egy évvel ezelőtt barukh azért kezdett egyes szám harmadik személyben verset írni hogy az őszinteség amivel el akarta mesélni a történetét az igazságát ne legyen olyan fájdalmas
hogy ki tudja mondani a kimondhatatlant
hogy el tudja mondani mindenkinek amit nem mondhat el senkinek
és hogy le tudja írni ezt:
fogadjátok szeretettel barukhot!
le akarta írni de egyes szám első személyben képtelen volt
fogadjatok szeretettel… fogadjátok szeretettel a verseimet...
ezt képtelen volt leírni
nem érezte hogy megérdemli azt a szeretetet
se ő se a versei
de barukh egyes szám harmadik személyben az más
ő egy másik ember egy másik lélek
ő mint minden másik ember és mint minden másik lélek érdemes a szeretetre
szeretetreméltó
róla egyes szám harmadik személyben könnyebb volt azt írni hogy fogadjátok szeretettel
hogy fogadjátok szeretettel barukhot!
felszabadító volt!
barukh emlékszik arra a pillanatra amikor tavaly januárban először írta le ezt a sort
önkéntelenül elmosolyodik amikor arra a pillanatra gondol
istenem milyen jó érzés volt…
szeretetet kérni magának anélkül hogy szeretetet kellett volna kérnie magának
túljárt a fóbiái és a komplexusai eszén becsapta őket
micsoda diadal volt!
♥️
barukh tizenhárom éves volt amikor először vállalt nyári munkát
pénzre volt szüksége biciklit akart venni magának
írt hát egy baráti családnak akik éppen akkor kezdtek házépítésbe hogy szívesen dolgozna az építkezésükön pénzért
a bajok akkor kezdődtek amikor barukh felnőtt lett és már nem-valami-fizikai-jellegű hanem alkotómunkával szeretett volna pénzt keresni
mert az nem ment
a fizikai munkával könnyű volt
odébb tette a kérdéses téglát vagy sem
ha nem tette odébb nem járt pénz
ha odébb tette akkor járt
az alkotás és a pénz viszonya viszont mindig is teljesen más volt barukh számára
amikor alkotott még ha a legegyszerűbb kreatív munkát végezte is mint régen amikor például egy haszontalan reklám szövegét írta meg vagy amikor egy tévéműsort rendezett még akkor is egy kicsit akkor is mindig felszakította a mellkasát
mert az alkotómunka olyan a természeténél fogva hogy az ember magából a mellkasából dolgozik
ezért amikor alkotómunkáért kellett pénzt kérnie mindig úgy érezte mélyen érezte ezt nem a felszínen hogy a pénz valahogy bekerül bevonódik a szeretet birodalmába
mert amikor barukh pénzt kért az alkotómunkájáért azt kérte hogy szeressék
szeressétek barukhot!
szeressétek azt amit résnyire felszakított mellkasából kiemelt...
na! és az nem ment!
az soha nem ment!
mert az ugyanaz volt mint azt mondani hogy fogadjatok szeretettel
és az…
az nem...
volt olyan hogy barukh alkotómunkával pénzt keresett sokszor sőt olyan is volt amikor sok pénzt keresett de akkor azt mindig valaki más intézte neki
alkotótárs üzlettárs valaki más
ő barukh magának az alkotásainak soha nem tudott kérni sem szeretetet sem pénzt
ezért volt olyan fontos diadal az amikor tavaly januárban túljárt a fóbiái és a komplexusai eszén és úgy kérte az olvasóitól hogy fogadják szeretettel őt hogy nem kérte hogy őt fogadják szeretettel
ha az olvasói akkor azután azóta nem fogadták volna szeretettel őt barukhot akkor barukh ma ugyanott tartana ahol tavaly ilyenkor tartott
ha a támogatói az elmúlt félévben nem támogatták volna szeretettel és pénzzel akkor barukh ma ugyanott tartana ahol tavaly ilyenkor tartott
nélkülük soha nem tanulta volna meg elhinni elfogadni hogy barukh érdemes a szeretetre és érdemes arra hogy pénzt és szeretetet kapjon az alkotásaiért