 a csőcselékről szóló
csütörtöki vershez éva ezt írta kommentárul: “ezen tézis alapján azok felelősek a pszichopaták és a nácik elszabadulásáért akik “normálisak” hááát…” barukh sem “normálisnak” sem “nem normálisnak” nem tartja magát de mindenképpen úgy gondolja hogy igen a “normálisak” felelősek a pszichopatákért és a nácikért és közvetve az elszabadulásukért is igen mindannyian felelősek vagyunk önmagunkért egymásért a bolygóért igen-- kis barukh volt sarokban ülő gyerek és volt “menő” gyerek is volt olyan gyerek is aki behazudta magát az általa menőnek tartott gyerekek közé és volt olyan gyerek is akiről más sarokban ülő gyerekek azt gondolták hogy ő természetesen a “menő” gyerekek közé tartozik szóval barukh sokféle minden volt és miközben sokféle minden volt és sokféle élményben volt része azt a tanulságot fogalmazta meg magának a világról hogy mindannyian felelősek vagyunk önmagunkért és egymásért igen beleértve a pszichopaták és a nácik iránti felelősséget is-- azok a “menők” nyitották fel a szemét akik akkor nyújtottak neki segítő kezet amikor kis barukh aztán nagy barukh a homokozó sarkában maga sem gondolta hogy méltó volna a segítségre akkor amikor kis barukh aztán nagy barukh azt gondolta hogy ő egy szar nélkülük ezek nélkül a “menők” nélkül a segítségük nélkül barukh ma rosszabb ember volna a világ pedig rosszabb hely-- barukh nem azt gondolja hogy mindannyiunkat közvetlen felelősség terhel egymás tetteiért és nyilván azt sem gondolja hogy büntetőjogi értelemben lennénk felelősek egymás tetteiért nem de egymás lelkéért igenis felelősek vagyunk létezésünknek azon dimenziójáért ami ősibb a testünknél az elménknél és a szívünknél-- barukh tudja hogy könnyebb felelősnek lenni egy miénkhez hasonló életet élő lélekért barukhnak is könnyebb felelősséget vállalni egy jeruzsálemi zsidó izraeli lelkéért mint egy “camp auschwitz” feliratú pólót viselő amerikai trumpista lelkéért nyilván de ez nem opció szeresd felebarátodat mint önmagadat a tóra nem írja azt hogy csak akkor ha igazán közel érzed magadhoz a felebarátodat ahogy azt sem írja hogy csak akkor ha megérdemli nem és nem véletlenül nem írja azt mert ha én csak a saját családom törzsem táborom népem lelkeiért vállalok felelősséget akkor azzal felhatalmazást adok a “camp auschwitz” feliratú pólót viselő amerikai trumpistának hogy ő is csak a saját családja törzse tábora népe lelkeiért vállaljon felelősséget és akkor nem csak ő de én is kirekesztő leszek és akkor nem csak ő de én is trumpista leszek és akkor trump és a gyűlölet igazán győzött nem csak ebben a valóságban de a létezésnek egy ősibb dimenziójában is-- barukh azért ír verset józsef viktor donald és bibi lelkeiről azért igyekszik megmutatni az ő sebeiket és az ő fájdalmukat is hogy ne erősítse őket a saját gyűlöletével hogy ne erősítse őket azzal hogy másokban erősíti a gyűlöletet irántuk nem akarja megfosztani őket az emberi méltóságuktól a lelküktől ők emberek ugyanolyan közepesek mint barukh barukh egyszerűen nem akarja hogy hatalom legyen náluk hogy hatalmuk legyen barukh felett--
0 Comments
 a csőcselékről szóló
csütörtöki vers alatti hozzászólásokat olvasgatva barukhnak eszébe jutott hogy mennyire nem hisz az erkölcsi piedesztálban és hogy mennyire óvakodik ösztönösen azoktól akik onnan kommentálnak azoktól akik azt hiszik hogy jobbak bizonyos embereknél jobbak a náciknál a fröcsögő gyűlölködő krumplival megvett nyuggereknél a pszichopatáknál barukh nem hiszi hogy ezek a kommentálók jobbak lennének bárkinél nem hiszi hogy bárki jobb lenne bárkinél barukh a cselekedetekben hisz a jócselekedetekben és a rosszcselekedetekben a micvákban és a bűnökben és a micváknak és a bűnöknek pillanatról pillanatra változó mérlegében barukh világában nincsenek jó emberek és nincsenek rossz emberek csak az őket kísérgető jó angyalokkal és rossz angyalokkal birkozó közepesek-- jákobok izraelek-- csak-- barukh gyakran teljesen önkéntelenül játszik el azzal a gondolattal hogy melyik barátját vagy ismerősét kérné meg ha újra bujkálni kellene mondjuk a nácik elől kiben lát annyi morális megveszekedettséget hogy az esetleges életveszéllyel dacolva elrejtené őt és kiről feltételezi azt hogy nem csak elrejtené őt de nem is adná fel amikor szorul a hurok egyetlen magát jobbnak tartó barátját ismerősét vagy olvasóját sem kérné meg barukh soha hogy rejtse el őt mert egy ilyen helyzetben ők a legveszélyesebbek ők akik azt hiszik hogy jobbak mert nem azok senki sem az ugyanolyan közepesek mint a nácik akik elől barukh bujkálna és ugyanolyan közepesek mint barukh és valahányszor ez ki is derül nekik akik jobbnak hiszik magukat történeteket kell fabrikálniuk amik megmagyarázzák hogy annak ellenére hogy ők jobbak mint mások miért voltak kénytelenek mégis ugyanolyan bűnöket elkövetni mint mások illetve hogy azok a dolgok amiket elkövettek miért is nem voltak bűnök végsősoron ezért ők a legveszélyesebbek mert nem ismerik magukat és azt hiszik hogy jó emberek de legalábbis jobbak mint mások de közben nem tudják felmérni az érzelmi teherbírásukat nem tudják hogy milyen könnyen megroppannak megtörnek nyomás alatt és nem tudják hogy végül minden ígéretük és igyekezetük ellenére fel fogják adni a náluk bujkáló barukhot a náciknak-- barukh nem hisz jóban és rosszban csak helyesben és helytelenben hisz abban hisz hogy mindannyiunkban van egy isteni szikra de mindannyiunkat minden pillanatban megkísért a minket kísérő rossz angyal-- barukh szereti az embereket éppen a közepességükért szereti őket éppen az isteni szikrájukért és a rossz angyallal folytatott viaskodásukért amiben hol győznek hol alul maradnak de a szeretete ellenére nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon óvatos azokkal akik azt hiszik hogy jobbak másoknál--  barukh utálja azt a szót
hogy csőcselék ahogy azt a szót is utálja hogy proli és van még egy-két hasonló hangulatú szó amit utál ahogy tegnap éjjel a kapitólium ostromát nézte barukhnak a magyar közszolgálati televízió kétezerhatos ostroma jutott az eszébe meg az ezerkilencszáz-negyvennégyes nyilas terror hatvanhét éve ugyanazok az emberek lőtték a zsidókat a dunába akik tizennégy éve a magyar televízióban törtek-zúztak és akik tegnap washingtonban elfoglalták a szenátust ők azok a gyerekek a homokozó sarkában akik a többi gyerek számára láthatatlanok ők azok akik azt gondolják hogy a többi gyerek menő és hogy ők mármint a többi gyerek visszaélnek a menőségükkel amikor nem hívják őket is a sarokban ülő gyerekeket is játszani ezt nem gondolják inkább csak érzik és ez az érzés feszíti őket belülről szétfeszíti de nem tudnak vele mit csinálni csak elveszetten frusztráltan irigyen figyelik a “menő” gyerekeket ahogy azok szétosztják egymás között a lapátokat és látszólag teljes harmóniában hozzáfognak a homokvár-építéshez a sarokban ülő gyerekek ugyanúgy játszani szeretnének ahogy a “menő” gyerekek talán nem homokvárat építenének nekik az túl csendes túl lefojtott inkább kidobósoznának de az mindegy is mert a lényeg az hogy ők is szeretnének együtt a többiekkel közösen játszani de kérni nem tudják hogy vegyék be őket is mert ők büszke gyerekek maguknak megszervezni a játékot pedig nem tudják ők a kidobósban jók nem a szervezésben ha már van egy csapat aminek a tagjai lehetnek akkor lelkes tagok elszánt játékosok de kell valaki aki csinál nekik egy csapatot kell nekik egy csapat ezt ismeri fel az a fiú aki náluk a sarokban ülő gyerekeknél sokkal sérültebb aki soha sehol még otthon sem még a szüleivel sem érezte azt hogy lenne egy csapat egy közösség ami elfogadja őt tagnak egyedül ő adolf viktor donald látja meg a sarokban ülő gyerekeket egyedül ő megy oda hozzájuk ad nekik célt és csinál belőlük csapatot ő mondja nekik hogy vezessék le nyugodtan a frusztrációjukat és rombolják le a hülye homokvárat amit a menő gyerekek építettek maguknak a sarokban ülő gyerekeknek nem szent a homokvár miért lenne az? semmi közük hozzá ahogy nem volt a szent a magyarországi zsidókkal szembeni tolerancia a közszolgálati televízió épsége vagy az amerikai demokrácia sem miért lett volna az? semmi közük nem volt hozzá akiknek fontos volt akiknek szent volt akik építették azokat soha nem látták meg őket a sarokban ülő gyerekeket soha nem hívták őket építeni játszani-- a sarokban ülő gyerekek nem csőcselék emberek lelkek ugyanolyanok mint mi a “menő” gyerekek valahányszor mégis elhisszük beleéljük magunkat abba hogy ők morálisan intellektuálisan vagy bárhogy máshogy alattunk állnak valahányszor mégis elhisszük beleéljük magunkat abba hogy mi nem “menők” hanem menők vagyunk annyiszor lökjük a sarokban ülő gyerekeket a következő adolf viktor vagy donald karjai közé  barukh idegrendszere túl érzékeny
a szeme a füle az orra a nyelve a bőre ugyanannyi információt érzékel mint mindenki másé az idegrendszere viszont valamiért örökkévalócska különös szeszélyéből több erőforrást fordít a bejövő adatok képek hangok illatok ízek és érintések feldolgozására mint az emberek többségének idegrendszere az ehhez szükséges extra erőforrást pedig barukh teste más biológiai funkcióktól vonja le olyan funkcióktól amiknek szintén szüksége volna arra az erőforrásra amikor barukh idegrendszere végez a feldolgozással rázúdítja az extra mennyiségű adatot barukh felkészületlen teljesen átlagos lelkére barukh ezért gyűlöli a zajt akár hang akár kép akár más inger formájában érkezik és ezért kell a szorongáscsökkentő gyógyszerek mellé időről időre nyugtatót is bevennie hogy adatokkal túlterhelt idegrendszerét és lelkét valahogy lecsillapítsa izraelben polgárháborús hangulat uralkodik a kormány harmadszor is lezárja az országot hogy így győzze le a koronavírust a lezárás-pártiak és a lezárás-ellenesek elszántan üvöltik a véleményüket a tévében a pékségben az utcasarkon bárhol ahol valaki meghallgatja őket a boltosok tel avivban az üzleteik előtt gyújtják fel a zárlat miatt eladhatatlanná vált árujukat közben a vallásos telepesek eszközökben nem különösebben válogatva tüntetnek országszerte a tizenhat éves ahuvia szandak halála miatt aki a barátaival palesztinokat dobált meg majd a kiérkező rendőrök elől menekülve az életét vesztette a miniszterelnöki rezidencia előtt a balfour utcában már hosszú hónapok óta tüntetnek baloldaliak fiatalok középkorúak és idősek fiúk és lányok nők és férfiak a demonstrációk hol csendesebbek hol hangosabbak hol egy krisna szeánszra hol a hatvankilences diáklázadások utcai harcaira emlékeztetnek ősszel a baloldali tüntetők közé keveredtek jobboldali ultra-ortodoxok is és együtt demonstráltak velük nem hagyva egy perc nyugtot sem a különben erős idegzetű bibi netánjáhu miniszterelnöknek az ultra-ortodoxok azért vonultak fel a balfour utcában mert a korona miatti zárlat miatt nem utazhattak el ראש השנה-ra a zsidó újévre az ukrajnai umánba a breszlovi csodarabbi sírjához ahová hászidok tízezrei zarándokolnak minden ősszel izraelből és a világ minden tájáról hogy együtt imádkozzanak és köszöntsék az új évet a balfour utcai tüntetések egy bizonyos pontján egyébként többnyire minden este megjelenik a lovasság (a lovas rendőrök) és a páncélosok (a vízágyúk) és eszközökben nem különösebben válogatva szétkergetik baloldali és jobboldali tüntetőket bibi közben bent a rezidenciáján telefonokat intéz szövetségeseket próbál gründolni a márciusi választásokra mindegy kit valakit muszáj miniszterelnöknek maradnia mert ha megbukik börtön vár rá a tengeralattjáró-ügy miatt több évtizednyi rasszizmus és arabellenes politika után most éppen az arab pártoknak udvarol a jobb oldalon és a szélsőjobb oldalon elfogyott számára a levegő a márciusi egyébként két éven belül a negyedik választás lesz izraelben tizenvalahány párt fog indulni rajta izraelben hagyományosan sok párt vetélkedik a szavazatokért mindegyiknek saját arculata van van pártja a nagyon vallásos askenázoknak és a nagyon vallásos mizrahiknak a kevésbé vallásos askenázoknak és a kevésbé vallásos mizrahiknak a nem vallásos jobboldaliaknak és a nem vallásos baloldaliaknak nekik több is ahogy vannak pártjaik az araboknak is olyan ez mint a viccben amelyikben kohn hajótörést szenved és egyedül él a lakatlan szigeten és amikor sok év után egy hajó rátalál azt látják hogy két zsinagógát is épített magának amikor a hajó kapitánya megkérdezi hogy miért volt szüksége két zsinagógára is kohn így válaszol: hogy legyen egy amelyikbe járok és legyen egy amelyikbe be sem teszem a lábamat így vannak az izraeliek a pártokkal is szeretik ha vannak pártok amikre szavazhatnak és vannak pártok amiket bottal sem piszkálnának meg izrael nem európa európai értelemben sem nem kulturált sem nem civilizált ב״ה hála örökkévalócskának zajos hely ami alapesetben túl sok barukh túlérzékeny idegrendszerének barukh mégis szerelmes ebbe a zajba ebbe a káoszba annyira szerelmes ebbe amennyire a magyarországon sokkal népszerűbb csendes és méltóságteljes közélettől és utcai demonstrációktól viszolyog megmondom miért barukh érzékszervei és idegrendszere érzékelik a magyarországi csend és méltóságteljesség mögötti alatti közötti titkokat hidden agendákat és ki nem mondott alkukat a rejtett adatokat barukh idegrendszere nem tud elmenni mellettük szó nélkül mintha azok nem is léteznének mert léteznek csak lapítanak passzív-agresszív mozdulatlanságban vibrálnak és ki nem mondottságuk és ki nem üvöltöttségük miatt sokkal több erőforrást igényel barukh idegrendszerétől azok érzékelése és feldolgozása mint a zajos és sokszor erőszakos mégis átláthatóbb és érthetőbb izraeli káoszé ellentmondás ez a zajban találni meg a csendet a káoszban a rendet dehát ez izrael az ellentmondások földje vad zajos barbár föld ellenállhatatlan föld   barukh akart valamit adni
azoknak akik pénzzel támogatták sivatagi magyar irodalmát kétezerhúszban és azoknak akik feliratkoztak pénteki hírlevelére akart valamit adni a verseken kívül is mert azokat főleg maga miatt írja szóval akart adni valamit cserébe a támogató sékelekért és a támogató szavakért valamit amit csak azok kapnak akik közelebb léptek hozzá mert ennek a sok embernek a sok extra lépése kétezerhúszban megmentette barukh életét-- azt találta ki hogy január elsején reggel kis cetliken elviszi a nyugati falhoz a sirató falhoz támogatói és hírlevél-olvasói kívánságait és beteszi azokat a fal repedéseibe a zsidó hagyomány úgy tartja hogy a falba betett kívánságok közvetlenül örökkévalócskához érkeznek és ezért talán nagyobb valószínűséggel kerülnek megvalósításra mint a sima kívánságok-- barukh nem volt különösebben meghatódva az ötletétől kedves jó ötletnek tartotta semmi többnek csak amikor elkezdtek érkezni emailen a kívánságok akkor kavarodott fel olyan érzés volt mintha hirtelen belekerült volna a love actually az igazából szerelem legelején a repülőtéri jelenetbe a sok kis kockába a sok kis életbe a sok nagy életbe ugyanis minden kívánságban szeretet volt persze ha az ember előre belegondol mi más lenne? de barukh nem gondolt bele előre ő csak kedves akart lenni nem volt felkészülve az őszinte szeretet ilyen mértékű áradására “fathers and sons mothers and daughters husbands and wives boyfriends girlfriends old friends” “they were all messages of love” barukhot olyan érzés öntötte el amilyen csak nagyon ritkán a jóság az erő és a nyugalom érzése olyan érzés amit nem tudott és nem akart megzavarni a szorongás olyan érzés ami úgy sokk-szerű hogy az ember barukh mégsem akar rá xanaxot bevenni mert maga az érzés maga az élmény hat rá úgy mint a xanax barukh nem jónak érezte magát hanem azt érezte hogy a részese valami szőröstül-bőröstül jó dolognak barukh nem erősnek érezte magát hanem azt érezte hogy abban a jóságban ami a közreműködésével létrejött hatalmas erő van nem valaki vagy valakik felett mert az nem egy hegyes vagy szögletes erő hanem hogyismondjam egy kerek vagy inkább gömb-alakú erő-- ezt nem azért írom hogy beszámoljak arról hogy mekkora király volt barukh hanem azért hogy beszámoljak arról hogy mennyire király volt adni betalálni és szerencsével בע״ה örökkévalócska segedelmével jól adni olyat adni amiből szeretet született milyen erő milyen nyugalom ahogy érkeztek emailen a kívánságok és barukh írta fel őket a cetlikre az a képtelen érzése támadt hogy így még a világ is megmenthető így adva szeretve pedig nem szokta ezt érezni és most mégis mintha lenne lehetne a világnak egy olyan verziója amiben állandó ez az érzés a jóságnak a gömbölyű erőnek és a nyugalomnak ez az érzése amiben a félelemre amit világ kiszámíthatatlansága miatt érzünk nem gyűlölet a válasz hanem irgalom szolidaritás és gondoskodás-- a bolygónk egyensúlyát felborítottuk a vezetőink háborús készülődésbe kezdtek új napkirályok tartják a kezükben az emberiség vagyonának nagy részét barukh nem derülátó kétezerhuszonegy legelején de az az érzés amit január elsején reggel a fal tövében érzett befészkelte magát a szívébe és már tudja mit kell tennie amikor az elkeseredés erőt vesz rajta  barukh gondolatai karácsony előtt--
elengedtük a magyar falu kezét elengedtük az amerikai farmerek és munkások kezét elengedtük az izraeli keleti zsidók kezét mi nyugati liberálisok legalább harminc éve elengedtük a kezét mindenkinek aki nem volt elég elegáns a kifinomult ízlésünknek elengedtük a kezüket mert megnyertük a hidegháborút és azt hittük hogy már nincs szükségünk rájuk elfelejtettünk a nyelvükön beszélni elfelejtettük meghallani a szívdobbanásukat megfeledkeztünk az oktatásukról az egészségükről a lelkükről hagytuk elhülyülni őket aztán kiröhögtük a hülyeségüket hagytuk őket megbetegedni aztán elkerültük őket nehogy megfertőzzenek bennünket hagytuk őket elidegenedni a gyökereiktől önmaguktól tőlünk a középosztálytól a világtól és arra biztattuk őket hogy fogyasszanak és a fogyasztás által kapcsolódjanak a világhoz a középosztályhoz és hozzánk elfelejtettük hogy van lelkük is hogy ők nem majmok nem egy másik faj hanem ugyanolyan emberek mint mi hogy ugyanolyan lelkük van mint nekünk hogy örökkévalócska nem csak minket de őket is a maga képére teremtette amikor pedig ők templomokba vagy zsinagógákba vitték elidegenedett magára hagyott fogyasztásba bemocskolódott lelküket mi fundamentalistának bélyegeztük őket húztunk egy vonalat közéjük és magunk közé és azt mondtuk hogy ők a konzervatívok mi pedig a liberálisok vagyunk hogy ők jobboldaliak mi pedig baloldaliak vagyunk hogy ők a falu mi a város ők a múlt mi a jelen ők az extra súly amit nekünk kell cipelnünk harminc év alatt teljesen lemondtunk a magyar faluról az amerikai közép-nyugatról és az izraeli keleti zsidókról nem csináltunk nekik róluk szóló tévéműsorokat nem látogattuk meg őket csak a választási kampányok idején kihagytuk őket abból a kultúrából ami elvileg az egész közösségé és amikor megjelent orbán viktor donald trump és bibi netánjáhu és megbabonázták a magyar falut az amerikai közép-nyugatot és a keleti zsidókat akkor először csak kapkodtuk a fejünket aztán pedig még hangosabban röhögtünk rajtuk és még nagyobb ívben kerültük el őket nem értettük hogy mi történik és kínunkban röhögtünk nem értettük hogy mi történik és kínunkban elkullogtunk az ellenkező irányba pedig nem történt semmi különös orbán trump és netanjahu elvégezte azt a munkát amit mi nem végeztünk el szar szándékkal és szar színvonalon de elégezték egy szavunk sem lehet orbán trump és netanjahu úgy tettek mint akik figyelnek mint akik meghallgatják a magyar falu az amerikai közép-nyugat és a keleti zsidók hangját úgy tettek mintha az ő nyelvükön beszélnének úgy tettek mintha törődnének velük a magyar falu az amerikai közép-nyugat és a keleti zsidók pedig hálásak voltak és a mai napig hálásak a figyelemért a jó szóért és a törődésért donald trumpra kétezerhúszban többen szavaztak mint korábban bárkire az amerikai elnökválasztások történetében mi válaszul unfriendeljük őket a facebookon olyan tévéműsorokat készítünk és nézünk amik arról szólnak hogy ők milyen műveletlenek és olyan csoportokba lépünk be amiknek például az a neve hogy nem szexelek fideszessel amikor a parlamenti vagy az elnökválasztások jöttek jobboldalról és baloldalról hadoválunk nekik liberalizmusról és konzervatizmusról demokráciáról és diktatúráról csupa csupa fikcióról és egyáltalán soha nem beszélünk az ő nyelvükön az ő lelkükhöz és egyáltalán soha nem hallgatjuk meg őket és ezért fogalmunk sincs arról hogy hogyan élnek mire vágynak miről álmodoznak és mitől félnek... a világ egy cérnaszálon függ az egész hatalmas végtelenül nagy világ egyetlen hajszálvékony cérnaszálon... és mi elengedtük egymás kezét és most itt vagyunk milliófelé szakítva millióféle határvonal különböző oldalain magányosan elveszetten elidegenedetten magunkra hagyva fogyasztásba bemocskolódott lelkünkkel és egymás gyűlöletében keresünk vigaszt... pedig a világ egy cérnaszálon függ bármikor előbukkanhat valaki “a semmiből” aki mohóbb okosabb és gátlástalanabb mint orbán viktor vagy donald trump vagy bibi netanjahu és a következő világháború vagy holokauszt hirtelen egy karnyújtásnyi közelségbe kerül mindannyiunktól... és mi elengedtük egymás kezét...  barukh nem jó--
barukhnak nagyon fontos a jóság-- sokszor megpróbálta elfelejteni hogy mennyire fontos neki-- már nem akarja elfelejteni-- de barukh nem jó nem azért van itt hogy jó legyen ha azért lenne itt akkor ez nem egy terápia lenne hanem valami más akkor nem engedhetné meg magának hogy elmondja a fájdalmait a félelmeit a csalódásait a frusztrációit és az indulatait akkor ez nem egy terápia lenne-- barukh nem jó vannak jobb és rosszabb pillanatai mint mindenkinek barukh ugyanolyan hibázó gyarló bűnös mint bárki mint esterházy péter mint szájer józsef mint te barukh dolga nem az hogy jó legyen hanem az hogy éjszakáról éjszakára megbirkózzon azzal az angyallal akiről senki nem tudja hogy kicsoda valójában még barukh sem talán ő isten talán ő barukh tudatalattija vagy a lelkiismerete de mindenképpen valaki olyan aki erősebb barukhnál és barukhnak mégis minden áldott éjjel meg kell vele birkóznia ha másnap reggel verset akar írni ez barukh dolga a kanapéján az életében és nem az hogy igazságos mátyás király legyen barukh nem igazságos ő egy másik hagyományt követ ő inkább az istenkeresés közben kis híján a saját fiát feláldozó ábrahám vagy a vak szeretetében elsőszülött fiát az elsőszülöttségből kitagadó izsák vagy a saját apját és testvérét becsapó jákób akinek ahogy barukhnak is meg kell birkóznia az angyallal hogy elnyerje a megváltást és az izrael nevet barukh egy ember aki üldözi a שכינה-t örökkévalócska e világban lakozó jelenlétét fut mászik vándorol néha repül a שכינה után de nem éri utol nem érkezik meg soha nem érkezik meg-- ha ennél többet vársz barukhtól csalódni fogsz ha olyat akarsz olvasni aki megérkezett akkor mást kell keresned magadnak  barukh már nem rajongója
esterházy péternek volt az a rajongója nagy rajongója tizennégy-tizenöt éves kora körül aztán elmúlt aztán jó tíz év alatt amit időnként a politika különböző frontvonalai közelében töltött megtapasztalta hogy esterházy péter és az a kulturális és politikai elit aminek ő mármint esterházy péter prominens tagja volt milyen mértékben járult hozzá ahhoz hogy magyarország levegője belélegezhetetlenné váljon barukh számára erről szólt a tegnapi vers apropó ma reggel barukh újraolvasta a tegnapi verset és örömmel látta hogy az jól sikerült száz százalékig visszaadja azt amit a témával kapcsolatban évek óta érez mert barukh évek óta érzi azt amiről tegnap írt szóval a vers nem pillanatnyi elmezavar szüleménye sőt ez a vers igazából már legalább másfél éve várta hogy barukh megírja őtet post-it-eken és cetliken hányódott egy-egy sora már a sivatagban is és tovább jeruzsálemben egyre több cetlin csak várt és türelmesen várt de valami mindig közbejött legutoljára szájer józsef-- a mai napon pontosan négy évvel ezelőtt barukh felszállt egy repülőre judittal freddel és lelussal és elrepült a sivatagba hogy ott kezdjen új életet ma december huszonkettedikén pontosan négy éve... miért ír akkor még mindig magyarországról barukh időről időre hol többet hol kevesebbet? (az utóbbi időben többet…) miért nem hagyja barukh a faszban magyarországot a háta mögött? miért? mert ott élt negyvenhárom évig és mert azok a fájdalmak és csalódások és félelmek és frusztrációk és indulatok amiket ott gyűjtött magába még mindig mérgezik és marják belülről és amíg ki nem hányja magából ezeket a fájdalmakat és csalódásokat és félelmeket és frusztrációkat és indulatokat addig nem fogja tudni belélegezni úgy istenigazából sem a sivatag sem jeruzsálem jázminillatú levegőjét ezért meg azért mert ez barukh nyavalyás terápiája-- barukh kétezerhatban döntötte el hogy elhagyja magyarországot vagyis nem orbán viktor és orbán viktor szekértábora miatt akart új életet kezdeni a szülőföldjétől háromezer kilométerre orbán viktor szekértáborával nem volt barukhnak semmi baja ők voltak az ellenség sima ügy barukh harcolt ellenük nem miattuk vált belélegezhetetlenné magyarország levegője barukh számára hanem orbán viktor népe miatt amiatt a nép miatt ami nem csak orbán viktort termelte ki magából de orbán viktor ellenzékét is például esterházy pétert (és ő tényleg csak egy példa az szfe kapcsán barukh írt más példákról is) márpedig a népet nem lehet leváltani és ha a népet nem lehet leváltani akkor nem csak a kormányt de az ellenzéket sem lehet leváltani azt az ellenzéket sem aminek az az egyik mantrája hogy “egy bizonyos szint felett nem süllyedünk egy bizonyos szint alá” ha pedig így áll a helyzet akkor barukh szempontjából a helyzet magyarországon reménytelen amikor gondolatban idáig jutott akkor mondta ki először hangosan hogy az ő részéről indulhat a család a sivatagba vagyis az a mondat hogy “egy bizonyos szint felett nem süllyedünk egy bizonyos szint alá” és mindaz amit ez a mondat jelképez barukh számára élet-halál kérdése élet halál szó szerint és ezért barukhnak ebben az esetben igazán másodlagos hogy az olvasói mit gondolnak róla vagy esterházy péterről vagy esterházy péter mondatáról barukh tudósít a terápiájáról kihányja a szívéből a porcikáiból a sejtjeiből a fájdalmat a csalódást a félelmet a frusztrációt és az indulatot hogy tovább tudjon lépni hogy be tudja lélegezni a sivatag és jeruzsálem jázminillatú levegőjét  barukh és egykori alkotótársa
éppen egy reklámfilmet készített esterházy péter öccsének györgynek amikor tizennyolc évvel ezelőtt napfényre került hogy az édesapjuk az öreg esterházy aki a múlt század elején született még grófnak titokban kádár jános szocialista diktatúrájában a belügyminisztérium belső elhárításának három per hármas ügynöke volt vagyis besúgója az elnyomó rendszernek amikor barukh és egykori alkotótársa esterházy györgynek kezdett dolgozni ezt még nem lehetett tudni györgy egy jóindulatú energikus kimondottan jókedélyű mérsékelten önelégült ötven éves csecsemő volt amikor fény derült édesapja múltjára györgy eltűnt hetekre barukh és egykori alkotótársa hiába próbálták sehogy sem tudták elérni amikor végre előkerült egy másik györgy állt előttük egy mérsékelten megtört ötven éves férfi tudjátok fiúk mondta én ötven éves koromig azt hittem hogy az élet fekete és fehér és most ennyi idősen kellett megtanulnom hogy ez nem így van… tudjátok folytatta ma úgy gondolom hogy mindenki életében eljön egy hatalmas pofon és jobb ha azt a pofont tizennyolc éves korodban kapod meg mintha ötven évesen... barukhnak mindig ez a történet jut eszébe amikor valahol meghallja a jobboldali diktatúrában megtaposott liberális szekértábor egyik közkedvelt mantráját esterházy péter örökzöld mondását vagyishogy: “egy bizonyos szint felett nem süllyedünk egy bizonyos szint alá” barukh lábrázást kap ettől a mondástól barukhot ki lehet üldözni a világból ezzel a mondással barukhnak kinyílik a bicska a zsebében ettől a mondástól mert ugyanaz az önelégültség árad belőle mint az ötven éves csecsemő esterházy györgyből barukhnak ez a mondás azt jelenti hogy mi morálisan az ellenség felett állunk és ezért nem veszünk igénybe olyan morálisan elfogadhatatlan méltatlan eszközöket amiket az ellenség nem átall igénybe venni és barukh azért kap lábrázást ettől a mondástól mert ez egy óriási bullshit mert ez egyszerűen nem igaz mert a főnemesi származású vagyis osztályidegen esterházy péter a hetvenes évektől a kádár-diktatúra fénykorától olyan könyvek sorát jelentette meg amiknek polgári posztmodern stílusa tökéletesen idegen volt a szocialista diktatúra kultúrpolitikájától és már soha nem fogjuk megtudni hogy ezek a könyvek akkor is megjelenhettek volna-e ha esterházy péter apja nem lett volna a rendszer besúgója ahogy már azt sem fogjuk soha megtudni hogy hány hasonló tehetségű alkotó ítéltetett örök hallgatásra amiért az apjuk nem volt a diktatúra besúgója más szóval: esterházy péter könnyen mondta hogy ő egy bizonyos szint felett nem süllyed egy bizonyos szint alá mert az édesapja megtette helyette lesüllyedt ama bizonyos szint alá jóval ama bizonyos szint alá barukh közel annyi idősen mint amennyi esterházy györgy volt megvilágosodása idején úgy gondolja hogy minden külső elegancia flegmaság és önérzet mögött megalkuvás van bűn van mert az élet ilyen mert egy diktatúrában vagy dolgozunk szervezkedünk és harcolunk vagy besúgunk nincs középút lehet hogy nem mi súgunk be “csak” az apánk vagy a főnökünk vagy a barátunk de valaki biztosan nincs elegancia nincs magas ló nincs erkölcsi piedesztál csak munka van szervezkedés és harc nyakig a sárban nyakig a szarban pontosan ott ahol az ellenség is dolgozik szervezkedik és harcol az elefántcsont-toronyban nincs ellenség az erkölcsi piedesztálon nincs ellenség ott nincs ki ellen harcolni ott nincs ki ellen győzni ott nincs kitől megszerezni visszaszerezni a szabadságot barukhnak elege van az esterházy péter-féle liberális félistenekből és úgy általában a félistenekből az érinthetetlenekből akiket tabu véd akiket bűn a szájára venni az egyszeri halandónak mert ha mégis a szájára veszi a liberális pokolba száműzik elege van mert sem az érinthetetlenségük sem a mantráik nem viszik előre az ügyet barukh úgy gondolja hogy aki feltartja a kezét hogy ő morálisan felette áll ennek az ellenségnek és ezért inkább nem is harcol aki csak morog sértetten öntudatosan hogy ő nem süllyed le az orbán viktorok szintjére még azt sem bánja ha elnyomják csak azt érezhesse hogy ő különb akik nem dolgozik nem szervezkedik és nem harcol az nem áll senki felett nem jobb senkinél de főleg nem az ellenségeinél mert végül vagy ő fog megalkudni vagy valaki helyette  luigi
sosáná apai nagypapája szicíliából vándorolt be magyarországra zala megyébe akkoriban sokan hagyták el szicíliát olaszországot a szegénységet és az éhínséget a legtöbben amerikába mentek de voltak olyanok is akik ki-tudja-miért éppen magyarországot és éppen annak délnyugati megyéjét zalát választották új hazájuknak a zalai falusi temetőkben ma is lehet olasz neveket találni marchetti celotti silva barukhnak az az elmélete hogy azok a szicíliaiak olaszok választották magyarországot új hazájuknak akik még annyi pénzt sem tudtak összegründolni amennyiből egy hajó rakterében átkelhettek volna az atlanti-óceánon-- barukh családjában azt mesélik hogy luigi haja olyan fekete volt mint az indiánoknak mint winnetounak olyan fekete hogy egészen sötétkéknek látszott luigi egyébként gyönyörű olasz ember volt gyönyörű olasz hanggal a zalai faluban ahová bevándorolt ácsként dolgozott amikor háztetőt épített vagy javított mindig kiengedte gyönyörű olasz hangját és úgy énekelt hogy az egész völgy zengett a magyar parasztasszonyok pedig a völgy minden szegletében kiálltak a tornácra és csukott szemmel áhitatosan hallgatták luigi énekét a családban legalábbis így mesélik munka után aztán luigi mindig meglátogatott egy-két asszonyt azok közül akik a nap folyamán csukott szemmel hallgatták az énekét és megismerte őket-- bibliai értelemben-- amikor jóval sötétedés után végre hazaette a fene a felesége mindig ugyanazzal a kérdéssel fogadta: hol kujtorogtál te falu farka?-- ezt a történetet luigiről mindig asszonyok mesélték kis barukhnak és miközben mesélték mindig volt valami pajkos csillogás a szemükben egyfajta büszkeség hogy ugye a mi luigink…! micsoda nagy franc volt…! és ezért kis barukh mindig úgy képzelte maga elé luigi-t és a feleségét hogy a feleségének is mindig ilyen pajkos csillogás volt a szemében amikor este azt kérdezte luigi-től hogy hol kujtorogtál te falu farka? és kis barukhnak nem csak a nagy franc luigi a falu farka imponált de luigi és feleségének pajtáskodó házassága is-- körülbelül ötven évvel ezelőtt körülbelül ötven évvel azután hogy luigi napi rendszerességgel végiglátogatta a zalai völgy asszonyait a fiának giuseppe-nek a lánya sosáná barukh édesanyja tizenhat éves korában úgy döntött hogy elmegy népitánc szakkörbe sosánát igazából a színészet és az éneklés érdekelte de olyan szakkör nem indult a zalaegerszegi gimnáziumban sosáná egyébként gyönyörű fél-olasz lány volt gyönyörű fél-olasz hanggal az iskolában a szünetekben felült a padjalára és kiengedte gyönyörű fél-olasz hangját és úgy énekelt magyar operett-slágereket hogy az egész osztály zengett a zalaegerszegi gimnazisták pedig kicsődültek az iskola minden osztályából és becsődültek sosáná termébe és csukott szemmel áhitatosan hallgatták sosáná énekét a családban legalábbis így meséljük ezért akart sosáná népitánc szakkörbe járni hogy mégha nem is színészkedik és énekel legalább táncolhasson barukh nem emlékszik hogy a történet szerint sosáná édesanyja mit szólt a népitánc szakkör gondolatához csak arra emlékszik amit giuseppe sosáná édesapja mondott: nem! dehogyis! nem mehetsz népitáncolni! de hát miért nem? kérdezte sosáná és a szemét elárasztották a könnyek giuseppének ökölbe szorult az arca úgy válaszolt: nem akarom hogy elkurvulj!!!-- ez is egy klasszikus történet volt mindig is barukh családjában és kis barukh mindig igazságtalannak érezte giuseppe döntését de ugyanakkor tetszett is neki a történet rusztikus bája ami akár a keresztapában is szerepelhetett volna és kis barukh számára minden ami szerepelt vagy szerepelhetett volna a ketesztapában végső soron szent volt-- a luigi és sosáná története közötti párhuzamot csak nem olyan régen fedezte fel csak nem olyan régen fedezte fel hogy ő kis barukh nagy barukh azért adhatta meg magát a történet rusztikus bájának és azért imponálhatott neki luigi a falu farkának kicsapongó életmódja mert ő kis barukh nagy barukh privilegizált = férfi vagyis soha nem fog sem luigi feleségének sem giuseppe lányának helyébe kerülni soha nem lesz valakinek az utánfutója tulajdona soha nem kell majd jó képet vágnia férfiak döntéseihez amiket fellebbezés nélkül kell elfogadnia soha nem kell bizonygatnia hogy nem csak a népitánc áll közte és szodoma és gomorra között bármilyen kicsapongó életet folytatna is soha nem kurvázná le senki sokkal valószínűbb hogy sokan pajkos csillogással a szemükben mesélnék róla hogy ugye a mi barukhunk…! micsoda nagy franc…!-- nem csak luigi vette el luigi feleségének méltóságát és nem csak giuseppe törte össze sosáná álmait hanem a patriarchátus is ráadásul észrevétlenül zsarnokságát rusztikus bájnak álcázva-- barukh haragszik luigira giuseppére a patriarchátusra és haragszik magára is amiért nem vette észre előbb hogy mi zajlik... de főleg szomorú a veszteség miatt mi-mindent adhatott volna sosáná mi-minden szépséget mi-minden vadságot mi-minden megzabolázhatatlanságot a világnak ha luigi giuseppe és a patriarchátus nem törte volna össze az álmait  barukh és fred
először ment bevásárolni a be’er orai kisközértbe akkor költöztek oda elifázból a világ legkisebb kibucából be’er ora a maga ezer fős lakosságával és kisközértjével! metropolisznak tűnt a semmi közepén vásárlás közben barukh és fred magyarul beszélt egymással tudták hogy az arava sivatagban melyik kibucokban és mosávokban laknak magyarok tudták hogy be’er orában nincsenek magyarok úgy tudták rosszul amikor beálltak a sorba a pénztárhoz hogy fizessenek egy füstös rekedt pesti női hang szólalt meg mögöttük: na itt sem hallottam még soha senkit magyarul beszélni... barukh és fred a két “social animal” a másodperc tört része alatt húzta be fülét-farkát és tolta ki a tüskéit és csak nagyon röviden válaszolt áginak valami olyat hogy igen…? hehe… vagy valami hasonlót barukh még arra sem emlékszik hogy egyáltalán ránézett-e ágira akkor fizettek a maguk ügyefogyott udvariasságával odavetettek egy suta mosolyt a magyar nőnek és amilyen gyorsan csak lehetett távoztak a kisközértből barukhnak mindenhol nehéz a magyarokkal de a sivatagban különösen a magyarok nem az összes de a többségük igen nem érzékeli a határokat a hasonló státuszú emberek között jobbágy és jobbágy között csak a társadalmi ranglétrán felfelé és persze lefelé látnak és tartanak határokat ezért a magyarok nem az összes de a többségük igen hajlamos becsörtetni a másik hasonló státuszú ember személyes terébe életébe kéretlen pletykákkal kéretlen jótanácsokkal illetve a másik idejére és tulajdonára formált igénnyel a sivatagban azért különösen nehéz barukhnak a magyarokkal mert ott nem állja semmi az útjukat kevés a tereptárgy a természetes határ akadálytalanul lehet keresztül csörtetni személyes tereken és életeken ezért fagyott le barukh és fred amikor a világ végén a sivatag közepén ági magyarul szólt hozzájuk-- valószínűleg ági is valami hasonlót érezhetett amikor meghallotta a két magyart beszélgetni előtte a sorban a sivatag közepén a be’er orai kisközértben mert aztán ő sem adta semmi jelét annak hogy egy heló-heló-n túl további kapcsolatra tartana igényt az új magyarokkal-- a jég akkor kezdett el repedezni amikor előbb judit aztán fred is elkezdett dolgozni a be’er orai oviban ahol ági volt az egyik gondozónő fred megbarátkozott ági jelenlétével judit pedig kimondottan megbarátkozott ágival kiderült hogy senki nem akar a másiktól olyat amit a másik ne akarna odaadni-- a napi szintű barátkozásnak úgy lett vége ahogy a sivatagi barátkozásoknál ez már lenni szokott az egyik fél elköltözött onnan ez esetben barukh családja a kapcsolat azért megmaradt de már csak telefonon-- aztán ági beteg lett és kemoterápiára járt be’er sevába és nagyon legyengült és judit nagyon akarta hogy ági meggyógyuljon és megmaradjon neki anyai jóbarátnőjének és barukh imádkozni kezdett naponta háromszor ági gyógyulásáért főleg judit miatt barukh egyszer volt áginál kávézni de ő nem barátkozott össze vele neki ági judit anyai jóbarátnője maradt egészen addig amíg nyáron le nem utazott lelussal be’er orába meglátogatni lelus sivatagi barátait és meg nem szállt teljesen véletlenül ági szomszédjában mert akkor barukh írt egy üzenetet áginak hogy másnap délutánig lelussal ott vannak be’er orában és szívesen meglátogatja ágit ha áginak van ereje fogadni őt ביקור חולים a beteg meglátogatásának kötelezettsége... ági nem válaszolt csak másnap délután felhívta barukhot és elmondta hogy nagyon gyenge és hogy nincs ereje fogadni barukhot és barukh emlékszik hogy ült az ágy szélén a telefonnal a kezében és ágival beszélgetett aki néhány méterre a fal túloldalán feküdt betegen és barukh a kezeléséről kérdezte ágit és ági örömmel mesélt olyan részleteket is amiket talán szemtől szembe nem lett volna ereje elmondani de így a fal túloldalán telefonon keresztül igen és barukh érezte hogy ági nyitottsága részben juditnak szól részben pedig frednek köszönhető az oviban közösen eltöltött hónapjaiknak részben pedig a másik sivatagi magyarnak szól aki tudja hogy mit jelent magyarország után budapest után a sivatagban élni be’er orában és aki el tudja képzelni hogy mit jelenthet magyarország után budapest után a sivatagban haldokolni... és ági beszélt és beszélt és barukh hallgatta és néha még röhögcséltek is a nyomorúságon aztán barukh és lelus hazautazott és barukh tovább imádkozott ági teljes felgyógyulásáért de már ági miatt is nem csak judit miatt és úgy alakult hogy a nyár folyamán barukh még kétszer járt be’er orában egyszer lelussal és egyszer freddel és mind a kétszer beszélgetett ágival hosszan telefonon a fal túloldaláról biztonságos távolságban biztonságos közelségben mint két sivatagi magyar-- utoljára augusztus legvégén beszéltek azóta barukh csak annyit tudott ágiról amennyit judit mesélt neki-- legutoljára azt hogy ági meghalt-- ברוך דיין האמת áldott az igaz bíró viszontlátásra ági! az égi sivatagban majd folytatjuk (די! csak vicceltem az égi balatonon!)  papesnek szédülési rohama volt
pénteken reggel kilenc és délután négy között nem tudott felkelni a padlóról csak feküdt és szédült barukh csütörtök este mondta el neki hogy a második repülőjáratot is törölték amivel december végén barukh családja magyarországra utazott volna most azt várják hogy vajon a harmadikat is törlik-e papesnek már nagyon hiányoznak az unokái és persze a fiai is március óta nem látta egyiküket sem papes az egyike azoknak a magyarországi szülőknek és nagyszülőknek akiknek az élete utazástól utazásig tart vagy ő utazik hogy meglátogassa a gyerekeit és az unokáit vagy hozzá utaznak a gyerekei és az unokái az egyik gyereke nyolcezer kilométerre lakik a másik háromezer kilométerre vándor arameusok ők… papes egyike azoknak a magyarországi szülőknek akik abban a hitben vágtak neki a kilencvenes éveknek hogy egy olyan országot építenek amiben a gyerekeiknek és majd az unokáiknak jobb életük lesz szabadabb gazdagabb mint amilyen nekik volt amiben a gyerekeik és majd az unokáik jól érzik magukat az országukban szüleik közelében nagyszüleik közelében és nem akarnak majd elmenni egy másik országba egy másik kontinensre barukh tudja hogy ezekben a napokban hetekben és hónapokban nem papes az egyetlen magyarországi szülő vagy nagyszülő akinek szédülési rohama van barukh ismer még legalább két másik sportos hetvenest akinek a teste nem bírta tovább azt a stresszt és frusztrációt amit magyarországi életük jelent a számukra távol a gyerekeiktől és az unokáiktól korona közepette anyagi bizonytalanság közepette egy olyan országban amiben a gyerekeiknek és az unokáiknak rosszabb életük lenne bizonytalanabb és kilátástalanabb mint amilyen nekik volt ha ott maradtak volna... barukh nem tudja de érzi hogy nem a kudarc fáj nekik a legjobban nem az országépítés kudarca hanem a távolság az hogy szemük fényei nincsenek megölelhető megsimogatható közelségben hogy minden öleléshez és minden simogatáshoz útlevélre és drága repülőjegyre van szükség és most a korona közepette már az útlevél és a drága repülőjegy sem elég-- barukh azon gondolkodik hogy vajon máshogy csinálták volna-e máshogy építették volna-e az országot a kilencvenes években a kétezres években ha előre megmutatták volna nekik ezt a kétezerhúszas szédülési rohamot ezt a hét órát amit papes a padlón fekve töltött szédülve hányingerrel egyedül háromezer kilométerre és nyolcezer kilométerre a gyerekeitől és az unokáitól ezt a bizonytalanságot ezt a kilátástalanságot barukh azon gondolkodik hogy vajon máshogy csinálták volna-e és ha igen hogyan vajon lemondtak volna-e pénzről bullshitről kényelemről egy szabadabb és gazdagabb kétezerhúszért barukh tényleg nem tudja mert senki nem mutatta meg papesnek és a többieknek előre ezt a kétezerhuszat ahogy kétezerharmincat vagy kétezernegyvenet sem fogja előre megmutatni senki csak sejtjük a zsigereinkben érezzük hogy ha mindegy így megy tovább akkor az még rosszabb lesz pontosan annyival rosszabb mint amennyivel kétezerhúsz rosszabb ezerkilencszáz-kilencvennél kétezernél vagy kétezertíznél tíz-húsz év múlva papes és a többiek még készek lehetnének utazni és fogadni a gyerekeiket és az unokáikat és a dédunokáikat de ha minden így megy tovább akkor lehet hogy ezek az utazások addigra már illegálisak lesznek... a talmud ezerötszáz éve ugyanazt kérdezi tőlünk: ha nem mi akkor ki? ha nem most akkor mikor? tegnapelőtt délután barukh bevett
nulla egész huszonöt milligram xanaxot aztán két órával később még egyszer ugyanannyit pedig amióta húsz milligram cipralexet szed minden nap nem vesz be xanaxot is vasárnap délután pedig megfájdult a dereka amire napi négyezer milligram paracetamolt vesz be azóta és nem csak tornázni nem tud de ülni és állni is alig ez a fajta extrém derékfájdalom mindig az extrém stressztől jön elő tizennyolc éves kora óta kb egy hétig tart addig amíg barukh fel nem dolgozza a stresszt vagy meg nem szokja azt barukh első józsefes verse múlt csütörtök óta százhúszezer emberhez jutott el és barukhnak egy hét alatt majdnem ezer új követője lett majdnem ötezer összesen túl sok új ember túl sok idegen barukh kanapéján barukh nem ismeri őket xanaxot vesz be rájuk és paracetamolt péntek este sört is ivott a kiddus bor mellé barukh nem tudja hogyan vibrálnak az újak mire hogyan reagálnak nem fél tőlük csak szorong miattuk a sok új vibe miatt az új kommentelők energiáit érzéseit és történeteit amikből a kommentjeik születnek barukh nem tudja még az ingerküszöbe alatt tartani idegen energiákkal idegen érzésekkel és idegen történetekkel telt meg barukh introvertált és hiperérzékeny úgy piheni ki a szociális érintkezéseket hogy egyedül van az elmúlt héten viszont annyira megtelt ezekkel az idegen energiákkal érzésekkel és történetekkel hogy még amikor nem érintkezett a világgal akkor sem érezte magát egyedül ráadásul barukh elolvasta a megosztások alatti kommenteket is ami tilos! de nem bírta ki mert ilyenkor az újak miatt nem csak szorong de kíváncsi is rájuk és annyira megtelt másokkal hogy már nem maradt hely önmagának önmagában barukhnak sok ez a sok új ember ez a zaj ez a felfordulás a legszívesebben nem mondana nem írna semmit csak bebújna a vackába a barlangjába önmagába ahogy negyvenöt évig tette és csak akkor jönne elő újra amikor az idegen energiák érzések és történetek már kipárologtak belőle-- most mégsem ezt teszi már nem érzi úgy ahogy negyvenöt évig érezte hogy van ideje inkább valami olyat tesz ami felgyorsítja a folyamatokat hátat fordít nektek és leveti magát a színpadról hátat fordít nektek és leveti ezt a verset közétek a közönség közé a régi és az új közönség közé így védekezik így védi meg magát tőletek újaktól idegenektől azt a barukhot aki legbelül van akit a régieknek lépésről lépésre tárt fel szakított fel így védi meg a legbelső barukhot így hogy leveti magát közétek hogy aki akarja elkapja őt a versét akinek pedig ez sok az félreugorjon és elszaladjon-- barukh nem akarja hogy idegenek tartsák inkább lezuhan a földre de tudni akarja hogy aki itt van a kanapéján az ide tartozik barukh inkább lezuhan a földre de nem akar idegeneknek írni  miért olyan fontos józsef?
kérdezi barukh magától miért vagyok megszállottja az ereszen egyedül meztelen’ csüngő józsef történetének? miért olyan fontos barukhnak hogy emlékeztesse önmagát és az olvasóit hogy józsef lelke ugyanúgy örökkévalócskától származik mint mindannyiunké? miért olyan fontos neki hogy elmondja józsef történetét és megmutassa hogy a bűnöknek amiket elkövetett van magyarázata nem mentsége - csak magyarázata miért nem akarja barukh józsefet csak ellenségnek látni? egy dehumanizált mémnek amit önfeledten szabad gyűlölni és teliszájjal kiröhögni... mert barukh negyvenöt évig élte a menekülő bűnös a nevetséges bűnös az önmagát másnak hazudó bűnös életét mert barukh negyvenöt évig hazudta magát másnak magának és a világnak hogy szeressék hogy elfogadják hogy befogadják hogy szeressék mert barukh zsidó vallásos introvertált hiperérzékeny bipoláris gyógyszerfüggő baloldali femináci és még egymillió olyan dolog amit nem akart bevallani sem magának sem a világnak barukh be akart illeszkedni asszimilálódni akart egy akart lenni a sok közül a horda a csorda a nyáj része akart lenni egy akart lenni az állatok közül egy a disznók közül mint józsef ezért érzi azt hogy a világot muszáj könyörületessebbé tennie józsef számára hogy majd amikor rá barukhra kerül a sor amikor majd őt is nyakon csípik a maga ereszcsatornáján azokért a bűnökért amiket negyvenöt évig követett el akkor majd neki is része lehessen abban a könyörületességben amit most józsef számára igyekszik kiharcolni persze barukh tudja hogy ő nem józsef hogy józsef más több pénze és több hatalma van mint barukhnak sokkal több de barukhot ez nem érdekli sem a pénz sem a hatalom neki a menekülés az menekülés a hazugság az hazugság a bűn az bűn és barukh nem a vereségtől félti önmagát nem a nyakoncsípéstől az ereszcsatornán hanem a magánytól az ereszcsatornán a máglyán a kárörvendő nép kiabálásától és nevetésétől a disznók röfögésétől lent a nézőtéren a máglya alatt a komment-szekcióban-- peszach-kor a zsidók egyiptomból való kiszabadulásának ünnepén nem mondjuk el az összes zsoltárt amit az örömünnepeken szoktunk miért? azért mert a zsidók menekülésének az volt az ára hogy a kettényílt tenger összezárult mögöttük mózes és a zsidók mögött fáraó és a katonái és a lovai felett és mindannyian belefulladtak a vízbe fáraó a katonák és a lovak mind és ezért mi a megszabadult zsidók leszármazottai nem ujjongunk önfeledten peszach-kor szabadulásunk ünnepén mert az olyan volna mintha ellenségünk halálán ujjonganánk fáraó szíve igazán kemény volt amíg élt keményebb mint szájer józsef szíve keményebb mint orbán viktor bibi netánjáhu harvey weinstein vagy donald trump szíve fáraó szíve olyan kemény volt mint adolf hitler szíve és mégis mi még az ő halálán sem örvendezünk önfeledten-- barukh minden porcikájában érzi józsef félelmét és fájdalmát ott az ereszcsatornán ahogy fáraó félelmét és fájdalmát is érzi amikor a zsidók istene elpusztította elsőszülött fiát és amikor ugyanez az isten fölé borította a nádas-tengert és belefullasztotta a vízbe nem tehet róla de barukh jobban irtózik a máglya alatt gyülekező disznók röfögésétől mint fáraó kemény szívétől  szájer józsef minden
tőle telhetőt megtett hiszi barukh szájer józsef minden tőle telhetőt megtett amikor homoszexuális magyar állampolgárként írt egy olyan alkotmányt ami hátrányosan különböztet meg minden homoszexuális magyar állampolgárt barukh hiszi hogy szájer józsef akkor is megtett minden tőle telhetőt amikor hűséges bérgyilkosa lett egy szélsőjobboldali politikai pártnak ahogy barukh meggyőződése szerint orbán viktor is megtett minden tőle telhetőt és megtesz a mai napig ahogy bibi netánjáhu harvey weinstein donald trump vagy adolf hitler is minden tőle telhetőt megtett amikor döntés előtt álltak mindig tudták hogy mi a helyes és mi a helytelen és a hitük szerinti helyes döntést választották barukh mélyen hisz ebben barukh hisz a szabad akaratban és hiszi hogy mindannyian felelősek vagyunk a döntéseinkért adolf hitler donald trump harvey weinstein bibi netánjáhu orbán viktor és szájer józsef is de barukh azt is hiszi hogy ezek az emberek nem abban a tudatban döntöttek nap mint nap többször is százszor is ezerszer is hogy azt gondolták volna akár csak egy pillanatra is hogy elvetemült gazemberek nem ők a helyes döntést igyekeztek meghozni ugyanúgy ahogy barukh is amikor ezt a verset írja ugyanúgy ahogy az olvasó is amikor ezt a verset olvassa ugyanúgy ahogy mindenki mindig senki nem gondolja magáról hogy elvetemült gazember lenne senki mindenki igyekszik helyesen dönteni nem csak “mi” “ők” is a tőlük telhető legjobb meggyőződésük szerint a tőlük telhető legjobb tudásuk szerint a tőlük telhető legjobb lelkiismerettel-- barukh emlékszik hogy milyen felszabadító volt ez a gondolat amikor először találkozott vele brené brown könyvében: mindenki megtesz minden tőle telhetőt és a mi dolgunk hogy meghúzzuk a határokat-- barukh nem várhatja hogy szájer józsef hozzon a tőle telhetőnél jobb döntéseket helyesebb döntéseket morálisan elfogadhatóbb döntéseket hiszen hogyan hozhatna? nem tud ennyi telik tőle ahogy barukhtól is ennyi telik és az olvasótól is ennyi telik senki nem várhatja tőlük hogy a tőlük telhetőnél többet tegyenek illetve várhatja csak hiábavaló azt várni attól hogy még egymilliószor elpanaszkodjuk elbosszankodjuk azt hogy hogyan viselkedett már ez a józsef milyen méltatlanul milyen szánalmasan milyen erkölcstelenül mennyire nem úgy ahogy mi szeretnénk még nem fog változni semmi sem józsef nem fog változni sem az életünk ha változást akarunk valódi változást nem csak a jusz murmurandit a panaszkodás és a bosszankodás jogát akkor meg kell húznunk a határokat azt kell mondanunk hogy józsef viktor bibi harvey donald adolf tiszteletben tartom azt aki te vagy és tiszteletben tartom a szabadságodat is egészen addig amíg azt nem az én szabadságom feláldozása árán akarod fenntartani és kiterjeszteni mert akkor meghúzom a határokat és azt mondom hogy ide már nem jöhetsz be ez már az én szabadságom az én életem ez már én vagyok ha ide is be akarsz jönni akkor én ellenállok és akár erőszakkal is megakadályozlak abban hogy megszentségtelenítsd a szabadságomat és az életemet és mivel te nálam nyilvánvalóan jóval több hatalommal rendelkezel összefogok másokkal és velük közösen húzom meg és tartom fenn a határaimat-- barukh szereti ezt a gondolatot  barukh rohadtul sajnálja
ezt a nyomorult szájer józsefet azt ami vele történt az elmúlt napokban azt ami vele történt az elmúlt évtizedekben barukh nem kívánja még az ellenségének sem márpedig szájer józsef nyilvánvalóan barukh ellensége alapítója és hűséges tagja egy terrorszervezetnek ami fortéllyal és erőszakkal megszerezte a hatalmat magyarországon és ami most azon dolgozik hogy európa működését is megbénítsa mégis... barukh nézi a fotókat amik a neten fent vannak józsefről és nem tudja eldönteni magában hogy ki ez az ember ha mindent kivesz a képekből amit tud róla és csak a szívével nézi józsef lelkét akkor sem lát sokat kicsoda ő? kicsoda józsef hol van ő a szemüveg a szakáll az öltöny és a hatalom mögött hol van az a kisfiú aki valamikor sok-sok évtizeddel ezelőtt őszintén meggondolatlanul mondott valamit egy másik fiúnak vagy hozzáért egy másik fiúhoz és akit akkor ezért megbüntettek nagyon súlyosan megbüntettek szavakkal csak? vagy veréssel is? a többi fiú? vagy a családja? barukh nem tudja csak a páncélt látja a sebhelyet a vart amit a büntetés után józsef maga köré épített hatalomból fideszből hogy ne kelljen minden reggel verejtékben úszva a fájdalomtól és a félelemtől nyüszítve ébrednie barukh nem tudja tételesen hogy mi történt józseffel lászlóval viktorral jánossal zsolttal tamással és a többi kisfiúval csak a páncéljukat látja amit maguknak építettek együtt a világ ellen a világ szörnyűségei ellen a fideszt... barukh maga elé képzeli a meztelen seggel táskájában ex-szel az ereszcsatornába kapaszkodó ötvenkilenc éves józsefet és azt kérdezi magától hogy vajon mennyire kell akarni egy másik férfi nyújtotta gyengédséget ahhoz hogy az ember orgiákra járjon hogy vajon mennyire kell tökéletesen tanácstalannak lenni azzal kapcsolatban hogy az emberi kapcsolatok úgy általában és a gyengédség konkrétan hogyan működnek ahhoz hogy az ember orgiákon akarja megkapni ezt a gyengédséget vagy bármilyen gyengédséget barukhnak összefacsarodik a szíve amikor erre a nyomorult szájer józsefre gondol nem tudja nem egy másik sérült léleknek látni őt nem tudja csak az ellenséget látni benne nem tud könyörület nélkül józsefre gondolni és amikor azt mondja hogy el kell venni a hatalmat tőle és lászlótól és viktortól és jánostól és zsolttól és tamástól és a többi fiútól akkor barukhban egy csepp gyűlölet sincs még harag sem sok inkább csak a felnőtt a szülő tapasztalata és praktikuma hogy ne játsszanak töltött kibiztosított fegyverrel a homokozóban a gyerekek mert ha lelőnek valakit nem csak annak lesz rossz aki megsérül vagy meghal hanem azoknak is akiknek a kezében elsült a pisztoly mert az ő lelkük el fog kárhozni... el kell venni a hatalmat ezektől a sérült lelkű fiúktól mert soha soha soha soha soha nem fognak lemondani róla mert soha soha soha soha soha nem fogják hagyni hogy békésen elvegyék tőlük annyira félnek a világ szörnyűségeitől annyira erősen kapaszkodnak egymásba a fideszbe a hatalomba ha azt akarjuk hogy ne ők döntsenek a mi életünkről a szeretteink életéről és a saját lelkük üdvéről akkor erőszakkal kell kicsavarni a kezükből a hatalmat  lájlá
ليلى megragad egy rozscipót és kislisszol a marseille-i pékség ajtaján hé! kiált utána boltos fizetni ki fog?! lájlá futni kezd az első mellékutcán balra fordul aztán a következőnél jobbra lélekszakadva rohan hóna alatt a rozscipóval nem néz hátra nem látja hogy ma este senki nem üldözi akár sétálhatna is hazáig addig a pincéig ahová három hónappal ezelőtt vette be magát miután a sea-watch thirteen névre keresztelt illegális menekült-mentő hajó partra tette marseille-ben lájlá egyedül szállt ki a hajóból édesapja básár بشار a tengerbe fulladt amikor az egyik viharban a kimerültségtől és éhségtől legyengült teste a hullámok közé zuhant lájlá édesanyja számár سَمر testét egy bomba szakította ezerfelé egy évvel ezelőtt még szíriában három hónap alatt lájlá mindent megtanult ami a túléléshez kell egy olyan földön aminek nem beszéli a nyelvét és ahol a törvény azért üldözi mert nem ott született és ezért nincs joga ott tartózkodni ott élni három hónap alatt lájlá megtanult ételt lopni megtanult elrejtőzni a rendőrök gumibotjai és gumilövedékei elől és megtanult csótányok skorpiók és patkányok társaságában aludni amikor lájlá feltépi a pinceajtót és beugrik a sötétbe rögtön érzi hogy valami nem stimmel mozdulatlanul guggol magához szorítja a rozscipót és figyel minden idegszálával figyel tudja érzi hogy valami lapul a sötétben lájlá lassan nagyon lassan kinyújtja jobb kezét és megmarkolja a lépcső alá rejtett törött zseblámpát a pince sarkában moccan valami lájlá egy hirtelen mozdulattal odairányítja és bekapcsolja a zseblámpát a gyenge fényben egy idős csont és bőr férfi gubbaszt lájlá eldobja a rozscipót és bal kezével felkap egy üvegdarabot és elszántan a sarokban gubbasztó alak felé tartja az sírva fakad lájlá meglepődik és tanácstalanul figyeli az idős férfit akinek egész teste belerázkódik a sírásba kétezerharmincötöt írunk kétezerhúszban amikor barukh ezeket a sorokat írja lájlá még meg sem született sőt básár és számár lájlá szülei még nem is ismerik egymást kétezerhúsz óta amikor barukh ezeket a sorokat írja a világ sokat változott amerika és kína karnyújtásnyira van a harmadik világháborútól nagy-britannia visszalépett az európai unióba hogy így erősítse kínával szemben az észak-atlanti szövetséget lengyelország szlovákia magyarország románia és bulgária pedig kilépett az európai unióból hogy így erősítsék a kínai érdekszférába tartozó oroszországot az újra orosz érdekszférába került a kelet-európai országokban polgárháborús állapotok uralkodnak a balliberális értelmiség tagjai a melegek a transzneműek a romák a zsidók és más színesbőrűek börtönben vagy száműzetésben a kelet-európai volt eu-tagállamok állampolgárai csak vízummal léphetnek az unió területére és csak két hétig tartózkodhatnak ott lájlá persze mit sem tud erről ahogy azt sem tudja hogy az az idős zokogó csont és bőr férfi ott a sötét marseille-i pincében ugyanolyan illegális menekült mint ő csak éppen nem szíriából menekült hanem magyarországról: nyáry krisztián magyar író lájlá nem tudja hogy egy politikai és kulturális celebritáshoz van szerencséje ő csak a szenvedő embert látja a zokogó éhes rettegő idős férfit és lájlá leengedi bal kezét amiben az üvegdarabot szorongatta és felemeli a rozscipót és kiszakít belőle egy falatot és odanyújtja krisztiánnak jállá biztatja az idős férfit és krisztián remegő kézzel elveszi a kenyeret és betömi a szájába a csupa csont koponyából két hatalmasra nőtt hálás szem figyeli lájlát-- így kezdődik lájlá és krisztián valószínűtlen barátsága-- és úgy folytatódik hogy cserébe az ételért és a szállásért krisztián megtanítja lájlát a latin betűk írására és olvasására aztán együtt megtanulnak olvasni írni és beszélni franciául ami lájlának szinte anyanyelvi szinten sikerül krisztiánnak pedig olyan viccesen vaskos magyar akcentussal aztán krisztián renoméja és kapcsolatai révén sikerül uniós tartózkodási engedélyt szerezniük és lájlá végre elkezdhet iskolába járni közben krisztián lányai akik ezalatt amerikában alapítottak családot megismerkednek lájlával és nagyon megszeretik őt apjuk legvalószínűtlenebb mégis legigazabb barátját és amikor lájlá párizsban összeházasodik ahmeddel أحمد a szomálai menekülttel akkor lájla családját krisztián és lányai és lányai családjai helyettesítik az esküvőn és amikor százhúsz évesen krisztián megtér őseihez a francia államelnök után lájlá mondja a búcsúbeszédet a párizsi temetésen aki mármint lájlá akkor már egy tucatnyi unoka boldog nagymamája-- ez nem “a” jövő csak “egy” jövő egy lehetséges jövő és barukhnak egy kommentről jutott eszébe amit borbély edit írt barukh egy versére még júliusban: https://www.facebook.com/barukhhh/videos/1452763741777974 a vers azután született hogy nyáry krisztián írt egy rövid nekrológot az index halálára https://index.hu/kultur/media/2020/06/24/index_fuggetlenseg_mit_jelent_neked_az_index/nyary_krisztian_felnott_eletem_nagyobbik_reszet_az_indexszel_toltottem/ és abban azt írta hogy “48 évesen már nem keresünk új barátokat” és erre barukh írt egy verset amiben reagált krisztián ezen mondatára és amit úgy fejezett be hogy “barukh nem orbán viktor elől menekült el a sivatagba hanem orbán viktor népe elől azok elől akik már nem keresnek új barátokat” és borbély edit erre a versre kommentálta azt hogy “nem azért nem keresünk új barátokat 48 évesen mert jól esik a köldökünket nézni a langymeleg kád vízben hanem mert az ezeréves barátokra is fájdalmasan kevés idő jut új ismeretségek/közösségek persze adódhatnak de az igazi barátságok fiatalon köttetnek” ez a komment nem hagyta nyugodni barukhot öt hónapon át a történelemmel a változással a világgal és úgy általában az élettel szembeni alázat ami mind krisztián nekrológjából mind edit kommentjéből hiányzott barukhnak hogy a világ ahogy mi itt és most ismerjük a barátainkkal és a szeretteinkkel együtt csak egyetlen verziója az életnek ami akár már holnap megváltozhat és hogy a szenvedés a könyörület és a szeretet sokkal több módon lehet része az életünknek mint ahogy azt itt és most el tudjuk képzelni és luxus kizárni belőle bizonyos embereket csak azért mert ma még nem ismerjük őket mert ma még nem részei a világunknak mint lájlá aki még meg sem született de aki a legjobb barátunk lehet  muszáj jobban
vagy egyszerűen csak máshogy elválasztanom magamat barukhtól hogy írni tudjak magamról nem tudom fenntartani azt az intenzitást ami ahhoz kell hogy minden nap ilyen mélyre leszálljak önmagamba muszáj úgy tennem mintha nem rólam volna szó mintha nem belém szállnék ilyen mélyre hanem belé muszáj egy lépéssel távolabbról egy lépéssel elegánsabban írnom ha meg akarom őrizni az őszinteséget az igazságot az egyszerűséget és a józan eszemet muszáj repülőgép-szerencsétlenséget szenvednem a sivatagban mint saint-exupery-nek és muszáj nevet testet és történetet adnom a suttogó hangnak a lelkemben muszáj kettészakítanom a tudatomat ha meg akarom őrizni a józan eszemet (meg akarom őrizni) muszáj megteremtenem a magam kis hercegét muszáj különválasztanom magamat attól a barukhtól aki fél a szextől aki becsapta magát és az egész világot hogy szeressék és aki a sivatagban kezd új életet muszáj mert minden erőmet felemészti ez a terápia nem írhatok magamról egyszerűen mint eddig egyes szám harmadik személyben mert még az is kevés muszáj kettévágnom magamat egy önálló személyiséggel rendelkező lobogó fehér sálat viselő elegáns mesélőre egy saint-exupery-re és egy kis hercegre egy kis barukhra aki a kisbolygóját hátrahagyva új életet kezd a sivatagban és akinek hiányzik a virága és aki megszelidít egy rókát és aki kígyómarás útján utazik térben és időben muszáj hogy legyen külön barukh és legyek külön én muszáj... igen... jobb lesz így suttogom igen jobb lesz így suttogja barukh  a legjobb érzés az
amikor megengedem magamnak hogy őszintén leírjam hogy mi van barukhhal olyankor örökkévalócska itt ül mellettem törökülésben leengedi a vállait és nyugodtan néz maga elé a világra rám olyankor örökkévalócska tökéletes zenben van nem gondol semmit nem vár semmit csak jelen van amikor megengedem magamnak hogy leírjam hogy barukh szorong bipoláris introvertált hiperérzékeny és hogy gyógyszereket kell szednie hogy meg tudjon birkózni a hétköznapokkal olyankor tökéletes harmóniában vagyok örökkévalócska világával lemeztelenítem barukhot és magamat és biztonságban vagyunk nem jöhet senki és nem tépheti le a ruhánkat nem jöhet senki és nem kiabálhatja azt hogy barukh nem normális! barukh nem normális! nem jöhet senki hogy megszégyenítse barukhot mert az ami szégyellnivaló lett volna már ott van a papíron a monitoron-- előfordul hogy amikor leírom hogy mi van barukhhal sosáná megijed és felhívja barukhot hogy jól van-e és az is előfordul hogy bizonyos olvasók úgy gondolják hogy barukhnak meg kell gyógyulnia neuro-pszichiátriai nyavalyáiból pedig barukhnak nem kell meggyógyulnia ahogyan például a melegeknek vagy a transzneműeknek sem kell meggyógyulnia mert ők attól azok az emberek akik hogy olyanok amilyenek és barukh attól barukh hogy olyan amilyen ha nem volna olyan amilyen akkor nem volna barukh barukh nem talál helyet a normalitásnak az életében akkor érzi magát a legjobban amikor megengedem magamnak hogy őszintén leírjam hogy mi van vele -- anélkül hogy megoldást akarnék keresni a neuro-pszichiátriai nyavalyáira barukh akkor érzi magát a legjobban amikor le tudom írni hogy ki ő igazából olyankor nem gyógyultnak érzi magát csak jól minden igaz verstől amit róla írok jobban érzi magát pedig én nem azért írok hogy jobban érezze magát hanem az igazság kedvéért és a szabadság kedvéért a jó érzés amit barukh ettől érez csak melléktermék az igazság és a szabadság melléktermékei  véletlenül találta barukh ezt a képet
és azonnal megbabonázta a winnetou ezerkilencszáz-négyes kiadásának borítója sascha schneider munkája az ezerkilencszázas évek elején ő készítette az összes karl may-könyv borítóját milyen más világ volt milyen más hősök milyen más férfiak a madártoll kihullik winnetou térdig érő hajából miközben meztelenül lebeg a nagy manitou fényében nem a kamerával szemben áll nem egy fegyvert szorongat és nem szigorúan néz nincs átitatva és kiöblítve azzal az amerikai popkultúrával ami ma az egész vizuális környezetünket meghatározza nincs átitatva és kiöblítve azzal az amerikai popkultúrával ami prüdériára és erőszakra épül amiben egy meztelen winnetout csak felnőtt kísérettel nézhet meg egy tizenhárom éves kamasz a moziban de egy tömegmészárlást akár egyedül is mennyire csodálatosan inspiráló ez a meztelenül lebegő winnetou nincs benne semmi kockaság vagy kiszámíthatóság összeolvad az univerzummal és tökéletesen önazonos nem csak a teste de a lelke is meztelen szavak nélkül mond el mindent a lebegésével a létezésével milyen más világ volt milyen más nyugati kultúra mennyivel zsigeribb ösztönösebb igazabb abban a kultúrában az indiános történetek még nem azért születtek hogy egy újabb réteggel színesítsék az erőszakot hanem azért hogy az elidegenedett nyugati embert visszavezessék a tudatalattijához a tűz körül a békepipától megrészegülten táncoló lélekhez a nagy manitou fényében lebegő meztelen indiánhoz erről a könyvborítóról még nem egy bizottság döntött nem egy marketing-osztály hanem két művész egy író és egy képzőművész karl may és sascha schneider aki vet egy pillantást winnetou izmos fenekére az nem lepődik meg amikor megtudja hogy sascha schneider a képzőművész meleg volt biztosan vannak olyanok is aki rögtön tudták ezt ahogy először ránéztek a képre de legalábbis érezték barukh számára ez egy egészséges világ amiben heteroszexuálisok és homoszexuálisok együtt alkotnak és egyiküknek sem kell másnak tűnnie mint ami amiben sascha schneider nem annak ellenére kapta meg a munkát hogy homoszexuális hanem éppen azért mert rá volt szükség az ő szemére az ő lelkére az ő kezére mert arra volt szükség hogy ő képzelje el és ő alkossa meg winnetou testét és winnetou lelkét az olvasók számára úgy ahogy ő látja úgy ahogy csak ő láthatja barukh számára ez egy egészséges világ mert nem egy olyan winnetout lát visszaböfögni a könyvborítón amilyet akár ő is el tudott volna képzelni hanem egy olyan winnetout amilyet ő csak befogadni tud egy olyan winnetout amilyen segíteni tud neki hogy más férfi hőst is el tudjon képzelni ne csak a szúrós tekintetű praktikus céltudatos hallgatag és kemény cowboyokat de a nagy manitou fényében meztelenül lebegő indiánt is barukhnak nem azért kell hogy meleg képzőművészek meleg királyfik meleg orvosok és meleg villanyszerelők egyenrangú tagjai legyenek a társadalomnak amiben él hogy elmondhassa hogy micsoda civilizált a világa hanem azért hogy ne unja halálra magát azért hogy az élet összes színét megtapasztalhassa amit a nagy manitou megteremtett barukh számára az egy egészséges világ  barátom
meg fognak égetni… mondja barukh a monitornak és a monitoron sacha baron cohennek miközben a borat második részéből azt a jelenetet nézi amelyikben borat álruhában egy fasiszta dalt énekel a színpadon miközben a nézőtéren több tucat amerikai férfi és nő vele énekel néha még a karjukat is lendítik náci-módra abban a hitben hogy a fickó a színpadon közülük való rendes becsületes amerikai patrióta aki szíves-örömest fecskendezne koronavírust barack obamába ahogy énekli vagy csapná le a fejét doktor faucinak és a többi tudósnak amikor aztán kiderül hogy a színpadon egy zsidó komikus szívatja a jónépet hosszú percek óta és igazából nem is akar liberálisokat vagy kínaikat gyilkolni akkor elszabadul a pokol a színpadot elözönlik a patrióták és az egyikük már pisztolyt ránt hogy lelője a komikust a zsidót és sacha baron cohennek csak az utolsó pillanatban sikerül beugrania a furgonjába és elmenekülnie barátom egyszer meg fognak égetni… mondja barukh a monitornak és a monitoron sacha baron cohennek és komolyan hiszi hogy így is lesz-- barukh egyik kedvenc filmes pillanata az amikor az ezerkilencszáz-kilencvenkilences jeanne d’arc című filmben azt mondja az egyik bíboros vagy bíró a fiatal milla jovovichnak hogy i want that girl burned magyarul nem hangzik ilyen frappánsan: azt akarom hogy legyen megégetve az a lány barukhnak azért ez az egyik kedvenc filmes pillanata mert annyira szörnyű és cool egyszerre az egyszerű parasztlány elveszi a kezdeményezést az egyházi és katonai establishmenttől és megnyeri nekik a háborút az angolok ellen az egyházi és katonai méltóságok pedig nem tudják hogy mitévők legyenek jeanne d’arc-kal aki nemcsak hogy nem férfi de egyáltalán nincsenek lekerekítve az élei elhivatott tesz a hivatali útra nem törődik a rangokkal nem vár engedélyre csak végzi a dolgát az egyházi és katonai méltóságok pedig ezért jobb híján máglyára küldik és megégetik-- soha nem a trumpokat égetik meg vagy az orbánokat vagy a netanjahukat ők túlságosan jól értenek a boszorkányégetésre hajlamos nép nyelvén soha nem zavarják össze a népet bonyolult vagy ellentmondásos üzenetekkel ők rendes becsületes amerikai magyar izraeli patrióták nem mismásolnak nem asszonyoskodnak kerek-perec megmondják hogy kikbe kell koronavírust fecskendezni vagy hogy kiknek kell lecsapni a fejét a liberálisok a balosok a négerek a zsidók az arabok a latinok a muszlimok a melegek a menekültek fejét az istenadta nép pedig soha nem a hitlereket égeti meg hanem azokat a hírnököket akik ellentmondanak a boszorkányégetőknek azokat akik bonyolult és ellentmondásos üzenetekkel zavarják meg őket szeretetről türelemről szolidaritásról (különbenis minden üzenet ellentmondásos és bonyolult ami nem arról szól hogy kit vagy kiket kell lefejezni vagy koronavírussal megfertőzni) jeanne d’arc-ot száz éve avatták szentté majdnem ötszáz évvel azután hogy a megégették ugyanaz az egyházi establishment amelyik megégette martin luther king ezerkilencszáz-hatvannégyben kapott nobel-békedíjat pontosan harminc évvel azelőtt hogy ichák rabin izrael akkori miniszterelnöke is megkapta ugyanezt az elismerést martin luther kinget négy évvel a nobel-díja után gyilkolták meg ichák rabint egy évvel azután martin luther king bűne ez a mondat volt: i have a dream... ichák rabiné pedig ez: שלום עושים עם אויבים bonyolult üzenet ellentmondásos: békét az ellenséggel kötünk vagyis nem a barátainkkal vagyis éppen azokkal k e l l békét kötnünk akiktől a legjobban félünk akiket a legjobban utálunk akikkel a legkevésbé szeretnénk egy asztalhoz ülni aztán mosolyogva kezet fogni és rabin éppen ezt tette huszonhét év katonai szolgálat és háborúskodás után leült egy asztalhoz és békét kötött és mosolyogva kezet fogott a palesztin jasszer arafattal és a jordán husszein királlyal a béke bonyolult és ellentmondásos üzenet a bonyolult és ellentmondásos izraeli béke hírnökét egy évvel a jordán békekötés után gyilkolták meg holnap lesz huszonöt éve egy békepárti tüntetésen vett részt elénekelte a színpadon a שיר השלום-ot a béke dalát majd elindult az autójához akkor lépett oda hozzá és lőtte le igál amir barukh emlékszik a döbbenetre emlékszik a pillanatra amikor megtudta hogy nem egy arab terrorista ahogy azt először feltételezte hanem egy izraeli zsidó terrorista ölte meg izrael zsidó miniszterelnökét emlékszik hogy onnan budapestről mennyire érthetetlennek tűnt micsoda luxusnak zsidók zsidók általi meggyilkolása nem értette hogy hogyan történhetett ilyen emlékszik hogy az első gondolata az volt hogy a gyilkos biztosan őrült barukh emlékszik a temetésre is még nem rettenetet és félelmet érzett mint hat évvel később az ikertornyok összeomlásakor csak szomorúságot mintha egy rokonát veszítette volna el huszonöt év telt el azóta barukh is megváltozott izrael is megváltozott a világ is megváltozott de a rabinhoz hasonló eretnekek továbbra is számíthatnak arra hogy megégetik őket nem azért mert békét akarnak hanem azért mert minden szavukkal tettükkel és lélegzetükkel azt üzenik hogy a béke mindannyiunk felelőssége nem csak az ellenségeinké hanem a miénk is mert békét nem a barátainkkal kötünk és ez a felelősség kényelmetlen és ezért mindig lesznek olyanok akik még gyilkolni is hajlandóak csak hogy ledobhassák magukról ezt a felelősséget a boszorkányégetéseket a merényleteket lehetetlen megakadályozni mert lehetetlen megváltoztatni a népet ami boszorkányégetést akar és mindig lesznek merényletek és boszorkányégetések is a jeanne d’arcok a sacha baron cohenek az ichák rabinok mindig fel fogják hergelni a népet és mindig lesznek olyanok akik nem csak háborogni akarnak de tenni is és akár gyilkosság árán is véget vetni annak a bonyolultságnak ellentmondásosságnak (vagyis istentelenségnek) amit ezek az eretnekek művelnek barukh mélyen hisz ebben ahogy abban is hogy mi csak egyetlen dolgot tehetünk: akármennyire félünk is a máglyától és attól hogy a végén majd minket is megégetnek megjelenünk és elmondjuk az üzenetünket amivel ide küldtek bennünket barukhnak ez ennyi rabin öröksége  régen
mielőtt barukh belekezdett a terápiájába minden olyan üzenetet mint amilyen ez a pénteki is volt megpróbált elfelejteni szégyent érzett miattuk és igyekezett lenyomni őket valahová jó mélyre most pénteken is először szégyent érzett és most pénteken is az volt az első reakciója hogy ezt az érzést lenyomja valahová jó mélyre-- a közösség a liberális szekértábor egy tekintélyes tagja írt barukhnak nevezzük őt az egyszerűség kedvéért ottónak (nem ez az igazi neve) ottó idősebb barukhnál nem annyival hogy az apja lehessen de majdnem az elmúlt évben ottó sokat segített barukh családjának és barukh ebben az évben mindig úgy gondolt ottóra mint aki talán lehet majd a barátja ahogy mondani szokták atyai jóbarátja pénteken rájött hogy nem lehet ottó ugyanis azért segített barukhnak mert azt feltételezte hogy barukh a szekértáborhoz tartozik és a segítségért cserébe a szekértábor majd lojalitást kap barukhtól valamit valamiért pénteken ottó üzenetet küldött barukhnak érezhetően a közösség más tagjaival egyetértésben és határozott nemtetszésének adott hangot amiért barukh nem állt ki az szfe mint intézmény mellett így kezdte: “mi akik olvassuk és szeretjük az írásaidat tudjuk kinek drukkolsz” (nem így voltak tördelve a sorok de barukh így idézi) barukh egy olyan országban és olyan kultúrában nőtt fel ahol betagozódni érdem volt ahol a közösség azt jutalmazta aki nem feltűnősködött nem egyénieskedett aki ha morgott is együtt bégetett a nyájjal és aki ha morogott is csak a sorok között morgott barukh arca belevörösödött amikor azt olvasta hogy “tudjuk kinek drukkolsz” mert ez egy játék játszma ők ottó és azok akikkel egyetértésben írt olvasták hogy barukh azt írta hogy “gothár péter és máté gábor és a többi so-called liberális fallokrata ugyanolyan döbrögik mint amilyen vidnyánszky attila vagy lajos tamás” de úgy csinálnak mintha a sorok között barukh mégis együtt bégetne a nyájjal “tuuudjuk kinek druuukkoolsz” barukh arca belevörösödött mert ő eljött abból az országból abból a kultúrából eljött a sorok közül és részben azért kezdett terápiába hogy meggyógyítsa magában azt amit az az ország és az a kultúra megbetegített és kivörösödött arccal azt mondta magában hogy nem ottó kurvára nem tudjátok hogy kinek drukkolok illetve tudjátok ti pontosan tudjátok csak azt is tudjátok hogy az nem a ti szekértáborotok ottó ezután ezt írta: “ez most egy másik meccs a kontextusából kiragadott máté gábor-idézet és saját felvételi sérelmed félrevezetett akinél kalapács van mindent szögnek néz ezt ismerem melléütöttél” “melléütöttél” írja ottó barukh melléütött mert nem a szekértábor által jóváhagyott szögre ütött “melléütöttél” mert barukh máté gáborra ütött és arra a kultúrára amiben a zaklatott nőket nem biztatják arra hogy kiálljanak a történetükkel és az igazságukkal ottó szerint barukh melléütött és szerencsére azt is tudja hogy miért: “a kontextusából kiragadott máté gábor-idézet és saját felvételi sérelmed félrevezetett” vagyis barukh nem elég okos ahhoz hogy értelmezni tudja egy liberális félisten szavait és barukh túlságosan érzelmesen túlságosan indulatosan reagál a felvételi sérelme miatt vagyis barukh sem nem elég okos sem nem elég hidegvérű ahhoz hogy releváns véleménye lehessen abban a “meccsben” amit komoly emberek (= komoly férfiak) játszanak ottó ezután leírta hogy személyesen ismeri máté gábort jakupcsek gabit és ismerte albert györgyit is és “valószínűleg igazad van máté gábort illetően de ez most nagyon mellékszál nem okos dolog ezt az szfe történetébe beleszőni” ...igazad van… ...de nem okos dolog… (barukh nagyot sóhajt) részben ezért volt fontos barukhnak hogy tegnapelőtt-előtt megírja a verset a hülye költőről hogy hagyják békén a picsába a dörzsölt férfiak akik úgy bújnak ki az igazságból és úgy bújnak bele az okosságba mint barukh a pulóverébe! hagyják békén a picsába! barukh egy hülye költő! nem egy dörzsölt politikus! nem mindig találja meg az igazságot de mindig azt keresi felszakított mellkasában és odakint a világban nem AZ igazságot mert olyan nincs! illetve van de azt sem barukh sem ottó sem a többi nagyokos nem ismeri! csak örökkévalócska csak örökkévalócska... barukh a saját igazságát keresi a saját igazságát nem a liberális szekértábor igazságát nem máté gábor igazságát nem az szfe igazságát nem a nyáj igazságát nem ottó igazságát hanem azt az igazságot amit csakis ő tud megtalálni-- ottó ezután arról írt hogy ő is hallotta azt “a sztorit” amit barukh írt a saját felvételijéről hogy milyen korrupt módon vették fel a diákokat a médiaszakon és a színművészeti főiskolán ottó azt írja: “csurkista-antiszemita-neonácik terjesztették a tévében keresztül-kasul nekik sem hittem el” “nekik sem hittem el” vagyis ha barukh arról ír hogy a liberális félistenek korruptak akkor barukh először is hazudik másodszor pedig úgy viselkedik mint az antiszemita neonácik vagyis ha nem a liberális szekértáborhoz tartozik akkor az antiszemita-neonáci szekértáborban a helye vagyis ha nincs velük akkor ellenük van barukh nem tehetett róla de ezen a ponton elmosolyodott eszébe jutottak azok a vezetők akik még hasonlókat szoktak mondani netanjahu erdogan putyin orbán trump a liberális szekértábor ellenségei aki nincs velünk az ellenünk van! vicces nem? szomorú nem? az szfe kapcsán ottó így folytatja: “én a hallgatók oldalán állok a másik oldalon pedig nem a ‘fallokrata-világmaffia’ áll hanem orbanisztán ezért aztán mindegy hogy a rektor / exrektor / leendő rektor fallokrata-e mellélőttél” barukh megint mellélőtt 😕 már kezdi megszokni... illetve dehogyis! (barukh feltűri az inge ujját) kezdjük a legelejéről! ebben a világban férfiaknak és nőknek nincsenek egyenlő jogaik a férfiaknak van több több joguk több idejük pénzük hatalmuk biztonságuk nem azért mert megérdemlik hanem azért mert amióta világ a világ erősebbek és erőszakosabbak mint a nők és elvették és elveszik az extra jogokat az extra időt az extra pénzt az extra hatalmat és az extra biztonságot a fallokrácia egy vicces szó erre a sok extrára fallosz: férfi nemiszerv -krácia: uralom vagyis fallokrácia: farokuralom a fallokrácia a patriarchátus szót helyettesíti nem úgy vicces hogy he-he-he hűdevicces! hanem úgy hogy a fallokráciának kiszolgáltatott nők (és férfiak) kínjukban röhögnek rajta pont olyan szó mint az orbanisztán ami magyarországot helyettesíti nem úgy vicces hogy he-he-he hűdevicces! hanem úgy hogy az orbanisztánnak kiszolgáltatott férfiak és nők kínjukban röhögnek rajta a kettő ugyanolyan ottó mégis idézőjel nélkül írta le azt hogy orbanisztán és mégis idézőjelbe tette azt hogy fallokrácia és még ki is egészítette fallokrata-világmaffiára ha az idézőjel nem lett volna elég… hogy barukh megértse hogy ottó szerint orbanisztán az valóság a “fallokrata-villágmaffia” viszont csak a túlérzékeny forrófejű politikailag képzetlen feministák összeesküvés-elmélete aminek legyőzése nem élvez nem élvez-het! prioritást orbanisztán legyőzésével szemben az idézőjel amibe ottó belezárta a “fallokrata-villágmaffiá”-t a hatalmon lévő férfi élcelődése a hatalom nélkülieken ugyanolyan mint a libernyákozás pontosan ugyanolyan pontosan ugyanolyan! barukh nem orbanisztánt hagyta maga mögött amikor izraelbe költözött hanem magyarországot a sorok között rasszisták és a sorok között szexisták országát és barukhnak ezért kurvára NEM mindegy hogy az szfe “rektora / exrektora / leendő rektora fallokrata-e” mert ha szexista akkor ugyanolyan ellensége barukhnak mintha rasszista lenne és nem barukh nem lőtt mellé onnan tudja hogy ottó megírta ezt az üzenetet barukh telibetalálta a célt lehet hogy a cél visszalő és a végén barukh fekszik majd holtan a csatamezőn lehet könnyen meglehet de barukh nem lőtt mellé-- ottó így fejezi be az üzenetét: “őszintébbek és ezért sokkal erősebbek voltak a személyes élményeidből írt szövegeid mint az újak amelyekben harcosan ügyek mellé vagy ügyekkel szembe állsz épp mintha a terápia szorulna ki ezekből a szövegekből mintha “bárki” írná nem te sajnálom azoknak az első menetben írt szövegeidnek az elvesztett erejét a thunberg írások óta érzem” érdekes hogy pont a greta thunbergről szóló versek idején érezte ottó először hogy barukh rossz irányt vett érdekes-- régen mielőtt barukh belekezdett a terápiájába megpróbálta volna elfelejteni ottó üzenetét lenyomni jó mélyre hogy ne fájjon hogy ne fájjanak ottó kéz- és lábnyomai hogy legközelebb amikor találkoznak barukh ottó szemébe tudjon nézni és ne úgy nézzen rá mint arra a bizonyos férfira aki kéretlenül becsörtetett a kanapéjára és a lelkébe és aki a szavaival összemocskolta mind a kettőt régen barukh biztosan lenyomta volna jó mélyre ottó szavait és megbetegítette volna magát és a legváratlanabb pillanatokban lett volna türelmetlen és ingerült judittal freddel vagy lelussal de most nem régen van most most van és most barukh nem felejti el és nem nyomja le jó mélyre ottó üzenetét most inkább szétanalizálja újraolvassa szétcincálja és ízekre szedi az összes ártatlannak tűnő de a sorok között fenyegetést és fájdalmat hordozó minden szót és mondatot mert a szégyen a félelem és a fájdalom leghatékonyabb ellenszere a napfény barukh kiviszi a napfényre és kimondja hangosan ottó minden szavát hogy barukh nem elég okos nem elég dörzsölt hogy barukh “bárki” hogy barukh hazug mint egy antiszemita-neonáci hogy politikailag nem elég kiművelt és jobb lenne ha felhagyna az ügyekért való harccal és visszatérne oda ahová való a személyes terápiájához ááááá!!! ez felszabadító!!! kimondani ezt a sok (mit?) barukhnak nincs eszköz a kezében a liberális fallokráciával szemben nagyjából azt csinálhatnak vele amit csak akarnak barukh csak egy dolgot tehet kiviszi a napfényre a szégyenét a félelmét és a fájdalmát a szégyenét hogy nem lojális a félelmét hogy magára marad és a fájdalmát hogy nem elég kiviszi ezt mind a napfényre és nem nyeli vissza a válaszát mint a hányást szégyenből félelemből mint évtizedekig tette hanem kiáll a napfényre és kiüvölti magából nem elbújni! nem őrizgetni a szégyent a félelmet a fájdalmat a sötétben hanem ki velük a napfényre! ki velük a napfényre!!!  barukh egyik legnagyobb parája
sokáig az volt hogy lebukik és hogy akkor bizonyos férfiak csalódni fognak benne hogy mivel bukik le? azt csak homályosan sejtette néha még homályosan sem pedig sokszor lebukott és sokszor okozott csalódást bizonyos férfiaknak és az nagyon szar érzés volt mert valaki aki addig bírta vagy kimondottan csodálta a szemébe néz és azt mondja neki hogy csalódtam benned sőt olyan is volt aki azt mondta barukhnak hogy ő mármint barukh okozta neki a legnagyobb csalódást egész életében áucs szar nem jó ilyet hallani ezért barukh megpróbált öntudatlanul úgy lépkedni a világban az életében mintha hímes tojásokon járna nehogy lebukjon nehogy csalódást okozzon bizonyos férfiaknak plussz megpróbálta nagy ívben elkerülni a férfiakat úgy általában mivel nem tudta és a mai napig nem tudja előre megmondani hogy melyik férfiakból lesznek bizonyos férfiak ezért inkább igyekszik elkerülni mindet de persze ez többnyire nem sikerül neki a #freeszfe körüli viták jól mutatták ezt elmondom mi van vannak bizonyos férfiak akik látnak barukhban valamit bele- látnak valamit olyat ami nincsen benne barukh magas jóvágású alfa aki napról napra kiáll és elmeséli a maga történetét és elmondja a maga igazságát és bizonyos férfiak ezt a kiállást tévesen határozottságnak gondolják pedig valójában barukh egyáltalán nem határozott sőt kétségbeesett! kétségbeesésből áll ki és beszél magáról és a világról amiben él mert fél a haláltól és nem akar úgy meghalni hogy egész életében úgy jött-ment a világban mintha hímes tojásokon járt volna nem akarja a sírba vinni azt a valakit azt az egész valakit aki ő szeretne belőle itt hagyni valamennyit a világnak ebben a felében is szavakban versekben ezért kezdte el negyvenöt évesen elmesélni a történetét és elmondani az igazságát ezt már többször elmondta barukh de a szóban forgó bizonyos férfiak ezt nem akarják meghallani elvarázsolja őket a kiállás a “határozottság”-nak tűnő valami jobban érzik tőle magukat a bőrükben férfiként a kiállás közelében a “határozottság” közelében barukh közelében mintha barukh helyettük állna ki helyettük lenne “határozott” ráadásul a “határozottság” mellett más tulajdonságokkal is felruházzák barukhot olyanokkal amikről az édesapjuk és karcsi bácsi anno azt mondta hogy férfitulajdonságok mint például hogy barukh ura az érzéseinek és a félelmeinek és az indulatainak nem számít hogy ő többször is leírta hogy antidepresszánsok és nyugtatók tartják egyben a hétköznapokon vagy hogy barukh decens polgár nem számít hogy ő leírta hogy a szobordöntögetőket támogatja vagy hogy barukh lojális a liberális szekértáborhoz nem számít hogy ő többször is leírta hogy nem az vagy hogy barukh férfi és ezért végső soron mégiscsak bajtársias a férfiakkal nem számít hogy ő többször is leírta hogy femináci szóval barukhról ezek a bizonyos férfiak olyan képet festettek és őriznek magukban amihez barukhnak semmi köze de semmi-- barukh soha nem kereste ezeket a férfiakat örökkévalócska látja a lelkét kimondottan kerülte őket de ők mégis folyton előkerülnek jönnek és jönnek és olvassák és lájkolják barukhot... ...egészen addig amíg elő nem kerül a fallokrácia és a feminizmus témája mert akkor ezek a bizonyos férfiak összerezzenek mintha valaki rálépett volna a fütyijükre az egójukra a nem-tudom-mijükre mintha barukh lett volna az a valaki aki rálépett a fütyijükre az egójukra a nem-tudom-mijükre és úgy kezdenek kommunikálni barukhhal kommentekben és üzenetekben mintha barukh elárulta volna őket mintha ígért volna valamit amit aztán nem tartott be mintha barukh elárulta volna azokat a tulajdonságokat amiket addig ők tévesen neki tulajdonítottak például a #freeszfe kapcsán: ahelyett hogy decens fegyelmezett és lojális liberálisként kiállt volt az szfe mint intézmény mellett ő olyan verseket ír amilyeneket csak indulatos feminácik szoktak dááá! barukh indulatos femináci radikális feminista le akarja rombolni a patriarchátust nem azért van itt hogy a kedvébe járjon bizonyos férfiaknak és nem is azért hogy megvédje máté gábort vagy a liberális szekértábor arisztokráciájának többi tagját barukh azért van itt hogy lerombolja az egész rohadt szexista rasszista elnyomó kizsákmányoló rendszert máté gáborostul orbán viktorostul donald trumpostul bibi netanjahustul bill clintonostul jeffrey epsteinestül harvey weinsteinostul-- barukh fél az érte rajongó aztán benne csalódó bizonyos férfiaktól nem a testét félti tőlük hanem a lelkét mert ezek a bizonyos férfiak nem felnőttek elmúltak tizennyolc évesek huszonnyolc évesek harmincnyolc negyvennyolc ötvennyolc és hatvannyolc évesek de nem felnőttek nincsenek határaik úgy érzik hogy azzal hogy ők megszerették barukhot barukh eggyé vált velük az ő tulajdonuk barukh tulajdona és barukh tulajdona az ő tulajdonuk barukh versei barukh történetei és barukh igazságai egyszersmind az ő verseik az ő történeteik és az ő igazságaik is nincsenek határok nincsen barukh és nincsenek ők csak mi vagyunk ha ők megszerették barukhot akkor barukh és ők egyetlen világ akkor barukh nyilván ugyanazokból az információkból tapasztalatokból és élményekből táplálkozik amiből ők és barukh nyilván ugyanazokból az információkból tapasztalatokból és élményekből ugyanazokat a következtetéseket vonja le mint ők de ha mégsem akkor ők becsörtethetnek barukh oldalára barukh kanapéjára barukh lelkébe (barukhba…) és kéretlenül is elmondhatják jótanácsaikat és helyreigazításaikat barukhnak illetve barukh helyett a világnak-- barukhnak muszáj feldolgozni és kiterápiázni azt ami a #freeszfe kapcsán az oldalán a kanapéján és a lelkében történt muszáj hogy tudja hogy ki ő mitől fél és mit akar mert enélkül esélye sincs bizonyos nem-felnőtt férfiakkal szemben nekik ugyanis nincsenek határaik de ambíciójuk és erőforrásaik igen és ha barukh nem állja az útjukat akkor megszállják az oldalát a kanapéját a lelkét őt magát és barukh ezt nem akarja-- barukh nem azt akarja hogy igaza legyen nem jól akar kijönni a bizonyos férfiakkal folytatott vitákból egyszerűen csak a hülye költő akar lenni az idióta akiért nem rajonganak bizonyos férfiak és akiben ezért nem is csalódnak  nem meséltem még
hogy kis barukh egyszer találkozott allen ginsberggel ezerkilencszáz-kilencvenháromban ginsberg azért utazott európába hogy átvegye a francia becsületrendet és ha már ott volt ellátogatott magyarországra is ahol járt már korábban a nyolcvanas években a diktatúra idején de kilencvenháromban meg akarta csodálni a frissen felszabadult országot az újdonsült demokráciát és találkozni akart régi barátokkal és beszélgetni fiatalokkal a fiatalokkal való beszélgetésre az egyetemi színpadon került sor ahol kis barukh akkor dolgozott barukh emlékszik hogy az író-olvasó találkozót a macskaköves udvaron tartották a technikusok kihoztak a díszlet-raktárból egy hatalmas trónszerű karosszéket hogy arra ülhessen a koszorús költő amikor ginsberg megérkezett a budapesti szerb utcába és üdvözölte a meghívóit odasétált a csöppnyi színpadhoz és rámutatott a karosszékre ezen nem jó mondta túl puha kis barukh kapta a megtisztelő feladatot hogy a puha trónust egy egyszerű kemény székre cserélje amikor végzett a cserével megkérdezte hogy miért volt baj hogy a trónus puha volt ginsberg azt válaszolta hogy az ánusza már nem tart úgy mint régen és egy kemény ülőkés szék sokkal biztonságosabb-- szóval róla allen ginsbergről a beat nemzedék legendás költőjéről szól a következő történet ezerkilencszáz-hatvannyolcat írunk william f buckley a hírhedt keresztény-konzervatív tévés meghívta a zsidó buddhista homoszexuális kábítószer-fogyasztó anti-militarista anti-materialista hippi allen ginsberget tűzvonal című talk-show-jába ginsberg pedig barátai és rajongói legnagyobb meglepetésére elfogadta a meghívást a műsor egy óra hosszú volt és nem csak buckley kérdezte ginsberget de a műsor keresztény-konzervatív közönsége is mintha faludy györgy még élne és egy nézőtérnyi jobbikos előtt beszélgetne bayer zsolttal ginsberg állta a sarat sőt úgy tűnt hogy kimondottan élvezi a szituációt a műsor egy pontján még arra is megkérte buckley-t hogy hadd zenélhessen egy kicsit miután buckley igent mondott ginsberg előhúzta a fotelje alól a harmóniumját és elkezdte kántálni azt hogy háré krisna háré krisna krisna krisna háré háré háré rámá háré rámá rámá rámá háré háré és így tovább egy teljes percen keresztül-- a felvétel után allen ginsberg hazament és miután a talk-show adásba került találkozott a barátaival ők így fogadták: tudod hogy most mindenki azt gondolja hogy egy idióta vagy és egy ország röhög rajtad? ginsberg erre azt válaszolta: ez a munkám költő vagyok majd így folytatta: kik a tévénézők? egyszerű emberek akik egész nap dolgoznak és amikor este munka után hazamennek akkor összevesznek a férjükkel vagy a feleségükkel aztán megvacsoráznak és bekapcsolják a tévét amiben valaki el akar adni nekik valakit ezt kavarom én fel amikor egy egész percen át azt éneklem a tévében hogy háré krisna háré krisna krisna krisna háré háré háré rámá háré rámá rámá rámá háré háré és így tovább akkor a tévénéző összezavarodik csak ül az ágya szélén és azt kérdezi magától: ki ez a hülye költő??? és ez az én munkám felkavarni kizökkenteni hogy azon az estén az az egyszerű ember ne úgy zuhanjon álomba mint a többi értelmetlen estén hanem töprengjen el egy pillanatra ki ez az idióta…? ki ez a hülye költő???-- minél több időt tölt barukh versírással annál biztosabb abban hogy ennél pontosabban nem lehet meghatározni azt hogy költőként mi a dolga ha befejez egy verset újraolvassa és nem talál egyetlen versszakot vagy sort sem amire az ágy szélén ülő fáradt tévénézőnek felcsillanhatna a szeme és megkérdezhetné magától hogy ki ez az idióta…? ki ez a hülye költő??? akkor rosszul végezte a dolgát akkor azzal a verssel valami baj van az elmúlt közel két évben sokféleképpen érezte magát barukh érezte magát menőnek és érezte magát lúzernek menőnek azért volt szar lenni mert az mindig csak szorongással jár: mit csináljak hogy menő maradhassak? mi lesz ha már nem leszek menő? mit kell tennem hogy újra menő lehessek? fos de lúzernek lenni sem kevésbé szar nyilvánvaló okokból az elmúlt közel két évben barukh számára mindig az volt a legmegnyugtatóbb amikor hülye költőnek érezhette magát ezért a jövőben is azon fog dolgozni hogy közönségének tagjai minél többször tehessék fel maguknak a kérdést: 
barukh majdnem felrobbant amikor először látta aztán rögtön utána úgy érezte hogy hányni fog és most megint úgy érzi amikor újra nézi és újra olvassa azt hogy mit mondott tegnapelőtt máté gábor a katona józsef színházban történt szexuális zaklatási ügyekről: “úgy gondolom hogy az ilyet nem szabad nagy dobra verni talán kis dobra sem” és: “nem biztatnék most senkit hogy álljon elő ilyen problémával” mi a fasz??? bocsánat barukh a legszívesebben belebokszolna a falba de a legközelebbi éppen gipszkartonból van az átszakadna mi a fasz??? miután kiderült hogy gothár péter a katona józsef színház rendezője és a színművészeti egyetem tanára az szfe! tanára szexuálisan zaklatta munkatársát máté gábor a katona józsef színház igazgatója és az szfe rektor-helyettese az szfe és a színházak függetlenségi harca miatt most! nem biztatja az alá beosztott nőket hogy álljanak elő azzal hogy valaki vagy valakik szexuálisan zaklatták őket ha most! nem alkalmas… mikor volt alkalmas? mikor biztatta máté gábor igazgató rektor-helyettes a beosztottait a diákjait hogy álljanak elő? mikor??? amikor barukh korábban azt írta hogy az szfe egy provinciális ország provinciális egyeteme akkor pontosan erre gondolt isten hozott a középkorban! kik is voltak azok a nemzetközi filmcsillagok akik kiálltak az szfe mellett? cate blanchett eva green vanessa kirby john lithgow sir ian mckellen helen mirren eddie redmayne vajon közülük hányan írnák újra a tenyerükre azt hogy #freeszfe ha ismernék gothár péter történetét és aztán olvasnák máté gábor szavait? hányan? barukhnak nem a tuskóságtól van hányingere hanem a képmutatástól attól hogy a liberális szekértábor a jó és a rossz harcaként igyekszik beállítani az szfe-ért és a színházakért |