szavak

mindig "csak" szavakkal kezdődik
és a végén mindig
ártatlan gyerekek halnak meg

mindig
mindig
mindig

mégsem tanulunk belőle

barukh régen
sokszor elképzelte
hogy mit tenne
hogyan reagálna
ha a pesti zsinagógáját
gépfegyveresek támadnák meg

hogyan mentené magát
hogyan mentené a családját
és aztán
hogyan halnának meg
mind a négyen

akkor kezdtek ilyen víziói lenni
amikor látta a videót
a charlie hebdo
párizsi szerkesztősége elleni
gépfegyveres támadásról

azóta több ilyen videót látott

de amikor eltelik
néhány hét
hónap
ilyen videók nélkül
barukh mindig kezdi
paranoiásnak érezni magát
a zsinijét megtámadó gépfegyveresek miatt
akik csak a fejében léteznek

aztán megint
lemészárolnak tíz
húsz
ötven
embert
a világ valamelyik
zsinagógájában
mecsetében
templomában
szerkesztőségében
és barukh
rögtön
nem érzi olyan paranoiásnak magát

ő mucaad ibrahim
három éves
volt

valaki
negyvenkilenc másik emberrel együtt
őt is meggyilkolta
pénteken
christchurchben
új-zélandon

barukh hiszi
hogy mucaad egy ártatlan gyerek volt

nincsenek három éves bűnösök

apukájára várt a mecsetben
amíg az imádkozott

aztán jött valaki
és egy gépfegyverrel megölte
mucaadot

erre nincs mentség

nem csak a tettre nincs mentség

de nincs mentség
a gyűlöletbeszédre sem

mert mindig szavakkal
beszédekkel
kezdődik
homályos összeesküvés-elméletekkel
és konkrét ellenségképekkel

ők az ellenség

ők nem olyanok
mint mi

szinte nem is emberek

mindig így kezdődik
és a végén mindig
ártatlan gyerekek halnak meg

és ráadásul
ma már az is mindegy
hogy
hol
mondjuk ki ezeket a szavakat

izraelben
magyarországon
amerikában

hallják őket mindenhol

és a végén
egy ártatlan új-zélandi gyerek
hal meg