szeressétek barukhot!
egy évvel ezelőtt
barukh azért kezdett
egyes szám harmadik személyben
verset írni
hogy az őszinteség
amivel el akarta mesélni
a történetét
az igazságát
ne legyen olyan fájdalmas
hogy ki tudja mondani
a kimondhatatlant
hogy el tudja mondani
mindenkinek
amit nem mondhat el senkinek
és hogy le tudja írni ezt:
fogadjátok szeretettel barukhot!
le akarta írni
de egyes szám első személyben
képtelen volt
fogadjatok szeretettel…
fogadjátok szeretettel a verseimet...
ezt képtelen volt leírni
nem érezte
hogy megérdemli
azt a szeretetet
se ő
se a versei
de
barukh
egyes szám
harmadik személyben
az más
ő egy
másik ember
egy másik lélek
ő
mint
minden
másik ember
és mint minden másik lélek
érdemes a szeretetre
szeretetreméltó
róla
egyes szám
harmadik személyben
könnyebb volt
azt írni
hogy fogadjátok szeretettel
hogy
fogadjátok szeretettel barukhot!
felszabadító volt!
barukh emlékszik
arra a pillanatra
amikor tavaly januárban
először írta le ezt a sort
önkéntelenül elmosolyodik
amikor arra a pillanatra gondol
istenem
milyen jó érzés volt…
szeretetet kérni magának
anélkül
hogy szeretetet kellett volna
kérnie magának
túljárt a fóbiái és a komplexusai eszén
becsapta őket
micsoda diadal volt!
♥️
barukh tizenhárom éves volt
amikor először vállalt
nyári munkát
pénzre volt szüksége
biciklit akart venni magának
írt
hát
egy baráti családnak
akik éppen akkor kezdtek
házépítésbe
hogy szívesen dolgozna
az építkezésükön pénzért
megállapodtak
barukh ott dolgozott
keresett pénzt
ezután
ugyanígy
minden nyáron
dolgozott valamit
irodistaként
közértben mindenesként
szélvédő-mosóként
a bajok akkor kezdődtek
amikor barukh felnőtt lett
és már nem-valami-fizikai-jellegű
hanem alkotómunkával
szeretett volna
pénzt keresni
mert az nem ment
a fizikai munkával
könnyű volt
odébb tette
a kérdéses téglát
vagy sem
ha nem tette odébb
nem járt pénz
ha odébb tette
akkor járt
az alkotás
és a pénz viszonya
viszont
mindig is
teljesen más volt
barukh számára
amikor alkotott
még ha a legegyszerűbb
kreatív munkát
végezte is
mint régen
amikor
például
egy haszontalan reklám
szövegét írta meg
vagy amikor
egy tévéműsort rendezett
még akkor is
egy kicsit
akkor is
mindig
felszakította a mellkasát
mert az alkotómunka olyan
a természeténél fogva
hogy az ember
magából
a mellkasából
dolgozik
ezért amikor
alkotómunkáért
kellett pénzt kérnie
mindig úgy érezte
mélyen érezte ezt
nem a felszínen
hogy a pénz
valahogy
bekerül
bevonódik
a szeretet
birodalmába
mert amikor
barukh pénzt kért
az alkotómunkájáért
azt kérte
hogy szeressék
szeressétek barukhot!
szeressétek
azt
amit
résnyire
felszakított
mellkasából
kiemelt...
na!
és az nem ment!
az soha nem ment!
mert az ugyanaz volt
mint azt mondani
hogy fogadjatok szeretettel
és az…
az nem...
volt olyan
hogy barukh
alkotómunkával
pénzt keresett
sokszor
sőt
olyan is volt
amikor sok pénzt keresett
de akkor azt
mindig
valaki más
intézte
neki
alkotótárs
üzlettárs
valaki
más
ő
barukh
magának
az alkotásainak
soha nem tudott kérni
sem szeretetet
sem pénzt
ezért volt olyan fontos diadal az
amikor tavaly januárban
túljárt a fóbiái és a komplexusai eszén
és úgy kérte az olvasóitól
hogy fogadják
szeretettel
őt
hogy
nem kérte
hogy őt
fogadják szeretettel
ha az olvasói
akkor
azután
azóta
nem fogadták volna
szeretettel
őt
barukhot
akkor barukh
ma
ugyanott tartana
ahol tavaly ilyenkor tartott
ha a támogatói
az elmúlt félévben
nem támogatták volna
szeretettel és pénzzel
akkor barukh
ma
ugyanott tartana
ahol tavaly ilyenkor tartott
nélkülük
soha
nem tanulta volna meg
elhinni
elfogadni
hogy
barukh
érdemes
a szeretetre
és érdemes arra
hogy pénzt és szeretetet
kapjon
az alkotásaiért
nélkülük
nélkületek
ma nincs barukh
köszönöm!
köszönöm nektek ♥️
barukh azért kezdett
egyes szám harmadik személyben
verset írni
hogy az őszinteség
amivel el akarta mesélni
a történetét
az igazságát
ne legyen olyan fájdalmas
hogy ki tudja mondani
a kimondhatatlant
hogy el tudja mondani
mindenkinek
amit nem mondhat el senkinek
és hogy le tudja írni ezt:
fogadjátok szeretettel barukhot!
le akarta írni
de egyes szám első személyben
képtelen volt
fogadjatok szeretettel…
fogadjátok szeretettel a verseimet...
ezt képtelen volt leírni
nem érezte
hogy megérdemli
azt a szeretetet
se ő
se a versei
de
barukh
egyes szám
harmadik személyben
az más
ő egy
másik ember
egy másik lélek
ő
mint
minden
másik ember
és mint minden másik lélek
érdemes a szeretetre
szeretetreméltó
róla
egyes szám
harmadik személyben
könnyebb volt
azt írni
hogy fogadjátok szeretettel
hogy
fogadjátok szeretettel barukhot!
felszabadító volt!
barukh emlékszik
arra a pillanatra
amikor tavaly januárban
először írta le ezt a sort
önkéntelenül elmosolyodik
amikor arra a pillanatra gondol
istenem
milyen jó érzés volt…
szeretetet kérni magának
anélkül
hogy szeretetet kellett volna
kérnie magának
túljárt a fóbiái és a komplexusai eszén
becsapta őket
micsoda diadal volt!
♥️
barukh tizenhárom éves volt
amikor először vállalt
nyári munkát
pénzre volt szüksége
biciklit akart venni magának
írt
hát
egy baráti családnak
akik éppen akkor kezdtek
házépítésbe
hogy szívesen dolgozna
az építkezésükön pénzért
megállapodtak
barukh ott dolgozott
keresett pénzt
ezután
ugyanígy
minden nyáron
dolgozott valamit
irodistaként
közértben mindenesként
szélvédő-mosóként
a bajok akkor kezdődtek
amikor barukh felnőtt lett
és már nem-valami-fizikai-jellegű
hanem alkotómunkával
szeretett volna
pénzt keresni
mert az nem ment
a fizikai munkával
könnyű volt
odébb tette
a kérdéses téglát
vagy sem
ha nem tette odébb
nem járt pénz
ha odébb tette
akkor járt
az alkotás
és a pénz viszonya
viszont
mindig is
teljesen más volt
barukh számára
amikor alkotott
még ha a legegyszerűbb
kreatív munkát
végezte is
mint régen
amikor
például
egy haszontalan reklám
szövegét írta meg
vagy amikor
egy tévéműsort rendezett
még akkor is
egy kicsit
akkor is
mindig
felszakította a mellkasát
mert az alkotómunka olyan
a természeténél fogva
hogy az ember
magából
a mellkasából
dolgozik
ezért amikor
alkotómunkáért
kellett pénzt kérnie
mindig úgy érezte
mélyen érezte ezt
nem a felszínen
hogy a pénz
valahogy
bekerül
bevonódik
a szeretet
birodalmába
mert amikor
barukh pénzt kért
az alkotómunkájáért
azt kérte
hogy szeressék
szeressétek barukhot!
szeressétek
azt
amit
résnyire
felszakított
mellkasából
kiemelt...
na!
és az nem ment!
az soha nem ment!
mert az ugyanaz volt
mint azt mondani
hogy fogadjatok szeretettel
és az…
az nem...
volt olyan
hogy barukh
alkotómunkával
pénzt keresett
sokszor
sőt
olyan is volt
amikor sok pénzt keresett
de akkor azt
mindig
valaki más
intézte
neki
alkotótárs
üzlettárs
valaki
más
ő
barukh
magának
az alkotásainak
soha nem tudott kérni
sem szeretetet
sem pénzt
ezért volt olyan fontos diadal az
amikor tavaly januárban
túljárt a fóbiái és a komplexusai eszén
és úgy kérte az olvasóitól
hogy fogadják
szeretettel
őt
hogy
nem kérte
hogy őt
fogadják szeretettel
ha az olvasói
akkor
azután
azóta
nem fogadták volna
szeretettel
őt
barukhot
akkor barukh
ma
ugyanott tartana
ahol tavaly ilyenkor tartott
ha a támogatói
az elmúlt félévben
nem támogatták volna
szeretettel és pénzzel
akkor barukh
ma
ugyanott tartana
ahol tavaly ilyenkor tartott
nélkülük
soha
nem tanulta volna meg
elhinni
elfogadni
hogy
barukh
érdemes
a szeretetre
és érdemes arra
hogy pénzt és szeretetet
kapjon
az alkotásaiért
nélkülük
nélkületek
ma nincs barukh
köszönöm!
köszönöm nektek ♥️
Jeruzsálem, 2020. január