üres papír

barukh még emlékszik
amikor ezerkilencszáz-kilencvenhatban
meghalt a képen látható
paul erdős
magyar-zsidó származású
világhírű matematikus

arra már nem emlékszik
hogy melyik pajtása
talált rá a halálhírre
és a nekrológra
de valamelyikük rátalált
és onnantól kezdve napokig
kézről kézre járt
paul erdős életrajza

pedig amíg élt
még csak nem is tudtak a létezéséről...

ami miatt mégis
a hősükké vált
az az a körülmény volt
hogy erdős
élete utolsó huszonöt évében
amfetamin-függő volt

amikor ezerkilencszáz-hetvenegyben
édesanyja
wilhelm anna
meghalt
erdős olyan mély depresszióba esett
hogy sem dolgozni
sem funkcionálni nem tudott

ezért az orvosok
egy amerikában akkor még legális
amfetamin-tartalmú antidepresszánst
írtak fel neki

később az amfetamin-fogyasztás
és az amfetaminnal való üzletelés
illegális tevékenységgé vált
amerikában
sőt
bűncselekménnyé

erdős professzornak azonban
a renoméjára való tekintettel
elnézték
hogy nem hagyott fel
amfetamin-függőségével

és nem csak otthon
fogyaszthatta tovább kis tablettáit
de utazásai során
még a határellenőrzéseknél sem
zaklatták a hatóságok
kábítószer birtoklása miatt

szabadon jöhetett-mehetett a világban
zsebeiben
ipari mennyiségű
amfetaminnal

nem csoda
hogy kis barukh és pajtásai szemében
akkora sztár lett
az éppen elhunyt matematikus

nekik
ugyanis
erdőssel szemben
folyton dugnosniuk kellett
az aprócska papír borítékokat
és műanyag zacskókat
amikben egy-két grammnyi
kis amfetaminjukat
hozták-vitték magukkal

amikor pedig lebuktak
nem csak a törvény szigorától
kellett tartaniuk
de a józan és tiszta
többségi társadalom
megszégyenítésétől is

ami egy erkölcsi piedesztálról
ítélkezett felettük
egy olyan helyről
ahol az emberek
kábítószerek nélkül
birkóztak meg
a mindennapokkal
és ezért úgy érezték
hogy joggal várják el
a hitvány semmirekellő
kis barukhtól és pajtásaitól
hogy hasonló életet éljenek

az amfetaminnal fenntartott
mégis legális
hovatovább
tiszteletreméltó élet
amit paul erdős élt
elképzelhetetlen volt
kis barukh és pajtásai számára
a kilencvenes évek budapestjén

ahogy ma is elképzelhetetlen
bárhol
a nyugati civilizációban

pedig barukh nem ismert
egyetlen függőt sem
aki hedonizmusból
vagy valamiféle pokoli
megszállottságtól hajtva
ragaszkodott volna
a kábítószerekhez

vagy
ha már itt tartunk:
a gyógyszerekhez

ahogy szemüvegest sem ismer
egyegyetlenegyet sem
aki azért visel dioptriás szemüveget
mert gyenge
vagy erkölcstelen lenne

amiért lusta volna
jógázni
léböjtkúrázni
sósvízbe mártózni
kínai balzsammal kenegetni magát
reszelt gyömbért enni
vagy csalánteát inni

hogy így gyógyítsa ki magát
szemüvegfüggéséből

és ahogy az általa ismert
szemüvegeseknek sem az a célja
hogy leszokjanak
szemüvegfüggőségükről
úgy a kábítószer-
és gyógyszerfüggés esetében sem
a leszokás a cél

hanem az ágyból való felkelés
az utcára való kilépés
az emberekkel való találkozás
az este megérése
amikor legálisan lehet
visszabújni az ágyba...

barukh nem tudja
hogy gergő
akkor is titokban tartotta volna-e azt
hogy kábítószer-használó
és kábítószer-függő
ha a nyárspolgárok
nem stigmatizálták
és kriminalizálták volna
a hozzá hasonló
problémákkal küzdő embereket

de az biztos
hogy így
ebben
a szűklátókörű
álomvilágban élő
és álszent
társadalomban
ESÉLYE SEM VOLT ARRA
hogy őszinte legyen

küzdött
a szűklátókörűség
az álomvilág
és az álszentség ellen
nap mint nap küzdött
de a homoszexualitásának vállalásán kívül
még egy frontot nyitni
a nyárspolgárok ellen
valószínűleg már nem maradt ereje

barukh nem tudja
hogy gergőt megölték-e
hogyan is tudhatná

de azt biztosan tudja
hogy az elmúlt húsz évben
amióta ismerte
bármelyik estén
megtörténhetett volna vele ugyanez

annak
hogy az őt szerető
de az őt nem ismerő emberek
ezt el sem tudják képzelni
éppen a társadalom
begyepesedettsége az oka

a társadalom
a közönség...
ami csak szenteket
és pokolfajzatokat hajlandó látni

és képtelen elviselni az árnyalatokat

tűzön-vízen át
ragaszkodik
szentjei makulátlanságához
mégha a makulátlanság terhét
az általuk imádott
szenteknek is kell cipelniük...

egyszer egy riporter
megkérdezt paul erdőst
hogy miért nem hagyja abba
az amfetamin-használatot

erdős elmosolyodott
és csak ennyit mondott:

mert akkor üres maradna a papír...

a matematikusok
az influenszerek
a költők
és más alkotók rajongói
nem szívesen gondolnak bele
hogy mi az ára annak
hogy nem marad üresen a papír

szeretik azt hinni
hogy rajongásuk tárgyai
rendes templombajáró emberek
akik nagyívben elkerülnek
minden devianciát

és biztosan vannak ilyenek is

de éppen
paul-ra
kis barukh-ra
és gergőre
ez nem volt igaz

---