|
először jöttek a kurdokért szíriában és én nem szóltam mert nem vagyok kurd aztán jöttek a szíriai menekültekért magyarországon és én nem szóltam mert nem vagyok szíriai menekült aztán jöttek az afrikai menekültekért olaszországban és én nem szóltam mert nem vagyok afrikai menekült aztán jöttek az újságírókért oroszországban és én nem szóltam mert nem vagyok orosz újságíró aztán jöttek a szocialistákért amerikában és én nem szóltam mert nem vagyok amerikai szocialista aztán jöttek a környezetvédőkért brazíliában és én nem szóltam mert nem vagyok brazil környezetvédő aztán jöttek az imádkozó zsidókért san diegóban és nem szóltam mert nem vagyok kaliforniai zsidó aztán jöttek az imádkozó muszlimokért christchurchben és nem szóltam mert nem vagyok új-zélandi muszlim aztán jöttek az arabokért izraelben és én nem szóltam mert nem vagyok izraeli arab aztán jöttek értem... és már nem maradt senki aki szólhatott volna értem... 
0 Comments
omer barukh kollegája mogorva fickó ritkán mosolyog maximum vevőknek tegnap mégis egész délután vihorászik heherészik de amikor barukh megkérdezi tőle hogy hány órakor lesz ma a sziréna flegmán válaszolja hogy fogalma sincs tízkor vagy tizenegykor izraeli rohadtul nem hatja meg semmi persze semmi amikor omer dolgozik az üzletben mindig a gálgálác szól a katonai rádió tegnap dél körül talán kora délután észrevétlenül egyre régebbi egyre szentimentálisabb számokat kezd játszani a kortárs izraeli pop helyett barukhnak akkor tűnik fel a változás amikor négy körül már sting énekli a shape of my heart-ot öt-hattól pedig már szinte csak hatvanas-hetvenes évekbeli izraeli dalok szólnak édesbúsak fájdalmasak mintha máté péter énekelné őket héberül többnyire diszkrét olykor kevésbé diszkrét orosz akcentussal a be'er orai szülők whatsapp-csoportjában délután élénk levelezés kezdődik valamilyen rendezvényt szerveznek arról folyik az egyeztetés hogy ki milyen ételt hoz mert bármi van enni kell barukhnak egész délután folyamatosan jelez a telefonja amikor valamelyik szülő valamilyen felajánlást tesz az üzenetekben szokatlanul sok a smiley a nevetős a röhögős a sírva röhögős emoticon az üzletben már délelőtt sem volt túl sok vevő de délutánra teljesen elfogynak mintha az utcán is kevesebb autó járna öt után jön is a telefon hogy barukhék is zárjanak be korábban omer megkérdezi barukhot hogy mikor kell elindulnia hogy biztosan elérje a korábbi buszát barukh nem érti mit akar omer ez a figyelmesség egyáltalán nem vall rá amikor elindul a buszpályaudvar felé barukh olyan üresnek látja a várost amilyennek még soha a boltosok ahogy ők is lehúzzák a redőnyöket az utcákon csak egy-két ember pedig az este kezdődő jom hásoá nem piros betűs ünnep pedig eilat sokak szerint nem is igazán izrael de mégis még a levegő is más lehetetlen elmondani hogy milyen a hétköznapokon önmagát hetven felé szakító izrael most egyetlen hatalmas lélek a buszpályaudvar sem olyan mint máskor persze lökdösődünk és persze kiabálunk de kevesebb beleéléssel az utas is kevesebb barukhnak jut ülőhely ahogy elindul a busz az ablakon át figyeli a várost azt a kevés embert aki még az utcán van a jom hasoára a holokauszt áldozatainak emléknapjára nincs megfelelő érzelem hatmillió zsidót öltek meg nőket férfiakat öregeket fiatalokat gyerekeket ártatlanokat ehhez nincs megfelelő érzelem szomorúság? harag? mi? nincs úgyhogy jobb híján ahogy izraelben általában amikor nem tudjuk hogy mit tegyünk röhögünk hiszen végső soron győztünk itt vagyunk és élünk krvára élünk és akik meg akartak semmisíteni bennünket krvára veszítettek csak körbe kell nézni mindenhol hatalmas daruk dolgoznak izrael épül épül mert építjük mert túléltük mert itt vagyunk és mert mert... vesztettünk... krvára elveszítettünk hatmillió embert nőket férfiakat öregeket fiatalokat gyerekeket szülőket és nagyszülőket testvéreket és unokatestvéreket nagynéniket és nagybácsikat barátokat és üzlettársakat akik és akiknek a gyerekei és unokái két hete a széderen nem ültek ott velünk az asztalainknál mert meghaltak vagy már meg sem születtek mert krvára veszítettünk krvára veszítettünk... a busz kiér a városból és a kilencvenes úton robog tovább észak felé most minden stoppost azonnal felvesznek elég felemelniük a karjukat máris megáll egy autó... a hétköznapokon önmagát hetven felé szakító izrael ma egyetlen hatalmas lélek...  |