lájlá
ليلى megragad egy rozscipót és kislisszol a marseille-i pékség ajtaján hé! kiált utána boltos fizetni ki fog?! lájlá futni kezd az első mellékutcán balra fordul aztán a következőnél jobbra lélekszakadva rohan hóna alatt a rozscipóval nem néz hátra nem látja hogy ma este senki nem üldözi akár sétálhatna is hazáig addig a pincéig ahová három hónappal ezelőtt vette be magát miután a sea-watch thirteen névre keresztelt illegális menekült-mentő hajó partra tette marseille-ben lájlá egyedül szállt ki a hajóból édesapja básár بشار a tengerbe fulladt amikor az egyik viharban a kimerültségtől és éhségtől legyengült teste a hullámok közé zuhant lájlá édesanyja számár سَمر testét egy bomba szakította ezerfelé egy évvel ezelőtt még szíriában három hónap alatt lájlá mindent megtanult ami a túléléshez kell egy olyan földön aminek nem beszéli a nyelvét és ahol a törvény azért üldözi mert nem ott született és ezért nincs joga ott tartózkodni ott élni három hónap alatt lájlá megtanult ételt lopni megtanult elrejtőzni a rendőrök gumibotjai és gumilövedékei elől és megtanult csótányok skorpiók és patkányok társaságában aludni amikor lájlá feltépi a pinceajtót és beugrik a sötétbe rögtön érzi hogy valami nem stimmel mozdulatlanul guggol magához szorítja a rozscipót és figyel minden idegszálával figyel tudja érzi hogy valami lapul a sötétben lájlá lassan nagyon lassan kinyújtja jobb kezét és megmarkolja a lépcső alá rejtett törött zseblámpát a pince sarkában moccan valami lájlá egy hirtelen mozdulattal odairányítja és bekapcsolja a zseblámpát a gyenge fényben egy idős csont és bőr férfi gubbaszt lájlá eldobja a rozscipót és bal kezével felkap egy üvegdarabot és elszántan a sarokban gubbasztó alak felé tartja az sírva fakad lájlá meglepődik és tanácstalanul figyeli az idős férfit akinek egész teste belerázkódik a sírásba kétezerharmincötöt írunk kétezerhúszban amikor barukh ezeket a sorokat írja lájlá még meg sem született sőt básár és számár lájlá szülei még nem is ismerik egymást kétezerhúsz óta amikor barukh ezeket a sorokat írja a világ sokat változott amerika és kína karnyújtásnyira van a harmadik világháborútól nagy-britannia visszalépett az európai unióba hogy így erősítse kínával szemben az észak-atlanti szövetséget lengyelország szlovákia magyarország románia és bulgária pedig kilépett az európai unióból hogy így erősítsék a kínai érdekszférába tartozó oroszországot az újra orosz érdekszférába került a kelet-európai országokban polgárháborús állapotok uralkodnak a balliberális értelmiség tagjai a melegek a transzneműek a romák a zsidók és más színesbőrűek börtönben vagy száműzetésben a kelet-európai volt eu-tagállamok állampolgárai csak vízummal léphetnek az unió területére és csak két hétig tartózkodhatnak ott lájlá persze mit sem tud erről ahogy azt sem tudja hogy az az idős zokogó csont és bőr férfi ott a sötét marseille-i pincében ugyanolyan illegális menekült mint ő csak éppen nem szíriából menekült hanem magyarországról: nyáry krisztián magyar író lájlá nem tudja hogy egy politikai és kulturális celebritáshoz van szerencséje ő csak a szenvedő embert látja a zokogó éhes rettegő idős férfit és lájlá leengedi bal kezét amiben az üvegdarabot szorongatta és felemeli a rozscipót és kiszakít belőle egy falatot és odanyújtja krisztiánnak jállá biztatja az idős férfit és krisztián remegő kézzel elveszi a kenyeret és betömi a szájába a csupa csont koponyából két hatalmasra nőtt hálás szem figyeli lájlát-- így kezdődik lájlá és krisztián valószínűtlen barátsága-- és úgy folytatódik hogy cserébe az ételért és a szállásért krisztián megtanítja lájlát a latin betűk írására és olvasására aztán együtt megtanulnak olvasni írni és beszélni franciául ami lájlának szinte anyanyelvi szinten sikerül krisztiánnak pedig olyan viccesen vaskos magyar akcentussal aztán krisztián renoméja és kapcsolatai révén sikerül uniós tartózkodási engedélyt szerezniük és lájlá végre elkezdhet iskolába járni közben krisztián lányai akik ezalatt amerikában alapítottak családot megismerkednek lájlával és nagyon megszeretik őt apjuk legvalószínűtlenebb mégis legigazabb barátját és amikor lájlá párizsban összeházasodik ahmeddel أحمد a szomálai menekülttel akkor lájla családját krisztián és lányai és lányai családjai helyettesítik az esküvőn és amikor százhúsz évesen krisztián megtér őseihez a francia államelnök után lájlá mondja a búcsúbeszédet a párizsi temetésen aki mármint lájlá akkor már egy tucatnyi unoka boldog nagymamája-- ez nem “a” jövő csak “egy” jövő egy lehetséges jövő és barukhnak egy kommentről jutott eszébe amit borbély edit írt barukh egy versére még júliusban: https://www.facebook.com/barukhhh/videos/1452763741777974 a vers azután született hogy nyáry krisztián írt egy rövid nekrológot az index halálára https://index.hu/kultur/media/2020/06/24/index_fuggetlenseg_mit_jelent_neked_az_index/nyary_krisztian_felnott_eletem_nagyobbik_reszet_az_indexszel_toltottem/ és abban azt írta hogy “48 évesen már nem keresünk új barátokat” és erre barukh írt egy verset amiben reagált krisztián ezen mondatára és amit úgy fejezett be hogy “barukh nem orbán viktor elől menekült el a sivatagba hanem orbán viktor népe elől azok elől akik már nem keresnek új barátokat” és borbély edit erre a versre kommentálta azt hogy “nem azért nem keresünk új barátokat 48 évesen mert jól esik a köldökünket nézni a langymeleg kád vízben hanem mert az ezeréves barátokra is fájdalmasan kevés idő jut új ismeretségek/közösségek persze adódhatnak de az igazi barátságok fiatalon köttetnek” ez a komment nem hagyta nyugodni barukhot öt hónapon át a történelemmel a változással a világgal és úgy általában az élettel szembeni alázat ami mind krisztián nekrológjából mind edit kommentjéből hiányzott barukhnak hogy a világ ahogy mi itt és most ismerjük a barátainkkal és a szeretteinkkel együtt csak egyetlen verziója az életnek ami akár már holnap megváltozhat és hogy a szenvedés a könyörület és a szeretet sokkal több módon lehet része az életünknek mint ahogy azt itt és most el tudjuk képzelni és luxus kizárni belőle bizonyos embereket csak azért mert ma még nem ismerjük őket mert ma még nem részei a világunknak mint lájlá aki még meg sem született de aki a legjobb barátunk lehet
1 Comment
coffee
4/12/2020 09:56:18 am
Kedves Barukh, épp most találtam rád (szájer kapcsán) és a második írásod, amit elolvastam, máris megsiratott...
Reply
Leave a Reply. |
|