tengerzúgás

tegnap este
a találkozó után
barukh és családja
továbbutazott észak felé

már majdnem kilenc óra volt
amikor megérkeztek haifába
a szállásukra

sötét volt
nem látták
hol vannak

barukh csak most
amikor felébredt
és kinyitotta a spalettákat
látta meg
hogy hol béreltek szobát

még soha nem jártak
észak-izraelben

négyszáz kilométerre
az otthonuktól
a sivatagtól

még soha nem jártak itt
ahol a fű
a bokrok
a fák
úgy nőnek
hogy nem is locsolják őket

ahol ők mind
maguktól nőnek

ahol van
gaz!

mert jut élet nekik is

ahol jut élet mindenkinek

két év sivatag után
barukh szeme
nem tud betelni a zöld
legkülönfélébb árnyalataival

tegnap reggel
tel avivban arra ébredt
hogy a ház előtt álló
hatalmas fa
hajladozó lombjain
átragyog a nap
aranyszínű sugara

ma reggel
erre
a látványra ébredt

a hullámoknak
ilyen távolságból
nem hallatszik a hangja
külön-külön
csak egy egybeolvadó
tengerzúgás
fehér zaj
amit a sirályok vijjogása
tör csak meg
időről
időre

barukh arra gondol
hogy
az emberi lélek
ilyen hétköznapokra
van teremtve
hogy ennél több
színt
változást
vibrálást
izgalmat
nap
mint nap
nem tud
feldolgozni

az ő emberi lelke
legalábbis nem

hogy isten és az evolúció
arra teremtette
hogy a villámlás
és a mennydörgés
legyen a legnagyobb izgalom
amit a lelkének
el kell viselnie
a külvilágból

barukh szereti a világ
zajos
intenzív
részeit is

de csak az ilyen helyeken
tudja úgy átadni
megadni magát
a világnak
hogy eggyé váljon vele
hogy ne tartson
három lépés távolságot
ahogy tegnap tel avivban

ha ott
úgy megnyitotta volna magát
ahogy most itt
elpusztult volna

amikor itt
megnyitja magát
a világnak
úgy érzi
hogy bekapcsolódik
az élet fonalába