobája sarkait szemben azonban azzal amit a fölnőttek ígértek neki nem négy sarka volt a szobájának hanem nyolc a plafonon is négy és a padlón is négy kábé ez volt az utolsó vagy az utolsó utáni eset hogy kis barukh elhitte azt amit a fölnőttek mondtak neki azt hitte hogy a fölnőttek azért tanácsolják neki azt hogy számolja meg új szobája sarkait mert az a számolás valahogy valami varázslatos módon majd elmulasztja a szívében azt a fájdalmat amit a költözés miatt érzett hogy az majd valamiképpen összeforrasztja összetört kis szívét de a sarokszámolás egyáltalán nem segített semmit kis barukh ott maradt hát abban az idegen nyolc sarkú szobában az összetört szívével és miután megcsapta az új világ hidege sírni kezdett mit keresek én itt...? sírta csendesen nehogy felébressze a szomszéd ágyon alvó testvérét kis barukh sírt és borzongott a pécsi gyerekkornak egycsapásra vége lett elolvadt a világ és a közepén nem ült ott anya és kis barukh nem ült az ölében többé mert anya is új volt nem csak a világ és ez az új anya az életben maradásáért küzdött és azért hogy kitapossa a helyét budapesten és nem tudott még a világ közepe is lenni kis barukh számára . három napja kati azt kérdezte hogy barukh szerint fontos-e hogy az ember a föld egy bizonyos országában otthon érezze magát? és ha igen miért? barukh arra gondol hogy nem tudja ez az otthon-kérdés egyre bonyolultabb ő tizenegy éves korában elveszítette az otthonát a világ közepét és a gyerekkorát is azóta összesen tizenegyszer költözött új helyre minden költözésnél az otthont kereste azt az érzést amit tizenegy éves korában elveszített és amit azóta sem talált meg és aminek a megtalálásáról tavaly le is tett a füge utcában jött-ment ahol most lakik és nem tudta elképzelni hogy húsz vagy negyven év múlva is itt fog jönni-menni megpróbált hát elképzelni egy másik utcát ahol látja magát jönni-menni húsz év múlva negyven év múlva otthonosan valahol jeruzsálemben vagy tel avivban vagy rómában vagy párizsban vagy firenzében vagy new yorkban ami a folytatása lehetne a pécsi váci mihály utcában megkezdett és kisiklott életnek de nem tudott nem tudott még elképzelni sem egy másik utcát elolvadt a világ és a közepén nem ül ott anya és kis barukh nem ül az ölében többé barukh nem tudja hogy fontos-e hogy az ember a föld egy bizonyos országában otthon érezze magát neki fontos lenne hogy a föld egy bizonyos utcájában otthon érezze magát annyira hogy ne a további költözéseken törje folyton öntudatlanul a fejét jó lenni úgy élni tudni hogy mikor utazik nyaralni és mikor utazik haza hogy melyik a kaland és melyik a megnyugvás a béke az otthon . hétfőn este miközben a busz ablakán az elsuhanó tel avivi utcákat bámulta arra gondolt hogy ez az érzés neki már nem fog megadatni soha nem fogja egyetlen országban egyetlen városban egyetlen utcán sem otthon érezni magát úgy ahogy a váci mihály utcában akár fontos lenne akár nem nyavalyás vándor arameusság és hogy ez az elolvadt világ időnként igazán elviselhetetlenül hideg és sötét tud lenni és hogy időnként ebben az elolvadt hideg és sötét világban elviselhetetlenül elveszettnek és magányosnak tudja érezni magát . suhantak a tel avivi fények arcok házak és utcák és barukh azt kérdezte magától hogy mit tudna tenni ami csillapítani tudná az otthontalanság elviselhetetlen fájdalmát mit tudna tenni ami kizárólag az ő hatáskörébe tartozik amit meg tud tenni akkor is ha a világ odakint hideg és sötét és akkor is ha idebent ő elveszett és magányos és akkor egy tábortűz képe jelent meg a lelki szemei előtt és ez a három szó: egy kis fény ahogy a busz robogott a távolban az éjszaka sötétjében egy benzinkút fényei ragyogtak fel barukh egy lámpást látott a buszon egy telefon fénye világította meg az egyik utas arcát barukh egy gyertyát látott nem a buszon csak a képzeletében egy embert látott egy arcot ami a gyertya fényéhez hajol átmelegszik a tűztől és magába szívja a fényt barukh arca az az arc a gyertya fényénél a zsidó hagyomány azt tanítja hogy egy kis fény hatalmas sötétséget tud legyőzni erre gondol barukh és a lelke még tovább repül vissza a múltba egy ősembert lát egy ősember lelkét: a világ hideg és sötét hely természeti erők és istenek játszótere az ég a nap a hold a csillagok a felhők az eső a hó a villámok a vihar az erdő az éjszaka hangjai az állatok hideg és sötét hely csak egyetlen biztos pont van benne a tűz a barlangban az egyetlen referenciapont ami emberléptékű ősemberléptékű a család a barátok a törzs ott várják ott átmelegedhet ott biztonságban van átmenetileg de biztonságban mint kis barukh volt a váci mihály utcában nincsenek nagy megoldások országok utcák barlangok nem lesznek otthonok egy kis fény nélkül ősi vonzódás ez a tűzhöz a fényhez nem lesznek nagy megoldások hosszú távú megoldások gondolja barukh csak pillanatok lesznek amikor meggyullad a tábortűz és ég aztán kialszik ma este a hat nap végén majd a szombati gyertyák fénye világítja meg barukh arcát nincsenek nagy megoldások csak pillanatok vannak pillanatok amik otthonokká állnak össze pillanatok amik életté állnak össze van az a vicc hogy a zsidó fickó felhívja az anyját és megkérdezi tőle: hogy vagy? éhezem válaszolja az anya de hát miért éhezel? kérdezi a fickó mert nem ettem harmincnyolc napja válaszolja az anyja de hát miért nem ettél harmincnyolc napja??? kérdezi a fickó megrökönyödve nehogy tele legyen a szám amikor felhívsz válaszolja az anyja . a barukh testvére bangkokban él sosáná tőle kapta ezt a kis elefántos thai naptárat a fakockák forgatásával napról napra be lehet állítani rajta az aktuális dátumot sosáná ezeregyszáz napja nem nyúlt a naptárhoz napra pontosan három évvel ezelőtt december huszonkettedikén sosáná lakásában megállt az idő miután kisebbik fia már évekkel korábban ázsiába költözött három évvel ezelőtt december huszonkettedikén a nagyobbik fia is új hazát választott magának és sosáná két unokájának . különös ez az évforduló éppen magyarországon ünnepelni bár ünneplésről nincs szó nem lehet szó hogyan... hogyan ünnepelhetné meg barukh magyarországon azt hogy már nem él magyarországon sehogy nem tudja itt ebben a lakásban ahová amíg ő és fred és lelus és judit itt vannak visszaköltözik az idő néhány órára néhány napra . barukh sosáná kanapéján fekszik és felszakított mellkasában kotorászik lassan óvatosan minden mozdulat fáj ökölbe szorított szeme sarkában könny gyűlik ha nem mozdul meg akkor is fáj egy könnycsepp végigszalad az arcán mindenhol sebek éktelenkednek némelyik varr szélén genny csillog barukh nem akarja hogy felszakadjanak és újra úgy fájjanak mint amikor megsérült de azt sem akarja hogy a felgyűlő genny feszítse szét őket . hanuka első napja van köszönt és minden jót kíván egy csíz a csupasz körtefán hanuka a fény ünnepe a fény csodája barukh semmit nem érez ma ebből a csodából nincs jelen nincs jelen az életében nincs jelen a csodában mint köd úgy ereszkedik saját felszakított mellkasára |
