|
értem értem hogy nehéz lesz de valahogy mégis erőt kell venned magadon és el kell vállalnod azt a munkát mondja szeretettel a féllábú lánynak a gyerekkori barátnője és szorosan magához öleli őt tudom hogy nem az az álmod hogy bkv-ellenőr legyél de most nincs más lehetőség és muszáj pénzt keresned kezdetben kényelmetlen lesz biztosan tudom hidd el de majd megszokod és muszáj kimozdulnod nem töltheted az egész életedet a parkban virágok festegetésével azért nem fizet senki a gyerekkori barátnő úgy van vele hogy csak egy kicsit kell a hóna alá nyúlni a féllábú lánynak és minden rendben lesz majd szépen betagozódik a kétlábúak társadalmába amit ő mint kétlábú egyszerűen csak társadalom-nak hív jelző nélkül ahogy az olaszok sem hívják az aglio di olio-t olasz kajának egyszerűen csak kajának miközben a barátnője a féllábú lányt öleli a mankó kicsúszik a lány hóna alól és nagyot koppan a földön a barátnője elengedi őt gyorsan lehajol felveszi a földről a mankót és visszaadja a lánynak aki közben majdnem eldőlt mert féllábon alig tudta megtartani az egyensúlyát a barátnője beigazítja a féllábú lány hóna alá a mankót aztán megfogja mindkét karját és mélyen a szemébe néz: ugye megígéred hogy legalább megpróbálod? hogy legalább adsz egy esélyt ennek a munkának? a féllábú lány zavartan néz mit mondjon? az igazságot? és veszítse el a szimpátiáját az egyetlen embernek aki törődik vele? vagy hazudjon neki? a gyerekkori barátnőjének? na? kérdezi a barátnő biztatóan mosolyogva a féllábú lány ránéz bizonytalanul visszamosolyog és kierőltet magából egy bólintást  minél több emberrel beszél barukh izraeli szociális intézményekben és próbálja elérni hogy a rendszer ne úgy tekintsen rá mint egy új bevándorló munkanélkülire akinek csak egy kicsit kell a hóna alá nyúlni csak egy munkát kell találni neki és minden rendben lesz annál biztosabb abban hogy senki nem tud semmit arról hogy mit jelent neurodivergensnek lenni nem csak a gyerekkori barátnő nem tud semmit a féllábúak életéről de a szociális intézmények különben sokszor kimondottan együttérző dolgozóinak sincs fogalma arról hogy mennyire reménytelen vállalkozás be- vagy vissza-integrálni egy nem neurotipikus állampolgárt a neurotipikus keretek közé a szociális az egészségügyi és az oktatási szakemberek összes jóindulata és az összes módszer amit az egyetemeken és a tanfolyamokon tanultak mind-mind elszáll a széllel mert azok bajban lévő egyensúlyát vesztett neurotipikusok talpraállítására valók nem segítenek azokon a gyerekeken és felnőtteken akiknek még a legjobb napjaikon is fel kell szívniuk magukat arra hogy felemeljék a telefont találkozzanak a barátaikkal vagy elhagyják a lakást nem segítenek az olyan embereken aki nem az iskolából való kibukástól vagy a munkanélküliségtől szoronganak hanem azoktól az elvárásoktól amik éppen az iskolákban éppen a munkahelyeken várnak rájuk azoktól az elvárásoktól amiket a neurotipikus többség pakol rájuk nap mint nap öntudatlanul a legjobb szándékkal a szociális munkások pszichológusok és tanárok jelentős része nem tudja még elképzelni sem hogy léteznek olyan agyak és idegrendszerek amik egyáltalán nem funkcionálisak a neurotipikus világban vagy csak bizonyos feltételekkel és hogy az állapotuk nem átmeneti nem gyógyítható nem gyógyítandó hanem örökölt és/vagy traumák eredménye nem tudják még elképzelni sem hogy milyen lehet az amikor minden egyes tennivalóhoz külön-külön fel kell építeni a motivációt és hogy egy szép bizonyítvány bármilyen szép vagy egy jó fizetés akármilyen jó önmagában mennyire kevéssé motiváló és mivel nem tudják hogy mivel állnak szemben jobb híján újra és újra visszatérnek az egyetemeken és a tanfolyamokon tanult módszereikhez és mondataikhoz és biztatják és hajszolják ügyfeleiket és pácienseiket és tanítványaikat olyan helyzetekbe amelyekben azok szükségszerűen kudarcot vallanak újra és újra és újra és újra miközben minden résztvevőt a szociálist munkást az egészségügyi dolgozót a tanárt az ügyfelet a pácienst és a tanítványt is a lehető legjobb szándék vezérli barukh ezért csinálja ezt a könyvet egyrészt azért hogy a hozzá hasonló neurodivergenseknek mankóul szolgáljanak a versei a szavai és azok segítségével tudjanak eredményesebben beszélni önmagukról az érzéseikről és az igényeikről másrészt hogy a neurotipikusok számára is értelmezhető módon szavakkal és mondatokkal meséljen arról hogy mit jelent nem neurotipikusnak lenni miközben ezt a könyvet szerkeszti és a felolvasásokra készül barukh fejében dubi szavai visszhangoznak amiket akkor írt barukhnak amikor ros hásáná előtt barukh elárulta neki hogy adhd-s és aspergeres: barukh neked is jó évet! írta dubi nem mi választjuk meg az ajándékokat amiket adnak nekünk de mi igyekszünk kihozni belőlük a legjobbat barukhnak majdnem egy évet vett igénybe hogy felépítse a motivációt ennek a könyvnek az összerakásához meg kellett győznie magát arról hogy ezekkel a versekkel nem csak önmagának segíthet de általuk hozzá hasonló emberek százai talán ezrei érezhetik jobban magukat a bőrükben és a világban emberek százai talán ezrei találhatnak rá dubi szavainak igazságára és tekinthetnek úgy az agyukra és idegrendszerükre mint amik nem fogyatékosságok hanem egy csomag részei amit ajándékba kaptak   
0 Comments
minden egyszerre szakadt rá babusra mire végre megbarátkozott az új országgal az új kontinenssel ahová a szülei deportálták mire végre megszokta és megszerette a sivatagi-kibuci életet mire végre lettek új barátai barukh és judit akik egyszer már kiszakították őt természetes élőhelyéről most újra megtették azt és a dél-arava békés és biztonságos világából a százötven lakosú elifáz és az ezerháromszáz lakosú be’er ora után átköltöztették az egész családot háromszáz kilométerre északra a nyolcszázezres jeruzsálem nyugati szélére ahol minden más mint a sivatagban volt minden sokkal zajosabb és bonyolultabb és az új szabályokat nem csak babus nem érti de a bátyja és a szülei sem babus egyedül van külön szobát kér magának hogy fizikailag is egyedül lehessen hogy rendezhesse a sorait hogy valahogy másodszor is megszokja az új életet aminek megkezdésére a szülei kényszerítették  babusnak nem sok idő adatik mert mamci babus és fredus nagymamája rákos lesz szegeden és a hónapok nem megszokást hoznak hanem szorongást amit hol kimondanak hol nem körülöttük már mindenki a kovidról beszél amikor meghal mamci és a család a lezárások előtti legeslegutolsó pillanatban elrepül magyarországra mamci temetésére aztán gyorsan vissza izraelbe de babust és fredet az új iskola már nem engedi vissza karanténban kell maradniuk otthon várni amíg kiderül hogy pozitívak vagy negatívak és mire kiderül hogy negatívak addigra lezár az egész ország beleértve az iskolát is és mindenki átáll a zoom-ra babus egyedül van a külön szobában amit azért kért magának hogy rendezhesse a sorait és lelkiismeretesen részt vesz minden zoom-orán és igyekszik megszokni az új helyet az új életet de abban egyre kevesebb a fogódzó nem tud a barátaival hosszú órákat sétálni és hosszú órákat beszélgetni ahogy a sivatagban tették mert mindenki otthon ül és retteg gyerek felnőtt mindenki még telefonon sem tud új barátaival beszélgetni mert nincsenek új barátai mert az egyszerű sivatagi barátságok után nehéz megértenie a nagyvárosi fiúk és lányok dinamikáját babus egyedül van a külön szobájában és egyre több zoom-órát hagy ki amiért barukh és judit nem tudja hibáztatni őt aztán kitör a háború és gázából több ezer rakétát lőnek az országra amiben babus lakik és amikor megszólal a légiriadó babus szobájában gyűlik össze a családja mert a szuterén lakásnak az a része van a legmélyebben a hegyoldalba mélyesztve amikor nincs légiriadó babus egyedül van a szobájában nem jön ki nem fürdik alig eszik a zoom-órákra már egyáltalán nem jár be a lámpát sem kapcsolja fel egész nap sötétben ül egyedül nem tudja hogy mi lesz lesz-e egyáltalán valami vagy ez az úgynevezett élet babus tizenhárom éves amikor visszatérhetnek az osztályba kicsit több mint fél év van hátra ebből az iskolából aztán megkezdődik a gimnázium babus osztályfőnöke évfolyamfelelőse szociális felelőse és az iskolaigazgató találkozóra hívja be barukhot és juditot mivel babus az elmúlt félévben nem vett részt a zoom-órákon nincsenek jegyei semmilyen tantárgyból mint új bevándorló mindenféle plusz-pontokat kaphatna ha lennének pontjai de neki nincsenek az iskola nem tudja hogy mitévő legyen értik hogy babusnak nehéz nehezebb mint a többi gyereknek de ha nincsenek jegyei nem javasolhatják hogy fél év múlva babus a gimnáziumban folytassa a tanulmányait a gimnáziumban vagyis ott ahová fred jár babus bátyja sorstársa és iránytűje a gimnáziumban ahová szülei és tanárai szerint babus való lenne babus osztályfőnöke alig ismeri őt szinte alig találkoztak személyesen nem mondja hogy letett róla de látszik rajta hogy nem hiszi hogy csoda fog történni és van egy osztálynyi gyereke akit vissza kell hoznia az életbe a kovidos év és a háború után nincs sem energiája sem ideje az új bevándorló gyerek lelkivilágával külön foglalkozni barukh és judit nem tudja hogy mitévő legyen félnek hogy babus azért kerül szakmunkásképző iskolába mert az élet egyszerre szakadt rá részben az ő döntésük miatt és félnek hogy babus végképp összeomlik ha ők ráteszik a láhhácot a nyomást a felelősség súlyát az érzelmi zsarolást annak érdekében hogy babus elkezdjen komolyan tanulni ahogy izraelben a szülők főnökök és parancsnokok jelentős része egy ilyen helyzetben rátenné a láhhácot a gyerekére és/vagy a beosztottjára barukh és judit külön-külön is sokat gondolkodnak és együtt is sokat beszélgetnek egymással is és babussal is nem jutnak semmire egy ponton barukhnak eszébe jut a történet amiben az apa elmegy a rabbihoz és elpanaszolja neki hogy a fia mennyire szófogadatlan mihaszna kölyök és az apa már egészen kifogyott a büntetésekből és azért jött a rabbihoz hogy tanácsot kérjen tőle hátha neki van valami használható ötlete hogy mit tehetne ő mint apa hogy a fiát jobb útra térítse és a rabbi bölcs szemeivel ránéz az apára és csak annyit mond neki hogy szeresd jobban barukh mindig azt gondolta hogy ez egy igazán tetszetős és rendkívül haszontalan történet mert hogy a fenébe szerethetné jobban az ember a gyerekét éppen akkor amikor az ember felrobbanni készül az idegtől amit a gyereke okoz neki vagy megzavarodik a tehetetlen frusztrációtól a gyereke sorsa miatt ahogy most barukh a fejével barukh mindig azt gondolta hogy ez egy igazán tetszetős és rendkívül haszontalan történet a szíve viszont mindig tudta hogy a rabbinak igaza van csak eddig soha nem merte kipróbálni mert ő abban a tudatban nőtt fel hogy a szeretés jár a gyereknek de a jobban-szeretést ki kell érdemelnie mert ha előzetes eredmények hiányában kap jobb szeretetet akkor azt fogja hinni hogy nem kell igyekeznie barukh soha nem merte kipróbálni a jobban-szeretést mert nem akarta elrontani babust és fredust most viszont eljött a pillanat amikor nincs más választása muszáj valami olyat kipróbálnia amit eddig még nem próbált mert az a helyzet amiben most vannak a hagyományos módszereivel nem megoldható barukh babusra gondol aki egy évet töltött egyedül a sötét szobájában és akinek most a világ azt mondja hogy nem tudja befogadni mert az az ember aki most ő nem mérhető a világ mérőszámaival barukh a világra gondol a kovidra és a háborúra és arra hogy fogalma sincs arról hogy mit hoz a jövő és fogalma sincs arról hogy babusnak milyen útravalóra lesz szüksége ahhoz hogy sikeresen tudjon szembenézni a jövő kihívásaival milyen tantárgyakra milyen készségekre milyen tapasztalatokra barukh a jövőre gondol babus jövőjére és azt kérdezi magától hogy mit tud ő mint apa adni babusnak amit babus mástól nem fog tudni megkapni mit tud megtanítani neki amit senki mástól nem tud majd megtanulni és barukh arra jut hogy ez a dolog a szeretet az ő apai szeretete az ő feltétlen apai szeretete ami akkor is jár amikor a világ nem tudja befogadni babust mert az az ember aki most ő nem mérhető a világ mérőszámaival az ő feltétlen apai szeretete ami akkor is babussal van amikor babus egyedül ül egy sötét szobában ami mindig vele van mert nem kell kiérdemelni nem kell megszolgálni barukh arra jut hogy babus saját szerethetőségébe vetett hiténél hasznosabb útravalót nem adhat neki és amikor ez a gondolat és döntés megszületik csoda történik barukh minden várakozást el tud engedni babus iskolai eredményével kapcsolatban minden nap leülnek tanulni csak azért hogy a házi feladat vagy annak legalább egy része elkészüljön nincs más szempont most csak az hogy csinálják együtt kezdetben lelus sötét szobájában később a világos nappali-konyhában és akkor megint csoda történik mert a feltétlen szeretet megjelenésével és az elvárások megszűnésével lelus szárnyra kap és tanul barukh-hal judittal és már külön is még matematikát is és mindent és már érti és amit nem ért azt is akarja érteni és igyekszik és tanul és repül és olyan jegyeket kap amilyeneket soha olyan jókat és az osztályfőnök és az évfolyamfelelős és a szociális felelős és az iskolaigazgató csak mosolyog és az égbe dicséri babust és a gimnázium felveszi őt aki fél éve még egy sötét szobában ült és egyáltalán nem voltak pontjai pedig a szülei nem is tették rá a láhhácot csak szerették feltétlenül  barukhnak az a fauda ami papesnek a keresztapa az emberek világában való eligazodás alfája és omegája coaching életvezetési tanácsadás mind a magánéletre mind az üzleti életre vonatkozóan ami papesnek brooklyn és szicília az barukhnak jeruzsálem és nablus ami papesnek michael corleone az barukhnak doron kabillo  (a keresztapa egy amerikai filmtrilógia ami arról szól hogy az olasz-amerikai kisebbség hogyan próbálja meg kitaposni a helyét az árja új világban a fauda pedig egy izraeli tévésorozat zsidók és palesztinok élet-halál harcáról ezen a szicília méretű földdarabon mindkettő látható a netflixen úgyhogy achtung: spoiler alert!) barukhnak akinek a társas viselkedés soha nem ment mankó nélkül csodálatos ajándék a fauda barukhnak aki egy teljesen más zeitgeistban cseperedett fiúból férfivá a fauda olyan mint egy falat kenyér barukh abban az évtizedben lett előbb nagykorú aztán fiatalember amelyik a berlini fal leomlása és a kilenc-tizenegy között telt el abban az évtizedben amelyikben a keleti viking szovjetuniót legyőzte a nyugati viking amerika amelyikben amerika nemcsak győztesnek nem csak erősebbnek de morálisan felsőbbrendűnek is tűnt barukh szemében amiben úgy tűnt hogy lehet béke csak a helyes politikai berendezkedést kell megtalálnunk mert igenis van egyetlen helyes politikai berendezkedés ahogy van egyetlen helyes módszer mindenre az életben például a társas viselkedésre is a lényeg hogy az ember legyen egészséges kifelé forduló pozitív kezdeményező és rugalmas hagyjon fel a dohányzással járjon el futni fogyjon le legyen ápolt és mosolyogjon mindig mindig csak mosolyogjon szemben a mogorva kelet-európaiakkal dél-amerikaiakkal vagy közel-keletiekkel mindig mindig csak mosolyogjon és nyomja le jó mélyre a kétségeit a kudarcait a fájdalmait és a félelmeit mert panaszkodni nem szexi márpedig mindennek de tényleg mindennek amit felébredésünk és elalvásunk között teszünk szexinek kell lennie helyesnek és szexinek don’t worry be happy keep smiling keep going don’t look back a fauda ezzel szemben csupa fáradt és törődött hőst vonultat fel akik megállás nélkül dohányoznak akik nem választják külön a munkájukat és a magánéletüket akiknek a harcostársaik a szerelmeik és a szerelmeik az ellenségeik akik nem olvasnak nyugati self-help könyveket inkább üvöltenek amikor haragszanak és sírnak amikor szomorúak és bosszút esküsznek vagy depresszióba zuhannak ha egy szerettüket megölik mosolyogni pedig csak a lehető legritkább esetben mosolyognak csak azon kivételes alkalmakkor amikor egy-egy pillanatra valami örömet éreznek barukhnak emberfeletti erőre van szüksége ahhoz hogy olyan emberekkel érintkezzen akik csak a látszat kedvéért viselkednek valahogy akik nem csak a külvilágnak de önmaguknak is hazudnak barukhnak rendkívül felszabadító a fauda világa a közel-kelet világa mégha az ellenség rakétát is lő rá mert legalább tudja hogy hányadán áll vele barukhnak rendkívül felszabadító a fauda világa amiben az emberi életnek ha van is neki egyáltalán biztosan nem az az értelme hogy a helyes rendbe beleilleszkedjünk és azt a rendet fenntartsuk bármi áron ha pedig kibillen visszaállítsuk a fauda világában nincs rend soha az élet kaotikus ahogy a cím is jelzi a فوضى arab szó és azt jelenti hogy káosz a káoszban pedig nincs rend és nem is lesz rend soha amikor barukh a fauda legelső epizódját látta a kétezerben bemutatott a hatodik napon című film jutott az eszébe schwartzeneggerrel a főszerepben az a történet egy boldog családdal kezdődik mindenki mosolyog még schwartzi is (igen azzal a hátborzongató mosolyával) aztán történik valami a rend kibillen és a hős schwartzi onnantól kezdve két órán keresztül azért küzd hogy a rendet visszaállítsa és boldog családját visszakapja a fauda legelső epizódja ezzel szemben egy emberrablással kezdődik és néhány gyilkossággal majd egy vallatással amiben az izraeli vallató (elvileg a jó oldal képviselője) csúnyán visszaél azzal a körülménnyel hogy a vallatott palesztin politikus (elvileg a rossz oldal képviselője) szerető apa ezután találkozunk először a hősünkkel doronnal aki először hagyja magát szétzsarolni a legkellemetlenebb passzív-agresszív módszereket használó volt parancsnoka átlal majd egy szupernyomasztó házassági drámában tündököl a legelső epizódnak még alig jutottunk túl a harmincadik percén amikor doron és harcostársai már meg is ölnek egy teljesen ártatlan palesztin fiút ráadásul az esküvője napján az édesanyja és a felesége szeme láttára a legelső epizódnak még alig jutottunk túl a harmincadik percén amikor már minden jóérzésű néző tudja hogy ebből bizony sem happy end nem lesz sem boldog család doron nem fog ellovagolni a naplementében maximum egy halálos tüdőlövéssel és végképp elkárhozva a fauda világában nincsenek makulátlan hősök és megátalkodott gonosztevők nincsenek szentéletű zsidók és vérszomjas palesztinok csak sérült megnyomorított lelkek akik tepernek még egy nap életért még egy nap szeretetért a fauda világában nincsenek helyes módszerek mert minél helyesebbnek és kizárólagosabbnak tűnik egy módszer első pillantásra annál biztosabb hogy kisvártatva szenvedést fog okozni mindkét oldalon ugyanis a fauda világában még rendes oldalak sincsenek pláne nem jók és rosszak a fauda világában a fauda valóságában nincs olyan nyugati béketerv ami megoldást hozhatna mert itt a közel-keleten a fauda életstílus nyugati ésszel felfoghatatlan nyugati kategóriákkal definiálhatatlan intenzív kaotikus szélsőséges tele fájdalommal és tele szeretettel a rend pedig nem billent ki mert rend nem is volt soha mert itt a közel-keleten az élet fauda és az életre nincs megoldás barukhnak azért olyan a fauda mint papesnek a keresztapa azért alfa és omega az emberek világában való eligazodáshoz mert barukh abban hisz hogy az életre sehol sincs megoldás és hogy minden módszer amit egyedül üdvözítőnek tartanak garantáltan szenvedést hoz nem csak a közel-keleten de amerikában is meg európában is csak ott nem szeretnek erre gondolni pláne nem megmutatni pláne nem mainstream tévésorozatokban mindenkinek de a figyelemzavaros gyerekeknek és fiataloknak különösen vannak olyan "dolgai" tevékenységei hobbinak nem mondanám mint például elmerülés a térképekben a megkeményedett bőrdarab lerágása a galambok búgásának számolása és még végtelen számú hasonló "dolog" ami úgy emeli ki a pillanatból az illető gyereket vagy fiatalt hogy ő észre sem veszi csak annyit érzékel de azt is csak tudat alatt hogy kisimulnak a gyűrődések a lelkén és az idegrendszerén és mintha megérkezett volna haza  barukh bácsi ugyan már se nem gyerek se nem fiatal de az ő agya is így működik és ennek köszönhetően ő például az elmúlt fél órát azzal töltötte hogy ezt a vécépapírgurigát amit a vécéjükben fényképezett le különböző grafikai applikációk segítségével megbindzsizte fél órán keresztül a munkanap kellős közepén na most íme egy life hack adhd-s fiataloknak barukh bácsitól: azért muszáj olyan "dologgal" pénzt keresnetek amiben az agyatok akaratlanul elveszik mert az agyatok akár akarjátok akár nem mindenképpen kilép a fájdalmas vagy unalmas helyzetekből és mindenképpen beleveszik bizonyos számára inspiráló kihívást jelentő vagy éppen megnyugtató tevékenységekbe vagyis hiába akartok ti az év dolgozói lenni mint mondjuk sebészek vagy nyomozók vagy tévébemondók ha az agyatok obstruálja a terveiteket és a műtétek a nyomozások vagy az élő tévéműsorok kellős közepén inkább a galambok búgását akarja számolni vagy india vízrajzában elmerülni vagy a bőrkeményedéseket eltávolítani a bal hüvelykujjatokról nem tehettek ellene semmit felesleges ellenállni és mindenféle kreatív praktikákkal megpróbálni túljárni az agyatok eszén nem fog menni ő az okosabb a kreativitásotokat érdemesebb inkább annak szolgálatába állítani hogy kitaláljátok hogyan lehet megélni abból a dologból ami kiszakít benneteket az időből és hazavisz mert akkor ha majd csodabogárnak figyelmetlennek udvariatlannak lustának mihasznának egománnak bélyegeznek is titeket legalább olyan dologgal töltitek az időtöket ami nem csak az agyatoknak jelent inspirációt kihívást vagy megnyugvást de hozzásegít benneteket a jó megélhetéshez is és nem jártok úgy mint barukh bácsi mert barukh bácsi tanácsát azzal a disclaimer-rel adom át nektek hogy a megélhetés problémájára ő még nem talált megoldást és talán a vécépapír megbindzsizésébe is azért merült el az agya mert közvetlenül előtte a főbérlőjével folytatott szenvedélyes vitát aminek során barukh bácsi azt a védhetetlen álláspontot próbálta megvédeni számokkal és tórai bölcseletekkel hogy miért nem fizeti ki soha az albérleti díjat időben ha barukh bácsi időben elkezdte volna agya és lehetőségei megismerését akkor talán ma már tudná hogy ebből a versből és a megbindzsizett vécépapírgurigából hogyan lehet elég pénzt keresni   a képre klikkelve elindul az animációs kisfilm modi már négy éve megmondta az eiláti italüzetben ahol barukh együtt dolgozott vele pedig ő haszid ortodox barukh emlékszik amikor modi (az eiláti barak grossberg) először mondta ki hangosan a pultban ülve kissé elmélázva a talmudból felnézve ügyet sem vetve a boltban hemzsegő vevőkre tel aviv… szent város… tel aviv… szent város… ha valami foglalkoztatta modit arról hajlamos volt gyakran beszélni így a tel avivval kapcsolatos megvilágosodását is többször elismételte néha csak barukhnak néha az üzletben lébecoló egyáltalán nem vallásos fiatal kollégáiknak is barukh nemigen válaszolt nem ismerte még sem tel avivot sem modit eléggé de a fiatal kollégák minden alkalommal megrökönyödésüknek adtak hangot modi! ne már! tel aviv…! szent város…? hogy mondhatsz ilyet? de modi csak bólogatott és szakállát turkászva ismételgette hogy de… de… de… higgyétek csak el tel aviv szent város tel aviv szent város barukhnak ez éppen most egy svájci animációs kisfilmről jutott az eszébe és az alakulóban lévő izraeli kormányról ami mármint az alakulóban lévő izraeli kormány az elmúlt kétezer év legjobboldalibb izraeli kormánya lesz igazi megszállott miniszterekkel olyanokkal akik nem csak pénzért és hatalomért hülyék de meggyőződésből akik háborút hirdetnek kb minden értéknek amit hetvennégy évvel ezelőtt izrael állam alapítói alapvető fontosságúnak tartottak ha az alakulóban lévő izraeli kormányon múlik akkor a jövő izraele a jelenlegi izrael fekete-fehér verziója lesz közismereti tárgyakat nem tanuló diákokkal akik kizárólag egy kétezer éve létezett világ problémáit és megoldásait fogják ismerni hátat fordítva minden jónak és rossznak ami azóta történt ha az új kormánytagokon múlik akkor a jövő izraelében egy csomóféle ember számára bűn lesz kézenfogva sétálni két nő két férfi zsidó és nem-zsidó és ki tudja még ki lesz majd arra kötelezve hogy szociális távolságot tartson korona-vírus ide vagy oda ha az új minisztereken múlik akkor a jövő izraelében bűn lesz nőnek lenni fedetlen fővel rövidnadrágban atlétában és papucsban lecsoszogni a kisboltba vagy a tengerpartra ha rajtuk múlik bűn lesz szombaton kirándulni vagy a tengerekben fürdeni bűn lesz arabnak lenni muszlimnak lenni kereszténynek lenni bűn lesz nem-zsidónak lenni és azt hogy ki a zsidó az ókorinál is szigorúbb törvények döntik majd el ha rajtuk múlik akkor tilos lesz összegyűlni és hangosan nem-tetszést nyilvánítani ha rajtuk múlik akkor a jövő izraelében bűn lesz ilyen verseket írni mert bűn lesz elmélázni kételkedni és kritikus gondolatokat megfogalmazni nyilvánosan ha rajtuk múlik… ha csak rajtuk múlik… hála örökkévalócskának nem csak rajtuk múlik mert itt van még nekünk tel aviv ami szemben a vallási fundamentalisták körvonalazódó új izraelével olyan hely ahol örökkévalócska szívesen lakozik mert bár tökéletlen mint minden emberi alkotmány de mégis igyekszik lakóhelyet biztosítani izrael mind a tizenkét törzse számára nem csak egynek vagy kettőnek nem csak a feketének és a fehérnek de a többi színnek is tel aviv ahogy az ifjú svájci rajzfilmes samuel patthey is látta a rend helyett a zűrzavart választja egyetlen igazság helyett az igazságok zavarbaejtő és zajos sokaságát az illem helyett a röhögést a tisztaság helyett a szabadságot az engedelmesség helyett a vitákat tel aviv fárasztó város fárasztó szentséggel tele három+ évvel a sivatagból való elköltözés után barukh megértette hogy bizony modi nem csak a négy évvel ezelőtti izraelt de a körvonalazódó izraelt is látta amikor a vallásosok kézenfekvő választása helyett jeruzsálem helyett inkább tel avivról áradozott neki  oké szóval azt hiszem hogy חילול השם ha az ember (mondjuk barukh) nem azzal tölti a számára kiszabott időt hogy rájöjjön arra hogy mi az a csomag (látszólagos hiányosságok és adottságok kombója) amivel örökkévalócska a születésekor az útjára bocsátotta őt és nem azzal tölti az idejét hogy rájöjjön arra hogy mi a dolga azzal a csomaggal a világban hogyan tudja szolgálni az isten képmására teremtett emberek közösségét és hogyan tud gondoskodni a rábízott állatokról és növényekről ennyi azt hiszem ezt hiszem a חילול השם azt jelenti hogy a név megszentségtelenítése nagyjából úgy ejtjük ki hogy khilul hásem és a név amiről szó van benne az örökkévalócska négybetűs neve a יהוה amit nem mondunk ki csak utalunk rá mindenféle egyéb szavakkal például úgy hogy a név vagy úgy hogy örökkévalócska vagy úgy hogy isten a névnek nagyon-nagyon sok neve van és ugye a név a minden azoknak akik hisznek benne vagyis ha valaki mint például barukh hisz a név létezésében és időről-időre megpillantani véli a díszletek repedésein átszivárgó fényt a látható világon túlról akkor kutya kötelessége hogy rájöjjön arra hogy ki ő és hogy miért van itt barukh nem hiszi hogy az élet célja az öröm volna vagy a boldogság de azt igenis hiszi hogy amikor az ember megismeri a csomagját és elkezd úgy élni hogy használja azt arra amire kapta akkor gyakran érez örömet és még azt is hiszi hogy az emberek félszerzetek megrekedve valahol félúton az ösztönök és a szentség között és hogy sok mindent tudhatnak de azt biztosan nem tudhatják hogy egy embertársuk milyen csomagot kapott mert az egy olyan ügy ami csak az adott emberre és örökkévalócskára tartozik szóval segíteni lehet gyerekeknek könnyebben (a tanulásnak ezt kellene jelentenie) felnőtteknek nehezebben de tudni vélni és megmondani azt nem lehet és חילול השם megakadályozni egy gyereket vagy egy felnőttet abban hogy elvégezze a feladatát és megismerje a csomagját és megtalálja a dolgát a világban és az iskolák és a munkahelyek és a virtuális és valós közösségek nagy-nagy-nagy többsége ebben a חילול השם-ben bűnös mai napság azt hiszem ezt hiszem  az utóbbi hetekben nem te voltál az egyetlen aki csalódtál barukhban vagy leleplezni vélted őt vagy valami a fentiekhez hasonló intenzív véleményt fogalmaztál meg a személyével kapcsolatban de te voltál a legkitartóbb és te követelted a legtöbbet barukh figyelméből ezért most neked válaszol: régi reflexeket indított be barukhban mindhárom neki címzett tegnapi kommented olyan reflexeket amiket nem szeret barukh a szavaid nem mentek ki a fejéből ott visszhangoztak és semmi másra és senki másra nem tudott úgy összpontosítani ahogy egyébként az illető feladatok és illető személyek megérdemelték volna telt-múlt az idő és az este folyamán egyre több kétség és félelem vert tanyát a lelkében és már nem csak másokra de barukhra sem tudott figyelni mint régen amikor minden pillanata még otthon is még a vécén is még az ágyban is maszkok mögött telt és amikor belenézett a tükörbe csak maszkokat látott csinosabbakat és kevésbé csinosakat és nem csak hogy nem tudta hogy ki ő a maszkok alatt de még csak meg sem próbálta kitalálni azt inkább azon dolgozott minden erejével hogy kitérjen a hozzád hasonló hozzászólok útjából hogy megnyugtassa őket hogy barukh jó káder hogy barukh érzései és gondolatai nem mondanak ellent a kánonnak amikor ma reggel felébredt a kommentjeid még mindig ott köröztek a feje felett mint három keselyű úgyhogy úgy döntött hogy nekifog és kiterápiázza magából ezt a dolgot abbahagyja a frappáns és kevésbé frappáns válasz-kommentek fogalmazgatását amiket neked írna és visszatér az alapokhoz ki ő? és mit keres itt? barukh negyvenöt évesen kilenc hónappal azután a spirituális élmény után amit a jeruzsálemi siratófalnál élt át leült erre a kanapéra és szabadverseket kezdett írni arról hogy mit érez és mit gondol önmagával kapcsolatban a világgal kapcsolatban a lehető legőszintébben a lehető legkevesebb olyan szűrővel ami figyelembe veszi a hozzád hasonló hozzászólók várható kommentjeit legyenek azok támogatóak vagy kritikusak de ami még ennél is fontosabb volt hogy rájöjjön arra hogy mit érez és mit gondol olyan témákkal kapcsolatban amik teljesen le vannak tabuzva amikről korábban még csak kisebbségi véleményt sem fogalmazott meg mert akkora volt rajtuk a közösségi per társadalmi nyomás mint például a #freeszfe kapcsán a feltétlen önfeladásig menő lojalitásról a saját szekértáborral szemben mint például orbán viktorral kapcsolatban az ellenséges szekértábor feltétlen önfeladásig menő gyűlöletéről többek között ezért kezdett írni barukh és minden látszat ellenére ezért terápia a számára még a tisztán politikainak tűnő versek is barukh azért van itt hogy megismerje és megmutassa önmagát és nem azért mert egy kicsit is kíváncsi lenne arra hogy szerinted vagy a többi hozzád hasonló hozzászóló szerint miért gáz az amit érez vagy gondol vagy csinál vagy ír azt tudja! volt rá negyvenöt éve hogy megtanulja barukh arra az emberre kíváncsi arra a lélekre akit annyi ideig tartott lakat alatt az ő érzéseire az ő gondolataira meg akarja ismerni a valódi barukhot büszke akar lenni rá szeretni akarja őt függetlenül az eredményeitől függetlenül attól hogy a hozzád hasonló hozzászólók szerint dícséretes-e az amit érez és gondol és csinál és ír ez a kanapé itt az ő kanapéja az egyetlen kanapé a világ összes kanapéja közül amelyiken a szabályok az ő céljait szolgálják az egyetlen kanapé a világ összes kanapéja közül amelyiken barukh otthon van ezen a kanapén te vendég vagy a vendégjoggal kapcsolatos tudnivalóidat pedig ITT találod  barukh bajban van amikor azt a kérdést szegezik neki hogy oké ha ennyire megérti orbán viktort akkor mi a javaslata mi legyen a következő lépés? mi legyen az akcióterv? ha már gyűlölni nem lehet… ha már most még a diktátort is meg kell érteni… mentsük fel amiért nehéz gyerekkora volt??? tűrjük tovább a zsarnokoskodását??? mmm!!!!! barukh azt gondolja hogy egy olyan bántalmazó kapcsolatot mint amilyen orbán viktor és a magyar állampolgárok között áll fenn soha soha soha soha soha nem tud a bántalmazott úgy megszüntetni hogy ahhoz megkapja a bántalmazó jóváhagyását a bántalmazó (jelen esetben: a magyar miniszterelnök és a magyar állam) soha soha soha soha soha nem fogja azt mondani a bántalmazottainak hogy igazatok van belátom tévedtem felhagyok toxikus önkényes erőszakos viselkedésemmel ha ezt mondaná nem lenne igazi bántalmazó nem igaz? hiszen éppen azért tart fenn bántalmazó kapcsolatot mert nem ismer mást ha szeretetet lát egyenrangú feleket szolidaritást nem érti hogy mit lát elképzelni sem tudja hogy a bántalmazott ne azért akarná megszüntetni a fennálló kapcsolatot hogy aztán ne ő akarjon bántalmazottból bántalmazóvá válni ezért a bántalmazott soha soha soha soha soha nem tudja úgy felszámolni a számára fájdalmas kapcsolatot hogy közben betartja a bántalmazó játékszabályait törvényeit alkotmányát mert MINDEN érvényben lévő játékszabály törvény és alkotmány a status quo-t vagyis a bántalmazó kapcsolatot és a bántalmazót védi ezért a bántalmazottat soha soha soha soha soha senki nem fogja megdicsérni ha kiáll a szabadságáért és emberi méltóságáért sőt! a status quo a törvényes rend vagyis a bántalmazó szempontjából az önmagáért kiálló bántalmazott mindig is bajkeverő rendbontó törvényszegő bűnöző lesz a fentiek miatt van bajban barukh amikor következő lépésekről és akciótervekről kérdezik mert egyrészt nem hiszi hogy magyarországon eléri a kritikus tömeget azok száma akik NEM gyűlöletből NEM bosszúból szeretnék felszámolni orbán viktor rezsimét és NEM egy másik bántalmazó kapcsolatot szeretnének létrehozni amiben ezúttal ők a bántalmazók és az orbán viktorhoz hasonló korábbi bántalmazók a bántalmazottak vagyis barukh úgy érzi hogy kevesen vannak azok akik azért szállnának harcba hogy a jövőben SEMMIFÉLE bántalmazásban ne kelljen részt venniük sem bántalmazottként sem bántalmazóként másrészt barukh nem hiszi hogy magyarországon eléri a kritikus tömeget azok száma akik miközben a saját szabadságukért és emberi méltóságukért szállnak harcba el tudják viselni azt hogy bajkeverőként rendbontóként törvényszegő bűnözőként bánjon velük az a törvényes hatalom ami a bántalmazójukat védi barukh úgy látja hogy a miniszterelnökükkel elégedetlen magyar állampolgárok arra vágynak hogy a hatalom a saját belátásából hagyjon fel a bántalmazásukkal miután ők azaz a bántalmazottak törvényes békés és méltóságteljes tiltakozás útján a tudtára adták az elégedetlenségüket barukh azért van bajban amikor következő lépésekkel és akciótervekkel kapcsolatos kérdéseket szegeznek neki mert úgy látja hogy az elégedetlen magyar állampolgárok kritikus többségét születésétől fogva arra trenírozták hogy jobban féljenek a gomolygó könnygáztól és a mögötte várakozó szabadságtól a vele járó bizonytalansággal és felelősséggel együtt mint a már megszokott bántalmazástól és a már megszokott bántalmazótól jogod van megnézni minden publikus képet és videót és jogod van elolvasni minden publikus posztot amit itt találsz amihez nincs jogod amihez a jogot ki kell érdemelned az a hozzászólás a vendégségben való hozzászólásra nem az jogosít fel az hogy szerinted igazad van mert nincs igazad senkinek sincs igaza neked sincs és a házigazdádnak sincs a világban fellelhető sok-sok nézőpont vélt valóság és meggyőződés csak örökkévalócska nem létező tudatában állnak össze egyetlen igazsággá nem nálad szóval a házigazdádnak nem azért van több joga a saját kanapéján beszélni mert jobban tudja nálad hogy mi az igazság hanem azért mert ő építette azt a kanapét és ő invitálta azt a vendégséget aminek a tagjaként te is ott tartózkodsz a jogot szólásra úgy érdemelheted ki hogy legalább olyan őszintén legalább akkora kockázatot vállalva mutatod meg magadat a vendégsereg számára mint annak a kanapénak a gazdája amelyiken éppen vendégeskedsz vagyis ha nem mutatod meg a sérüléseidet a fájdalmaidat a szégyeneidet akkor nem mutathatod meg pompás gondolataidat sem ilyen egyszerű érezd jól magad!  barukh nem tudja elképzelni hogy az élet orbán viktor után jobb lesz magyarországon ha az őt eltakarító emberek gyűlöletből takarítják majd el őt orbán viktort is a gyűlölet hajtotta és hajtja a mai napig amikor bosszút áll a liberális eliten amiért a kilencvenes években előbb kiröhögték és kiközösítették őt majd később kihagyták őt az osztozkodásból és csak mócsingokat dobtak oda neki pedig az alcsútdobozi orbán viktor igazán mindent megtett hogy a budapesti arisztokrácia befogadja a soraiba és kimentse őt az atyai házból és annak toxikus abuzív kultúrájából soros-ösztöndíjat szerzett magának hogy oxfordban tanulhasson mint a nagyok a feleségével úgy házasodott össze hogy a liberálisok kedvenc papja iványi gábor adta össze őket a gyerekeinek zsidó hangzású neveket adott hogy hátha hátha sikerül elszakadnia és maga mögött hagynia alcsútdoboz dermesztő világát de nem sikerült a fővárosi arisztokraták előkelő ízlésének a falusi orbán túlságosan éhes és megzabolázhatatlan volt éppen mint a huszadik század másik két nagy self-made diktátora a szatmári kun béla és a vajdasági rákosi mátyás ahogy őket orbánt sem engedték a húsosfazék közelébe hiába igyekezett annyira hogy elég elegánssá tegye magát a húsosfazék őrzői számára így hát az alcsútdobozi fiú visszatért az atyai házban tanultakhoz megvesztegetni a korruptakat hízelegni a hiúknak többnyire egyszerre mind a kettőt ha pedig egyik módszer sem működik akkor jöhet az erő és erőszak ahogy otthon tanulta a saját bőrén szó szerint az alcsútdobozi orbán viktort a mai napig a kihagyottak irigysége csalódása bosszúvágya és gyűlölete hajtja előre amikor meg akarja büntetni a liberális arisztokráciát magyarországon és európában elv- és harcostársai pedig a hozzá hasonló kihagyottak voltak és lettek magyarországon és európában akik talán boldogultak anyagilag de az igazán zsíros falatoknak soha nem engedte a közelébe őket a korrupt és hiú elit orbán viktort nem a mohóság hajtja horvátországi nyaralásokhoz és focimeccsek belépőihez egy középvezetői fizetés is elég egyszerű örömök ezek viszonylag egyszerűen finanszírozhatóak neki nem a pénz kellett hanem a hatalom hogy lebonthassa a budapesti és brüsszeli liberálisok világát oktatásostul kultúrástul intézményrendszerestül barukh el tudja képzelni hogy a népharag egy ponton elsodorja majd ezt az orbán viktort ezzel a fidesszel együtt simán el tudja képzelni hogy a népnek egy ponton igazán elege lesz a varacskos urak lakomázásából dézsmálásából és önkényéből ahogy annak az alcsútdobozi szatmári és vajdasági fiúnak is elege lett anno a fővárosi urak pökhendi és korrupt világából de barukh azt egyáltalán nem tudja elképzelni hogy a népharag jobb életet építsen magyarországon mint amilyet orbán viktor kun béla vagy rákosi mátyás  ez most azoknak szól akik szerint orbán viktornak erkölcsi kötelessége lenne ismernie gonosz tetteit mozgató pszichés állapotát és felhagyni azzal a viselkedéssel ami annyi fájdalmat és veszteséget okoz a társadalomnak szóval barukh azt hiszi hogy orbán viktor minden emberrel bántalmazó viszonyban áll akivel kapcsolatot tart fenn egy-két ember őt bántalmazza több millió másikat ő bántalmaz barukh nem hiszi hogy a bántalmazó kapcsolat orbán viktor és a társadalom között állna fenn ebben az értelemben a társadalom csak egy fikció nem érez nem szenved szemben az egyszeri állampolgárral az egyszeri emberrel veled aki érzel és szenvedsz barukh abban hisz hogy a bántalmazó kapcsolat személy szerint közted és személy szerint orbán viktor között áll fenn ő a bántalmazó és te vagy a bántalmazás áldozata önkényesen belenyúl az erszényedbe és elveszi a pénzedet elmarja mellőled korábbi barátaidat és támogatóidat megmondja neked hogy mit tanulhatsz és mit nem miben hihetsz és miben nem hogyan szerethetsz és hogyan nem ha nem úgy viselkedsz ahogy ő elvárja akkor megbüntet árulónak tekint és ellenségnek megalázó szavakat használ veled kapcsolatban ellened uszítja a követőit az életed egyre több területére terjeszti ki önkényes uralmát és te egyre kevesebb döntést hozhatsz a saját életedre vonatkozóan ő a bántalmazó férj és te vagy az egyik bántalmazott felesége ő a bántalmazó apa és te vagy az egyik bántalmazott gyereke barukh hiszi hogy érdemes ezt tisztázni mielőtt továbblépnénk és akcióterveken kezdenénk el törni a fejünket hogy mindenek előtt érdemes megválaszolni néhány alapvető kérdést: hogy érzed magam ebben a kapcsolatban orbán viktorral? jó neked vagy rossz hogy orbán viktor bántalmaz téged? ha rossz mennyire rossz? még elviselhető? vagy már elviselhetetlen? ha elviselhetetlen mennyire elviselhetetlen? annyira elviselhetetlen hogy képtelen vagy elviselni? vagy csak annyira hogy megelégszel azzal ha kimondhatod azt hogy képtelen vagy elviselni? nincs jó válasz és rossz válasz csak őszinte válasz van és önámítás ha csak annyira elviselhetetlen hogy már attól is megkönnyebbülsz (már attól is elviselhetőbbé válik a bántalmazotti lét) ha kimondhatod hogy elviselhetetlen akkor olyan vagy mint a bántalmazott feleségek és bántalmazott gyerekek nagy többsége szenvedsz de végül elviseled újra és újra elmondod hogy elviselhetetlen de végül nem teszel semmit azzal a konkrét és határozott céllal hogy kilépj a közted orbán viktor között fennálló bántalmazó kapcsolatból újra és újra elmondod hogy elviselhetetlen de végül nem teszel semmit azzal a konkrét és határozott céllal hogy más áldozatokkal összefogva megakadályozd orbán viktort abban hogy tovább bántalmazzon téged a facebookon publikált leleplező cikkek és gúnyos mémek megosztása nem valódi tett inkább fájdalomcsillapítás a méltóságteljes tüntetés nem valódi tett inkább pótcselekvés bántalmazott feleség vagy bántalmazott gyerek mit teszel? a nappaliban rendezett békés demonstráción szólítod fel bántalmazó férjedet hogy hagyjon fel a bántalmazással? leleplező plakátokat helyezel el a vécé falán hogy bántalmazó apád hagyjon fel a bántalmazással? mit teszel ha igazán változtatni akarsz? ha a bántalmazás elviselhetetlen a számodra nem fogod elviselni ha viszont elviselhető akkor el fogod viselni bármit is gondolj szenvedsz majd de elviseled barukh abban hisz hogy orbán viktort nem a rajongói tartják a hatalomban hanem azok akik számára elviselhető a bántalmazás elviselhető a verbális erőszak az önkényes hatalomgyakorlás a bizalmatlanságra és a szolidaritás hiányára épülő társadalmi együttélés barukh abban hisz hogy azok az áldozatok teszik lehetővé azt hogy orbán viktor a hatalomban maradjon akik olyan környezetben nőttek fel amiben a bántalmazás valamilyen formája a mindennapok része volt akik hozzászoktak nem csak a bántalmazáshoz de ahhoz is hogy ők az áldozatok akik megtanulták hogy hogyan kell mégis túlélni hogyan kell becsukni a szemüket és a szívüket és megtalálni az öröm és a szeretet pillanatait aközben is hogy a szüleik a testvéreik a tanáraik az iskolatársaik az edzőik vagy sporttársaik verbálisan érzelmileg vagy fizikailag bántalmazzák őket persze csodálatos lenne ha minden egyes áldozat felismerné azt hogy milyen pszichés állapot (saját pszichés állapota) akadályozza őt abban hogy megvédje magát a bántalmazójával szemben és az is csodálatos lenne ha mind felhagynának azzal a passzivitással ami annyi fájdalmat és veszteséget okoz nekik de ez nem így működik mégha meg is értik és hajlandóak is elfogadni azt hogy nélkülük az ő elviselésre épülő életstratégiájuk nélkül nincs orbán viktor akkor sem valószínű hogy változtatni tudnak a passzivitásukon ezt tanulták egész életükben ezt ismerik ennek a szakértői hasonlóan orbán viktorhoz aki arra fejlesztett ki életstratégiát hogy az elkerülhetetlen bántalmazásnak hogyan legyen ő az adó és ne a fogadó oldalán  örökkévalócska örökkévalócska jelentkezz jelentkezz itt barukh tudod aki… ja persze tudod de azt nem tudom hogy tudod-e mert csak most történt hogy reggel írt mali a lakás tulajdonosa hogy kettőkor átjön mert beszélni akar barukh-hal és barukhnak máris összeszűkült a gyomra és remegő kezekkel xanax után kutat a gyógyszeres dobozban mert tudja hogy arról lesz szó hogy ő megbízhatatlan albérlő mert össze-vissza fizet az októberi díjat öt részletben teljesítette a novemberiből pedig még semmit nem fizetett (és nem is tudja hogy mikor vagy miből fogja kifizetni) és elhangzik majd egy ultimátum hogy eddig meg eddig (kábé péntekig) ha nem rendezi a novemberit akkor költözzenek ki ha pedig a decemberit nem fizeti időben akkor költözzenek ki és bár ezt nyilván már mind tudod hiszen te vagy örökkévalócska azt még biztosan nem tudod hogy mit érez barukh mert azt még ő maga sem tudja amit biztosan érez az szégyen hogy lassan ötven éves lesz és még mindig nem tudott a társadalom megbecsült de legalábbis láthatatlan tagjává válni hogy deviáns hogy problémás (még leírni is fájdalmas) és szégyent érez még amiatt is hogy szégyent érez hiszen a fejével tudja hogy nem szabadna szégyent éreznie mert egy egészséges ember nem szégyenkezhet azért hogy az ami aki de ráadásul nem csak szégyent érez de tanácstalanságot is és kétségbeesést hogy mégis mit tegyen de tényleg hogyan éljen amikor eltörte a szárnycsontjait és begyömöszölte az egész hóbelebancot diagnosztizált vágyaival és diagnosztizálatlan zavaraival együtt az inge alá vagy a munkásruhája alá és megpróbált úgy élni hogy a rendes emberek úgy érezzék közülük való és szívesen adják ki neki és családjának az ingatlanaikat albérletbe akkor is itt kötött ki lélekgyilkos beszélgetéseknél meglopott főbérlőkkel és akkor is itt köt ki amikor kihúzza az össze-vissza tört megnyomorított szárnyait vagy annak maradványait és elkezdi ápolni borogatni gyógyítani őket hogy egyszer majd a közeli jövőben repülni tudjon velük és gondoskodni tudjon magáról és családjáról mert most még nem tud repülni gondoskodni most még csak ápol borogat gyógyít és csapkod a szárnyaival próbálgatja a repülést kisebb távolságokra kisebb zsákmányokért és álmodozik egy barukhról aki elég erős ahhoz hogy megfelelőképpen tudjon repülni gondoskodni örökkévalócska örökkévalócska jelentkezz jelentkezz itt barukh az isten barma a te barmod aki most négy órával mali érkezése előtt nem csak egy hülyének de reménytelenül alkalmatlannak is érzi magát körülvéve családtagokkal barátokkal és olvasókkal aki erőn felül segítették őt de akik kifogytak az erőforrásokból és rövidesen sokan közülük maguk is segítségre szorulnak majd nézz körül nem mennek jól a dolgok mostanság szóval csak azért írok hogy mi itt lenn igazán igyekszünk fogjuk egymás kezét megteszünk mindent amire félszerzetekként képesek vagyunk de elkélne egy kis segítség tőled is ami tovább lendítene barukh kijött egyiptomból a maga egyiptomából legyőzte a félelmét az ismeretlentől hogy olyat próbál olyan életet élni amilyet korábban még soha és igazán nem vágyik vissza a rabság biztonságába ezt tiszta lelkiismerettel állíthatom de megérkezett ide a tenger szájához ahonnan nincs tovább se előre se hátra és négy óra múlva jön mali és barukh igazán hálás lenne teljes szívével teljes lelkével teljes erejével lenne hálás ha tudnál erre kerülni egyet és ki tudnád segíteni egy csodával barukh nem szokott lottónyereményről ábrándozni rózsika nénitől is csak egy egyszerű megélhetést álmodott magának barukh szívesen dolgozik teper küzd erőn felül de most elakadt tégy csodát kérlek örökkévalócska taszajsd vissza a pályájára válaszd ketté a vizet tégy csodát örökkévalócska örökkévalócska jelentkezz jelentkezz itt barukh ne hagyj egyedül  szeles napos homokos tengerparton nézi a hullámokat aztán közben elszundít a nap erősen süti a bőrét de ő csak az erős szelet érzi amikor alszik a derekára húzza a törölközőjét olyan erős a szél tel aviv de lehetne kréta is a bőrén érzi még a homokot a száradó sót (judittal ugrált a tarajos hullámokban mint gyerekkorában a balatonban a nyári vihar elején) érzi még a bőrén a frottír törölköző bolyhait nem történik semmi különös mégis elárasztják a külvilág adatai a kifeszített vászon vad csapkodása a szélben ami azért van ott hogy árnyékot csináljon az asztalok felett a parti drink bár felől lassú transz szűrődik a gyomra üres csak vizet iszik nem éhes kivételesen előbb valami vibrálás árasztja el a testét aztán remegés egy pillanatra azt hiszi hogy az ételhiány de aztán gyorsan rájön hogy pánikroham a túl sok adat talán vagy az hogy semmi rossz nem akar történni amit hirtelen el kellene hárítani nem tudja de érzi hogy ha nem állítja le akkor meg fog bénulni tőle ott fog ragadni a parton nem jól szerencsére van nála xanax (mindig van nála az ilyen esetekre pont) bevesz egyet sok vizet iszik rá becsukja a szemét csökkenti az inputot kevesebb adat megy az agyába lefekszik a derekára húzza a törölközőt leteszi a fejét a hullámokat nézi próbálja nem látni a strandolókat csak a hullámokat mögötte az eget a felhőkkel becsukja a szemét érzi ahogy a xanax lassan szétárad a testében csillapodik a vibrálás a remegés elalszik felébred a nap már meredekebben süt a tenger felől nyugat felől a parton is kevesebben vannak már csomagolnak lassan ő is csomagolni kezd még biztosan megisznak egy kávét judittal aztán majd felülnek a jeruzsálemi buszra mire hazaérnek sötét lesz és hűvös fent a jeruzsálemi hegyekben de az ő szandáljáról még tel avivi homok pereg majd tökéletes nap lesz végül egy tökéletlen világban ott kezdem hogy barukh nem tud semmit nem része a kánonnak és insallah soha nem is lesz a része annak nem bizottságoknak írja a verseit és emlékei szerint nem tagja már egyetlen bizottságnak sem nem érdeklik már az öltönyös vagy kosztümös művelt és komoly fölnőttek sem akik címeket és díjakat osztogatnak és honoráriumokat vagy belépőket a piedesztálra barukh a hozzá hasonló senkiknek írja a verseit amik nem is igazán versek lúzereknek ír vérző sebesült barlanglakóknak akik este a tábortűz mellett szeretnék egy kicsit elrendezni a gondolataikat kisimítani a gyűrődéseket a lelkükön a komoly fölnőttek egész életében mihaszna csirkefogónak tartották barukhot ő nem tudott megtanulni a nyelvükön és ők sem értenek barukh nyelvén barukh negyvenöt éves kora óta jön le a vágyról hogy a komoly fölnőttek komolyan vegyék őtet hogy bevegyék a klubba és az egójára kapjon egy pecsétet ami majd megvédi negyvenöt éves kora óta dolgozik azon hogy végleg letegye a páncélt soha nem lesz teljesen gyógyult és az egó nyújtotta biztonság mindig is magnetikus erővel fogja vonzani de barukh elkötelezte magát amikor feltámad a szégyenorkán vagy elered a vérzivatar nem rohan a páncélboltba igyekszik nem vigyázni az arcára csak megáll meztelenül és hagyja hogy meglássák olyankor is amikor a legszívesebben elbújna sőt legfőképpen olyankor csak áll meztelenül és hagyja hogy a szégyen megszaggassa és a vér beborítsa  eredeti fotó: mayer andris barukh kezdő az egómentes életben minden nap tanul minden nap birkózik olyan művészeket fogyaszt akik ugyanezt az életet tanulják akik ugyanezekkel a kihívásokkal birkóznak segíteni is csak azoknak tud akik az alkotásnak ezt a módját választják hajlandóak megsérülni újra és újra és újra és nem várják hogy ez egyszer majd megváltozik mivel nem ért a komoly fölnőttek nyelvén barukh figyelemzavaros agya azonnal kikapcsol érdeklődése rögvest lankadni kezd miháncs komoly fölnőtteknek szánt mondatokat kell hallgatnia vagy olvasnia ellenben ugyanez az agy azonnal kipirul és felragyog ha igaz szavakat színeket vagy dallamokat érzékel szóval ha befolyásos és tekintélyes embereknek (férfiaknak…) (intézményeknek…) akarsz írni tőlük félsz őket akarod elbűvölni az ő elismerésükre vágysz akkor barukh nem a te embered türelmetlennek fogod találni és úgy érzed majd hogy nem volt olyan támogató mint amilyennek a versei alapján gondoltad pedig tud ő türelmes is támogató is lenni csak hát mint gyógyulóban lévő egó-függő vigyáznia kell magára ha megcsapja a komoly-fölnőtt agenda szele eliszkol az ellenkező irányba nincs ideje visszaesni négy hónap múlva betölti az ötvenet tizennégy hete egy judit (nem barukh juditja hanem egy másik) ezt kommentálta barukh orbán viktoros versére:  barukhot tizennégy hete nem hagyja nyugodni ez a komment talán azért mert nincs benne semmi amivel egyet tudna érteni pedig az írója elvileg ugyanabból a háttérből kultúrkörből és szekértáborból valósi mint barukh  szóval: barukh nem pszichologizált hanem leírta hogy miért nem tudja gyűlölni orbán viktort minden bűn ellenére amit elkövetett és elkövet a pszichológia mint önmagunk és egymás megértésének egyik útja valóban segített barukhnak abban hogy ne gyűlölje orbán viktort nem egyedül a pszichológia de a pszichológia biztosan  például barukh egyébként nem rajong azért a szóért hogy "pszichologizálás" mert az olyan mint a "föstögetés" vagy az "irogatás" meg az összes többi leereszkedő kifejezés amik azt hivatottak érzékeltetni hogy a szóban forgó tevékenység nem komoly dolog mintha meg lenne az ideje a pszichologizálásnak és meg lenne az ideje a komoly dolgoknak mintha meg lenne az ideje önmagunk és egymás megértésének és meg lenne az ideje az indokolt gyűlöletnek mintha békeidőben beleférne egy kis pszichologizálás de háborúban sem idő sem tér nem lenne a gondolkodásra a másik megértésére ne-adj-isten az együttérzésre háborúban cselekedni kell csapatni nem nézve se jobbra se balra nem ismerve sem istent sem embert barukh nem tehet róla de ennek a másik juditnak a sorairól éppen orbán viktor háborús pszichózisa jut az eszébe az a pszichózis aminek központi eleme a korlátlan engedély a korlátlan gyűlöletre az a pszichózis ami oroszországtól iránon és izraelen át magyarországon keresztül egészen észak-amerikáig minden fasiszta politikai erő sajátja ha nem gyűlölsz velünk nem vagy közénk való ha nem gyűlölsz velünk nem vagy megbízható ha nem gyűlölsz velünk nem vagy rendes ember ha nem gyűlölöd az ellenségedet akkor felmented őt felmented mint barukh orbán viktort a másik judit szerint mintha barukh bizony valami hivatal lenne intézmény vagy bíróság akinek a véleménye számít akinek a véleménye ítélet pedig nem barukh egy senki a véleménye csak egy vélemény ráadásul nyilvánvalóan egy kisebbségi vélemény hiszen az sem az orbán viktorért rajongó sem az őt gyűlölő tábort nem erősíti ráadásul ha ez nem volna elég barukh még azt is azt gondolja hogy orbán viktor nincs abban a helyzetben hogy vállalni tudja a felelősséget a tetteiért sőt! barukh még azt is azt gondolja hogy a legtöbb ember nincs abban a helyzetben hogy vállalni tudja a felelősséget a tetteiért olyan szinten nincsenek tisztában sem önmagukkal sem a tetteiket mozgató traumákkal és komplexusokkal hogy teljesen felesleges azt várni tőlük hogy felelősséget vállaljanak azokért fogalmuk sincs hogy mit cselekszenek és fogalmuk sincs hogy miért cselekszik azt amit cselekszenek barukh ezért nem igazán tud hinni az egyéni felelősségben és ezért nem igazán tud hinni a büntetésben sem a büntetésnek akkor látná értelmét ha a bűnt elkövető embernek nem lettek volna feldolgozatlan traumái és nem lennének komplexusai egyszerűen csak valamiért puszta gonoszságból úgy döntene hogy diktátor lesz gyilkos erőszakoló vagy milliárdos  barukh örülne ha orbán viktort elszállítanák egy messzi-messzi galaxisba egy terápiabolygóra és ott tartanák élete végéig bibivel elon musk-kal donald trumppal vlagyimir putyinnal harvey weinsteinnal és az összes többi ön- és közveszélyes önkényúrral együtt örülne de megkönnyebbülést akkor sem érezne mert akkor is össze lenne zárva itt a földön több milliárd lelki analfabétával akik nem hisznek a pszichologizálás életmentő szerepében nem hisznek benne mert nem tanították meg nekik hogy mi az mert nem volt senki aki megtaníthatta volna nekik így aztán nem tudják hogy kik ők nem tudják hogy hol a helyük a többi ember között nem tudják hogy hol a helyük a többi élőlény között akiket mármint a többieket különben sem látják mégha nézik is őket akkor sem csak barátokat látnak és ellenségeket szekértáborokat lojális katonákat és árulókat és azért nem tudják szeretni a felebarátjukat mert nem tudják szeretni önmagukat sem nincs bennük együttérzés szolidaritás és könyörület sem önmagukkal sem másokkal szemben csak száguldanak mint megannyi elszabadult hajóágyú diagnosztizálatlan és kezeletlen pszichózisaikkal és bár a homályos fájdalom és rettegés nem kisebb bennük mint orbán viktorban ők mégsem lesznek mind diktátorok "csak" szadista edzők követelőző barátok abuzáló nagybácsik féltékeny szerelmesek passzív-agresszív szülők önkényesen osztályzó tanárok fideszre szavazó holokauszt-túlélők és hasonlók a világ telis tele van orbán viktorokkal akik a maguk mikrokozmoszának pontosan ugyanakkora fájdalmakat okoznak mint magyarországnak az ország miniszterelnöke barukh egyiküket sem menti fel és nem is relativizálja a bűneiket egyszerűen csak rámutat hogy nem tudja gyűlölni őket és emiatt nem érez lelkiismeret-furdalást nem hiszi ugyanis hogy már csak az ő általa érzett és terjesztett gyűlölet hiányozna ahhoz hogy a bolygónk egy elviselhetőbb hely legyen barukh nem tudja újraolvasni a biciklitolvaj első részét akkor nem szokta tudni újraolvasni valamelyik versét ha szégyelli magát miatta és a biciklitolvaj első része miatt szégyelli magát nem azért szégyelli magát mert olyan véleményt élményt és érzést fogalmazott meg ami bizonyos olvasók számára nem elfogadható netalán szégyenletes hanem azért mert úgy érzi hogy önmagához nem volt hű önmaga igazságához amikor a biciklitolvaj első részében azt írta hogy nem tudja elképzelni az eseményeknek azt a konstellációját amiben a videót nézve nem a tíz éves kisfiú pártjára áll hanem a felnőtt katonáéra akkor igazat is mondott meg nem is mert egyrészt ha igaz a biciklilopásos történet akkor persze hogy a palesztin kisfiú pártjára áll barukh hiába izraeli a katona is meg barukh is másrészt viszont ha nem igaz a biciklilopásos történet (ha hű akar lenni önmagához akkor barukhnak el kell fogadnia ennek a lehetőségét is) akkor egyáltalán nem biztos hogy valakinek a pártján kell állnia egyáltalán nem biztos hogy ebben a konkrét szituációban a fiú és a katona szemben álltak egymással hiszen barukh is olvasta olyan izraeli katona visszaemlékezését aki a megszállt területeken a megszálló hadsereg tagjaként is igyekezett emberségesen viselkedni adott esetben rugalmasan kezelve parancsokat és szembe menve az izraeli hadsereg vállalati kultúrájával simán lehet hogy a szemtanúk hazudtak és az történt amit több kommentelő is leírt hogy a bicikli tönkrement hiszen tűnhet úgy hogy az első keréken gumi sincs és az izraeli katona csak segített a palesztin kisfiúnak eljuttatni a tönkrement biciklit a szeméthez lehet az is lehet hogy a bicikli nem is a kisfiúé volt a katona csak elsétált vele éppen arra és a kisfiú simán csak a nyálát csorgatta a bicikli láttán lehet még egy csomó minden lehet  tételesen barukh nem tudja hogy igaz-e a biciklilopásos történet egy számára hiteles izraeli emberi jogi szervezet osztotta meg azt egy szemtanú beszámolója alapján barukh ennyit tud ennyit tudott akkor is amikor megírta és megosztotta a verset barukh azért írta mégis azt hogy nem tudja elképzelni az eseményeknek azt a konstellációját amiben a videót nézve nem a tíz éves kisfiú pártjára áll mert tele volt haraggal nem elsősorban a megszállás miatt bár nyilván amiatt is hanem a vállalati kultúra és a hivatalos narratíva miatt amitől minimum szélsőségesnek de inkább hazugnak és hazaárulónak tűnik minden izraeli aki azt állítja hogy a megszállt területeken az izraeli hadsereg hajlamos időről-időre jogtalanul igazságtalanul és embertelenül intézkedni és cselekedni hiába bizonyítják ezt videók tucatjai talán százai a biciklitolvajos videónál sokkal-de-sokkal nyilvánvalóbban hiába bizonyítják ezt tanúvallomások nem csak a palesztin oldalról de izraeli katonák részéről is hiába az izraeli közvélemény úgy viszonyul a területekhez mint az amerikai közvélemény las vegashoz what happens in vegas stays in vegas ami a területeken történik az a területeken is marad az izraeli közvélemény nem akarja megnézni és meglátni azokat a videókat amik a megszállt területeken az izraeli hadsereg védelme alatt élő izraeli telepeseket mutat be miközben fegyvertelen palesztinokat vernek adott esetben időseket adott esetben idős nőket az izraeli közvélemény nem akarja meghallani az izraeli tévében elhangzó tények szűrrealitását amikor például egy palesztin férfit azért vesz őrizetbe az izraeli hatóság mert a házába betörő felfegyverzett telepesekkel szemben védekezni merészelt barukh a vállalati kultúra és a hivatalos narratíva miatt volt tele haraggal amitől mindenki tisztes polgárnak tűnik aki hallgat és mindenki bűnösnek aki nem néma barukh amiatt volt tele haraggal hogy itt van még egy dolog amit nem mondhat ki amiről nem beszélhet barukh szereti izraelt még akkor is amikor nem minden tetszik neki amit izrael csinál barukh szereti izraelt és nem tervez beállni azok sorába akik apartheid államnak látják őt mindenestül gonosznak és bojkottálni akarják minden polgárával együtt beleértve az arabokat és a megszállás ellenzőit is és ezért van most barukh bajban mert nem tudja hogy haragjában לשון הרע-t csinált-e (לשון הרע = láson hárá = rossz nyelv) amikor a képeken látható ismeretlen katonáról olyat mondott ami talán nem volt igaz ezért írta meg ezt a második részt magyarázatul és nyilvános bocsánatkérésként ha szükséges ő آدم vagyis magyarul ádám  tíz éves palesztin hebronban lakik az édesanyjával غدير-ral gadírral aki egyedül neveli ádámot mert ádám édesapja meghalt ádám szerdán nem ment iskolába mert valahogy megtalálta a félelem hogy az izraeli katonák bántani fogják őt az úton az iskola felé ezért inkább otthon maradt és az utcán játszott a barátaival fociztak cangáztak azonban ott is megjelent néhány izraeli katona és az egyikük elvette ádám biciklijét komótosan elsétált vele átadta egy társának aki ledobta azt egy szemetes konténer mellé íme: ezt a hírt és a videót amiből ezek a képek valók egy izraeli jogvédő szervezet tette közzé az arab média tőlük vette át ha a hírt nem olvasta volna csak a videót látja barukh akkor is ádámmal érezne együtt nem tudja elképzelni az eseményeknek azt a konstellációját amiben a videót nézve nem a tíz éves kisfiú pártjára áll hanem a felnőtt katonáéra pedig barukh nem palesztin hanem izraeli és nem gyerek hanem felnőtt hebron a legnagyobb város azon a vidéken amit héberül שטחים-nak hívnak vagyis területeknek de nevezik אזור יהודה ושומרון-nak vagyis júdea-szamáriának is angolul többnyire west bank-nek hívják azaz nyugati partnak ami onnan jön hogy a jordán-folyó nyugati partján található azon földsávról beszélünk ami még nem izrael és amikor ciszjordániát mondanak akkor is erre a területre gondolnak sőt manapság palesztina alatt is ezt a békés-megye nagyságú földdarabot értik ádám egyike annak a két és fél millió palesztinnak aki a területeken él ádám édesanyja azt mondja hogy az izraeli katona azért vette el ádám biciklijét mert a környéken lakó izraeli telepeseket zavarta a zaj amit ádám és társai a labdáikkal és a biciklijeikkel az utcán csináltak hebron és a területek nem izrael része az izraeli katonák és a félmilliónyi izraeli telepes a nemzetközi jog alapján illegálisan tartózkodik ott félmillió izraeli telepes akik úgy gondolják hogy örökkévalócskától kaptak felhatalmazást arra hogy meghódítsák a területeket és elüldözzék onnan a rézbőrű palesztinokat persze vannak telepesek nem is kevesen akik nem gondolnak semmit sem örökkévalócskáról sem a palesztinokról egyszerűen csak örülnek hogy a területeken olcsóbb az ingatlan mint izraelben izrael ötven éve szállta meg a területeket miután a megalapítása utáni húsz év alatt három háborút indítottak ellene ebből az irányból arab államok izrael saját léte védelmében puffernek használja ezt a földdarabot puffernek két és félmillió palesztint puffernek ádámot azok a törvények amik védik izrael állampolgárait és korlátozzák a rendfenntartó erőket nem érvényesek a területeken azok törvények amik védik barukhot izraelben nem védik ádámot a területeken izraelben semmilyen körülmények között nem fordulhat elő hogy egy izraeli katona fényes nappal ország-világ szeme láttára megfogja barukh biciklijét (nincs neki de ha volna) és komótosan elsétáljon vele majd átadja egy társának aki ledobja azt egy szemetes konténer mellé izraelben ugyanígy nem fordulhat elő az sem hogy musza biciklijét (ha van neki barukh nem tudja) megfogja és elvigye egy izraeli katona mivel bár musza arab és muszlim de izraeli állampolgár is vagyis vonatkoznak rá és védik őt az izraeli törvények a hebroni ádám biciklijét ezzel szemben mindenfajta magyarázat vagy következmény nélkül ellophatta a képen látható izraeli katona az a képen látható izraeli katona aki bár a törvény előtt felnőtt mégis szinte még gyerek legalábbis onnan ahonnan barukh néz rá barukh nézi őt meg ádámot ezen a képen és két nyomorult testvért lát  a nagytestvér megfogja a kistestvér biciklijét és látványosan a kukába dobja illetve nem is ő hanem a barátja mert őt valahogy nem viszi rá a lélek a nagytestvér is volt tízéves és még emlékszik milyen volt amikor az apja megbüntette őt ugyanilyen komótos kíméletlen mozdulatokkal a képen látható izraeli katona az apjától tanulta meg (ahogy az apja is az ő apjától) hogy hogyan kell megbüntetni a nála gyengébbet amiért az nem fogadott szót amiért kényelmetlenséget okozott és egy másik apától a parancsnokától kapta a megerősítést arra vonatkozólag hogy hogyan érdemes bánni a területeken élő jogfosztott palesztinokkal ha a képen látható izraeli katona szolgálatának elején még nem gyűlölte az arabokat mire leszerel biztosan gyűlölni fogja őket nem lesz más választása máshogy nem fog tudni elszámolni a lelkiismeretével és zsidó örökségével ami tucatnyi vallási törvényben tiltja a lopást és védi az árvát az özvegyet az idegent a gyengébbet a szegényebbet a képen látható izraeli katona csak úgy fog tudni elszámolni a lelkiismeretével és zsidó örökségével ha megmagyarázza magának hogy a tíz éves ádám igenis rászolgált erre a büntetésre barukh nem tehet róla de gombóc a torkában egyre nagyobbra nő és egyre jobban fojtogatja őt ahogy ádámot és a katonát nézi arra gondol hogy a területek megszállva tartása egyszerűen חילול השם örökkévalócska nevének megszentségtelenítése mert gyűlöletre bosszúra és bűnre tanít mindenkit minden katonát minden ádámot minden oldalon barukh nem politikus nem tudja hogy mi a megoldás erre a helyzetre csak azt tudja hogy amikor az ország védelmére felesküdött katonákból biciklitolvajok lesznek akkor nem jó úton járunk mindig tudta hogy valami nem stimmel vele hogy képtelen beilleszkedni  a társadalom megbecsült tagjává válni hiába jósoltak neki fényes jövőt gyerekkorában és fiatalkorában családtagjai és barátai alkotó- és üzlettársai egy-két rövidebb (és megmagyarázhatatlan) időszakot leszámítva még az is megoldhatatlan feladatot jelentett a számára hogy eltartsa önmagát később pedig a családját amphetamin vagy xanax nélkül még az is kihívást jelentett a számára hogy emberek közé menjen  ráadásul mindig azt hitte hogy ez az ő hibája hogy ő nem igyekszik eléggé ő túlérzékeny ő felelőtlen ő lusta bárhol bármivel próbálkozott az útját mindenhol befejezetlen projektek be nem tartott ígéretek és halmozódó adósságok kísérték barukh negyvennyolc évet szégyenkezett végig az eredménytelensége miatt a kudarcai miatt önmaga miatt  negyvenhárom éves korában alijázott feleségével és két kisfiával és kezdett új életet az arava sivatag déli csücskében az ország legkisebb kibucában a világ vége után balra negyvenöt éves korában a sivatag békéjében munka mellett kezdte el írni terápiás szabadverseit  ezeket a verseket olvasva fordultak hozzá pszichológusok és pszichiáterek és javasolták neki hogy végezzen el bizonyos vizsgálatokat ezután beszélt barukh neurológussal és pszichológussal izraelben és pszichiáterrel és autizmussal foglalkozó szakemberrel magyarországon  negyvennyolc éves volt amikor megtudta hogy egész életében asperger-szindrómában adhd-ben és unipoláris depresszióban szenvedett negyvennyolc éves volt amikor megtudta hogy milyen felesleges volt egész életében szégyenkeznie az eredménytelenségei a kudarcai és önmaga miatt hogy milyen hiábavaló folyton azzal próbálkozni hogy másmilyen legyen hiszen közel ötven év kudarcai és bűnei mögött nem egy szar ember rossz döntései álltak (ahogyan egészen addig hitte) hanem egy agy és egy idegrendszer ami folyamatosan fuldokolt egy neurotipikus többség által létrehozott és működtetett világban és ami minden eszközt megragadott hogy egy-egy pillanatra levegőhöz jusson  ha barukh nem alijázik és a sivatag békéjében nem kezdi el írni terápiás verseit akkor soha nem tudja meg az igazságot ha nem alijázik és magyarországon marad akkor az elmúlt hat évben már belefulladt volna a szégyenbe ha nem kezdi el írni terápiás sivatagi verseit akkor hozzá hasonló emberek nem tudták volna meg hogy az eredménytelenségeikkel a kudarcaikkal és a szégyenükkel nincsenek egyedül  miután megkapta a diagnózisait barukh másodszor is új életet kezdett ma negyvenkilenc éves a családjával jeruzsálem szélén él verseket ír felolvasó esteket tart könyveket ad ki és gyógyszereket szed amik az amphetaminnál és a xanaxnál kíméletesebben tartják egyensúlyban a lelkét és az idegrendszerét új módszereket tanul amik a neurotipikus többség világában úgy segítenek eligazodnia és túlélnie hogy közben nem kell megerőszakolnia sem a lelkét sem az idegrendszerét negyvenkilenc évesen barukh elölről kezd mindent  az összekapcsolódást önmagával és a világgal és egy fenntartható megélhetés megteremtését ezúttal szégyenkezés nélkül elfogadva az eredménytelenségeit a kudarcait önmagát vagyis úgy ahogy eddig még soha nem csinálta  fogalma sincs hogy sikerülni fog-e nekem sincs fogalmam hogy sikerülni fog-e neki de itt leszünk hogy beszámoljunk róla bárhogyan alakuljon is homályosan emlékszem egy vendégségre kis barukh szülei és kis barukh is ott voltak a vendégek székeken és fotelekben ültek falatozgattak és beszélgettek nem emlékszem hogy miről csak arra emlékszem hogy kis barukh számára nem volt érdekes ő talán a többi gyerekkel talán csak a testvérével talán egyedül jött-ment szaladgált játszott a fölnőttek között és miközben ezt csinálta véletlenül lelökött valamit valamelyik dohányzóasztalról valami poharat vagy kistányért vagy hasonlót és akkor megállt a beszélgetés és kis barukh kiszaladt a szobából  (furcsa most ahogy felidézem ezt a pillanatot az agyam most is igyekszik kiszaladni a szobából és valahová máshová menekülni úgy kell erőltetnem hogy itt maradjon és emlékezzen és meséljen) kis barukh apukája határozottan szigorúan utána szólt kis barukhnak hogy jöjjön vissza a szobába és ő megpróbált nem-visszajönni de a szobában továbbra is csend volt olyan nagy csend mint amekkora egy fekete lyukban van elnyelt minden fényt és szaladgálást és játékot és nem lehetett mást hallani belőle csak kis barukh apukájának hangját ahogy kis barukhot szólítja hogy azonnal menjen vissza és persze a poharak és kistányérok csörömpölése is kihallatszott ahogy valaki nyilván egy nő a házigazda felesége és/vagy kis barukh édesanyja megpróbált rendet tenni a bálágán után amit kis barukh csinált és kis barukh nem akart visszamenni minden porcikája tiltakozott de apukájának hangja olyan sötéten parancsoló volt és olyan hatalmas gravitációs erővel hívta hogy kis barukh kénytelen-kelletlen meghajolt a fizika törvényei előtt ahogy óvatosan belépett a szobába minden tekintet felé fordult és az apukája aki ugyanott ült ahol az este folyamán végig felszólította kis barukhot hogy kérjen bocsánatot úgy emlékszem hogy kis barukh tudta hogy ez fog történni vagy valami hasonló (nyilván nem először történt ilyen) de mégis mintha pislákolt volna benne némi remény hogy mégsem kell majd leszakítania egy darabot a lelkéből és átnyújtania azt egy ezüsttálcán az ördögnek bármekkora bajt is okozott a poharakkal és a kistányérokkal mert nagy bajt okozott azt ő is tudta bűnös volt szóval állt ott kitéve a vendégek tekintetének és apukája hangjának ami újra felszólította hogy tessék bocsánatot kérni! és akkor erre tisztán emlékszem elhomályosult a szoba és a vendégek is és kis barukh összetöpörödött icike-picikére a kabbalában a zsidó misztikában צמצום-nak cimcumnak hívják ezt a jelenséget isten is így töpörödött össze az idők kezdete előtt hogy helyet csináljon a világnak amit megteremteni készült ugyanígy töpörödött most össze icike-picikére kis barukh is és húzódott vissza az agyába részben hogy a vendégek tekinteteinek elviselhetetlen hidegségétől átmenetileg megszabaduljon részben hogy kitalálja hogy most mitévő legyen választása persze nem sok volt vagy kiszakít egy hazug bocsánatkérést a lelkéből és ezüsttálcán átnyújtja azt vagyis megteszi azt amit a fölnőttek várnak tőle és ezzel ahogy azelőtt is és azután is eléri hogy azok békén hagyják legalább annyi időre amennyi alatt bevarasodik a seb amit kis barukh idegrendszerén kéretlen behatolásukkal okoztak vagy nem kér bocsánatot és azzal biztosítja önmaga és idegrendszere számára a kéretlen és fájdalmas behatolások folytatódását egészen addig amíg azok hatására össze nem roppan és bocsánatot nem kér később ugyan de végül garantáltan icike-picike barukh gondterhelten sétált fel s alá az agyában mit tegyek? mit tegyek? morfondírozott magában egészen addig amíg körvonalazódni nem kezdett egy ötlet egy ötlet amit megfogalmazni sem mert olyan veszélyesnek tűnt de ami mégis annak az esélyét hordozta hogy ép lélekkel ússza meg ezt kalandot icike-picike barukh megállt az agya közepén nagy levegőt vett és kiugrott a szobába a fölnőttek köztük kis barukh apukája is ugyanolyan hidegen nézték őt mint mielőtt ő a cimcumot csinálta mintha a számukra a fölnőttek számára megállt volna az idő kis barukh nagy levegőt vett és azt mondta hogy bocsánat… majd vigyorogva gyorsan hozzátette: …nem látta a kacsámat? kis barukh tudta hogy mit csinál hogy korábbi bűnét mértéktelen szemtelenséggel tetézi ráadásul apukájából a barátai előtt csinál hülyét amire az mindig is háklis volt de nem volt más választása ha hozni is akart ajándékot meg nem is ha ép lélekkel akarta megúszni ezt a kalandot márpedig ő ép lélekkel akarta megúszni nagyon is a szobában egy szempillantásnyi időre néma csend lett aztán felharsant a röhögés azok a fölnőttek akik egy perccel korábban némaságukkal még cinkosai voltak kis barukh apukájának és eltűrték kis barukh nyilvános megszégyenítését most nyerítve röfögve röhögtek a chücpe ily váratlan megnyilvánulásán kis barukh apukájára nézett aki tanácstalanul forgatta a fejét a röhögő vendégeket figyelve és lassan elfogadva a tényt hogy ezt a játszmát elveszítette kis barukh várt még egy kicsit biztos akart lenni afelől hogy az ügy lezárult majd újabb cimcumot csinált és elhagyta a szobát utóirat: az ezután következő harminc év összes játszmáját kis barukh apukája nyerte meg kis barukh soha nem tanult meg fölnőttektől bocsánatot kérni magyarul ha pedig közönség elé kell állnia a rászegeződő tekintetek elől azóta is először cimcumot csinál és csak azután merészkedik vissza a szobába vagy a színpadra  ez a zavarbaejtő üzenet várta az időutazó kommandó tagjait ezernyolcszáz-nyolcvankilenc május elsején az osztrák-magyar monarchia braunau am inn nevű városkájának postahivatalában: a baby hitlert megolni nem kell felnetek jo lesz ha mindenki egyetert en nem ellenzem amikor megszületett előbb fred aztán lelus barukhban változás indult el aminek következtében az időt is másképpen kezdte érzékelni gyerekei születése előtt az idő olyan volt a számára mint egy zacskó spaghetti folyton végtelen számú választási lehetőség végtelen számú lehetséges idővonal hevert előtte és mind egy távoli jövőbe mutatott úgy tűnt hogy az események egymást követik és hogy bizonyos dolgoknak előbb-utóbb eljön az ideje ha pedig mégsem jön el akkor az azért van mert barukh nem igyekszik eléggé ezekben a pillanatokban barukh egy matracon fekszik egy kiüresített lakásban a családtagjai szintén különböző matracokon szanaszét a lakás különböző pontjain a bútoraik a könyveik és a téli ruháik az imént érkeztek meg egy raktárba ott várják hogy kiderüljön hogy barukh és családja hol folytatják izraeli életüket a raktározási díjat egy hónapra fizette ki barukh annyi idejük van kitalálni a következő lépést ha barukh még mindig hinne abban hogy az idő lineárisan halad az események pedig egymást követik vagyis bizonyos dolgoknak eljön az ideje (neki például benőhetne végre a feje lágya) akkor most nagyon rosszul érezné magát egy lúzernek érezné magát aki nem igyekszik eléggé aki közel az ötvenhez úgy él a családjával mint egy hippi mint egy nomád teljesen a feje tetejére állítva mindenfajta józan sorrendiséget kész szerencse hogy barukh már nem hisz abban hogy az idő egy zacskó spaghetti amióta megszülettek a gyerekei barukh idő-érzékelése egyre jobban hasonlít a tralfamadoriakéhoz amióta megszülettek a gyerekei barukh azt hiszi hogy az idő egy fej hagyma vagyis a pillanatok a napok és az évek úgy simulnak egymáshoz mint a hagyma rétegei nem múlnak el nem haladódnak meg hanem a nagy egész részeivé válnak amikor barukh azt írta hogy nem tehet róla nem tudja gyűlölni orbán viktort mert a zsír és a hatalom alatt vonyító kisfiút látja benne akkor nem felmentette orbánt nem takargatta őt a traumáival nem azt vonta kétségbe hogy orbán viktor ebben a pillanatban egy felnőtt ember-e vagy sem hanem igyekezett átadni azt az élményt amit ő barukh akkor él át amikor ránéz az alcsútdobozi orbán viktorra vagy a baby hitlerre vagy önmagára ha most odamegy a tükörhöz vagy a szomszéd csípőficamos kisfiúra nem spaghettiket lát hanem hagymákat nem egymás után következő traumákat és bűnöket amiket vagy összekötünk vagy sem hanem egymáshoz simuló pillanatokat a múltból a jelenből és a közeljövőből ha ránéz az alcsútdobozi orbán viktorra akkor nem egy miniszterelnököt lát hanem egy fej hagymát rengeteg egymáshoz simuló réteggel álmokat és csalódásokat síró embereket akiket nem öleltek át őt sem és ő sem nagyon-nagyon-nagyok sok akaratot hogy megvédje magát az erőszakos apáktól úgy hogy felfalja őket vagy úgy hogy az örökösükké szegődik és kitanulja tőlük a furfangot és az agressziót egy valamit nem lát barukh: túl sok döntést jó és rossz között illetve lát valamennyit kezdetben többet később viszont egyre kevesebbet mert ahogy ez a hagyma egyre jobban megismerte magát úgy jött rá hogy a jó és a rossz kérdését előbb-utóbb úgyis lesöpri az asztalról a fájdalomtól való félelem úgyhogy inkább hagyjuk is és összpontosítsunk a lényegre a túlélésre a tralfamadoriak egyébként azt mondják hogy a homo sapiens-en kívül nincs még egy magát intelligensnek tartó faj az univerzumban amelyik abban a hitben ringatná magát hogy szabad akarata van és dönthet a saját sorsa felől ahogy öregszik barukh egyre hajlamosabb ráhangolódni a tralfamadoriakra részben ezért részben pedig azért mert a legtöbb hagymából túl sok egymáshoz simuló réteget lát barukh képtelen gyűlölni emberi lényeket nem csak orbán viktort nem de adolf hitlert vagy a barukh fiát a jövőben esetleg lefejező isis-harcost sem és ezt nem úgy mondom hogy barukh ettől milyen csodálatos ember nem nem-gyűlölni nem jó az embert egy csomó társaságból kiutálják emiatt nem bíznak benne és az ember hajlamos magára maradni a nem-gyűlöletével ezért barukh egy csomóféle gyógyszert szed csak azért hogy kevesebb réteget lásson és jobban tudjon gyűlölni és több klubban elfogadják tagnak de sajnos a gyógyszerektől nem lesz kevesebb réteg csak annyit javul a helyzet hogy barukh ritkábban telítődik túl a rengeteg réteg láttán így van ez… amikor a huszonegyedik század második felében izrael létrehozza az időutazó kommandót hogy a múltban jó előre kivégezhesse a holokauszt összes szellemi atyját barukh nem lesz a csapat tagja nyilván… nem csak azért nem mert túl öreg lesz (már most is az) hanem azért sem mert a toborzó bizottság egyetlen tagja sem tartja majd alkalmasnak arra hogy egy újszülött csecsemőt jégretegyen még akkor sem ha tudván tudja hogy az illető csecsemő a baby hitler azonban nem barukh lesz az egyetlen izraeli aki úgy gondolja majd hogy csecsemők megölése minimum גבולי problémás etikai szempontból így aztán amikor az időutazó kommandó egy nappal a baby hitler születése után ezernyolcszáz-nyolcvankilenc május elsején megérkezik braunau am inn-be a hatalmas osztrák-magyar monarchia ezen álmos kisvárosába egy zavarbaejtő üzenet várja majd őket a postahivatalban: a baby hitlert megolni nem kell felnetek jo lesz ha mindenki egyetert en nem ellenzem  barukh nem tehet róla nem tudja gyűlölni ezt a gyönyörű-ronda embert mert a zsír és a hatalom alatt vonyító kisfiút látja benne aki pontosan ugyanannyira vágyott arra hogy szeressék mint az összes többi kisfiú de akit szeretet helyett az apja félni tanított meg a család női tagjai pedig nem tudták megvédeni tőle aki számára ezért bűn minden gyengeség és akinek a lelke eredendően sérülékenyebb volt a többi megvert és megalázott kisfiú lelkénél pontosan annyival sérülékenyebb amennyivel több zsír és hatalom van rajta ma pontosan annyival volt sérülékenyebb mint amennyivel több zsírt és hatalmat kellett felépítenie önmaga köré azért hogy biztonságban érezhesse magát barukh nem tudja gyűlölni ezt a vonyító kisfiút mert a világon nincs annyi zsír és hatalom amennyi mögé elbújva valaha biztonságban érezhetné magát mert egy sötét sarokból mindig felbukkan egy apafigura nadrágszíjjal a kezében akitől a család bűnös női tagjai nem tudják megvédeni őt most éppen putyin rázza az öv csatját és az eu vezetői tördelik a kezüket barukh tart ettől a gyönyörű-ronda zsíros és hatalmas férfiba bújtatott vonyító kisfiútól mert az nem tudja hogy mi a szeretet nem ért a szeretet nyelvén semmilyen nyelven nem ért csak a félelemén és aki ezért képes lesz az egész világot elpusztítani csak hogy csillapodjon benne a rettegés először joszef hajolt oda kis barukh-hoz barukh úgy emlékszik hogy nyolc-kilenc éves lehetett akkor joszefnek derékból kellett előre dőlnie ha azt akarta hogy az arcuk egy magasságban legyen barukh úgy emlékszik hogy joszef egészen belehajolt az arcába úgy kérdezte meg halkan szinte suttogva: kit szeretsz jobban? anyát vagy engem?  barukh úgy emlékszik hogy nem lepődött meg a kérdésen akkor már hosszú ideje zajlott valami otthon amit kis barukh a válás fogalmával kötött össze egyszer meg is kérdezte sosanát: el fogtok válni? és a válasz amit sosana adott nem nyugtatta meg kis barukhot kis barukh jobban szerette sosanát mint joszefet ez nem volt kérdés a számára de azt is tudta hogy ezt nem mondhatja meg joszefnek mert azzal összetörné a szívét és nem érezte magát elég erősnek ahhoz hogy abban az időszakban amikor a családja és a világa összeomlani készült még joszef összetört szívének terhét is magára vegye ezen gondolkodott kis barukh miközben joszef arcát nézte ami az ő arcához egészen közel csak az ő válaszára várt kit szeretsz jobban? anyát vagy engem? ez volt az első alkalom az első trauma amit barukh fel tud idézni amikor eredendően nem-tipikus idegrendszere egy elviselhetetlen szituációból úgy menekült el hogy egyszerűen kicsekkolt a pillanatból nem tartott sokáig ez a kicsekkolás csak néhány szempillantásig de azalatt kis barukh elég erőt szedett össze ahhoz hogy joszef arcába hazudja azt a mondatot ami minden ilyen kérdésre az egyetlen illedelmes válasz az egyetlen olyan válasz ami nem töri össze joszef szívét és ami egyszersmind kis barukh válláról is leveszi azt a terhet hogy szülei fölnőtt konfliktusában neki az egyik gyereknek kelljen még ha csak közvetett módon is de eljátszania a döntőbíró szerepét: mindkettőtöket egyformán szeretlek hazudta barukh nem emlékszik hogy mi történt ezután valószínűleg jozsef magára hagyta kis barukh pedig gyorsan visszabújt oda ahol senki nem hajolt az arcába senki nem ment a bőre alá ahol mindenki békén hagyta abba a tudatállapotba ami kívülről szórakozottságnak vagy udvariatlanságnak gyakran érzéketlenségnek máskor pedig egyenesen arroganciának tűnt és tűnik azóta is belülről viszont egyszerűen csak egy bunker a pillanat túlélésének egyetlen és elengedhetetlen eszköze barukh nem tudja hogy ez volt-e az első az eredendő trauma ami mozgósította divergens idegrendszerét de azt tudja hogy azóta millió és millió hasonlóan elviselhetetlen helyzetben reagált az agya úgy hogy egyszerűen és önhatalmúlag kis barukh és nagy barukh szándékától teljesen függetlenül kicsekkolt a pillanatból annak hogy az agya miért értékel egy helyzetet elviselhetetlennek sokféle oka lehet lehet teljesen banális mint az hogy a kémia óra unalmas de lehet olyan grandiózusan fájdalmas is mint joszef kérdése: kit szeretsz jobban? persze később ahogy a családi szappanopera folytatódott sosana is odahajolt kis barukh-hoz és ő is feltette neki a kérdést de arra hogy neki mit válaszolt barukh már egyáltalán nem emlékszik azt a pillanatot teljesen elveszítette sok millió másik pillanattal együtt tegnap délután olyan turbulencia volt az égben magyarország felett hogy a tel avivi gép utasai közül többen sírni kezdtek barukh szomszédja eltakarta a szemét és a smá iszráelt ismételgette barukhnak pedig aki amúgy kimondottan szereti a turbulenciákat (a memento mori miatt) olyan hányingere lett hogy elfogadta a szomszédjától az alkoholtartalmú nem-vegán sütit és magába tömte az egészet egyedül a sor végén ülő marokkói-izraeli nagymama volt nyugodt ő csak mosolygott és azt ismételgette hogy amíg barukh itt van a közelben ez a mosolygós hatalmas ember addig ő nem fél (barukhot valamiért imádni szokták a marokkói-izraeli nagymamák) (talán megérzik hogy barukh otthon érzi magát a társaságukban) barukh mindenesetre visszamosolygott rá és azt mondta neki hogy הכל יהיה בסדר minden rendben lesz barukh a hegyoldalban töltötte a hétfő délutánt langyos napsugarak között édes virágillatba és madárcsicsergésbe burkolózva feje körül boldog dongókkal dolgozott néhány órát az erdőszéli faasztalnál aztán összeszedelőzködött és elindult a rami levibe hogy bevásároljon a családnak de nem az utca felé vette az irányt ahogy szokta hanem körben az egész hegyet megkerülve közben felhívta sosanát ahogy a földúton sétált telefonnal a kezében sosana kihangosított hangját hallgatva a szeme sarkából mozgásra lett figyelme  beszélgetés közben a mozgás irányába pillantott ösztönösen fel sem fogva hogy mit lát fel sem fogva hogy három nagytestű kutya bukkant fel a kanyarban póráz nélkül szabadon engedve a hegyoldal kedvelt kutyasétáltató hely a földút ami megkerüli a hegyet körülbelül húsz perc séta oda-vissza negyven népszerű útvonal a nagyobb testű kutyák gazdái körében barukh tudta ezt sem ő sem az idegrendszere nem lepődött meg a három nagytestű kutya láttán a meglepő inkább az volt ahogy barukh ösztönei reagáltak a kutyákra az ösztönöknek több rétegéről van itt szó ugyanis először is van egy otthonról hozott mondjuk így genetikus örökség barukh családjában senkinek nem volt kutyája a szülei viszonya a kutyákhoz valahol a közöny és a viszolygás közötti skálán mozgott mivel a bennük élő ősit zsigerit ösztönöset hogy úgy mondjam vadat állatiasat egész életükben mélyen elnyomva tartották hogy a civilizáltnak mondott világ befogadja őket így a rajtuk kívül és körülöttük élő ősivel zsigerivel ösztönössel vaddal és állatiassal nem tartottak fenn kapcsolatot nagy ívben elkerülték azt künn a világban élő vadállatokkal maximum állatkertben találkoztak ahogy a belső állatukat is csak a rács túloldaláról ismerték kulturált emberek ők belső állataiknak nincs helye az asztalaiknál az életeikben ebben az análisan exponált légkörben nőtt fel kis barukh és erre jött rá a saját évtizedek gondos rettegésével továbbfejlesztett pszichózisa ami számtalan emlékezetes pánikrohamot eredményezett a világtól a saját világától való rettegés kétezer-tizenötben érte el az elviselhetetlenség határát akkor mondta ki az azóta családi klasszikussá vált mondatot: najó! irány a sivatag! barukh megérzése azzal kapcsolatban hogy a sivatag majd valamifajta megoldást fog nyújtani fenntarthatatlan életformájára helyesnek bizonyult ott ugyanis olyan mennyiségben és közelségben! éltek mindenféle vadállatok a skorpióktól a kígyókon át a hiénákig hogy barukhnak muszáj volt választania:  vagy belepusztul a külső vadaktól való rettegésbe vagy megbarátkozik a belső vad létezésével és kinyitja neki a várbörtön ajtaját így egyenlítve ki a külső dzsungel és a belső dzsungel közötti nyomáskülönbséget így hárítva el a halálos rettegésből fakadó életveszélyt barukh az utóbbi megoldást választotta négy négy és fél éve ennek és három éve annak hogy megkezdte nyilvános terápiáját aminek következtében a belső állat lassacskán elhitte hogy a várbörtön ajtaja tartósan nyitva marad kimerészkedett azon és változó intenzitással de barukh mellé szegődött játszótársul útitársul amikor a képen látható hegyoldalban a szeme sarkából barukh megpillantotta a három nagytestű kutyát az első ösztönös reakciója a pánik volt nagyon mélyről jött és csak egy szempillantás törtrészéig tartott de elég intenzív volt ahhoz hogy barukh észlelje és hogy emlékezzen rá most amikor felidézi az eseményeket a második ösztönös reakciója ami már párosult némi verbalitással is a sivatagban elsajátított lecke volt: elég a félelemből! elég a rettegésből! muszáj jelen lenni a pillanatban! muszáj élni! a harmadik ösztönös reakció pedig az volt hogy az irányítást átengedte a belső vadállatnak a belső kutyának aki előbb lelassította majd megállította a sétáló barukhot és miközben a feje és a szája tovább beszélt a telefonon sosanával leengedte a karját és az először hozzá odalépő nagytestű kutya fejére helyezte a kezét megsimogatta azt hagyta hogy a kutya megszagolgassa majd megnyalogassa a kezét aztán hogy a szájába is vegye azt aztán ugyanezt tette az odaérkező a másik két nagytestű kutyával is simogatás szagolgatás nyalogatás az éles fogak érintése barukh nyugodt volt és még valami más ahogy felidézi ezt a harminc másodperces epizódot különös öröm árad szét a testében barukh egyszerre érezte az összetartozást önmagával a falkával és a világgal azt érezte hogy az aki ő szavaktól és kompromisszumoktól mentesen része a mindenségnek  hogy ő a kutyák és a világ egy hogy a pillanatban van valami ősi mélyen testi már-már érzéki öröm ahogy felemelte a fejét meglátta a kutyák gazdáit is akik addigra kijöttek a kanyarból és kényelmesen sétálgatva és beszélgetve utolérték jószágaikat olyan bensőséges bajtársiassággal néztek barukhra ahogy egyik kutyatulajdonos néz a másik kutyatulajdonosra azt hitték hogy kutyáik a gazdát érezték meg barukhban és hogy barukh azért viselkedett velük olyan nyugodtan és magabiztosan mert neki is van otthon egy hasonlóan nagytestű kutyája csak az állatok és barukh tudta hogy a kutyák barukh belső kutyájára reagáltak szimpátiájuk és bizalmuk nem egy másik gazdának hanem egy másik állatnak szólt vasárnap reggel barukh végre eljutott a neurológushoz (egy hónappal az eredeti időpont után de jobb későn mint soha) megkapta a hivatalos diagnózisát és megkapta a gyógyszerét figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (adhd) és ritalin elmondom mi történt utána  barukh még vasárnap reggel kiváltotta a gyógyszert és be is vette körülbelül egy óra múlva kezdte el érezni a hatását két órával azután hogy bevette az első tablettát barukh arra lett figyelmes hogy a létezés alapjáraton kevésbé veszi igénybe kevésbé őrlik fel az eseménytelen pillanatok mint előtte kisebb a zaj nem odakint hanem idebent egészen elviselhető nem történik minden egyszerre a fejében a pórusaiban nem történik és nem nem-történik egyszerre minden nincs jelen minden opció ugyanabban a pillanatban azok az opciók is amiket választ és azok is amiket nem választ a gyógyszer előtt benne voltak folyton egyszerre a gyógyszer előtt barukh nagyon ritkán érezte otthon magát egy pillanatban mert minden pillanatban ott volt az összes többi pillanat is előre hátra felfelé lefelé jobbra és balra megtörtént pillanatok és eljövendő pillanatok meg olyan pillanatok amik csak hipotetikusan léteznek a figyelemhiány abból fakad hogy gyógyszer híján a barukh testébe csomagolt elme és idegrendszer nem csak abban a pillanatban van jelen amiben a test hanem végtelen számú másik pillanatban is így a figyelme megoszlik a test pillanata és a párhuzamos pillanatok között a hiperaktivitás pedig annak köszönhető hogy nincs ember nincs elme nincs idegrendszer ami képes nyugodt maradni úgy hogy minden pillanat minden esemény emlék és álom gondolat és érzés szín és íz és illat és dallam jó és rossz örömteli és fájdalmas egyszerre próbál meg belécsimpaszkodni kb két órával azután hogy barukh bevette az első tablettát megszületett az idő létrejött a pillanatok egymásutánisága a zaj nem attól szelídült meg hogy eltompultak barukh idegei hanem attól hogy a párhuzamos pillanatok összetalálkoztak a végtelenben és barukh idegrendszere először élte át azt az érzést hogy csak egyetlen jelenben van jelen megszületett a kronológia az időrendiség barukh mindig is írt listákat a feladatairól de mindig is borzasztó gyenge hatásfokkal végezte el a listákon szereplő feladatokat mert azok egyszerre követelték a figyelmét és hiába tudta az eszével hogy egyszerre csak eggyel tud foglalkozni és hogy az egyiket csak a másik után tudja elvégezni a zaj az elméje a párhuzamos pillanatok megakadályozták abban hogy ésszerűen és hatékonyan viselkedjen megakadt elnyelték a pillanatok vasárnap délelőtt miután hazaért a neurológustól és bevette az első tablettát szokás szerint leült a listájához és elkezdett dolgozni néhány órával később meglepődve tapasztalta hogy a listán szereplő összes feladatot elvégezte sokkal gyorsabban mint valaha sokkal gyorsabban mint valaha gondolta volna hogy ennyi feladatot el lehet végezni és még maradt is ereje például figyelni meghallani tisztán és világosan nem csak egy zajfelhőn keresztül azt amit judit vagy a gyerekek mondanak neki jó érzés volt tagadhatatlanul jó érzés … na csak ezt akartam elmesélni ez történt vasárnap |