|
amikor kis barukh megszületett a nagypapája ültetett egy meggyfát a mecsek oldalában a szőlőjében hogy így ünnepelje meg legelső unokája születését hogy legelső unokája mindig vele legyen akkor is ha éppen nincsen vele akkor is ha ő barukh nagypapája éppen egyedül van a szőlőjében  kis barukh
mindig is tudta hogy van ez a meggyfa a nagypapája szőlőjében és hogy az ugyanannyi idős mint ő és hogy különleges kapcsolat van a meggyfa és őközötte és hogy különleges kapcsolat van a nagypapája és őközötte és kis barukh azt hitte hogy amúgy ilyen fája ilyen nagypapája ilyen különleges kapcsolata mindenkinek van és hogy végső soron nincsen ebben semmi rendkívüli csak sokkal később amikor kis barukh már nagy barukh-há cseperedett akkor jött rá arra hogy nem ez bizony rendkívüli hogy semmi hétköznapi nincs abban ha az ember barukh születését ilyen varázslatos módon ünneplik meg amikor barukh nagypapája meghalt a család eladta a szőlőt a mecsek oldalában vándor arameusok ők és barukh nem tudja mi lett a meggyfa sorsa nagypapájának meggyfájáé az ő barukh meggyfájáé az ő közös meggyfájuké ... nincs különös apropója annak hogy barukh ezt éppen ma meséli el csak annyi hogy tegnap este friss fokhagymát vásárolt a rami leviben ami egy szupermarket és amikor ma reggel kinyitotta a fokhagymát pont olyan illat lett a konyhában mint amilyen régen volt nagyszülei pécsi konyhájában amikor a nagypapája vacsorázott
barukhnak könnyű
ha honvágyra kerül a sor amióta az eszét tudja vándorúton van tizenegy éves volt amikor a családjával elhagyta a szülővárosát és budapestre költözött azokat a helyeket amelyek iránt ma honvágyat érezhetne évtizedekkel ezelőtt elveszítette a pécsi lakást nagyszülei pécsi lakását közvetlenül az ő lakásuk alatt nagyapja szőlőjét a mecsek oldalában nagyanyja zalai házát és kertjét ahol barukh úgy szeretett olvasni íni keresztrejtvényt fejteni gyümölcsöt enni ezek a helyek már évtizedek óta nincsenek meg az a fájdalom amit a hiányuk miatt barukh érez nem honvágy hanem nosztalgia 
barukhnak könnyű
ha honvágyra kerül a sor vándor arameus volt az atyja nincs egyetlen felmenője sem aki ott lenne eltemetve ahol született nincs egyetlen olyan élő rokona sem aki ne szülőhelyétől távol élne jelenleg éppen joszef az egyetlen kivétel miután vissza-költözött a szülővárosába de még az ő történetébe is belefér egy újabb fordulat barukh testvére és az unokatestvérei szingapúrtól torontóig minden északi kontinenst benépesítettek nekik ez nem furcsa már gyerekkorukban is több száz kilométert kellett utazniuk ha meg akarták látogatni a családtagjaikat barukh családjában csak a legeslegritkább esetben született és halt meg ugyanazon a helyen két egymást követő generáció vándor arameusok ők nincsenek ingatlanaik amiket át lehetne örökíteni a következő generáció tagjaira hogy ne vándoroljanak tovább hanem üljenek meg nyugton a seggükön nincsenek értékes családi relikviáik nincs közös kultúrájuk nincs közös nyelvük nincs közös vallásuk nincs közös nemzeti identitásuk a gyökéreresztés vágya köti össze őket az itthon utáni sóvárgás élménye valahol mindannyian máshol ha erről mesélnek egymásnak azt mindannyian értik életük valamely pontján néhányuk több ponton is új helyen kezdtek új életet és új helyen próbáltak meg beilleszkedni vándor arameusok ők fogalmuk sincs arról milyen érzés lehet egy forró nyári napon az alatt a diófa alatt hűsölni a gyerekeikkel amit még a nagyapjuk ültetett
ha szereted barukh verseit
és megteheted segítsd adománnyal a munkáját minden támogatásra szüksége van |
