a leprások völgye

sosáná
barukh édesanyja budapesten
azt mondja a telefonba barukhnak
aki jeruzsálemben hallgatja
hogy
 
ne gyertek ide!
 
isten ments
hogy itt kapjátok el a vírust
és itt kelljen orvoshoz
vagy kórházba mennetek!
 
isten ments
hogy L
aki se beteg nem volt
se oltást nem kaphatott még
magyarországon legyen kovidos!
 
isten ments
hogy az izraeli helyett
a magyar egészségügyre
legyetek szorulva!
 
isten ments!
 
ne gyertek ide!
 
barukh és sosáná
egy éve nem látták egymást
 
egy hete volt pont egy éve

akkor is csak röviden találkoztak
 
egy éve
barukh és családja
mamci temetésére repült
magyarországra
 
csak néhány napot töltöttek ott
és már jöttek is vissza
 
sosáná azóta nem látta
nagyobbik fiát
és két legnagyobb unokáját
 
nem utazhattak a korona miatt
 
az unokák azóta húsz-húsz centit nőttek

ha barukh belegondol
hogy milyen lenne
egy évig nem látni a gyerekeit
összerándul
mintha gyomorszájon szúrták volna
 
ha belegondol
hogy korona idején
- de amúgy is -
minden találkozás
egy lehetséges utolsó találkozás
akkor
ez a csont
itt a mellkasa felső részén
feszíteni kezd
és alig tud levegőt venni ...
 
megpróbálja
elhessegetni a gondolatot
de erről az utolsó telefonbeszélgetésről
sosánával
barukhnak a ben hur jut eszébe
a film
a régi verzió
az oscar-díjas
 
az a jelenet
amiben mirjám és tirza
ben hur édesanyja és húga
már leprások
és a leprások völgyében élnek
 
és eszter
a család barátja
ételt visz nekik
és ben hur követi őt
és így látja meg
mirjámot és tirzát
az édesanyját és a húgát
akikkel utoljára
akkor találkozott
amikor még mindannyian
egészségesek voltak
 
még nem foszladozott a bőrük
még nem rongyokban jártak
és még nem egy barlangban éltek
a leprások völgyében
 
ben hur le akar menni
a völgybe
a barlangba
oda
hozzájuk
de eszter visszatartja:
 
júda
ne menj oda!
 
nem akarják
hogy így lásd őket!
 
nem akarják
hogy elkapd tőlük a leprát!
 
ben hur egy darabig
hallgat eszterre
aztán már nem megy neki
nem tudja a mellkasában tartani a szívét
 
berohan a barlangba
és mirjám
az édesanyja
hiába könyörög
sír
kiabál
júda!
ne gyere ide!
ne gyere ide!
ben hur odamegy hozzá
és átöleli
és szorosan tartja
fertőző
leprás
édesanyját ...
 
kis barukh kilenc éves volt
amikor először látta a ben hurt
 
pécsen
a petőfi moziban
 
és miután látta
hetekig volt rémálma
a leprások völgyétől
és a leprától
 
hetekig dugta a fejét a takaró alá
amikor sosáná este lekapcsolta a lámpát
a gyerekszobában
 
nehogy annak a leprás nőnek
mirjámnak
vagy tirzának
a kinyújtott
leprás karja
hozzáérjen
az ő arcához
kis barukh arcához
és megfertőzze őt
 
a lepra
és a leprások völgye
olyan mélyre ment
barukhnak
hogy azóta is
valahányszor
újranézte
a ben hurt
a legszívesebben
eltakarta volna a szemét
amikor a leprás mirjám és tirza
felbukkant a vásznon vagy a képernyőn
 
és azóta is
valahányszor újranézte
a legszívesebben
eltakarta volna
a szívét

amikor mirjám azért könyörög
sír
és kiabál
előbb eszternek
aztán ben hurnak
hogy ne menjen oda hozzá
ne menjen oda hozzá
az ő szerelmetes fia
 
nehogy meglássa őt
ilyen állapotban
nehogy megfertőződjön
tőle ...
 
barukh nyeli a könnyeit
ahogy ezt írja ...
 
a leprások völgyére gondol
ahonnan sosáná
az ő édesanyja
telefonál neki
és kéri őt
hogy ne menjenek oda
 
se barukh
se a családja
 
a leprások völgyére
ahol most nem a lepra
hanem a korona lakmározik
 
ahol magukra hagyják a betegeket
 
mert néhány száz gonosztevő
mindent elvett
a leprások völgyében élőktől
 
pénzt
kórházakat
 
múltat
jövőt
 
hitet
reményt
és szeretetet
 
barukh a leprások völgyére gondol
ahol most mindenki életveszélyben éli
a mindennapjait
mert a gonosztevők kórházak helyett
stadionokat építettek
mint a rómaiak
a ben hurban
 
akkor
amikor még volt
pénz is és idő is
 
felkészülni
 
akkor
amikor azt a földet még
magyarországnak hívták
 
nem a leprások völgyének ...
 
az a csont
a mellkasa felső részén
feszíteni kezd
és barukh alig kap levegőt ...
 
ne gyertek ide!
 
kéri sosáná barukhot a telefonban
 
kisfiam
ne gyertek ide!
 
pedig már egy éve nem látták egymást
 
egy hete volt
pont egy éve

---