|
tegnap barukh és judit
átment tel avivba volt egy üres fél napjuk és meg akarták nézni a tengert bele akarták dugni a lábukat hosszú ez a koronás bezártság utazás-megvonás muszáj volt látniuk a tengert hallani a hullámokat látni a naplementét amit tel avivban a tengerparton még soha nem láttak 
pedig a tel avivi a tökéletes naplemente
a tengerpart nyugatra néz és a nap a nap végén szemben a tengerparttal belebukik a tengerbe a földközi-tengerbe minden nap minden áldott nap legelőször beirut borul sötétbe aztán tel aviv aztán kairó isztambul athén rijeka róma tripoli tunisz marseilles barcelona algír és végül gibraltár és az egész földközi-tenger sötétbe borul … barukh belép a vízbe bele a földközi-tengerbe abba az országba ami gibraltárnál kezdődik és tel avivig tart ebbe a sémi-latin civilizációba ebbe a zsidó-keresztény-iszlám olvasztótégelybe ahol a szél mindig sós és mindig harangszót vagy müezzin hangját viszi ahol a piac nem kulturált farmers' market hanem fauda bálágán és káosz és ugyanolyan szent és ugyanolyan pogány mint a zsinagógák templomok és mecsetek amik körbeveszik a levegőben illetlenül erős parfüm grillezett hús illata és rohadó szemét szaga száll az emberek kiabálnak a járművek dudálnak minden és mindenki él … barukh belép a vízbe és úgy érzi hogy a megfelelő helyen van azon a helyen ahonnan ük- és dédszülei a szegénység elől közép-európába vándoroltak azon a helyen ahol egész életében amikor arra járt mindig úgy fogadták mint egy unokatestvért akiről nem is tudták hogy elveszett de akinek mégis örülnek amikor megkerül … barukh mindig hülyén érezte magát amikor magyarországon azt mondta hogy ott nem érzi otthon magát mert olyan volt mintha magyarország nem lenne elég jó neki mintha úgy gondolná hogy neki jobb vagy több jár pedig dehogyis és ezt mindig csak itt a földközi-tenger partján érti meg újra és újra hogy igenis van egy ország ami elég jó neki mégha a térképen nem is látszik hogy az egyetlen ország … sötét van már amikor barukh és judit elindul a tengerpartról hazafelé a bograsov utcán kávézók üzletek teraszok balkonok és spaletták között minden megfelelő barukh nincs otthon de ennél jobban soha egyetlen helyet sem fog az otthonának érezni
ha szereted barukh verseit
és megteheted segítsd adománnyal a munkáját minden támogatásra szüksége van
0 Comments
barukhnak könnyű
ha honvágyra kerül a sor amióta az eszét tudja vándorúton van tizenegy éves volt amikor a családjával elhagyta a szülővárosát és budapestre költözött azokat a helyeket amelyek iránt ma honvágyat érezhetne évtizedekkel ezelőtt elveszítette a pécsi lakást nagyszülei pécsi lakását közvetlenül az ő lakásuk alatt nagyapja szőlőjét a mecsek oldalában nagyanyja zalai házát és kertjét ahol barukh úgy szeretett olvasni íni keresztrejtvényt fejteni gyümölcsöt enni ezek a helyek már évtizedek óta nincsenek meg az a fájdalom amit a hiányuk miatt barukh érez nem honvágy hanem nosztalgia 
barukhnak könnyű
ha honvágyra kerül a sor vándor arameus volt az atyja nincs egyetlen felmenője sem aki ott lenne eltemetve ahol született nincs egyetlen olyan élő rokona sem aki ne szülőhelyétől távol élne jelenleg éppen joszef az egyetlen kivétel miután vissza-költözött a szülővárosába de még az ő történetébe is belefér egy újabb fordulat barukh testvére és az unokatestvérei szingapúrtól torontóig minden északi kontinenst benépesítettek nekik ez nem furcsa már gyerekkorukban is több száz kilométert kellett utazniuk ha meg akarták látogatni a családtagjaikat barukh családjában csak a legeslegritkább esetben született és halt meg ugyanazon a helyen két egymást követő generáció vándor arameusok ők nincsenek ingatlanaik amiket át lehetne örökíteni a következő generáció tagjaira hogy ne vándoroljanak tovább hanem üljenek meg nyugton a seggükön nincsenek értékes családi relikviáik nincs közös kultúrájuk nincs közös nyelvük nincs közös vallásuk nincs közös nemzeti identitásuk a gyökéreresztés vágya köti össze őket az itthon utáni sóvárgás élménye valahol mindannyian máshol ha erről mesélnek egymásnak azt mindannyian értik életük valamely pontján néhányuk több ponton is új helyen kezdtek új életet és új helyen próbáltak meg beilleszkedni vándor arameusok ők fogalmuk sincs arról milyen érzés lehet egy forró nyári napon az alatt a diófa alatt hűsölni a gyerekeikkel amit még a nagyapjuk ültetett
ha szereted barukh verseit
és megteheted segítsd adománnyal a munkáját minden támogatásra szüksége van |
